Csendes volt a karácsony reggel. Olyan békebeli nyugalom költözött a világba, melyre a nagymamakorú emberek még emlékeznek. Az éjjel leesett hó beborította az utakat, melyeken a korai órán autó is alig járt. A kisfiú mit sem tudott a változásról. Ha este érezte is szülein a feszültséget, a készülődés izgalmát, fogalma sem volt, miért kellett olyan...

Gyermek voltam, talán kisebb és gyermekibb annál, mint amennyire emlékezhetek, mégis, élénken élnek bennem annak az estének a képei, a hangok, az illatok, a hangulat… Néha megfordult a gondolataim között, hogy csak álom volt, vagy mese, réges-régi film, amit egy fekete-fehér képernyős tévében láttam. Ma már tudom, hogy mi az igazság. Családunk egy kis bakonyi...

Nincs is olyan ember a földön, akinek a legboldogabb karácsonyai nem a gyermekkorához fűződnek, a szaloncukor-s és csillagszóróillatú nappalihoz, ahol a padlószőnyegen ücsörögve bontja ki az ajándékokat, amikor még hisz a Jézuskában, amikor még sehol a favásárlással és faállítással járó stressz, amikor nem kellett még azon izgulni, hogy mikor ég oda a bejgli.  Régen minden...

Ez az év leghosszabb éjszakája, mégsem tudok aludni. Teljes a sötétség a házban, minden villany pihen. Belebámulok a feketeségbe, meresztem a szemem, pedig ésszel tudom, hogy úgy sem fogok látni. Férjem alatt nyiszog az ágy, álmos hangja villan a világtalanságban. –  Nem tudsz aludni? –  Hőhullám – felelem szokásosan. A fűtést még fürdés után lekapcsoltam,...

Jégvirág, három levelű, Illan narancshéj-keserű. Lélek pirinyó, hideg árnya Mezítláb szökken csillagára. Ne legyen mindig a talán, a mintha, Szálljon a tömjén, csöppenjen mirha! Nézzünk csendes, régi egeket, Göncölt, jeleket, csillagszekeret. Úgy szeretlek, elhiszek bármit, Kételkedéstől elalvásig.

Hosszasan nézte a mellette készülődő lányok zsizsegő forgatagát. Tüllszoknyák, csillámos harisnyák, fényes csatok villantak meg a világos fényben, ahogy elhaladtak előtte. Figyelmeztetnie kellett magát, hogy visszatérjen fehér, könnyed balettcipője befűzéséhez, hiszen sürgetett az idő. Szomorúan simított végig tapadós, vakítóan fehér csipkeruháján, amelyhez egy átlátszó, cirádás, díszes szoknya társult. Fodrai jégcsapokként meredeztek oldalra, tökéletesen egyedi mintázatot...

Szeretem a decembert, a karácsonyt, az ünnepi fényekbe öltöztetett utcákat, a kirakatokat,  díszeket. A karácsonyfák mindig megállásra késztetnek –  gyönyörködök bennük. Egyre többször találkozom tervezői odaadással megálmodott fákkal, ahol a díszeket nemcsak felaggatják, hanem előre gondosan kiválogatják a színeket és árnyalatokat. Az örök érvényű piros-arany színkombináció  melengeti a szívemet, míg az ezüst-kék párosítás a téli...

Egyedül volt a vén apó, s bár kint már nem hullt a hó, a fagy így is rémesen harapott – a lelkéből mart ki egy újabb falatot.   A többi házban nem így volt: mindent örökzöld borított, az ablakokból ragyogott a fény, szeretet égett a szívekben, s remény.   Ő meg ült egyedül – háza...

Drága Barátnőm, XX   Emlékszel, akkor is így szólítottuk egymást?  X és XX. Most vissza akarok utazni a nyolcvanas évekbe. Csak egy rövid időre, az érzés miatt, mert jó visszamenni a múltba. Attól olyan tágas lesz az életünk. Vissza az időbe, amikor előveszem a papírlapot, amit, ha a fény felé tartok, látom rajta a vízjelet. ...

