Sose bánkódj azon, amid nincs, mindig azt szeresd, amivel megáldott az ég!

Hiszem, hogy minden könyv okkal és a megfelelő időben talál meg bennünket. Ahogy azt is tudom, hogy nem minden írás célja a szórakoztatás. Sári Edina Tűzszivárvány című regényére mindkét állításom igaz.

Ez a kötet, annak ellenére, hogy tele van fájdalommal, mérhetetlen mennyiségű megaláztatással, kegyetlenséggel, mégis őszintén és váratlanul, szinte észrevétlenül képes az ember szívébe férkőzni, és mélyen meg tudja érinteni. Ez a regény nem a felhőtlen kikapcsolódást szolgálja, hanem végtelen hittel, tartással és szeretettel áll ki egy olyan ügy mellett, amin minőségi életek múlnak.

A transzneműség kérdése még ma is sokszor tabutémának számít, és ha beszélnek róla, akkor is rendkívül negatív megítélés alá esik, de valljuk be, sokan nincsenek is tisztában azzal, mit jelent pontosan maga a kifejezés. Nos, aki kezébe veszi a Tűzszivárványt, az  rendkívül hiteles és erős képet kap arról, milyen megélni a társadalom kirekesztő magatartását.

Transznemű, ízlelgettem. Megvan a definícióm. Tudom igazolni az ebbe a testbe születés tévedése miatti érzéseimet, cselekedeteimet. Be tudom bizonyítani, mert már van rá szavam, kifejezésem. (…) A fuldokló kétségbeesést lassacskán a düh váltotta fel. Hová forduljak az ellenem elkövetett érzelmi bűnök kárpótlásáért, jóvátételéért? (…) ha ez valamiféle bűnös titokkategória, akkor az abból eredő bántalmazásért akarok elégtételt kapni a világtól, de legalább a saját magamnak okozott rossz gondolatokért kérek valakitől feloldozást!

Miközben oldalról oldalra hajtott a vágy, hogy minél jobban megismerjem Somlai Attika, majd Émi történetét, paradox módon minden oldalon, minden egyes bekezdésben visszatartott a félelem. Félelem attól, hogy megtudjam, valójában mennyit kellett szenvednie ennek a fiú testbe születet lánynak, mennyi negatív élmény érte őt, mennyi bántás, gonoszság és barbárság vette körül. Közben pedig másra sem vágytam, mint hogy megismerjem őt. Egy padlón kucorogva beszélgettem volna vele – hisz onnan már csak feljebb van, attól lejjebb soha nem lesz -, és biztosítottam volna a felnőtt testben lévő egykori gyermeket, hogy a világon semmi baj nincs vele, hogy ő is tökéletes.

A megszégyenítés a gyenge és jellemtelen emberek fegyvere. És ez a regény rávilágít, hogy mennyire kicsinyes, tudatlan módon ítélnek meg egyes emberek másokat, bele sem gondolva abba, hogy egyetlen szó, egyetlen gesztus milyen törést okozhat az elszenvedőben. Nemcsak a szexualitás kérdése van terítéken, hanem a családon belüli erőszak, az abúzus több formája, ahogy a verbális és fizikai bántalmazás is.

(…)aki önmagával harcol folyamatosan, nem tud tiszta szívvel, érdekmentesen nyitni mások felé. (…) Könnyebb a traumáik okán beteglelkűekké váltaknak, ha nemcsak ők, hanem mások is szenvednek.

Rengeteg érzelmet váltott ki belőlem ez a regény, olyan igazi, kőkemény érzelmi gyomros volt, amiből hosszú ideig tart felállni.

Fájt? Igen! Dühített? Az nem kifejezés! Sírtam? Nem is keveset! Életszagú volt? Sajnos teljes mértékben… És akkor mégis miért ajánlom másoknak ezt a történetet? Szemfelnyitásként. Hogy tanuljunk meg látni, és ha már látunk, merjünk beszélni is. Hogy, ha nem ismerünk valamit, mindig tájékozódjunk, mielőtt véleményt formálunk. És azért, mert Somlai Émi és az ő története határtalan erőt, kitartást sugároz, és megmutatja, hogy nincs olyan mélység, ahonnan nem lehet felállni. Ha célja van az embernek, azt csupán idő és akaraterő kérdése, hogy elérje.

Köszönöm, hogy eltaszítottál magadtól és sosem támogattál, mert ezzel megtanítottad, hogyan maradjak életben egyedül. Köszönöm, hogy kigúnyoltál, kinevettél, értéktelennek tekintettél, mert így lettek barátaim, akik befogadtak, és úgy szeretnek, ahogy vagyok. Köszönöm, hogy vertél, mert felismerem a finom érintés erejét. (…) Köszönöm, hogy sosem védtél meg, és sosem harcoltál értem, mert ezzel megtanítottad, hogy küzdeni valamiért, ami sosem lehet az enyém, energiapazarlás.

Olyan emberség köszön vissza ránk a Tűzszivárvány lapjain keresztül egy sokszor embertelen életből, hogy két kézzel kapaszkodunk minden pozitív pillanatba, és ismeretlenül is felnézünk arra a fiktív karakterre, akit Sári Edina formált elénk élethűen.

Ha egy regény vagy írás célja, hogy hasson, akkor bátran kijelentem, Sári Edina Tűzszivárványa elérte a célját. Hatott, tanított, és tudom, hogy nem bestseller olvasmányként fogja megtalálni az utat az olvasóihoz, hanem a közvetített érzések és élmények, a benne lévő értékes gondolatok fogják kézről kézre adni, népszerűsíteni ezt a kötetet.