Ritka, de annál nagyobb élmény, ha az ember olyan történetre bukkan, ami nemcsak megfelel a várakozásainak, de túl is szárnyalja azokat. Szeretem a történelmi-romantikus műfajt, és bár főként magyar vonatkozásban olvasok a témában, most mégis Anglia felé vettem az irányt, az idegenvezetőm pedig nem más volt, mint Emily Hart.

Le kell szögeznem, hogy A korona lovagjai könyvsorozat borítói egyáltalán nem fogtak meg, sőt, mondhatom azt is, messze nem azt a tartalmat sugallják, amit végül kaptam. Mert a romantikán kívül szépen felépített történelmi háttér, izgalmas, okos, értelmes karakterek és jó ívű cselekmény várt. A regény igazi fűszere pedig nem más, mint a humor. Az a fajta intelligens humor, ami nem erőltetett, nem játszik rá helyzetekre, mégis mosolyt ébreszt az olvasóban, ha megcsillan.

A manapság oly gyakran lebutított, klisés, kosztümös történelmi romantikának hatalmas fricskát dobva A becstelen egyáltalán nem mondható kiszámítható és butácska lányregénynek.

A történet az 1800-as évek elejére, az angol arisztokrácia köreibe kalauzolja az olvasót. Nem szokatlan sem a hely, sem az idő, hiszen közkedvelt akár a mai sorozatgyártás szempontjából is a régensség időszaka. Fényűző estélyek, díszes szalonok adnak teret és helyszínt a lady-k és lordok vonzalmának kibontakozásához. És itt kell megállnunk egy szóra. Emily Hart ugyanis a romantikus vágyakozás mellett a történelmi szálat is szépen építi. Nemcsak a lányok vágyakozó sóhajtozásaitól fűtöttek az angol elit társasági eseményei, hanem a cselszövés, a kaland tüze is izzásban tartja a levegőt.

Bár a történet fikció, a regény alapjául szolgáló történelmi események valósak. A jól felépített karakterek motivációi és cselekedetei pontosak, mégsem kiszámíthatóak. A fordulatokban gazdag cselekményhez ügyesen mozgatja a szálakat a szerző, és tud váratlan meglepetést okozni olyan helyzetekben, melyekről már határozott és pontos elképzelésünk volt néhány oldallal korábban.

Nincs nagyobb teher annál, mint titkot őrizni a szívünkben, mert a súlya álomként nehezedik az ember vállára. Vannak pillanatok, amikor szíved szerint kikiabálnád magadból, de a józan ész megállít.

A rendkívül sok szereplőt felsorakoztató regény folyamatos odafigyelést igényel, dinamikáját tekintve egyetlen oldalra sem mondható, hogy unalmas lenne. Az események sodrása végig lendületet ad a történetnek, és az olvasás folytatására ösztönöz.

Nincs túljátszott romantika, ami egy idő után untatná az olvasót, pont annyit kapunk belőle, amennyi elegendő. Emellett ott van a konspiráció és a rejtélyes kémhálózat gondolkodásra késztető cseleményszála, ami tökéletes ellenpólusa a kibontakozó románcnak, és megadja az egészséges érzelmi egyensúlyt a regénynek.

Sohasem kerülünk be a történelemkönyvekbe, a hősök közé. Mindannyian névtelenek és láthatatlanok vagyunk a világ előtt, és így is fogunk meghalni…

Összességében véve a gyerekkori, vagy éppen a napóleoni háborúkban kötött szoros barátságok, a testvéri szeretet, a szerelem, a hatalomvágy és a hazáért való elköteleződés kellemes kikapcsolódást nyújtó lenyomata ez a regény. A további kötetek pedig még több izgalmat ígérnek a már megismert és a belépő új szereplőkkel.

Egy nap majd döntenünk kell arról, mi a fontos nekünk. Választanunk kell afelől, melyik úton indulunk el, anélkül, hogy tudnánk, jó vagy rossz irányba tartunk-e. De bárhogy határozunk is, vállalnunk kell érte a felelősséget.