Vannak emberek, akik úgy jelennek meg az életünkben, mint apró kavicsok a patak vizében. Megtörik a víz folyását, alakítanak az irányán, de csak visszatekintve, évek múltán látjuk, változtattak-e bármin is.

Emberség, vívódás, vágy, hit, születés és halál, múlt, jelen és jövő…A megújulás, a változás küzdelmei. Megannyi érzés, tett a történelem ködfátylán, misztikus varázsán keresztül.

Kétszáz év… ennyi idő alatt van, ami a felismerhetetlenségig változik, eltűnik vagy csupán átalakul, s van, amin az idő sem változtat. Sorsok, melyeken az idő bélyege örök, képességek, tudás, ami öröklődik.

Bauer Barbara regénye, Anna és Imre, Róza és Miklós története utazás az időben, történelmi séta Istenhátán és Szegeden, s varázslatos barangolás az emberi lélek labirintusaiban. Mesél, tanít és gondolkodásra késztet, finoman terelget kétszáz év fordulatai és viszontagságai közepette,nyomatékosítva, hogy a változás joga és a változtatás képessége a mi kezünkben van.

Nagyszerű karakterek és jellemábrázolás, lebilincselő történet. Nincsenek nagy titkok, de nem is kellenek, egyszerűen csak viszi magával az olvasót a cselekmény, s

hogyha elkalandozik a történetekbe feledkezve, olyan tapasztalatokra tesz szert, amiket mások már átéltek. Olyan helyen, ahová ő talán el sem jutna, olyan időben, ami már rég letűnt, és olyan emberek között, akik már nem is élnek…néha a múlt már kitaposott ösvényén lehet rátalálni a megoldásra.