Névtelen terv (43)
Az interjú időpontja: 2023. március 17.
Mindössze 23 éves voltál, amikor megjelent az első regényed, s valóra vált a gyermekkori álmod. Az írásra, mint hivatásra tekintesz, mégsem tartod magad a szó nemes értelmében írónak. Lesz az a szint, ami után majd változik ez az értékrend?

Biztosan, bár egyelőre még messze van. A szívemben írónak, alkotónak érzem magam a nap minden percében, de kifelé, úgy érzem, még túlzás lenne ezt állítani. Remélem, az utókor íróként fog kezelni, és azzal teljes mértékben ki is egyezem. Persze, ha be kell mutatkoznom egy eseményen, akkor mindig azt mondom: Mészáros Dorka író, kriminológus, kommunikációs szakértő – a sorrend mindent elárul.

Hat könyved jelent meg eddig, van köztük ifjúsági és felnőtteknek szóló, romantikus és krimi is. Zsánerben vagy témában gondolkodsz a regényeid tekintetében?

Tulajdonképpen egyikben sem, hanem történetekben, karakterekben. Adja magát, hogy a sztori, ami megszületik bennem, mi lesz. Nem szoktam arra figyelni, hogy céltudatosan krimit írjak, vagy mindenképpen ifjúságit. A történet dönti el, kihez fog beszélni. A zsánerekkel pedig úgy vagyok, hogy szerintem nem lehet éles határt húzni köztük, és nem is jó, ha valami csak és kizárólag romantikus akar lenni. Keveredjen csak bele néhány titok vagy kaland, történelem vagy családregény jelleg. Az olvasók szerint a krimijeim közel állnak a thrillerhez is – nem szándékosan, és ha nekem kellene elmondanom, miért, nem is tudnám kifejteni. Érzem és értem természetesen, de ez ösztönösen alakult így, nincsenek okok vagy motivációk mögötte. Rengeteg fantasy történetem van például, amiket szintén szeretnék majd egyszer kiadni, remélem, eljutok odáig is.

Egy regénynek általában egyféle vége van, vagy maximum annyi, hogy a szerző az olvasóra hagyja a lezárást. Neked van olyan regényed, a Kiszámolós, amiben 24 féle befejezése van a történetnek. Mesélj erről a kötetről!

A Kiszámolós egy választós könyv, az olvasó alakíthatja a főhős sorsát. Az egész egy játék. A történet egyszerű, könnyed, az olvasó három fiú közül választhat, de úgy is dönthet, hogy főhősünk szingliként fejezi be a szülinapi bulit. Izgalmas volt megírni egy ilyen könyvet, a nehezét a választásábra felrajzolása jelentette. Amint azzal megvoltam, gördülékenyen ment az írás. Igyekeztem mindent megváltoztatni az egyes befejezések között, mindig máshol van a hangsúly, más párbeszédek hangzanak el, más érzések törnek felszínre. Sokat jelentett, hogy a férjemmel együtt dolgoztunk a köteten, ő verseket írt hozzá, így folyamatosan együtt alkottunk.

Kriminológus végzettséged sokat segít a bűnügyi témáknál. Sokan a skandináv krimikhez hasonlítják a regényeid, pedig bevallásod szerint nem nagyon olvasod ezeket a sorozatokat. Mi a legnagyobb ihletforrás egy-egy krimid esetében?

