Hogy milyen egy országot megrázó tragédia, ami sokezer ember szívét szorítja össze, ami akkor is megvisel, ha nem vagyunk közvetlenül, de még közvetve sem érintettek?

Egy múlt időbe tett eseménysor, amire már nincs ráhatásunk, és ami után, bármennyire is igyekszünk, már csak a lelki romok eltakarítása marad…ami után már semmi sem lehetett ugyanolyan, mint azelőtt…Hasonló igen, menetrendszerű igen, de minden pontjában ugyanolyan semmiképp.

Pontosan erről szól Hajdú-Antal Zsuzsanna regénye, ami két olyan tragikus buszbalesetet dolgoz fel, melyekben magyar diákok vesztették életüket. A regény három főszereplője három túlélő, akik mindhárman másként próbálják feldolgozni azt, ami végérvényesen megváltoztatja az életüket.

A szaggató fájdalom betokozódott bennem,hogy aztán évekig velem maradjon és örökre a részemmé váljon.

Mindhárman elvesztették a barátaikat, azt a közösséget, amiben otthonosan érezték magukat, majd az érettségit követően ők hárman elvesztették egymást is.

(…)mind a hárman évekre elbújtunk, ki-ki a maga csigaházába, hogy ne is találkozzunk soha, hogy ne kelljen felidéznünk többé semmit a múltból, ami felforgathatja a már-már majdnem átlagos mederbe terelt életünket.

De egy rendhagyó „osztálytalálkozó” ráébreszti őket, hogy valójában egyikük sem tudott túllépni a velük történteken. Együtt azonban sikerülhet feldolgozniuk a tragédiát és visszatérhetnek, hisz fiatalok és előttük az egész élet. És ők azok, akik ennyi idő után egy megbotlott hőst, a megmentőjüket is képesek talpra állítani.
A kívülállóknak sokszor más eszközük nincs egy ilyen tragédia esetén, mint az együttérzés,

(…) azonban az együttérzés néha céltalan szenvedés, ami egyikünkön sem segít.

A Visszatérünk egy rövid mégis nagyon mélyen érintő regény, azok számára is mentőöv lehet, akik nem éltek át ilyen, vagy ehhez hasonló tragédiát. A történet komolyságát hivatott ellensúlyozni az a fajta könnyed humor, amivel az írónő egy ilyen mély tartalmú regényben is képes két könnycsepp között megnevettetni az olvasót, így téve tökéletessé a regényt.

S, hogy mi az, amitől mindenki magáénak érezheti ezt a történetet? A hétköznapi és mégis egyedi karakterek, akik minden osztályban, minden évfolyamban, mindenki életében ott vannak.