1989-es évjáratú jogász vagyok, szakfordító és notórius álmodozó. Nappal egy legaltech cégnél dolgozom, éjszakánként viszont idegen világokba merülök. Gyerekkorom óta írok, de komolyabban a kisfiam születése után kezdtem el írástechnikával foglalkozni, mert szükségem volt valami kreatív kihívásra, ami kicsit kizökkent a szoptatás-pelenkázás-altatás háromszögből. Ekkor jelentkeztem életem első írókurzusára, és utána nem volt megállás.

Őszintén? Nem igazán. Sok novellám megjelent, de valójában vérbeli regényíró vagyok. Szeretem alaposan felfedezni a világot, amiben a karakterek mozognak, szeretek megismerkedni és életre szóló barátságot kötni a szereplőkkel. Szeretem megcsavarni a történetet, nem egyszer, hanem sokszor. Erre egy novellában nem igazán van játéktér. Viszont a novellaírás nagyon hasznos, szuperül megtanít fókuszálni, és ez regényírásnál is rengeteget segít.

Kamaszokról szeretek a leginkább írni, megmutatni azt felfokozott érzelmi világot, ami ennek a korosztálynak a sajátja. Imádom a young adult történetek karakterek közötti dinamikáját. Zsáner tekintetében fantasy rajongó vagyok, és bár különös figyelmet szentelek a világnak és a cselekménynek, a történeteim magja mindig a szereplő, és az ő érzései. Kizárólag morálisan szürke hősökkel dolgozom, mert a tökéletes karaktereket nem találom elég izgalmasnak. Olyan figurákról szeretek írni, akik olyanok, mint mi vagyunk: néha jók, de néha rosszak. Imádom lehetetlen döntések elé állítani őket, és megnézni, mihez kezdenek.

Olyan regényt akartam olvasni, ami ötvözi A kegyetlen herceg karakterek közötti dinamikáját a Trónok harca intrikáival (mindezt a young adult korosztálynak célozva). Nem találtam ilyet, ezért megírtam én.

Eredetileg egy kötetet terveztem. Nagyjából a regény harmadánál döbbentem rá, hogy ebben a sztoriban bizony több van.

Lassan. :D Tégláról téglára építettem a történet világát, és menet közben rugalmasan alakítottam. Inkább cselekmény és karakterfókuszú író vagyok, mint világ. Ez abban is megnyilvánul, hogy a világot, a mágia szabályait szívbaj nélkül változtatom menet közben, ha ez szolgálja a premisszát, ha így működik jobban egy fontos csavar, vagy ha ezt kívánja a főhős karakteríve. Amire viszont nagyon figyelek, hogy minden világépítési elem legvégül koherens és logikus legyen.

Hogy példát is hozzak: a Bábmester világában a mágiát érzésekből lehet meríteni, méghozzá szeretetből és gyűlöletből. Ez a koncepció a regény eredeti változatában nem szerepelt, utólag építettem be kifejezetten azért, hogy a mágiarendszer is megtámogassa a premisszát, vagyis a történet magját, azt a mondanivalót, amit át akarok ezzel a regénnyel adni az olvasónak.

A két főhőst egyformán szeretem. Imádom Sivriel forrófejűségét és kitartását. Szeretem, hogy fejjel megy a falnak, és csak utólag gondolkodik. Szeretem, hogy mer dönteni, még akkor is, ha nem mindig jár a helyes úton. Szeretem, hogy ha százszor elbukik, akkor százszor áll fel. Viszont egyben vele volt a legnehezebb dolgom is, sokat kellett dolgoznom a karakterívén.

Bastient azért szeretem, mert a higgadtságával Sivriel totális ellentéte, az arrogáns viselkedése mögött pedig egy nagyon összetett lélek lapul. Őt hihetetlenül jó móka írni, mert annyira kontrollmániás, hogy az én kezemből is pofátlanul kiveszi a gyeplőt, és gyakorlatilag saját magát írja. Rendszerint fogalmam sincs, milyen csavarral áll elő legközelebb.

Ha jelenetet kell választani, akkor az a rész, amikor Sivriel és Bastien először érintik meg egymást. Sivriel itt kulcsfontosságú dolgokra ébred rá saját magával és Bastiennel kapcsolatban, nagyon intenzív a két főhős között a dinamika, és ez a jelenet a romantikus szál katalizátora.

Ha általánosságban kéne válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy a központi üzenet számomra a legfontosabb a regényben: a szeretet győzelme a gyűlölet felett. Ha egyetlen idézetet kellene hoznom a Bábmesterből, ami hordozza ezt az üzenetet, ez lenne az:

Az emberségünket csak az veheti el, ha elfelejtjük, hogy kell szeretni.

Az ember. Mindegy, hogy fantasyt írok, pszichothrillert, realista romantikust vagy épp szépirodalmat, a központi téma minden szövegemben az emberi érzések körül forog.