A valóság. Keményen hangzik, de így van. Egyik krimimben sem írtam le még olyat, amivel valamilyen formában ne találkoztam volna a való életben. Az a jó, ha az ember, azaz az író, nyitott füllel és nyitott szemmel jár. A valóságnál senki nem tud borzasztóbb, meghökkentőbb, mellbevágóbb történeteket kitalálni. Figyelek, raktározok, és összeillesztem a darabokat. A Mimézis kapcsán például ért olyan kritika, hogy túl sok áldozatot szed a gyilkos. De ha megnézzük, hogy jelenleg Magyarországon több mint 2000 főt tart a rendőrség eltűnt személyként nyilván, és ezek csak azok, akiket bejelentettek, akkor egyáltalán nem is tűnik kirívónak a másoló gyilkos áldozatainak száma. Minden erősen relatív. Hiszen itt, Magyarországon nem jön szembe naponta egy sorozatgyilkos, vagy csak nem tudunk róla, nem úgy kapjuk ezeket az információkat, mint az USA-ban. Viszont attól még nálunk is minden ugyanúgy megtörténhet, bármennyire is szeretnénk inkább eltávolítani magunktól a borzalmakat.

Komoly témákat is feszegetsz ezekben a regényekben: pedofília, erőszak, drog, zaklatás, pánikbetegség, szorongás, de megjelenik az LMBTQ szál is a történeteidben. Vannak olyan témák, amiket fontos felszín felett, napirenden tartani?

Minden olyan témát a felszínen kell tartani, ami foglalkoztathatja a társadalmat. Nem szeretünk arról olvasni, hogy egy lány menstruál – ettől függetlenül menstruál, és szerintem fontos, hogy szerepeljen a téma egy ifjúsági könyvben. Hiszen egy teljesen természetes dologról van szó. Ugyanígy szeretjük besöpörni a szőnyeg alá a párkapcsolati erőszak problémáját vagy a mentális betegségeket. Pedig akkor is léteznek, ha nem beszélünk róluk. Fontosnak tartom a figyelemfelhívást, az érzékenyítést, az empátia erősítését – és nem azt, hogy nagy igazságot szolgáltassak egyes témákban. Nem áll szándékomban megmondani a tutit, inkább azt szeretném, ha az emberek tudnák, nincsenek egyedül, lehet segítséget kérni, és van kihez, hova fordulni. A jó könyvek feladata, hogy irányt mutassanak, gondolkodásra bírjanak, erősítsék az olvasó kritikai érzékét és növeljék az érzelmi intelligenciát. Nemcsak történetek, amik szórakoztatnak, annál sokkal többek.

„Hibás változó voltam egy működő képletben.” Lovas Írisz, a szép, okos és sokak által rosszul megítélt lány karakterével és történetével milyen üzenetet akarsz közvetíteni az olvasóknak? Miért fontos ez a téma?

A Filter nélkül esetén abból indultam ki, hogy az ifjúsági regények többségében a főhős szürke kisegérből lesz hercegnő, aki bekerül a népszerűek közé, beveszik a bandába, és a helyes srác is észreveszi a végén. Arra voltam kíváncsi, hogyan reagálnak az olvasók, ha a főhős alapból szép. Gyönyörű. És okos. Mindemellett viszont introvertált, sérült, nem vágyik semmire, amit a szépségével tudna elérni. Írisz több fontos témát behoz, nem csak azt, hogy a külső alapján megítélni valakit egyáltalán nem helyes, illetve minden esetben a felszín alá kell nézni. Szó van a mozaik-családról, a barátság erejéről, bántalmazó kapcsolatról, első szerelemről, zaklatókról, online bántalmazásról, a közösségi média erejéről, arról, hogyan állhatunk ki magunkért, hogy ki is kell állnunk magunkért.

Mi az a három dolog, amit mindig szem elött tartasz az írásaid tekintetében?

Hitelesség, őszinteség és önazonosság.

Milyen témák foglalkoztatnak leginkább? Mi az, amiről szívesen írsz?

Igazából bármiről, ami jelent valami többet saját magánál. Például a szerelmi történeteket, romantikus regényeket önmagukban nem kedvelem, nekem kell plusz hozzájuk – mint a Kiszámolós esetében az érdekes szerkezet. Nagyon érdekelnek a társadalmi problémák, az emberek viselkedése, a közösségek működése, az egymás közti viszonyrendszer, kapcsolatok.

