Amíg lélegzem…A szerelem tényleg nem ismer határokat?

Csehország…Cseh lány, grúz fiú…kulturális különbségek…nagy szerelem…romantikus debütregény. Ezt tudtuk, amikor kezünkbe vettük Işık Réka első regényét. De nézzük, mit is kaptunk tőle. Fogadjátok szeretettel A magyar szerzőkért ajánlóját:

Petra: Mikor letettem a könyvet, megfogalmaztam magamnak pár szóban, mit is érzek a könyv kapcsán: ez egy olyan regény, ami képes adni.

Te milyen konklúzióra jutottál?

Ági: Határozottan képes rá. Az olvasás során számos olyan pont van, amikor magadra ismerhetsz egy-egy szituációban, vagy egyszerűen elméletben teheted próbára magad. Amikor kívülről nézve leszel részese a bántalmazó kapcsolatnak és főszereplő döntésén elmélkedve azon gondolkodsz, te vajon mit tettél volna?

Réka első regényétől mit vártál, amikor a kezedbe fogtad?

P: Épp azon gondolkodtam, milyen úgy olvasni a könyvet, hogy ismered az ő élettörténetét. Vagy legalábbis részeket belőle. Másképp olvassa-e az ember, ha tudja, Réka miket élt meg. Arra jutottam, hogy a háttér ismeretében mondhatom, hogy még többet is kapunk. Önmagában is izgalmas a regény, de talán a lélektani elemek az imént felvázolt esetben hangsúlyosabbak.

Te hogy vélekedsz erről?

Á: Egészen régóta követem Réka oldalát, azonban igazán csak most ástam bele magam az ő életébe illetve a munkásságába, amikor az ő írói napjára készültünk. Érdekes és sokszor nehéz volt olvasni azokat a részeket, amikben biztos vagyok, hogy a saját élete történései ihlették. Viszont ettől válik sokkal hitelesebbé a regény. És bizony hamar eljött az a pont, amikor már semmilyen elvárásom nem volt, egyszerűen olvasni akartam, vártam, hogy Réka meséljen.

Hihetetlen jól megalkotott karakterek vezettek végig a regényen. Volt, akit nagyon kedveltem, de bevallom volt olyan is, akit bármennyire akartam, még csak megérteni sem tudtam.

Te mit gondolsz a szereplőkről?

P: Nagyon sokat lehet tanulni tőlük. Legyen szó a valódi családi gyökerek nélkül felnövő lányról vagy éppen az áthághatatlan hagyományokat képviselő grúz családból származó fiúról. Az, hogy különböző nemzetek képviselői a karakterek talán még egy színt ad a történethez. Hiszen ebben a regényben is látszik, hogy sokat számít az életünk alakulásában hova születünk, milyen nemzeti karakterisztikát mondhatunk magunkénak.

Hogy kit nem kedveltél, azt sejtem, de elárulod melyik karakter nőtt leginkább a szívedhez?

Á:Igen, teljesen igazad van abban, hogy a hagyományok, a családi kötelékek nagy szerepet játszanak a regénybe

n, és nemcsak Gabriel, hanem Miloslav életében is. Hogy kit kedveltem nagyon? Nos úgy látszik mostanában a barátok azok, akik igazán a szívemhez nőnek egy-egy regényben. Krissa karaktere nagyon belevaló lett. Olyan színfoltja a regénynek, aki bár nagy kanállal falja az életet, helyén van az esze és a szíve is. Lena mellett áll minden helyzetben, akkor is, ha nem ért egyet a lány motivációjával vagy döntéseivel, és sokszor nem fél beavatkozni sem az életébe.

Réka komoly egy pszichés betegséget és a transzgenerációs mintát is nagyon jól szemlélteti a regényben. Mit gondolsz, miért fontos, hogy időről-időre előkerüljenek komoly témák a szórakoztató irodalomban?

P: Így válnak emészthetővé. Eleget hallunk ezekről manapság, de nem biztos, hogy értjük is, miről van szó. Pedig ez lényeges lenne, mert közelebb vihet magunkhoz vagy éppen a másik viselkedésének és mozgatórugóinak a felismeréséhez. Ám ehhez tényleg meg kell érteni a lezajló folyamatokat. Egy re

gényen keresztül, egy érdekfeszítő történet keretei közé foglalva mindez sokkal tapinthatóbb. Főleg, ha megvan az egészséges kontraszt a szereplők között. Mikor érzékeljük a különbséget, talán túl erős, de a jó és a rossz között.

