Karády Anna Zserbója olyan, mint az ünnepek jól ismert és elengedhetetlen csemegéje: mindig várja, keresi az ember, és egy szelet sohasem elég belőle.

Amikor valaki egy sikerkönyvvel debütál, az olvasóinak elvárásai lesznek felé. Ha valaki három sikerkönyvet produkált már, a mérce még magasabbra ugrik, és bár ennek igazán nehéz megfelelni, Karády Annának mégis sikerült. Új helyszínek, új karakterek, mégis ugyanaz a biztos tudás és mesés vizuális élmény várja az olvasót, mint korábban.

Anna az időutazás mestere. Ebben a regényében azonban nem a szereplőit utaztatja, hanem az olvasókat repíti vissza egészen 1910-be, az Osztrák-Magyar Monarchia idejébe, az aranykor éveibe. Egy letűnt kor luxusa, eleganciája és esszenciája érezhető minden oldalon, és ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobban és pontosabban szeretnénk megismerni minden részletét. És ebben a szerző a legnagyobb partnerünk, mondhatni tárlatvezetőnk, hiszen alapos és részletes képet tár elénk a korról, és arról az életérzésről, amit az egykori magyar tenger partján kaphattak meg az emberek.

Ha egy szerző úgy tud környezetet ábrázolni, hogy az olvasó benne érzi magát a regényben, nem kérdés a siker, hiszen  megvalósítja azt, amiért ír: hogy élményt adjon. Már maga a Gerbeaud-cukrászda említése, a Fiumei Kakaó- és Csokoládégyár leírása kulináris élvezetet nyújt az olvasónak, azonban az Adriai-tenger partján, az illatok, ízek kavalkádjában való sürgés-forgás olyan kalandokat ígér, melyekért érdemes a kezünkbe venni ezt a regényt.

Egymásra borulva pihent a tenger és az égbolt, határaik még összemosódtak, mikor a kelő nap fénylő sugarai megcsillantották a reggelt.

A Gerbeaud cukrászda és a haditengerészet összekapcsolása merész vállalkozásnak tűnhet első hallásra, és bizonyára sokan gondolkoztak is, hogy a Zserbó főhősei hogyan találnak egymásra ennyire különböző miliőben, de Anna számára nem volt kérdés ennek a megoldása sem. Két teljesen eltérő személyiség, más-más életút, másfajta életszemlélet, mégis megvannak azok a közös pontok, melyekből lassan építkezve, finoman szőve, de létrejön a legerősebb kapocs, ami két szívet összeköthet.

– A sós és a cukros nem illik össze – suttogta maga elé Blanka. Annamari megilletődve nézett rá. – Emlékeztetlek, hogy a te egyik kedvenced a sós karamellás mandula!

A mesés helyszínek, az ízek és színek forgataga, a századelő elitjének eleganciája tökéletes és biztos hátteret ad azoknak a mély és komoly gondolatoknak, melyek minden Karády regényben megtalálhatóak. A szabadság, az önazonosság keresése egy társadalmi korlátok közül kilépő lány számára, és a biztos pontok stabilitásának vágya a szabadság szerelmesétől felfedi az emberi lélek legmélyebb kérdéseit.

Az életed nem csupán magadról szól. Ahogy élsz, az hat másokra. Nemcsak a másikhoz intézett szavaid és tetteid számítanak, hanem az egész lényed. A gesztusaid, a kisugárzásod és a tekinteted megindíthatnak másokat, és előre felmérhetetlen hatásokat válthatnak ki. Gondolj a tengerre, amelynek a vizét meghasítja a hátán közlekedő hajó, vagy csupán a karodra, melyet belemerítesz, és nyomban hullámokat vet. Az élet pontosan ugyanilyen.

A két főszereplő mellett szót érdemelnek a történet további karakterei is, akik nélkül nem lenne kerek és tökéletes ez a történet. Barátságok és szerelmek, melyek két nagyon különböző világ találkozásában születnek, és talán ettől lesznek olyan erősek.

A Zserbó, a címéhez hűen valóban a múlt tengerére repíti az olvasót,  ahol az élmények és az érzelmek hullámain ringatja el azt, aki vele tart, nem félve a széltől és az esetleges viharoktól sem.