Ifjúsági regény, ami a felnőttek számára is értékes olvasmány lehet. Formál, kinyit, érzékenyít, és tűpontosan világít rá aktuális és komoly témákra, mint a pánikbetegség, zaklatás, a bántalmazás minden formája, bullying, kirekesztés, mozaikcsalád, a közösségi média, minden veszélyével együtt vagy éppen a szorongás.

A beskatulyázás bemutatására nem is lehet jobb helyszínt találni, mint a középiskola és az ott kialakuló baráti körök vagy klikkek. A kamaszok világa kitárul, az értékrend formálódik, az érdeklődés változik. Csak éppen az nem mindegy, hogy milyen irányba. A közösségimédia-felületek elképesztő térhódítása és azok szerepének felértékelődése kívülről nézve sokszor ijesztő, főleg, ha középiskolások szemén keresztül nézünk a világra.

Hibás változó voltam egy működő képletben.

A Filter nélkül főszereplője tökéletes karakter arra, hogy kellőképpen szemléltesse rajta keresztül a szerző, mennyire és miért nem a külső alapján kell megítélni az embereket. Azonban csavarva egyet a megszokott klisén, most a szépség és a hozzá kapcsolt mögöttes, sokszor sztereotip „tartalom” kontextusa megváltozik. Hiszen lehet, hogy a vizuális élmény, a selyempapírba csomagolt, masnival átkötött külcsín mögött egy teljesen értéktelen, vagy megvetésre alkalmas belbecs bontakozik ki, és az is előfordulhat, hogy az első benyomást, amit a külső mutat, teljesen más, ám mégis pozitív megítélés követi.

– Túl szép vagy, és túl okos. Ez ijesztő és erőteljes kombináció. A férfiak félnek tőled, mert izgulnak rád, közben meg kenterbe vered őket a tudásoddal. Próbálnak elnyomni vagy megtörni, hogy uralhassanak. A nők irigyek, féltékenyek, gyűlölnek, amiért így nézel ki.

Nem elhanyagolható a mellékszereplői karakterek változatossága, amik a történet és a cselekmény szempontjából fontos tényezők. Mindennek és mindenkinek szerepe van abban, hogy a könyv a lehető legtöbb szemszögből mutassa be, ugyanazt a világot hányféleképpen látjuk.

Azt nem mondom, hogy azonosulni tudtam a szereplőkkel, sőt, de talán nem is ez a célja a regénynek. Sokkal inkább reflektorként világít olyan társadalmi problémákra, melyekről ugyan sokszor és sok helyen beszélünk, mégsincs áttörő változás sem a megítélésben, sem a megoldások prezentálásban. A kisarkított személyiségek vagy történések pedig csak még tisztább felületet adnak ezeknek a kivetüléseknek.

Annak ellenére, hogy a cím, a filter nélküliség a valóságot hivatott bemutatni, gyakorlatilag minden szereplő emögé bújik, és annak él, hogy magáról a lehető legpozitívabb képet mutassa a világnak, vagy jelen esetben a követőknek. Ma már az életünk nagy részét a virtuális térben éljük – ha akarjuk, ha nem -, és akinek nincs meg a kellő tapasztalata a valóság  meglátásához, az könnyen elveszik a szűrők alkotta, torzult valótlanságban, és ennek próbál megfelelni.

A könyv célja valószínűleg az, ami bármely más regényé is lehet, hogy gondolatokat ébresszen, beszéltessen, vitákat indítson, hozza fel a pro-kontra érveket. Hogy a fiatalok, akiknek és akikről ez a történet szól, elgondolkodjanak, véleményezzenek, osszák meg a bennük lévő kérdéseket és válaszokat az olvasottakkal és az általuk megélt hasonló dolgokkal kapcsolatban. Hogy felnőttek beszéljenek erről egymással, kamaszokkal, hogy elinduljon az a folyamat, ami a filterekkel telepakolt világot megtisztítja, ahol a valóság, az emberi érték bárminél erősebb lesz.

Sokaknak van tehát dolga ezzel a regénnyel: gyereknek és felnőttnek, szülőnek és pedagógusnak egyaránt, de mindenkinek, akit valamiért megszólított a Filter nélkül.