Minden pillanat, mondat, érintés pótolhatatlanná vált számukra. Nem versenyfutás volt ez a még hátralévő idővel, hanem annak olyan beosztása, hogy megtöltsön egy egész életet.

Ahogy a fülszöveg kezdődik: egy váratlan utazás… És valóban, ez a regény egy váratlan utazás a szeretet sokféleségének, mélységeinek és magasságainak megismerésére, megértésére. Lassú sodrású történet, melynek minden mozzanata, minden része figyelemre méltó. Rengeteg tanítást, megfontolandó gondolatot ad át a szerző az olvasónak, melyeket olvasva nem szégyen megállni egy pillanatra és elgondolkodni.

A három főszereplő Agnes, Paul és Christian annyira közvetlen, esendő és emberi karakterek, hogy szinte barátként álltam mellettük, mögöttük a történet során, s bár ha néha nem is értettem egyet a cselekmény alakulásával, a regény végén azt éreztem, hogy ez mégis így volt jó.

Elfogadni és befogadni azt, amire oly sok évig várunk, s elengedni azt, ami sokáig a miénk volt nem könnyű feladat. Agnest, Pault és Christiant nagy feladat elé állítja az élet, mert

Az összefüggések nem mindig kézenfekvőek, bár a látszat sokszor ellentmondó…mennyi véletlen sodorja el egymástól vagy hozza össze az embereket. Mennyi híd köti össze és mennyi folyó szabdalja szét a sorsokat. A végre meglelt boldogságot, vajon mennyire lehet megőrizni?

A szív regénye ez a történet, mely egy csodás országon, s annak történelmén át kalauzolva tanít meg az élet legfontosabb igazságaira:

Nem lehet új életet kezdeni, ha magunkkal cipeljük a befejezetlen mondatokat, a be nem csukott ajtókat, és a le nem zárt kapcsolatokat. Az ember nem szereti a kimondott igazságot, de ugyanakkor nélküle nem tud eligazodni, mert foglya marad a bizonytalanságnak és a benne rejlő reménynek.