Most semmi sem megy, a sötét fehér falak egyre csak magukba szívnak, akármennyire akarom eltolni magamtól nem megy. Belesüppedek a kanapéba, nyúlok feléd de hiába, nem érlek el. Érzem ahogy az egész testemet elnyeli a mélység, már nem hadonászok, elfáradtam. Zuhanok. Látom magamat kívülről, látom ahogy egyre gyorsabban közelít a hátam a fekete semmibe, a...

Wekerlén nőttem fel, a legelső emlékeim mind ehhez a szép kertvároshoz kötődnek. A várakozás a karácsony ünnepére, nálam akkoriban a Mikulás eljövetelével kezdődött. A Télapó megzörgeti a zöld spalettánkat, és nem tudom eldönteni, nem csak az olajkályha puhogását hallom-e. Izgatottan beszaladok a szobába. Az ablakban − a megtisztított cipőm mellett −, virgács, piros mikuláscsomag és...

– Idén sem lesz hó – gondolta a nő, miközben az utolsó kanál cukrot tette a kávéjába. Lassan kavargatta, ráérősen, és közben a szürke utcát nézte. Fél öt múlt, még fél óra és hazaindul. Két nap múlva karácsony, és neki ez az utolsó munkanapja a héten. Az irodában már senki sincs, ő is csak azért...

Gáborka lelkesen taposta a térdig érő, friss havat hazáig. Ma rövid nap volt az oskolában, biztos amiatt, hogy maradjon elég idő a téli mókákra. Nagyapó és édesapa odakint kopácsoltak a csűrben, talán a fakutyát renoválták, amit tavasszal csak hanyagul behajítottak az egyik sarokba. Nagyanyó, édesanya és a tizenöt éves Málika a kemence mellett susmorogtak. A...

Még nem akkor   -Ágikám, ha még egyszer egy ilyen mézzel leöntött, mazsolás habcsókos könyvet adsz nekem, küldök egy goromba képeslapot karácsonyra Soroksár Külsőről és magázni foglak. -Nem tetszett, Éva néni? -Szerinted?! -Azt gondoltam, talán a mostani helyzetében… – próbálkozott Ági. -Kicsim. Azért, mert elmondtam neked valamit, bizalmasan, nem kell visszaélni vele. Bármi is van...

Marie szegény családból származott, kora reggeltől késő estig Monsieur Dupont likőrgyárában dolgozott, 1900 májusában mégsem volt nála boldogabb lány egész Mauges-sur-Loires-ban, ebben a kis francia faluban. Mert esténként, mikor végzett a nehéz műszakkal, a gyárkapuban Jacques várt rá, az ő egyetlen szerelme. Minden alkalommal, mikor meglátta a fiút, Marie megrázta fényes, nehéz, fekete haját, mintha...

A buszon zsibongó diáksereg még csak véletlenül se figyelt oda az osztályfőnök intelmeire. Én is csak azért hallgattam, mert ha az éppen mellettem ülő és hevesen öklendező Istire nézek, akkor nagy valószínűséggel pont úgy, mint ő, bezöldülve, egyik kezemmel a busz ülését, a másikkal egy zacskót markolászva próbálnám másodszor is leküzdeni ugyanazt a menzás brokkoli krémlevest, amit aznap kaptunk...

Az első napon az Úr megteremtette a világosságot és a sötétséget. A sötét azért kellett, hogy az ember életében legyen romantika, édes kis piszkosságok, benzinlopás, kocsmai bunyó, titok, rejtelem, satöbbi. Az éjszakáért egy szeráf felelt. Egy kalapos fickó, aki Kafer névre hallgatott. Igen, kalapja volt, pedig ezt a fajta fejfedőt – csúcsos, lehajló karimával –...

Klári hét éves volt, amikor apa először megkérte december közepén, hogy gyűjtsön tobozokat. Később Klári az ablakból nézte, ahogy apa az utcai kútnál tisztára mosta a tobozokat. Vöröslött a keze a jéghideg víztől. Talán ma azzal fog befűteni? Klári az ablakból nézte őt, összefogta magán anya télikabátját, a csuklyát a fejére húzta. Olyan volt, mintha...