Az írás mellett interaktív nyomozós vacsoraszínházakat vezetsz. Mesélj erről, kérlek!

A Detektika egy saját fejlesztésű, interaktív játék. Történt egy gyilkosság, adott x számú gyanúsított (színészek), akiket ki kell hallgatni, és ha jók a kérdések és ügyes a csapat, kitalálhatja, melyikük a gyilkos. A krimi sztorikat és a forgatókönyvet én írom, én találom ki. A lényege a közvetlen interakció, a játékosoknak muszáj kézben tartaniuk a kihallgatást, ami a gyanúsítottaknak egyáltalán nem érdeke, vagy épp teljesen mással vannak elfoglalva. Tudni kell, milyen hangot üssenek meg egy drogfüggővel, gyászoló élettárssal, bántalmazott feleséggel, gátlástalan családi ügyvéddel szemben, mindezt úgy, hogy egy-egy kihallgatásra 10 perc áll rendelkezésükre. Egészen fiatalok és felnőttek is játszottak már velünk, mindenki nagyon élvezte.

Fiatalos lendület, érzékenyítés, társadalomkritikus látásmód és különleges témaválasztás jellemző az írásaidra. Mi az, ami az íróként a legtöbbet jelenti neked? Mit jelent számodra az írás?

Az írás számomra lételem. Akkor is írnék, ha nem adnák ki a műveimet. Egyszerűen mesélnem kell, a betűkön, a szövegen keresztül kell kiadnom magamból a gondolataimat, a belső világomat. Imádok történetet alkotni, az az egyik legizgalmasabb része. A másik pedig, amikor már benne vagy az írásban, és a sztori egyszer csak elkezdi írni saját magát. Két oldal múlva meghal egy szereplő, pedig te nem akartad kiírni őt – a sztori viszont igen. És így is volt rendjén. A legtöbbet természetesen az olvasói visszajelzések jelentik. A szívemnek legkedvesebbek azok, akik az én könyveim miatt szoktak rá az olvasásra. Főleg az Én vagy senki kapcsán jutott el hozzám több ilyen csodálatos hír. Amire pedig a legbüszkébb vagyok, hogy többször szerepeltem én és a műveim szóbeli irodalmi érettségi tételsorban. Ezekről a diákok mindig írnak nekem, legtöbbször megkérdezik, nincs-e jegyzetem a könyvem bizonyos aspektusaihoz. :D

Hat regény után már stabil olvasótáborral rendelkezel. Mennyire aktívak az olvasók a veled való kommunikációt tekintve? Milyen visszajelzéseket kapsz tőlük a történeteidről?

Nincs viszonyítási alapom, én úgy gondolom, hogy elég aktívak. Sok visszajelzés érkezik, és szerencsére megtalálnak a közösségi médiában. Minden üzenetnek, véleménynek örülök, rendszeresen olvasom a moly.hu-s értékeléseket is. Általában és összességében pozitív vélemények érkeznek. Az a legjobb, amikor az olvasó értékeléséből egyértelműen látom, hogy igen, ő megértette, mit szerettem volna mondani a könyvvel. Olyankor úgy érzem, vele teljesen egy hullámhosszon vagyok, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Van egy már hagyománnyá vált kér(d)ésem. Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt, kérlek!

Az ilyen kérdésekkel mindig bajban vagyok, mert rettenetesen nehezen választok kedvenc könyvet. Most is kapásból vagy öt jutott eszembe - Émile Ajar: Előttem az élet, Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót, Neil Gaiman: Óceán az út végén, Lois Lowry: Az emlékek őre, Brenna Yovanoff: Az elcserélt; Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz, és ez máris hat... De ha tényleg muszáj egy kedvencet mondanom, akkor legyen Celia Rees Kalózok! című könyve. Szerelem volt első olvasásra, és nem tudom, összesen hányszor olvastam. Ami miatt megtetszett, hogy nem tündérmese, úgy mutatja be azt a világot, amilyen volt. Elvileg igaz történeten alapszik, de ennek soha nem jártam utána. És nem happy end, ami miatt különösen nagy piros pontot kapott tőlem. Celia Rees egyébként sok könyvében nagyon erős női főhősöket mozgat, akik hús-vér emberek, hibáznak, küzdenek, elbuknak, felállnak. És mindig érdekes témát választ, csak ajánlani tudom a könyveit.

