Mióta beleástam magam a kortárs hazai irodalomba, nem egyszer tapasztaltam már, hogy aki egy művészeti ágban kreatív, az egy idő után máshol is elkezd kiteljesedni. Van, akinél az írás után jönnek más területek, de az sem ritka, hogy a zenélés mellett alakul a szövegírás, majd jön az irodalom és a regények, novellák.

Egy szó mint száz, többször is belefutottam már szerzők zenei anyagaiba, amik meglepően jók voltak. Nemcsak olyan tessék-lássék, ebben is mutatok valamit, hanem komoly háttérrel, és több esetben komoly múlttal rendelkező zenei formációkkal. Legutóbb pedig Novák Andor első albumát volt szerencsém meghallgatni, és erről szeretnék mesélni nektek egy kicsit. Nyugalom, nem vált műfajt az oldal, csak egy kis kitekintést teszünk! 🙂

Andor munkásságát a Buda & Pest regény kapcsán kezdtem felfedezni. Ő írta a történet utolsó fejezetét, emellett a csodás borító is az ő kezei között született meg. És néhány hete pedig megjelent az első zenei albuma is Lifeagain címmel. Amikor Andorral először beszélgettünk az albumról, pillanatok alatt körvonalazódott bennem egy ötlet azzal kapcsolatban is, hogy ezt hogyan kössük össze az irodalommal, és ezzel kapcsolatban hozok is majd részleteket hamarosan. 🙂

Az album meghallgatásához mindössze egy nyugodt félórára van szükség, hiszen a Lifeagain zenei anyaga hét dal harmichárom percben. De milyen harminchárom perc az… A teljes album instrumentális dalokból, és rengeteg apró mozaikból áll össze. A végeredményt tekintve azonban megérte az aprólékos munkát, mert egy komplett filmzenei anyagot kapunk, amihez csupán a saját képzeletmozinkat kell elindítani.

Az albumon egymást váltják a dinamikus és a lassabb, megnyugtató zenék, melyek keveréke egy nem várt, összességében tökéletes relaxációs állapotot képes előidézni. Legalábbis nálam ez nagyon működött. A sci-fik illékony, sokszor megfoghatatlan világától a kelet mesés tájain át a természet lágy dallamaiig minden megtalálható ebben az albumban, ráadásul Andor olyan szépen, mondhatnám, mértani pontossággal vezette össze őket, hogy ha nem lenne szünet a zenék között, nem is tudnám hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a következő. Egy igazi zenei spirált, lenyűgözően színes forgatagot komponált, amiben jó elveszni, amihez lehet kapcsolódni. Pulzál és kienged, valahogy pont úgy működik ez a rövid zenei album, mint az élet, az energia után jön a lelassulás, amivel újabb lendületet veszünk.

Összességében Andor egy igazán izgalmas, friss zenei világot hozott ezzel az albummal, ami egyébként szerintem tökéletes halk háttérzenének is egy-egy ködös, szürke napon, amikor az aktuális könyvvel a kezünkben bekuckózunk a kanapé sarkába, és teljesen új világok felé indulunk a szerzői képzelet szárnyán.

Ha az idei első munkanap fáradalmai után egy kis felüdülésre vágytok, hallgassátok meg a Lifeagaint itt vagy itt.