Hogy mennyire kegyetlen és alattomos betegség a depresszió, azt hűen ábrázolja Fózer Réka debütregénye, a Lélekörvény.

Bár már a cím is rázós utazást ígér, azért nem árt az elején tisztázni, hogy a biztonsági övet senki ne kapcsolja ki még földet érés után sem… Gyakorlatilag az első oldalaktól szippantja be az olvasót a lélekörvény, hogy aztán az utolsó oldalakon megfacsarva, összetörve vesse ki magából.

Radnai Veronika történetére első blikkre sokan azt mondanák, hogy nem hétköznapi, ám érdemes lenne a regény végén újból megvizsgálni ezt a feltételezést. Tényleg nem mindennapi egy depresszióval küzdő, önmagát kereső fiatal lány története?

Réka tökéletesen rávilágít arra, hogy mennyire láthatatlan és egyben kiszámíthatatlan az a betegség, ami bizony sok ezer ember életét keseríti meg nap, mint nap. Nemcsak a betegek elszenvedői, hanem a környezet is megsínyli ezt az állapotot, s olykor a meg-megcsillanó siker, a pillanatnyi javulás sem hozza el a várva várt teljes gyógyulást. Sok oka és még több tünete lehet, ám ha figyelünk egymásra, talán szűkíthető volna a depresszióval küzdők tábora. Egy segítő kéz, a stabil hallgatóság sokat jelent minden ember számára.

Több fontos kérdést is boncolgat a regény, köztük a barátság mindent felégető és a romokat újra felépítő erejét is. Két teljesen eltérő minőségű kapcsolat, melyeket ugyanazzal a szóval illetünk, mégsem lehetnének ettől különbözőbbek. S hogy melyik az erősebb, az csupán az adott helyzetben derül ki.

Ezek mellett persze megjelenik a nem megfelelő minőségű családi háttér problémaköre is, ahol nem az anyagi javak hiánya, hanem egymás elhanyagolása jelenti a legnagyobb gondot. Szülők, akik mellett felnő ugyan a gyerek, de az érzelmek ritka vendégek a családi asztalnál. S nem könnyíti meg a helyzetet az iskolai kirekesztés, megbélyegzés sem.

Ha mindezeken elgondolkozunk, hány és hány történet jut eszünkbe, melyek a szemünk előtt zajlanak? Hány olyan elbizonytalanodott, önmagát kereső embert látunk, akiknek csak egy beszélgetés, vagy éppen meghallgatás, esetleg egy barát segítő jobbja kellene ahhoz, hogy a szakadék szélén egyensúlyozva visszatérjen a kitaposott ösvényre?

Nem vette észre senki sem, hogy az én világom romokban van. A saját világuk túlragyogta az enyém pusztulását.

Fózer Réka regénye bárki számára lehet egyfajta felkiáltójel, hogy senkinek nem kell egyedül megküzdenie a problémáival, mindenkinek lehetnek érzései, legyenek azok jók vagy rosszak, és mindannyian tehetünk azokért, akiknek segítségre van szükségük. Nem kell megvárni, hogy egy tragédia nyissa fel a szemünket…