A reménybe vetett hit a holnapunkat formálja

Az élet megannyi csodával ajándékoz meg minket. Rajtunk múlik, hogy hiszünk-e az elénk tárulkozó varázslat látványában.

Sok történetet szerethetünk, ám ezek közül csak kevés az, mely egy életre otthagyja bennünk a lenyomatát, hogy a nehezebb pillanatokban, a megállásra késztető helyzetekben kapaszkodót, vígaszt nyújtson, vagy épp a tanulságain elmélázva új perspektívából nézzünk a jelenre.

-Az Orient Expresszre nem csak azok váltanak jegyet, akik világot akarnak látni. Megannyi oka lehet, amiért az ember ezt az utazást választja. Majd meglátod te magad is idővel, hogy tengernyi érzés szorul egy ember életébe. S azok a hívó szó ellenére úgy váltják egymást, hogy alig tudjuk követni a rohanását.

A múlt kacskaringós, szövevényes labirintusaiban sétálni nem mindig egyszerű feladat. Hány és hány sötét zsákutcába jutunk, ha nem ismerjük pontosan az egykor történt eseményeket, személyeket. És a kínzó vágy, amit a múlt feltérképezése iránt érzünk, csak még erősebb, ha a saját felmenőink életét próbáljuk megismerni úgy, hogy közben mit sem tudunk róluk. Ilyenkor elindul a képzeletmozi, és apró morzsákból, a szívben megszülető színes pillanatképekből kirajzolódik egy talán sosem járt életút. Az, amivel mi ajándékozzuk meg soha nem ismert elődeinket, hogy nevük, életük, fájdalmaik és boldogságuk tovább éljen bennünk, és mindazokban, akik rajtunk kereszül, a mi szemünkön át ismerik meg őket.

Lám az élet legnagyobb csodái váratlanul íródnak és fogalmunk sincs azok céljáról.

Pálinkás Szilvia már bebizonyította a Genomba zárt örökség című regényével, hogy bizony nagy hatással van a múlt a jelenre, még akkor is, ha generációkon keresztül egyszerűen csak tényként kezeljük, hogy egy régmúlt őst egyszerűen kiradírozott a történelem a nekünk szánt könyvekből, csupán legendákat, homályos elbeszéléseket, emlékfoszlányokat hagyva maga után, hogy sok-sok évvel később legyen valaki, aki ebbe kapaszkodva apránként építi fel a múlt pókhálós, sokszor megszaggatott fátylán átsejlő, egykor szikrázó, nekünk üzenő felmenők sorskavalkádját. Így ismertük meg sokan Bor Terézia keserűen édes és sokszor fájdalmas történetét.

Első regényt írni valójában sokkal könnyebb, mint az összes továbbival kiállni a közönség elé. Abban még nincs benne a megugrandó mérce, ott még nincsek meg a személyes elvárások. A második, és minden további történet már komoly megmérettetés magának a szerzőnek is. És persze itt már olvasóként is előfordul, hogy feltesszük a kérdéseket, vajon lesz-e olyan jó, fogom-e annyira szeretni, mint az előzőt. Őszintén szólva minden elfogultság nélkül állítom, hogy a Bennem élő álmod, mely a korábban gyermekként már megismert Musza Imre kalandos életét meséli el az olvasóknak, ugyanolyan varázslatos és meghitt pillanatokat ígérő, szívszorító olvasmány, mint Szilvi első regénye.

Még semmit nem tudtam a történetről, amikor megnyitva a kéziratot három szó jelent meg az első oldalon: Bennem élő álmod. Hihetetlen, de ez a három egyszerű szó összekapcsolódva, szorosan egymás kezét fogva engem is magával rántott, hogy aztán észrevétlenül és kitörölhetetlenül a szívembe lopja magát. Ismeretlenből vált ismerőssé  Imre, Tuba, Ahmed, és megannyi valós vagy fiktív karakter, akik nyomot hagytak, formáltak, megmosolyogtattak vagy éppen elérzékenyítettek. És ez az, amiért érdemes írni az írónak, olvasni a lelkes olvasónak: hiszen fizikai kontakt nélkül kapcsolódhatunk. Így lesznek egy könyv szereplői meghatározó részei az életünknek.

-Te Musza gyerek! Meddig toporogsz még a múlt hozzád csimpaszkodó, szennyes darabján? Vágyod-e a kalandot, vagy elsüllyedsz inkább a meg nem élt életed mocsarában?

Hányszor gondoljuk, hogy az élet által kiosztott nehéségek közül a miénk a legnehezebb, hányszor érezzük, hogy mi kaptuk a legsúlyosabb terheket. A könyvek, a bennük kibontakozó sorsok nagy tanítómesterek, főként, ha készek vagyunk elfogadni az onnan érkező leckéket. Ez a regény, és a benne lévő karakterek pedig mind-mind azért születtek, mert mondanivalójuk van számunkra.

Az élet nem mindig a könyörületes arcát fordítja felénk. De magad is meglátod majd, nagy a világ és sokan elférünk rajta. A bánat elől menekülni pedig lehet, de egy idő után illendő vele szembe nézni, különben felfalja az embert, mint ahogy ennek a vonatnak a kazánja is felfalja a szenet.