Végül pedig mesélj kicsit a jövőről? Milyen történetek várják, hogy papírra születhessenek általad?

Jelenleg arra vár a legújabb ifjúsági könyvem, hogy elküldjem a szerkesztőmnek, az előolvasóim nagyon szerették. Nem lesz egyszerű sztori, de másképp kell hozzá egy mély levegő, nem úgy, mint a Filter nélkül esetében. Ebben hat tinit követhetünk nyomon, ennél többet egyelőre nem szeretnék elárulni. Illetve készülőben van az új krimi is, Gergő, Réka és Toni újabb nyomasztó bűnügybe keveredik. Tehát a Mimézis karaktereit fogom továbbvinni. Ezen felül három kreatív íróműhelyt viszek, csodás írásokat hallgathatok minden alkalommal, nagyon élvezem, elképesztően feltöltenek. Illetve május 20-21-én felolvasószínházam lesz a saját novelláimból Fröccsentett fantáziák címmel a Budapest Könyvfőváros 2023 keretében. Ezt a nyár folyamán előadjuk még. Sok szeretettel várok minden érdeklődőt!

Mindenről hírt fogok adni a Mészáros Dorka Facebook oldalamon.


Mindössze 23 éves voltál, amikor megjelent az első regényed, s valóra vált a gyermekkori álmod. Az írásra, mint hivatásra tekintesz, mégsem tartod magad a szó nemes értelmében írónak. Lesz az a szint, ami után majd változik ez az értékrend?

Biztosan, bár egyelőre még messze van. A szívemben írónak, alkotónak érzem magam a nap minden percében, de kifelé, úgy érzem, még túlzás lenne ezt állítani. Remélem, az utókor íróként fog kezelni, és azzal teljes mértékben ki is egyezem. Persze, ha be kell mutatkoznom egy eseményen, akkor mindig azt mondom: Mészáros Dorka író, kriminológus, kommunikációs szakértő – a sorrend mindent elárul.


Hat könyved jelent meg eddig, van köztük ifjúsági és felnőtteknek szóló, romantikus és krimi is. Zsánerben vagy témában gondolkodsz a regényeid tekintetében?

Tulajdonképpen egyikben sem, hanem történetekben, karakterekben. Adja magát, hogy a sztori, ami megszületik bennem, mi lesz. Nem szoktam arra figyelni, hogy céltudatosan krimit írjak, vagy mindenképpen ifjúságit. A történet dönti el, kihez fog beszélni. A zsánerekkel pedig úgy vagyok, hogy szerintem nem lehet éles határt húzni köztük, és nem is jó, ha valami csak és kizárólag romantikus akar lenni. Keveredjen csak bele néhány titok vagy kaland, történelem vagy családregény jelleg. Az olvasók szerint a krimijeim közel állnak a thrillerhez is – nem szándékosan, és ha nekem kellene elmondanom, miért, nem is tudnám kifejteni. Érzem és értem természetesen, de ez ösztönösen alakult így, nincsenek okok vagy motivációk mögötte. Rengeteg fantasy történetem van például, amiket szintén szeretnék majd egyszer kiadni, remélem, eljutok odáig is.


Egy regénynek általában egyféle vége van, vagy maximum annyi, hogy a szerző az olvasóra hagyja a lezárást. Neked van olyan regényed, a Kiszámolós, amiben 24 féle befejezése van a történetnek. Mesélj erről a kötetről!

