Karácsony Várbalogon

A karácsony az az időszaka az évnek, amikor mindennél jobban vágyunk a szeretetre, a tiszta, őszinte emberi érzésekre, amikor mindannyian jók szeretnénk lenni. Milyen tökéletesen megalkotott rendszere az évnek, hogy mire elfáradunk, mikor a legjobban áhítjuk a pihenést, az otthon melegét, a megértést és egy-egy elcsüggedt, de annál megérintőbb mosolyt, akkor jön el az az ünnep, ami mindezt megadja. Mert megadja.

Előkerülnek a kézzel készült díszek, házi sütemény illata lengi körbe a házat, közösen énekelt ünnepi dalok hangjait hozza a szél, és feldíszített ablakokban szikráznak a fények. Ilyenkor az egyébként csak futólag biccentő ismerősök, a postás, de még a boltban a pénztáros is mosolyogva, szeretettel kíván mindenkinek boldog karácsonyt.

A kötetben szereplő történetek ezeket az év közben elveszettnek vagy csupán halványnak tűnő, meghitt, emberi pillanatokat csempészik vissza minden olvasó szívébe, útravalóként azzal az üzenettel, hogy csupán rajtunk múlik egész évben megtartani őket, s ne engedjük, hogy megfakuljanak a monoton hétköznapok idején.

Varga Gy. Brian történetei Várbalogról, egy csendes kis községről szólnak, mégis mindannyian magunkénak érezzük ezt a helyet, mert akár a mi otthonunk is lehetne. Valós, lüktető és mégis megnyugtatóan átlagos. A szereplői lehetnének a mi szomszédaink, barátaink, kollégáink, s nemegyszer érezzük úgy, hogy a történetek akár szólhatnának rólunk is.

A két kisregény, amellett, hogy valódi ajándék a léleknek, mert képes feléleszteni a karácsony szellemét, tovább is göngyölíti a település lakóinak életét. Találkozhatunk ismerős nevekkel és újakkal, fiatalokkal és idősekkel, nőkkel és gyerekekkel, mindazokkal, akik szokásaikkal, bátorságukkal, kedvességükkel vagy éppen szívük erejével színesítik a falu életét… és természetesen a karácsonyt.

Nos, hamarosan itt van ez a mesés ünnep, és talán eljön az a várva várt, apró kristályokból felépülő fehér lepel is, ami az egész évben felgyülemlett feszültséget, keserűséget, fájdalmat és minden negatív dolgot puha takaróként fed be, s talán, ha elolvad, már nem lesz alatta semmi más, csak a tavaszra, a megújulásra váró élet.

Kezdetnek pedig nem kell más, mint egy puha, meleg takaró és ez a kötet, amellyel lassú lépésekkel elindulhatunk ezen a régóta várt utazáson.