Bizonyára vannak olyanok, akiknek feltűnt, hogy közel fél évig egyetlen poszt, de inkább egyetlen szó sem került fel sem a weboldalra, sem egyik közösségimédia-felületre sem. És ennek oka volt. Tavaly év végén többször szembekerültem egy helyzettel, amit nem értettem, elfogadni meg végképp nem akartam.

2021-ben, amikor elindítottam A magyar szerzőkért közösséget, nem volt különösebb koncepció, csak egy érzés, hogy a kortárs hazai irodalom szerzői valahogy még nagyobb teret kaphassanak a megmutatkozásra. Sorra készítettem az interjúkat, és mind másért volt élmény. Aztán egyszer, már nem tudom mikor, vagy kinél, felmerült az ötlet, hogy sorsoljunk egy könyvet a bemutatkozó után. Működött, és valahogy rendszeressé vált. Viszont tavaly egy ponton azt kezdtem érezni, hogy ez vette át az irányító szerepet: hogy azért olvassák az interjút, mert közben van játék. Megdöbbentem, és nem tudtam mit kezdeni vele. Hiszen a szerzőkkel való beszélgetések célja nem az volt, hogy a játék kérdéseire elrejtsük a válaszokat…

Egy-egy interjú mögött nem hosszú órák, hanem napok vannak. Felkészülés, tartalom, őszinteség. És idő, amit ráfordít a szerző, és amit nem sajnálok én sem egyetlen beszélgetésből sem. Éppen ezért keltett rossz érzést bennem az az irány, hogy az olvasók számára nem az az elsődleges, hogy minőségi tartalmat kapjanak egy-egy szerzőről, hanem a mellékes nyeremény lehetősége.

Ezen kívül pedig ott volt/van a különböző algoritmusokkal való embertelen küzdelem, amit sok szerzőnél és tartalomgyártónál látok, és amivel személy szerint soha nem akartam, és ezután sem akarom felvenni a versenyt, de még csak küzdeni sem szeretnék velük.

Hosszú ideig gondolkoztam a hogyan tovább kérdésén, sőt, bevallom, azon is, hogy egyáltalán legyen-e tovább. Mert így ezt semmiképpen nem szerettem volna folytatni. Van azonban, ami azóta sem változott: ez pedig a magyar szerzők irányába való elköteleződésem, a velük való közös munka és az igény arra, hogy minél több emberhez eljuttassam a kortárs magyar irodalom alkotóit. Nemcsak a munkámban, de a szabadidőmben is erre törekszem.

Mikor hónapok óta először beléptem ide a weboldalra, a legnagyobb megdöbbenésemre olyan látogatószám fogadott, amire nem is gondoltam. Hiszen fél évig semmilyen friss tartalom nem készült, mégis rengetegen látogatják az oldalt. És ez megmozdított bennem valamit: hogy mégis van értelme annak, amit az elmúlt öt évben létrehoztam. Hosszú folyamat volt idáig eljutni, rengeteg mérlegeléssel és újratervezéssel, hiszen szerettem volna, ha a megújulásban nem veszik el a lényeg.

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

Antoine de Saint-Exupéry gondolata jutott eszembe, amikor az elmúlt öt évre gondoltam, és arra, amit itt együtt létrehoztunk…

Végül megszületett az a megoldás, amivel én magam önazonos maradhatok, és remélem, hogy a szerzők és ti, olvasók is örömmel lesztek partnerek benne. Minden további tartalom ide a weboldalra fog készülni. Az interjúk, könyvajánlók a megszokott helyen és módon lesznek kint, de megtaláljátok majd az élő beszélgetések linkjeit is a főoldalon és a menüben is. Ezen kívül pedig a blog menüpontban is lesznek friss bejegyzések. A Facebook és Instagram oldalakon pedig mindig tájékoztatlak majd benneteket, ha lesznek kint új tartalmak, de oda már nem kerül ki, csak a weboldal megosztása. Ezzel valójában egy kicsit szeretném visszaadni a tartalomgyártás valódi értékét: hogy ne a közösségi média algoritmusai, hanem a valódi gondolatok és a minőségi figyelem irányítsák a „találkozásainkat”.

Bízom benne, hogy a jövőbeli interjúkat, beszélgetéseket és könyvajánlókat is szívesen olvassátok, nézitek és hallgatjátok majd. Tartsatok velem ezen az új, letisztultabb úton is – alig várom, hogy megoszthassam veletek a következő beszélgetést.

-Ági-