Bevallom, nem szoktam krimiket olvasni, sőt pszichothrillereket sem, csupán néhányat vettem kézbe az elmúlt egy évben. Nem voltak tehát komoly, vagy éppen sablonos elvárásaim azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene kapnom ebben a zsánerben. És talán pont így volt ez jól. Nem tudom, hogy alulértékelt lett volna számomra, vagy esetleg minden várakozásomat felülmúlja, így viszont egy mélyen elgondolkoztató történet bontakozott ki előttem, s bár már napokkal korábban befejeztem a könyvet, még ma is sok részlet kavarog a fejemben.

Biztosan mindenki ismeri a parketta fonást. Anna regényébe ugyanúgy érkeznek az új szereplők, mint a fonat készítése során az újabb és újabb tincsek, hogy aztán szoros szimbiózisban, együtt legyenek részesei, mozgatórugói és megoldásai is ennek a történetnek.

A könyv elején lassú a történetvezetés, és voltak részek, amikről azt gondoltam, ez csak időhúzás. Aztán persze néhány fejezet múlva kiderült, hogy szó sincs róla, itt mindennek jelentősége van, a kedves olvasó meg csak figyeljen, mert aztán még lemarad valamiről.

Egy kívánságot teljesíteni nem nehéz. Azt megtenni, amire valójában vágynak az emberek…lehetetlen.

Remek írói stílus, eszméletlenül jó karakterek, lélektan és dráma, mindez egy történetben. Nem kimondottan cselekményközpontú regény; a történet kétharmada inkább lélekábrázolás, érzelmi szálak boncolgatása, belső monológok, elmélkedések és vívódás, míg csupán a kötet egyharmad részét teszi ki a történet valódi cselekménye. Nos, azok számára, akik a fordulatokban gazdag, történetközpontú írásokat kedvelik, ez valóban vontatottnak tűnhet, azonban az Anna által megalkotott légkör, a karakterek lélekábrázolása és fejlődése cseppet sem unalmas.

Utazás a regény a szó szoros és átvitt értelmében is. Vagy inkább menekülés. A lélek legmélyebb és legsötétebb, mások elől védőfallal elzárt mélyébe, oda, ahova nem szívesen tekintünk vissza, mert olyan titkokat és sokszor fájdalmas emlékeket rejt, amiről a legjobb nem beszélni. Legalábbis sokszor ezt hisszük…És ebben a történetben mindenkinek van mit rejtegetnie…Kinek ezért, kinek azért…

A legerősebbek lelkében is vannak sötét szobák, befalazott folyosók, örök homályba burkolózó pincehelyiségek, melyekben megnevezhetetlen dolgok laknak. Még aki azt állítja, nem fél semmitől, az is egész életében tart attól, hogy felbukkan valami, amitől mégis tartania kell, valami, ami megfosztja tulajdon legyőzhetetlenségének illúziójától. Ha mástól nem, az ismeretlentől mindenki fél!