A Kiszámolós egy választós könyv, az olvasó alakíthatja a főhős sorsát. Az egész egy játék. A történet egyszerű, könnyed, az olvasó három fiú közül választhat, de úgy is dönthet, hogy főhősünk szingliként fejezi be a szülinapi bulit. Izgalmas volt megírni egy ilyen könyvet, a nehezét a választásábra felrajzolása jelentette. Amint azzal megvoltam, gördülékenyen ment az írás. Igyekeztem mindent megváltoztatni az egyes befejezések között, mindig máshol van a hangsúly, más párbeszédek hangzanak el, más érzések törnek felszínre. Sokat jelentett, hogy a férjemmel együtt dolgoztunk a köteten, ő verseket írt hozzá, így folyamatosan együtt alkottunk.


Kriminológus végzettséged sokat segít a bűnügyi témáknál. Sokan a skandináv krimikhez hasonlítják a regényeid, pedig bevallásod szerint nem nagyon olvasod ezeket a sorozatokat. Mi a legnagyobb ihletforrás egy-egy krimid esetében?

A valóság. Keményen hangzik, de így van. Egyik krimimben sem írtam le még olyat, amivel valamilyen formában ne találkoztam volna a való életben. Az a jó, ha az ember, azaz az író, nyitott füllel és nyitott szemmel jár. A valóságnál senki nem tud borzasztóbb, meghökkentőbb, mellbevágóbb történeteket kitalálni. Figyelek, raktározok, és összeillesztem a darabokat. A Mimézis kapcsán például ért olyan kritika, hogy túl sok áldozatot szed a gyilkos. De ha megnézzük, hogy jelenleg Magyarországon több mint 2000 főt tart a rendőrség eltűnt személyként nyilván, és ezek csak azok, akiket bejelentettek, akkor egyáltalán nem is tűnik kirívónak a másoló gyilkos áldozatainak száma. Minden erősen relatív. Hiszen itt, Magyarországon nem jön szembe naponta egy sorozatgyilkos, vagy csak nem tudunk róla, nem úgy kapjuk ezeket az információkat, mint az USA-ban. Viszont attól még nálunk is minden ugyanúgy megtörténhet, bármennyire is szeretnénk inkább eltávolítani magunktól a borzalmakat.


Komoly témákat is feszegetsz ezekben a regényekben: pedofília, erőszak, drog, zaklatás, pánikbetegség, szorongás, de megjelenik az LMBTQ szál is a történeteidben. Vannak olyan témák, amiket fontos felszín felett, napirenden tartani?

Minden olyan témát a felszínen kell tartani, ami foglalkoztathatja a társadalmat. Nem szeretünk arról olvasni, hogy egy lány menstruál – ettől függetlenül menstruál, és szerintem fontos, hogy szerepeljen a téma egy ifjúsági könyvben. Hiszen egy teljesen természetes dologról van szó. Ugyanígy szeretjük besöpörni a szőnyeg alá a párkapcsolati erőszak problémáját vagy a mentális betegségeket. Pedig akkor is léteznek, ha nem beszélünk róluk. Fontosnak tartom a figyelemfelhívást, az érzékenyítést, az empátia erősítését – és nem azt, hogy nagy igazságot szolgáltassak egyes témákban. Nem áll szándékomban megmondani a tutit, inkább azt szeretném, ha az emberek tudnák, nincsenek egyedül, lehet segítséget kérni, és van kihez, hova fordulni. A jó könyvek feladata, hogy irányt mutassanak, gondolkodásra bírjanak, erősítsék az olvasó kritikai érzékét és növeljék az érzelmi intelligenciát. Nemcsak történetek, amik szórakoztatnak, annál sokkal többek.


„Hibás változó voltam egy működő képletben.” Lovas Írisz, a szép, okos és sokak által rosszul megítélt lány karakterével és történetével milyen üzenetet akarsz közvetíteni az olvasóknak? Miért fontos ez a téma?