Tudjuk, hogy Réka célja a kiút felfedése volt, s ki is jelenthetjük, hogy ereje van a szavainak.

De valahogy mégsem minden esetben jut el a megfelelő helyekre az ilyen tartalommal rendelkező irodalom. Mi lehet ennek az oka?

Á: Úgy gondolom, ezeknek a regényeknek ugyanabban rejlik az ereje, ami egyben a gyengeségük is. Be vannak skatulyázva a szórakoztató irodalom, lektűr kategóriába, és nagyon nehéz kitörni onnan. Mindamellett, hogy az egyik legnagyobb olvasótábort képes megszólítani ez a kategória, ebben a regényben is jóval több van, mint egy lektűr. Elgondolkodtat, más perspektívát más megoldásokat mutat. És itt vissza is tértünk a Te első mondatodra. Képes adni, tud hatni.

A borító, az előzék és az egyes fejezetek tetején lévő grafika szépen belesimul a történetbe és ki is emeli a lényeget. Neked mi volt az első benyomásod, amikor kezedbe fogtad a könyvet?

P: Hogy egyben van. És a mikor a végére értem sem gondoltam másképp. A téma, a végkifejlet tökéletesen harmonizál a külsőségekkel.

Mi a véleményed a borító színéről. Szokatlan, ugye?

Á: Szokatlan abban az értelemben, hogy egy vidám, élénk szín és annak árnyalatai vannak kombinálva a sötét tónusokkal. De az összhatás nagyon kerek, egységes, profi munka.

Volt kedvenc gondolatod a regényben?

P: Több is. Érdekes, hogy majd mindegyik a változáshoz, elfogadáshoz kapcsolódva tanít, mint ez itt:

„Vannak olyan dolgok az életben, amelyek nem rajtunk múlnak, amelyeket nem irányíthatunk, bármennyire is szeretnénk. Néha nem marad más hátra,, mint fogni magunkat, és elsétálni.”

De láttam, hogy Te is sok mindent megjelöltél a könyvben…

Á: Igen, egy egész csomag post-it elfogyott… Ez elég beszédes. Többek között a Te idézeted is megjelöltem. 🙂 A kedvencem talán mégis az, amit Réka a köszönetnyilvánításban fogalmazott meg:

„…minden ember, aki belép az életünkbe, valamilyen céllal érkezik, még ha ezt a célt nem is látjuk sokszor magunk előtt. De a változás, amit magával hoz, akármilyen felkavaró legyen is, a mi fejlődésünket szolgálja.”

Számomra ez volt a regény üzenete és konzekvenciája.

P: Abszolút. A változást még mindig félelmetesnek éljük meg, pedig sok esetben kiderül, hogy ami rosszul indult, abból később valami szép és jó kerekedett ki. Egy picivel több hit senkinek sem ártana… Hit és remény. El is mondhatjuk, hogy Rékának a valós és a fiktív történetével, illetve azok egybeolvadásával sikerült reményt adnia, ugye?

Á: Egészen biztosan. Szerintem mindenki életében vannak olyan helyzetek, amikor egy könyv üzenete lehet az, ami segít átlendülni, ami megadja a választ, ami elindít egy úton. Mert ezek a történetek bizonyítják, hogy mások is kerültek hasonló szituációba…

P: Romantikus debütregényként mutatják be nekünk a könyvet. De a romantikának egy egészen más arcát kell itt elképzelni, mint amit hétköznapi értelemben gondolunk a szó mögött. Ezt azért nem árt tisztázni…

Á: Igen, ez fontos. Nem egy habos, cukorszirupos romantikus regény az Amíg lélegzem, érzelmeknek azonban nincs híján. Lehetne akár hétköznapinak is nevezni, de valljuk be az ilyen életutak azért nem mindennapiak. A karakterek természetesek, az érzelmek törékenyek, és a nagybetűs szerelem azért végig ott van a regényben.

Ám hogy hogyan végződik ez a történet… Nos, azt nem áruljuk el, Olvassátok értőn Réka regényét. Érdemes!