Nagy élmény volt először a kezemben tartani a Bábmestert, de ennél még sokkal csodálatosabb megélni az olvasók lelkesedését. Az első dedikálásom két és fél óráig tartott, álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyien kíváncsiak lesznek rám. A visszajelzések is nagyon pozitívak. Nem tudok elég hálás lenni az olvasóknak, amiért ennyire szeretik a Bábmestert, és ennyire várják a folytatást.

Nem zsáner ugyan, de szépprózát kis terjedelemben aránylag magabiztosan írok. Viszont szépirodalmi regényre biztosan nem vállalkoznék még.

Jelent meg pszichothriller, realista romantikus és sci-fi novellám, de írtam már horrort is. Azért jó néha elszakadni a fő zsáneremtől, mert szélesíti a látókörömet, és az írói eszköztáramat. Menő dolog olyasmiben kipróbálni magamat, ami kívül esik a komfortzónámon.

A kérdéssel szorosan összefügg az, hogy itthon zsáneríróként borzasztóan nehéz érvényesülni. Állami támogatás a hazai zsánerírók segítésére gyakorlatilag nincs, ellenben tele van a piac külföldi címekkel, amik rendszerint már úgy érkeznek hazánkba, hogy nagy körülöttük a felhajtás. A magyar szerző, különösen, ha most debütál, hatalmas kockázat egy kiadónak a biztosan jó fogyást produkáló külföldihez képest (ami mögött már eleve ott van a külföldi kiadó marketingje, a közösségi média hype, szemben egy első könyves magyarral, akit a kiadónak nulláról kell felfuttatnia.). Kevés kiadó vállalja be ezt a kockázatot, még akkor is, ha szuper a kézirat. Ha az ember a kiadásra hajt és nincsenek ismerősei a szakmában, akkor érdemes publikációs listát építenie, amit, ha a regényével együtt bead egy kiadónak, könnyebben felfigyelhetnek rá. Elsősorban ezért jelentkeztem pályázatokra. Mindig is a Könyvmolyképző Kiadó Vörös Pöttyös sorozatába szántam a Bábmestert, és már egészen az elején tudtam, hogy az Aranymosás Irodalmi Válogatóra fogom beküldeni (amit végül meg is nyert), de közben biztos, ami biztos alapon, tudatosan dolgoztam a publikációs listámon is.

Szóval, bármennyire kiábrándító, elsősorban a publikációs listám építése motivált, minden novellapályázatos eredményt egy lépcsőfoknak tekintettem afelé, hogy az a történet, ami nekem igazán fontos (a Bábmester) egyszer megjelenhessen. Persze ettől még motiváló volt, hogy kiléphetek a komfortzónámból, és írástechnikai szempontból is rengeteget tanultam a novellaírás által.

Persze! Egyrészt, aki regényíró, annak először meg kell tanulnia kisebb terjedelemben elmesélni egy kerek, egész sztorit. Eleinte még az is nehézséget okozott, hogy harmincezer leütésbe beszuszakoljak egy történetet. Azután fokozatosan egyre jobban ment a fókuszálás, megtanultam, hogy milyen jellegű ötletet milyen terjedelemben lehet kibontani. A 2023-as PesText novellámra vagyok a legbüszkébb, ez a mindössze négyezer karakteres kispróza az ország egyik legnívósabb szépirodalmi novellapályázatának döntőjébe jutott. De száz szavas pályázaton is értem már el sikert, ami tőlem, aki zsigerből regény terjedelemben gondolkodom, igazán nagy szó.

Ha már kereteknél tartunk, novellaírásnál nekem nagy segítség a hívószó. Ha kötött a téma, azzal már tudok dolgozni. Nem novellaírásra van ráállva az agyam, hanem regényekre, ott is inkább sorozatban gondolkodom. Egy regénysorozathoz egyetlen alapötlet kell, és utána azt bontom ki. Azoknak a szerzőknek, akik inkább novellákat szeretnek írni, általában alapból rengeteg ötletük van. Én nem ilyen vagyok, ezért nekem segítség, ha megadnak valamilyen kulcsszót, aminek a mentén elindulhatok.

Érzelmi utazás; morálisan szürke karakterek és izgalmas csavarok.

Magyar könyvek közül jelenleg On Sai Vágymágusok sorozata a kedvencem. Gazdag fantasy világgal operál, imádom benne a karakterek közötti dinamikát, a szereplők pedig rettenetesen szerethetőek.

Igen, ostromolnak. :D És ez tök jó!

Jelenleg is a második részen dolgozom. Az átírási szakaszban vagyok, ami egyrészt szuper, hiszen már van egy kéziratom, ugyanakkor a javítás nálam mindig hosszú és fáradságos munka. Annyit talán elárulhatok, hogy nézőpontot kap a közönségkedvenc Bastien, és hogy a regény Árnybáb munkacímen fut.