A Filter nélkül esetén abból indultam ki, hogy az ifjúsági regények többségében a főhős szürke kisegérből lesz hercegnő, aki bekerül a népszerűek közé, beveszik a bandába, és a helyes srác is észreveszi a végén. Arra voltam kíváncsi, hogyan reagálnak az olvasók, ha a főhős alapból szép. Gyönyörű. És okos. Mindemellett viszont introvertált, sérült, nem vágyik semmire, amit a szépségével tudna elérni. Írisz több fontos témát behoz, nem csak azt, hogy a külső alapján megítélni valakit egyáltalán nem helyes, illetve minden esetben a felszín alá kell nézni. Szó van a mozaik-családról, a barátság erejéről, bántalmazó kapcsolatról, első szerelemről, zaklatókról, online bántalmazásról, a közösségi média erejéről, arról, hogyan állhatunk ki magunkért, hogy ki is kell állnunk magunkért.


Mi az a három dolog, amit mindig szem elött tartasz az írásaid tekintetében?

Hitelesség, őszinteség és önazonosság.


Milyen témák foglalkoztatnak leginkább? Mi az, amiről szívesen írsz?

Igazából bármiről, ami jelent valami többet saját magánál. Például a szerelmi történeteket, romantikus regényeket önmagukban nem kedvelem, nekem kell plusz hozzájuk – mint a Kiszámolós esetében az érdekes szerkezet. Nagyon érdekelnek a társadalmi problémák, az emberek viselkedése, a közösségek működése, az egymás közti viszonyrendszer, kapcsolatok.


Az írás mellett interaktív nyomozós vacsoraszínházakat vezetsz. Mesélj erről, kérlek!

A Detektika egy saját fejlesztésű, interaktív játék. Történt egy gyilkosság, adott x számú gyanúsított (színészek), akiket ki kell hallgatni, és ha jók a kérdések és ügyes a csapat, kitalálhatja, melyikük a gyilkos. A krimi sztorikat és a forgatókönyvet én írom, én találom ki. A lényege a közvetlen interakció, a játékosoknak muszáj kézben tartaniuk a kihallgatást, ami a gyanúsítottaknak egyáltalán nem érdeke, vagy épp teljesen mással vannak elfoglalva. Tudni kell, milyen hangot üssenek meg egy drogfüggővel, gyászoló élettárssal, bántalmazott feleséggel, gátlástalan családi ügyvéddel szemben, mindezt úgy, hogy egy-egy kihallgatásra 10 perc áll rendelkezésükre. Egészen fiatalok és felnőttek is játszottak már velünk, mindenki nagyon élvezte.


Fiatalos lendület, érzékenyítés, társadalomkritikus látásmód és különleges témaválasztás jellemző az írásaidra. Mi az, ami az íróként a legtöbbet jelenti neked? Mit jelent számodra az írás?

Az írás számomra lételem. Akkor is írnék, ha nem adnák ki a műveimet. Egyszerűen mesélnem kell, a betűkön, a szövegen keresztül kell kiadnom magamból a gondolataimat, a belső világomat. Imádok történetet alkotni, az az egyik legizgalmasabb része. A másik pedig, amikor már benne vagy az írásban, és a sztori egyszer csak elkezdi írni saját magát. Két oldal múlva meghal egy szereplő, pedig te nem akartad kiírni őt – a sztori viszont igen. És így is volt rendjén. A legtöbbet természetesen az olvasói visszajelzések jelentik. A szívemnek legkedvesebbek azok, akik az én könyveim miatt szoktak rá az olvasásra. Főleg az Én vagy senki kapcsán jutott el hozzám több ilyen csodálatos hír. Amire pedig a legbüszkébb vagyok, hogy többször szerepeltem én és a műveim szóbeli irodalmi érettségi tételsorban. Ezekről a diákok mindig írnak nekem, legtöbbször megkérdezik, nincs-e jegyzetem a könyvem bizonyos aspektusaihoz. :D


Hat regény után már stabil olvasótáborral rendelkezel. Mennyire aktívak az olvasók a veled való kommunikációt tekintve? Milyen visszajelzéseket kapsz tőlük a történeteidről?