Gréti lassan lépkedett hazafelé a megszokott útvonalon. Mehetett volna másfelé is, de szándékosan nap, mint nap elhaladt a kis süteményes bolt előtt. Olyan volt ez számára, mint valami önsanyargatás, vezeklésként fogta fel. Minden a megszokott fogatókönyv szerint történt. A bolt előtt elhaladva, ahogy orrát megcsapta a kiáramló ismerős fahéj illat, a szeme azonnal könnybe lábadt...

A cipőket a kétszintes lakás lépcsőjére tettük december ötödikén sötétedéskor. Minden évben négy csizma várakozott a mikuláscsomagra. A lépcsőfokokat borító piros linóleumnak ilyenkor lett létjogosultsága. Anyám ezt a korall árnyalatot választotta a nyolcvanas évek elején. Minden lépcsőre egy lábbeli került nagyság szerinti sorban, felül az enyém, a legkisebb. Percenként szaladtam a fűtetlen lépcsőházba ellenőrizni, járt-e...

Ágó fura. Panni persze nem panaszkodott, mert Ágó már akkor is fura volt, amikor először meglátta a Halloween bulin. Állatjelmezt viselt, de nem csak valami jelzésértékű fület meg esetleg farkat, hanem tetőtől-talpig beöltözött medvének. És nem is ijesztő volt, hanem vicces. Ha ijesztő akart volna lenni, Panni valószínűleg nem is figyel fel rá. – Bírod...

Fáradt, elgémberedett tagjaira meleg dunnaként simul. A hajnali fényár megcsillan sima felszínén. Ezüstösen ragyog, visszatükrözve a napsugarakat, óvva a lepel alatt megnyugvó életet. Az előző napból bontakozott ki, miután a legutolsó, még kapaszkodó falevél is megrebbent. Ekkor indult el ő is. Alig hunyta le a szemét az ég, és emelkedtek magasba a csillagok, szállingózni kezdett,...

– A mait kinyitottad már? – kukkant be anya a szobába. – Még nem – mormolom. – Na, akkor gyerünk! El ne maradjon! Jaj, ne már! Elfojtok egy türelmetlen sóhajt, miközben lemászok az ágyról. Nem tudom, anyu miért erőlteti még mindig ezt az idétlenséget. Nem vagyok már dedós, hogy az ezer éves, gyerekkora óta becsben...

Létezik egy különleges hely, amelyben varázslat és öröm lakozik. Ha belépek az ajtaján, orromat azon nyomban megcsapja a fenyő, narancs, fahéj és szegfűszeg elegyének jellegzetes illata. A fülemen keresztül egészen a szívem közepéig kúszik egy folytonosan csilingelő hang, amelytől szebbet ritkán hallok. A hosszú helyiség végén tűz pattog a kandallóban, amely megállás nélkül ontja magából...

Gyorsabban jutott át a biztonsági ellenőrzésen, mint számította. Manapság soha nem lehetett tudni, mikor kerül homokszem a repülőterek valaha olajozottan működő gépezetébe, de aznap minden rendben ment, nem sztrájkoltak a földi kiszolgálók, nem tették le a munkát a rakodók idő előtt azzal, hogy akkor ők most inkább hazamennének. Gurulós bőröndjét maga mögött húzva elindult az...

Dani sosem szerette a karácsonyt. Az a sok csillogás, a karácsonyi zene, a tolongás az üzletekben, mind-mind az agyára ment. Felesleges felhajtás volt a nagy semmiért, mert hiszen mi célt szolgál, ha egy csomó ember teleaggatja a házát mindenféle giccses dekorációval meg villogó égősorokkal? Csak a villanyszámlájuk lesz több ezáltal, meg versengenek, melyiküké szebb, a...

Számomra a karácsony ünnepéhez a várakozás édes érzése társul, ami az egész decembert végigkíséri.  A gyermekeim ilyenkor már karácsonyi lázban égnek, izgatottan várják a Mikulást és a Jézuskát. Igyekeznek egész hónapban jól viselkedni, a játék katalógusokból pedig egy teljes listát írnak össze, majd hozzáteszik: nyugi, anya, ezt nem neked kell megvenni, majd megkérjük a Jézuskától....

