Bár minden nap és minden elolvasott regény adhat okot egy hangos, vagy éppen magunkban elmondott köszönömre, október 18-a, A magyar regényírás napja kifejezetten jó alakalom erre. Ez a nap Dugonics András születésnapja, azé a piarista szerzetesé, aki megírta az első magyar regényt. Az Etelka címet viselő regény óta számos írás látott napvilágot a magyar irodalomban, változatossá téve, színesítve azt.

 
Hálás szívvel gondolunk ezen a napon (is) minden olyan kortárs szerzőre, akik regényeikkel bearanyozzák az olvasással töltött perceket, hol vidámságot csempésznek a szürke hétköznapokba, hol megható, elgondolkoztató történetek részeseivé tesznek minket. Szárnyalhatunk velünk a történelem évezredein át, vagy új, varázslatos világokba, esetenként hihetetlen sztorikba kalauzolnak el bennünket.

Nagyon-nagyon sok összetevőn múlik, hogy egy regény befut-e vagy sem, és talán ennek a legkevesebb része a tehetség. Manapság rengeteg, akár ingyenes platform van arra, hogy valaki „megmutassa magát”, de még ennek dacára is nehéz kitűnni, újat mutatni. Magyarként pláne, hiszen a külföldi könyvek nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ha mondanom kellene néhány összetevőt, akkor talán a megfelelő vagy népszerű témaválasztás, a jó marketing, az igényes szöveg, a kitartás és a szerencse lehet a siker záloga.

/Nina Collins/

Jó író, rossz író, jó könyv, rossz könyv. Teljesen feleslegesek ezek a kategóriák, mert a lényeg, hogy minden regény megtalálja a maga olvasóját. És ez hihetetlenül jó érzés.

/Istók Anna/