Annyi mindent kell még az életről tanulnunk, amit például a japán ikigai követői már mind ismernek és jó eséllyel alkalmaznak is. Ezeket az elveket és tanácsokat hozza közelebb hozzánk Sólyom Anna egy csapat macska segítségével, akiknek tanulniuk nem szükséges, mert természetüknél fogva ismerik a zen mesterek titkait.
Ahhoz pedig, hogy megfigyeljük, miként viselkednek a cicák, és hogyan reagálnak adott helyzetekre nincs is alkalmasabb hely, mint a Macskabár, ahol örökbefogadásra váró kis állatok töltik a mindennapjaikat, s észrevétlen osztják meg bölcsességeiket mindazokkal, akik figyelnek rájuk.
Ahogy a szerző jelzi a könyv első lapjain, a különböző kultúrák szerint a macskák több élettel is rendelkeznek. 6-tal, 7-tel, esetenként 9-cel is. Azzal szemben, hogy mi egy ciklusra csupán egyet kapunk, úgy tűnhet, nekik több esélyük van boldogulni. A cicák azonban ezt nem így gondolják. Úgy élnek, ahogy nekik tetszik, és persze azt teszik, ami kielégíti őket. Szemben velünk, akik mindig várunk valamire, s közben hajlamosak vagyunk az ijedős macska mintájára élni, aki nem mászik fára, nem ugrál és nem játszik, nehogy közben megsérüljön, s végül anélkül távozik, hogy igazán élt volna.
Végezetül álljon itt az egyik cicabölcsesség egy rendkívül értékes és szerethető karakter szájából: „Van egy fontos lecke, amit a macskáktól tanultam – mondta Yumi a kis bemutatási ceremóniát lezárandó. – Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, és akkor nem lesz szükséged mások jóváhagyására ahhoz, hogy jól érezd magad.”
Aki szeretne elmerülni a keleti filozófiák, a multikultularitás és a dorombolás világában egy cicabajszos kávét kortyolgatva, annak a Macskabár a legjobb választás…