Mindig úgy volt, hogy a malacokat párban vették. Azt mondták, jobban hízik a disznó, ha társa van, így aztán tudható volt, hogy nagyapa nem egy, de rögtön két kismalaccal fog hazatérni a vásárból. Be is tette őket a kitisztázott ólba, amiben utoljára az elmúlt télen élt állat. Azt decemberben ölték le, és ezeket a mostaniakat...

Júlia megint talált egy csomag felbontott csillagszórót a sorok között. Felvette, a letépett csomagolást a takarítókocsi szemeteszsákjába dobta, a meghajlott szálakat a köpenye zsebébe csúsztatta. Inkább, mint hogy kidobják, az unokája imádni fogja. Megtorpant. Idén nem látja az unokáját. Ausztriában szigorítottak, a lányáék nem fognak hazajönni. Nagyon csöndes lesz a karácsonya. Tompa monotonitással fejezte be...

Reggel hét óra volt, amikor a férfi, amilyen halkan csak tudott, kisurrant a szobából. Rajta kívül mindenki aludt, egyedüliként az éjszaka kihűlt ház figyelte kábán és kíváncsian a lépteit. Ezen a szombaton ő ébredt a leghamarabb, és annak ellenére, hogy alig bírta kinyitni álomtól összeragadt szemeit, magabiztosan mozgott a lakásban, még a villanyt sem kapcsolta...

Anya vitt el gyerekkorom első éjféli miséjére. Azt gondoltam, ez természetes. A fontos dolgokba mindig az anyák avatnak be. Ők a titkok tudói, ők értik ezt a világot. Ami azonban az éjféli misén történt, az nem volt természetesnek mondható. Azon az éjjelen legalábbis ezt gondoltam. Tíz voltam. Mai férfiszememmel nézve a régi fotókat, átlagos kölyök....

Napokig havazott, szakadatlanul, nagy pelyhekben. Vastag hódunyha takarta a Pilist, vakító fehérbe öltözött az egész Dunakanyar. A folyót acélkemény jégréteg borította, a hajókat már rég szárazra vontatták, még Szent Andráskor. A jég olyan vastag volt, hogy lovasszánnal is rá lehetett merészkedni, és oda-vissza megtenni az utat a visegrádi meg a marosi rév között.   Karácsony...

Kis történetem alapját adó pillanatok nem télen a nagy hóban és nem karácsonykor, de még csak nem is Názáretben játszódtak. Nem akkor fogalmazódtak meg bennem a gondolatok.  Nem az év számít, de annyit elárulok, hogy itthon voltam Magyarországon, egy kisváros szélén egy barátoméknál vendégségben. S mint említettem nyár volt, kellemes meleg. Ráadásul este, amiben zizegtek...

-Bejgli? – nézett Zoltán értetlenül. -Bejgli- bólintott Anita határozottan. -Mármint a sütemény? -Nem, Zoli, a kutyád- morogta Anita. -Az én kutyámat… -Zolikám, a hótiszta abrosszal letakart sosem billegő asztal szentségére kérlek, koncentrálj egy kicsit. Még ha Te vagy az étteremigazgató, akkor is. -Talán említettem Anita, hogy a szarkazmusod… Anita erőteljesen megfogta Zoltán rövidre vágott szakállal...

Az első karácsony nélküled. Az első karácsony, amikor legyőzve az undorom, ráveszem magam, hogy halászlét főzzek. Miattad, érted. Ha most élnél, felhívnálak, és megkérdezném, hogyan kell elkészíteni. Szia, apa, mondanám, szervusz, kislányom, válaszolnád, de hiába hívlak, ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Becsukom a szemem, felidézem a konyhában a szagokat, ami egy ponton túl egész...

Az öreg ház konyhájának ajtaja közvetlen az udvarra nyílt. Jó meleg lehetett bent. A párás ablakból pislákolt a fény, és finom szag szállt a levegőben, ami felcsalogatott a pincéből. Pedig már sötétedett és az az igazság, hogy lett volna fontosabb dolgom is odalenn, minthogy ételt kunyeráljak. Rettenetesen legyengültem a kimerültségtől és vérveszteségtől. Izgatottan várakoztam a...

