Megéri kockára tenni az életed a bosszúért?
Bár rengeteg realista történetet olvasok, be kell vallanom, hogy én valójában imádom a fantasyt. Ez az a zsáner, ahol tulajdonképpen bármi megtörténhet, és ha ügyes a szerző, mindez úgy néz ki, mintha a valóság talaján mozognánk. Rezeda Réka pedig a debütáló regényével, a Bábmesterrel nem akármilyen csemegével szolgált a hazai fantasyirodalom rajongói számára. Mondhatnám, hogy a bosszú regényét kapjuk a Bábmestert olvasva, de igazából egy komoly fejlődésregényt is, ami minden korosztály számára megadja komplex és tökéletes kikapcsolódás élményét. Nem véletlenül lett a X. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye. És ha rám hallgattok, mindeképpen adtok neki egy esélyt.
A pusztításból sosem sarjad élet.
Pontosan és logikusan átgondolt világba csöppenünk már az első oldalakon, amit ugyan átsző a mágia, mégsem lesz sem túl sok, sem kevés. Pont annyit kapunk, amennyire a történetnek szüksége van. És Réka minden téren erre a tökéletes egyensúlyra törekszik. Így hát pont annyi negatív tulajdonságot kap egy-egy szereplő is, mint amennyi pozitívat sorakoztat fel mellé. Lépésről lépésre haladunk, jelenetről jelenetre épül fel egy intrikával sűrűn behálózott történet a sötét középkor atmoszférájával, ahol valójában mindenki álarc mögött éli az életét. Komoly szerepe van a politikának, a vallásnak, a társadalmi hierarchiának, ahogyan a lélektannak is.
A karakterek rendkívül összetettek, jól felépítettek. A két főhős, Sivriel és Bastien nem is különbözhetnének jobban egymástól, így tökéletes ellenpólusai a másiknak. Míg Sivriel forrófejű, sokszor meggondolatlan és hirtelen felindulásból cselekszik, addig Bastien az, aki alapjaiban vizsgálja meg a kialakult helyzeteket, és megfontoltan, több szempontot felsorakoztatva dönt. Mindketten okos és talpraesett karakterek, ennek ellenére minden helyzetre másként reagálnak. Azonban minden cselekedetük hatással van a másikra, így a kezdetektől formálják, alakítják is egymást.
-Az okos emberek is hoznak ostoba döntéseket. (…) -Amikor az eszük helyett a szívükre hallgatnak.
A kettejük macska-egér játéka kellő feszességet ad a regénynek, és a szócsatáikban Réka megcsillantja a humorát is, ami nem elhanyagolható a regény egészét nézve sem. Olyan ösztönösen, pontosan és játszi könnyedséggel használja a humort, amivel a nehéz helyzeteket képes lazítani, befogadhatóvá tenni, és csak miután áthaladunk egy-egy komoly aknamezőn, visszanézve fedezzük fel, mi is történt valójában.
Az emberségünket csak az veheti el, ha elfelejtjük, hogy kell szeretni.
Bastien és Sivriel pedig egymás mellett újra megtanul bízni és szeretni. Azt azonban még ők sem sejtik, hogy ki mikor viseli a hosszú ideje hozzánőtt álarcot, és ez bizony újabb és újabb bonyodalmakat okoz.
Nemcsak a történet tartogat minden oldalon újabb izgalmakat, de maga az olvasás is kimagasló élményt nyújt, hiszen Réka szépen, gördülékeny stílusban ír. Olyan hatalmas és színes eszköztárral varázsolja elénk Arzáliát, hogy képtelenség nem figyelni arra, amit mond. Részletes és pontos képet fest az általa alkotott világról, a karakterekről, és a cselekményen érzékletesen és hatásosan vezet végig bennünket. Nemcsak látjuk, hanem részesei vagyunk a történetnek.
– Az információ csak akkor hatalom, ha a megfelelő pillanatban derül rá fény.
Tudja ezt jól a szerző is, hiszen mértani pontossággal adagolja az információkat. Sosincs túl sok, ahogy túl kevés sem. Ám ha bármikor is nyeregben érezné magát az olvasó, és kiszámíthatónak golndolna egy jelenetet, a pillanat törtrésze alatt változik a felállás, tekeredik-csavarodik a történet, és újra kell gondolni minden korábbi tényállást.
A cselekmény pörgős, nincs idő unatkozni, végig leköti a figyelmet. Sőt, a szövevényes történetszálak nem is engedik, hogy akár egy másodpercre is félrenézzünk, vagy másfelé figyeljünk, mert pillanatok alatt elveszíthetjük a fonalat, és nem értjük, mi miért történik.
Egy bábmester érdeklődésével néz végig a téren. A saját maga rendezte színdarabot csodálja.
Minden új történet új neveket hoz magával, kiváltképp ha fantasyről van szó, hiszen itt a szerzők még a megszokottnál is szabaddan alkothatnak. Fontos azonban, hogy ezek a nevek passzoljanak a történetbe és a karakterekhez, és nem mellesleg könnyen megjegyezhetőek, fülbemászóak legyenek. És Réka itt sem hibázott, minden név tökéletesen illik a választott szereplőhöz, és minden különösebb nehézség nélkül memorizálható is.
– Ideje van a bosszúnak. Ideje van a hősködésnek. És ideje van annak, hogy szép csendben meghúzd magad. Akkor is, ha fáj.
A Réka által megteremtett világ sötét és kegyetlen. Főleg egy fiatal lány számára, akit egyedül a bosszú éltet, akit semmi más nem hajt, csupán a szülei gyilkosának kivégzése. Ám még ezen a durva és könyörtelen színpadon is megjelennek az ellenpólusok, akik hol tompítják, hol árnyalják a brutalitást, hol új nézőpontokat és megoldásokat mutatnak. És éppen ettől működik ez a történet, ettől lesz meg a már korábban említett egyensúly.
A könnyed stílusba komoly témákat is beleszőtt a szerző, melyek mindig aktuálisak, legyen szó a szexuális zaklatásról vagy a gyermekkori traumákról. Ezek, akár a való életben, a regényben is végigkísérik a karakterek életét, és a sorok mögött olvasva láthatjuk meg, valójában minden esetben egyedi a feldolgozási mechanizmus. Ezekkel a mély érzelmi pontokkal kialakul egyfajta emocionális kötelék a karakterek és az olvasó között, ami még erősebb érzelmi hatással bír az olvasás során.
A Bábmester egy trilógia bevezető része, így a kötet utolsó mondata után két lehetőségünk van: rendületlenül várni a folytatást, vagy újra az első oldalra lapozni, és még egyszer elolvasni a regényt.
Ezúttal Volkol a bábmester. És most Bastien torkán feszül a drót.