Nem az a fontos, hány évet élsz le, hanem az, hogyan éled le azokat az éveket.

Első között részesévé válni egy történetnek nagy kiváltság, főleg, ha a korona lovagjai közül a kedvenc karakterem, Will St. Claire a főszereplő.

Emily Hart neve számomra több dologra garancia: értelmes, gondolkodó karakterek, intelligens humor, megcsillanó romantika, kaland és sziporkázó párbeszédek. A feddhetetlen című regényében pedig talán minden eddigi történetét felülmúlva megmutatta, hogy a tökéletesség nem külsőségeket és egyszerűen megfogalmazható frázisokat jelent, mert az mindenki számára másban mutatkozik meg.

Mivel nem egy önálló kötetről, hanem egy sorozat részéről van szó, a regényben megjelenő karakterek a nagyszerű és mély ábrázolásnak köszönhetően rendkívül stabilak és nem mellesleg nagyon változatosak. Bár a sok szereplőtől lesz igazán izgalmas a cselekmény, és így alakul kellően kalandosra az események sora, egy percig sem érzi magát elveszettnek az olvasó közöttük, hiszen ismerősként jelennek meg a könyv oldalain.

Ahogy a korábbi részek, úgy A feddhetetlen sem egy egyszerű és egysíkú regény. A sokszor szórakoztató, megmosolyogtató sorok mögött mély igazságok és a karakterek múltjának gyakran fájdalmas emlékképei sejlenek fel. Olyan sebek, melyekkel a mai olvasóknak sem lehetetlen azonosulni mindazok ellenére, hogy a cselekmény egyes részei egészen a Napóleoni háborúk kezdetéig nyúlnak vissza, az aktuális rész pedig 1814-be kalauzol bennünket.

Az a baj az emberekkel, hogy bár félnek a haláltól, békeidőben elfelejtenek élni.

A sokszor felszínesnek tűnő társasági összejövetelek alatt és mögött sokkal több van, mint amit a látszat megmutat, erre is rávilágít a regény. Forrongó hazaszeretet, bátorság, a lovagokat egymás irányába elkötelező és megingathatatlan barátság, összetartás és persze a társaság hölgytagjai iránt fellobbanó érzelmek. Mindezek együtt nem várt kalandokban csúcsosodnak ki.

És esetünkben ilyen kalandnak nevezhető az a kényszerházasság is, ami már a regény elején körvonalazódik, és nem kevés izgalmas pillanatot tartogat az olvasóknak. A cselekmény íve szépen, lépésről lépésre épül, alakul, minden részletnek fontos szerepe van, és ezt szem előtt tartva a szerző nem is engedi el egy percre sem az olvasó figyelmét. A feszültség és izgalom végiggyűrűzik a regény egészén.

Mindig arról álmodtam, hogy egy nap majd szerelemből megyek férjhez. Ezen szándékomtól nem hagyom, hogy bármi is eltántorítson. Az meg teljességgel elképzelhetetlen, hogy Lord Mortimer legyen az a férfi, akihez hozzámegyek. Inkább vénlányként élem le az életemet.

Nos, azt hiszem, erre mondják, hogy innen szép nyerni. Sem William St. Clairnek, sem Lucy Dunn-nak nincs egyszerű dolga, hiszen a házasságuk egy meglehetősen ingoványos talajon, egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően, kötelességtudatból köttetik meg. Ám az élet rácáfol az eseményekre, és kiderül, hogy végső soron ez a pár nem is lehetne jobban egymáshoz való. Persze ehhez sok dolognak kell történnie, de szerencsére Emily Hartnak köszönhetően egy kényelmes fotelből élvezhetjük végig az egymásra találásukat, mely cseppet sem lesz akadálymentes, egészen az utolsó oldalakig ott leng a bizonytalanság ködfátyla kettejük között.

Amíg nem ismerünk valakit, hajlamosak vagyunk félinformációk és a felszín alapján megítélni. De amint a másik megnyílik előttünk, rájövünk, hogy mennyire ostobán viselkedtünk. (…) Az élet szerencsére megadta azt, amire valóban szükségem van. Néha meglepve tapasztaljuk, kihez is tartozunk igazán.

Összességében A feddhetetlen egy izgalmakkal teli, intelligens humorral fűszerezett, elbűvölő regény, ami nemcsak a szíveket, de az elmét is megdolgoztatja. Aki ilyesfajta szórakozásra vágyik, az semmiképp ne hagyja ki ezt a regényt sem.