Tudom, hogy létezik. Hogyne tudnám, hiszen olvashattam róla már én is. De megvallom őszintén, nem tudom összerakni ezt az ünnepet. Karácsony. Itt állok egy ötcsillagos hotel éttermének látványkonyháján. Ma szenteste van, vagy hogy hívják. A vendégek végeláthatatlan sorban érkeznek, vidámak, csinosak, jó illatúak, és ünnepelnek. De mit? Szerintem semmi másról nem szól ez az ünnep,...

A narancsillat betölti a könyvtárat. A gyümölcsöt Ági néni, a könyvtáros hámozza óvatos mozdulatokkal, hogy a leve ne fröcsköljön szerteszét, majd a gondosan megtisztogatott gerezdeket egyesével a szájába teszi. Már a kezemben szorongatok minden könyvet, amit ki szeretnék vinni, hogy elolvashassam a téli szünetben, de még nincs kedvem elindulni haza. Bámészkodok, elbűvölnek a pult mellett...

– Úgy szeretném tudni a jövőt! – sóhajtotta Zalán a hógömb üvegének. A mama karácsonyi ajándéka volt az üveggolyó. Zalán nem nagyon tudta mire vélni. Nem túl nagy ő már a hógömbökhöz? Elvégre tizenkét éves, jövőre tizenhárom! Nem kisfiú, persze még nem is férfi, inkább valami a kettő között. Nem hozta lázba a régimódi szuvenír....

Lámpásom Múló csendek, várakozó zajok, a tányéron egy falatot hagyok. Világíthatna csillag, nem teszi. Az Isten hidege majd megveszi szívem. Őrzöm híven, mit rámbízott régen: földben a magot, sóhajt az éjben. Lámpásom a magány, majdnemek és néhány talán. Lámpásom a lehet, a mégis, néha pislákol, néha ég is.

Műfenyőm van. Ezer éves, örökölt és nem is úgy néz ki, mint egy normális fenyő. Nekünk mégis maga a karácsonyi varázslat. Elmesélem a történetét.   Fiatal lányként nagyon készültem a pillanatra, amikor majd egyszer elköltözök otthonról. Nem volt nálunk semmi baj, de én terveztem a kiteljesedésem: amikor majd minden olyan lesz, ahogy azt én akarom,...

– Nem unod még ezt a Luca-napi marhaságot? – lesett a nővérére Jozefina az üstben fortyogó, barnás lé lustán kunkorodó gőzpárája mögül. – Szeretem a hagyományokat. – Akkor miért nem csatlakozol a hímzőkörhöz? Esetleg a néptánccsoporthoz? – gúnyolódott Jozefina, miközben a löttyhöz hozzápöccintette a paptól lopott fahéjat. Androméda ledobta a földre a kezében tartott fadarabokat,...

Imre sokáig az orrában érezte a panellakás fahéj illatát, pedig majdnem egy órája hozták ki onnan hordágyon az eszméletlen beteget. Miután betették a mentőbe, húsz percig próbálták stabilizálni az idős, szívbeteg férfi állapotát a parkolóban, hogy szállítható állapotba hozzák. Esélytelennek látszott a küzdelem, de félúton a kórház felé a bácsi hirtelen magához tért és a...

Az örömkönnyek csillámló selyemfüggönyt vontak a szemem elé. Emiatt csak fátyolosan látom, amint az én tüneményes kislányom tánca betölti Juliék nappaliját ezen a gyönyörű szentestén. Mozdulatai olyan kecsesek és lágyak, akár egy igazi balerinának. Nem hiába ő a legügyesebb táncos a csoportjában. Ebben a hófehér, tüllös ruhácskában, melynek elejét ezüstszínű strasszkövekből kirakott hópehely díszít, valamint...

Mit gondolsz, le tudnánk-e ülni úgy, mint régen? Amikor elmentünk a nagymamához egy fél órára aztán észre sem vettük, olykor két óra is lett belőle. Marasztalt volna, de küldött. „Anyád majd nem tudja elképzelni hol vagy ilyen soká”. Könnyű volt ott ragadni nála. Amikor a konyhájában a fatüzeléses tűzhely adta még a meleget. Arra a...