Nincs viszonyítási alapom, én úgy gondolom, hogy elég aktívak. Sok visszajelzés érkezik, és szerencsére megtalálnak a közösségi médiában. Minden üzenetnek, véleménynek örülök, rendszeresen olvasom a moly.hu-s értékeléseket is. Általában és összességében pozitív vélemények érkeznek. Az a legjobb, amikor az olvasó értékeléséből egyértelműen látom, hogy igen, ő megértette, mit szerettem volna mondani a könyvvel. Olyankor úgy érzem, vele teljesen egy hullámhosszon vagyok, mintha ezer éve ismernénk egymást.


Van egy már hagyománnyá vált kér(d)ésem. Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt, kérlek!

Az ilyen kérdésekkel mindig bajban vagyok, mert rettenetesen nehezen választok kedvenc könyvet. Most is kapásból vagy öt jutott eszembe - Émile Ajar: Előttem az élet, Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót, Neil Gaiman: Óceán az út végén, Lois Lowry: Az emlékek őre, Brenna Yovanoff: Az elcserélt; Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz, és ez máris hat... De ha tényleg muszáj egy kedvencet mondanom, akkor legyen Celia Rees Kalózok! című könyve. Szerelem volt első olvasásra, és nem tudom, összesen hányszor olvastam. Ami miatt megtetszett, hogy nem tündérmese, úgy mutatja be azt a világot, amilyen volt. Elvileg igaz történeten alapszik, de ennek soha nem jártam utána. És nem happy end, ami miatt különösen nagy piros pontot kapott tőlem. Celia Rees egyébként sok könyvében nagyon erős női főhősöket mozgat, akik hús-vér emberek, hibáznak, küzdenek, elbuknak, felállnak. És mindig érdekes témát választ, csak ajánlani tudom a könyveit.


Végül pedig mesélj kicsit a jövőről? Milyen történetek várják, hogy papírra születhessenek általad?

Jelenleg arra vár a legújabb ifjúsági könyvem, hogy elküldjem a szerkesztőmnek, az előolvasóim nagyon szerették. Nem lesz egyszerű sztori, de másképp kell hozzá egy mély levegő, nem úgy, mint a Filter nélkül esetében. Ebben hat tinit követhetünk nyomon, ennél többet egyelőre nem szeretnék elárulni. Illetve készülőben van az új krimi is, Gergő, Réka és Toni újabb nyomasztó bűnügybe keveredik. Tehát a Mimézis karaktereit fogom továbbvinni. Ezen felül három kreatív íróműhelyt viszek, csodás írásokat hallgathatok minden alkalommal, nagyon élvezem, elképesztően feltöltenek. Illetve május 20-21-én felolvasószínházam lesz a saját novelláimból Fröccsentett fantáziák címmel a Budapest Könyvfőváros 2023 keretében. Ezt a nyár folyamán előadjuk még. Sok szeretettel várok minden érdeklődőt!

Mindenről hírt fogok adni a Mészáros Dorka Facebook oldalamon.

Az interjúban említett könyvek

Névtelen terv (51)

Kiszámolós

Kiadás éve: 2020
Műfajok:   játékregény, regény
Stílusok:   kaland, magyar, romantikus
Névtelen terv (50)

Én vagy senki

Kiadás éve: 2016
Műfajok:   krimi, regény, thriller
Stílusok:   magyar
Névtelen terv (49)

Nem biztos, hogy visszajövök

Kiadás éve: 2021
Műfajok:   krimi, regény
Stílusok:   magyar
Névtelen terv (52)

Mimézis

Kiadás éve: 2022
Műfajok:   krimi, regény
Stílusok:   magyar