Mikor bántalmazásról beszélnek, akkor általában a fizikai erőszakra gondolnak az emberek. De a szóbeli erőszak is borzalmas, a megalázás, a megszégyenítés és az elhanyagolás is ugyanolyan szörnyű… ez mindannyiunk felelőssége. Ha nem teszünk semmit, ha elfordítjuk a fejünket, akkor azzal tulajdonképpen legitimáljuk a bántalmazást!

És bizony kellenek azok a bátor emberek, akik kiállnak a sor elejére és kíméletlenül tárják a szemünk elé a valóságot, emelik fel hangjukat a bántalmazás ellen.

Ilyen ember Bucsi Mariann. Bátor és erős, hiszen olyan regényt írt, ami nemcsak a bántalmazott embereknek ad reményt és mutatja meg, hogy (sajnos) nincsenek egyedül, de segíti a feldolgozást, és azok számára is egészen pontos és mélyreható képet ad a családon belüli erőszakról, akiknek szerencsére soha nem kellett átélniük ezeket a szörnyűségeket.

Akiknek nem volt része ilyesmiben, akit nem ütöttek-vertek gyerekkorában, talán még a legjobb empátiás készséggel megáldva sem tudja elképzelni azt a rengetegborzalmat, ami olyankor történik.

Ninett és Tamás története nem megtörtént eset, mégsem gondol rá úgy az olvasó, hogy ez pusztán egy kitalált történet. Azért nem, mert a cselekmény, az apró részletek és Mariann őszinte és érzékletes írásmódja, valamint a pszichológiai magyarázatok tökéletesen egybeforrva a színtiszta, dermesztő valóságot tükrözik. Azt, hogy mennyire komplex egy-egy eset, hogy mennyire sok mindentől függ, hogy a mérleg nyelve merre billen és milyen sok időre és segítségre van szükségük az áldozatoknak, hogy ki tudjanak lépni a bántalmazó kapcsolatokból.

A bántalmazás, ahogy Mariann többször is írja, döntés kérdése, és

aki fél, azt bármire rá lehet venni.

A regény több szemszögből, több oldalról ad képet többféle bántalmazásról. Az elszenvedéstől a feldolgozásig végigkövethetjük az áldozatok és az elkövetők életét is. Az Ébredés tökéletes rálátást ad mind a gyermekkori bántalmásra, mint a felnőttkori, családon belüli erőszakra. Azt mutatja meg, amit senki nem szeretne látni, még kevésbé átélni. És rávilágít arra is, hogy mennyire fontos, hogy, ha látjuk, ne fordítsuk el a fejünket, és az áldozatok ne féljenek segítséget kérni, mert

…a velünk történt dolgoknak, az elszenvedett sérelmeknek, amelyek bennünket értek, nemcsak múltjuk, hanem jövőjük is van. Bár a múltat nem tudom megváltoztatni, de azáltal, ha feldolgozom a történteket, a jövőt igen.

Remélem, hogy Mariann regénye sokak számára elhozza az ébredést!