Csillag utálta a nevét. Elsőre mindenki visszakérdezett, és próbálták meggyőzni, hogy igazából Csilla. Később pedig jöttek a folyamatos viccelődések, a „csillagom”-ok, a „ragyogj már!”-ok, és ha mérges lett, egyes fizikából túlképzett osztálytársak eljutottak a „vörös törpé”-ig is. Szóval sokat szenvedett, és nem győzte ezt tudatni az anyjával, de hiába, attól még maradt Csillag. Aztán megérkezett...

Ropog a talpam alatt a szűz hó, ahogy a fák között haladok előre. Ünnepi csend honol, a városi park nem érdekel senkit december huszonötödikén, amikor a családok a karácsonyi ebéd után iszogatják a tojáslikőrt a kandalló előtt. Csak én parkolom le a kocsit az iskolánál, hogy megkeresselek téged a parkban. Kisvárosi vágy ez. Messzire költöztem,...

Látom, ahogy táncol. Kecses, sudár, minden mozdulatában szenvedélyes. Körülötte izzik a levegő, vibrálnak a fények, életre kelnek a képek. Emlékek. Emlékképek. A táncával hozta, a fényével hintette, forróságával elevenítette. Most itt van, körbeölel, mint egy varázslat. Közeleg a fény ünnepe. A belső fényességé, az örökkévalóságé, a bennünk szunnyadóé, a dédelgetetté. Ami gyermekként még maga volt...

“(…) Nem félt attól, hogy emberek között kell lennie, hogy napról napra, percről percre újra meg kell találnia a hangot az őt körülvevő tömeggel, ami viszont soha, soha nem fog sikerülni.” – Kovács Bálint: Lehetne, hogy csak aludjunk? Dideregve ébredt a vekkerre. Minden nap hajnali négykor kel, összeszedi a cókmókját és odébbáll. Hatkor nyit a...

– A mindenit! – csapott a száraz fűz törzsére idősb Molnár László. A balta félrement és beszorult, ráadásul egy forgács a szemébe pattant. Nagyot sóhajtva egyenesedett fel, hátrasimította ősz haját, benyúlt a kabátja zsebébe a cigarettáért, és rágyújtott. Mélyen leszívta a keserű füstöt, és magában újra káromkodott egyet. Nem csillapította mérgét a füst sem. Tekintette...

Nem sok híja volt, hogy feledésbe merüljön. Évek óta az öreg stelázsi egyik eldugott polcán szunyókált. Amióta nagyanyám eltávozott az örök fényesség útján, bizony nem akadt senki, aki használta volna. Aztán egy decemberi napon, mikor kint zúg a dermesztő, csontig hatoló szél, bent halkan duruzsol a kandalló melege, a lányom megtalálja a félárnyékban magára hagyott...

Egész éjjel hullott a hó. Amikor Zsófi reggel széthúzta a függönyöket, úgy érezte, nem egy kis osztrák falu szállodájában ébredt fel, hanem kislánykori mesekönyve Holle anyós illusztrációi között. Az ablaka előtti, piros bogyós bokor ágain cinegék ugráltak, a háztetőkön vastag hósipka ült, a távoli hegycsúcsok fölött vakítóan kéklett az ég, őrajta pedig egyszerre kellemes, várakozásteli...

A hókristály megült az orra hegyén, fél szemmel tisztán kivette a szabályos alakját. Aztán a szempilláira hullott kettő, és ezeket felnagyítva látta, mint a mikroszkóp alatt. Csupa éles tüske, mégis puha. Pislogott néhányat, és már csak a hópelyhek hátrahagyott szeretetét érezte lecsorogni hideg arcán. A legmesszebb siklott a szánjuk. Gyerekricsaj kísérte őket a nagy dombról...

Várakozni minden embernek kell: a tehetetlen toporgáson át, a hosszú évekig tartó türelmes bizakodásig. Megannyi várakozás kijut életünk során, ám mind közül a legszebb a karácsonyi – várni a Szentestére. Az advent talán azért a legkülönlegesebb, mert egészen a gyermekkorunkig nyúlik vissza, arra az időre emlékeztet, amikor még szentül hittünk a csodákban, izgalommal vártuk a...