Kérdezed vagy mondod? Mondom!

Amikor jelentkeztem a #szabadirodalmat mozgalom nagykövetének, tudtam, hogy lesz majd a tematikában olyan hét, amikor valamilyen korlátozás alá eső könyvet lehet ajánlani, bemutatni. Az első gondolatom azonnal Sári Edina Tűzszivárvány című regénye volt. Hiszen mi mást is ajánlhatnék, mint azt a könyvet, amely az elmúlt évem egyik legmegdöbbentőbb, legmélyebb és talán a legmeghatározóbb olvasmányélménye volt.

A Transznapló alcímet viselő regény közel sem mondható a szórakoztató irodalom egyik könnyed kis olvasmányának, mert érzelmek terén nem ismer határokat. Nem ígér szívet melengető, fesztelen cselekményt, cserébe segít világosan látni, beleérezni a transznemű emberek életébe, és ahol kell, ott még a fájdalmas ütésektől sem riad vissza.

Mivel könyvajánlót már írtam róla korábban itt, ezért most inkább arról mesélnék, hogy miért is volt rám ekkora hatással ez a történet, és miért ajánlom jó szívvel, értő olvasásra.

Egy történet ereje mindig abban mutatkozik meg, mennyire képes hatni, nyomot hagyni az olvasóban. Ha innen nézem, a Tűzszivárvány egy rendkívül erős történet. Bár majdnem egy éve olvastam, ma is pontosan fel tudom idézni az akkor bennem váltakozó érzéseket. Düh, harag, mérhetetlen csalódottság, fájdalom, félelem. De a rengeteg negatív érzelem mellett mégis inspirált ez a regény és a hihetetlen kitartással bíró főhőse, Somlai Attika.

Egy fiktív karakter képes volt arra ösztönözni, hogy az értelmetlen beskatulyázások mellett ne menjek el szó nélkül, hogy higgyek abban, van helye és jelentősége minden apró lépésnek.

Sokszor mondtam már, és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a könyveknek milyen hatalmas szerepük van az empátia kialakulásában. Ha van regény, ami ezt ötszáz százalékon képes hozni, akkor az a Tűzszivárvány.

És van még egy pozitív érzésem, ez pedig a hála. Hálás vagyok Sári Edinának, hogy megírta Somlai Attika/Émi történetét, és rajta keresztül láthatatlan hidat varázsolt olvasók, emberek százai közé. Hálás vagyok a Fátyol Kiadónak, hogy ők is teljes mellszélességgel álltak emellé a történet mellé. És nem utolsó sorban hálás vagyok Somlai Attikának/Éminek, hogy rajta keresztül betekintést nyertem a transznemű emberek lelkébe és küzdelmeibe, akik tiszteletet érdemelnek, nem pedig a befóliázás által megkülönböztetett életet.

…a múltunkat nem másíthatjuk meg. Viszont nem engedhetjük, hogy a jövőnk útjába álljon!

A kötetet legegyszerűbben a kiadótól itt tudjátok megvásárolni, megkerülve ezzel az érzékeny tartalom miatti megkülönböztetés összes formáját.

-Ági-