Hogyan vezet egy nyughatatlan, fájdalmakkal, sötét titkokkal foltozott lelkű ifjú útja az Alföldről egészen Isztambulig, ráadásul a kor legcsodásabb, hamvas gőzfelhőben száguldó vonatán, az Orient Expresszen? Miként találja meg messze a szülőföldtől a valódi életcélját, hivatását, az igaz barátokat, a szerelmet, egy második családot az a fiú, akit a szülőföld kegyetlensége és kilátástalansága késztet indulásra. Hogyan lehet a ezt a reménytelenséget elismerésre cserélni? A válasz egyszerű: dolgozni kell érte. Megváltoztatható a sors egyetlen döntéssel? Ez a regény, és Musza Imre Szilvi által megfesett élete a bizonyíték rá, hogy mindig érdemes megpróbálni. És, hogy mit nevezünk nehéz sorsnak, azt igazán csak ezek a nézőpntok teszik majd világossá.

-Hát nem érzed drága egyetlenem, hogy a szabadság szárnyát kaptad ajándékba? Repülj, emelkedj a magasba és ne félj semmitől! Ne feledd erőt kaptál hozzá mit apádtól örököltél, a bátorságot pedig az én vérem által érzed zubogni minduntalan az ereidben! E kettő kell az élethez és a tapasztalás folytonossága úgy árad majd szét a földi létedben, mely a boldogság útjára tereli idővel az életed! Ne légy a magad gátja! Engedd kérlek útjára a gáncsot vető, ártó vélekedéseidet! (…) Vedd észre az élet gyógyírt hozó virágait, ne rohanj folyton keresztül a réten!

Pálinkás Szilvia mestere a mesélésnek. Ujjai közül nemes egyszerűséggel szöknek ki az érzelmekkel átszőtt mondatok, hogy aztán a befogadó olvasókban új életre keljenek, meghatározó útmutatók, idézett gondolatsorok legyenek. Szavai nyomán most megelevenednek a korabeli Isztambul terei, utcái, betekintést nyerünk a tűzoltóság méltán híres alakjának, Széchenyi Ödönnek munkájába, járunk árvaházban és megismerhetjük az 1948-as forradalom homályba veszett alakjait is.

A Bennem élő álmod érdemes arra, hogy nyitott szívvel engedjük át magunkat a történetnek, hogy aztán a saját bőrünkön érezhessük meg Isztambul melegen símogató levegőjét, a tűz felperzselő erejét, lássuk meg Konstantinápoly csodáit, színeit, illatait és Musza Imrével éljük meg egy messziről jött magyar fiú kalandos, tanulságokkal teli életét, amiben mindent bőségesen mért a teremtő, no meg a képzeleterő. Egy hajdan meg nem élt életet, mit a jövő tolla írt újra.

 

Van, hogy az élet történéseit nem mindjárt látjuk teljes egészében, csak később engedi megérteni egykori életre kelt szándékát. Csalfa játéknak, vagy a sors kegyetlenkedésének érezzük és megtörünk benne, miképpen a villám szeli ketté a vastag fatörzset egy viharral telt nyári éjszakán.

Ez a történet mélyen és kitörülhetetlenül vált a részemmé onnantól, hogy megnyitottam a kéziratot, sok-sok beszélgetésen át egészen addig, hogy én lehettem az, aki mindezt először megmutatta a közönségnek a könyv bemutatóján.

Pálinkás Szilvia és egy csapat átérezve a sorokban megbúvó mély tartalmat, szinte benne élve, közösen dolgozott azért, hogy ez a regény egy álomból szőtt valósággá váljon. Ott lehessen a könyvespolcokon, de ami ettől még fontosabb, az olvasók szívében, kapcsot képezve közöttük egy fiatal fiú által, akit sok-sok évnyi csendes hallgatás után kézenfogott egy élénk fantáziával és a szavak varázslásával megáldott leszármazott, hogy most már kitörölhetetlenül tartsa fenn az emlékezet halvány fátylán.

A Bennem élő álmod nyilván nem kaphatta meg azt az igazi, boldog happy end lezárást, amit érdemelt volna, én mégis azt gondolom, hogy bejártunk mélységeket, de feljutottunk egészen komoly magasságokba is. Volt ebben a történetben megbecsülés, barátság, egy igazi, tiszta, és mindent elsöprő szerelem, és végül egy olyan félig nyitott befejezés, amivel Szilvi az olvasókra bízta, hogyan is zárják le Musza Imre történetét. És már csak azért is érdemes kézbe venni ezt a regényt, hogy mi magunk adhassunk lezárást ennek a kalandokkal átszőtt, de soha nem volt életútnak.

A könyvhöz készült kisfilmek pedig – melyek itt, itt és itt láthatóak – a másodperc töredéke alatt képesek minket az 1900-as évek elejére repíteni, hogy a következő pillanatban már ne csak olvasói, hanem részesei legyünk a Bennem élő álmodnak.