Névtelen terv (55)

Nem is tudom, mikor olvastam utoljára mesét a saját szórakoztatásomra, mielőtt a kezembe vettem Bajsz Brigitta Ábel, a kis hangya meséi című könyvecskéjét. Talán nem kellett két perc sem, és a gyermeki én teljesen átvette az uralmat bennem, nem is hagyott békén, amíg nem végeztem az összes mesével.

Csupa mókás és huncut kis erdőlakó köszön vissza a történetekben, és mindannyian nagyon szerethető figurák.

A mesék egyszerűek, mégis tele vannak olyan mondanivalóval, amiről a legkisebbekkel is érdemes már elbeszélgetni. Brigi az ő nyelvükön, a hozzájuk közel álló apró állatokon keresztül mutatja meg, milyen fontos dolog a barátság, vagy éppen segíteni valakin, de a közösség erejére is nagyszerű érzékkel mutat rá.

Éppen ezért fontos a kötet végén a Csevegős Fejezet is, ami interaktívvá teszi az egész könyvet, és feldolgoztatja a mesékben lévő érzelmeket.

A kötet illusztrációja még kedvesebbé teszi a karaktereket és hűen ábrázolja, átélhetővé varázsolja a megírt érzéseket és a helyszíneket.

 

Talán nincs is olyan gyermek, aki ne nézné áhítattal a büszke sorban vonuló hangyákat, a fűben peckesen ugráló szöcskét vagy a harmatos levélen csúszdázó katicabogarakat, így ez a kötet

Áronnal, Jankával és az összes erdőlakóval együtt telitalálat az ifjú olvasók vagy a mesére vágyó apróságok számára.