Ifjúsági regény, ami a felnőttek számára is értékes olvasmány lehet. Formál, kinyit, érzékenyít, és tűpontosan világít rá aktuális és komoly témákra, mint a pánikbetegség, zaklatás, a bántalmazás minden formája, bullying, kirekesztés, mozaikcsalád, a közösségi média, minden veszélyével együtt vagy éppen a szorongás.
A könyv célja valószínűleg az, ami bármely más regényé is lehet, hogy gondolatokat ébresszen, beszéltessen, vitákat indítson, hozza fel a pro-kontra érveket.

Remek írói stílus, eszméletlenül jó karakterek, lélektan és dráma, mindez egy történetben.

Feleleveníteni a múltat, élettel megtölteni a levéltári dokumentumokon szereplő neveket, helyszíneket igazán különleges vállalkozás, amit Szilvia nagyszerűen végzett el. Hangja, elbeszélésének stílusa észrevétlenül olvad bele az általa újra életre keltett időszakba, s varázsolja maga mellé útitársnak minden olvasóját.

Ez a történet tökéletesen rávilágít arra, hogy mennyi minden van a múltunkban, amiről nem tudunk, vagy amiről valamely felmenőnk döntése alapján hamis igazságokat görgetünk. Cipeljük az őseink azon terheit, amikről valójában fogalmunk sincs, és amikor egyszer, véletlenül megcsillan a fény az igazság tükrén, hirtelen minden korábbi mozaik a helyére kerül.

Kovács Bálint 22 novellából álló kötete gyakorlatilag társadalmi korrajz, érzelmi tükörkép. Persze nem minden általa ábrázolt helyzet igaz mindenkire, de ha jól olvasunk a sorok között, a mondanivaló bizony általános érvényű.

Imádtam a lányok hármasát. Az egységet, amit Szilvike, Timi és Nikolett megjelenített. Azt hiszem, ez még az igaz barátságok ideje volt, amikor nem érdek dominálta egy-egy kapcsolódás létrejöttét, nem a külsőségek, hanem a közös érdeklődési kör…, őszinte érzelmek.

Ez a történet egyáltalán bekategorizálható, nem sablonos, nem elcsépelt, ilyet még senki nem írt. Szókimondó, és jól áll neki...

Réka tökéletesen rávilágít arra, hogy mennyire láthatatlan és egyben kiszámíthatatlan az a betegség, ami bizony sok ezer ember életét keseríti meg nap, mint nap. Nemcsak a betegek elszenvedői, hanem a környezet is megsínyli ezt az állapotot, s olykor a meg-megcsillanó siker, a pillanatnyi javulás sem hozza el a várva várt teljes gyógyulást.

A kötetben szereplő történetek ezeket az év közben elveszettnek vagy csupán halványnak tűnő,
meghitt, emberi pillanatokat csempészik vissza minden olvasó szívébe, útravalóként azzal az
üzenettel, hogy csupán rajtunk múlik egész évben megtartani őket, s ne engedjük, hogy
megfakuljanak a monoton hétköznapok idején.

Sokszor találjuk szembe magunkat azzal a megállapítással, hogy a világ egyre jobban a külsőségekre, a látszatra kíváncsi, a belső értékek, az igazi én már nem relevánsak a rólunk alkotott képben. Hugyec Anikó az Üres szívek című kisregényében pontosan ezt a témát járja körbe.

Aki szeretne elmerülni a keleti filozófiák, a multikulturalitás és a dorombolás világában egy cicabajszos
kávét kortyolgatva, annak a Macskabár a legjobb választás…

„Egészen más szelek fújtak akkoriban.” - hangzik az első mondat, mellyel útjára indul a letehetetlen történet.

Hamid Alizada és családjának története mélyen felkavaró regény egy olyan világról, amiről az európai emberek nem sokat tudnak. Más ország, más kultúra, más vallás. Egy valami azonban mindig igaz: semmi nem fekete vagy fehér. Nem alkothatunk véleményt úgy, hogy nem az embert helyezzük a középpontba.

...a szerző olyan pontosan és érzékenyen tud írni az embereket meghatározó érzelmekről, ahogy kevesen. Legyen szó szerelemről, barátságról, vagy éppen sötét gyűlöletről, minden érzést át tud adni az olvasóknak. 

Az emberi kapcsolatokat valóban bonyolult természetűek. Részint azért, mert ilyenek vagyunk.
Mindenki küzd valamivel...

Amíg lélegzem… A szerelem tényleg nem ismer határokat?
Csehország…Cseh lány, grúz fiú…kulturális különbségek…nagy szerelem…romantikus debütregény. Ezt tudtuk, amikor kezünkbe vettük Işık Réka első regényét. De nézzük, mit is kaptunk tőle!

Folytatjuk a kortárs magyar szerzők munkáinak bemutatását. Ezúttal Tapodi Brigitta regényét választottuk közös olvasmánynak. A hajtűről beszélgettünk Ágival és Lindával. (Á.: Schmidt-Czetli Ágnes, L.: Simon Linda – kitabu.hu és P.: Bóna-Monok Petra)