Bevallom, korábban nem terveztem, hogy valaha is kisregényt fogok írni. Tavaly írtam néhány novellát, ami közben rájöttem, hogy hozzám inkább a hosszabb történetek állnak közelebb. Viszont szeretem magam kipróbálni új dolgokban, hogy meglássam, miként boldogulok és állok helyt. Az ember csak így ismerheti meg a saját képességeit. Amikor elkezdtem az Üres szíveken dolgozni, azonnal rákaptam az ízére, és olyan erők munkálkodtak bennem, amitől úgy éreztem, nincs semmi, ami megállítana. Egy kisregény sokkal lendületesebb, lényegretörőbb és sűrűbb cselekményű, mint a nagy terjedelmű művek, és pont ebben rejlik a szépsége.
Megírni és olvasni egyaránt olyan, mint sétahajó helyett motorcsónakkal átszelni a folyót: a táj, az érzés, az élmény ugyanaz, de az adrenalinlöket hatására mégis izgalmasabb, vérpezsdítőbb, élettelibb.

Tipikus példája a jókor lenni jó helyen-esetnek. Konyhai tevékenységem alatt egy rádióműsort hallgattam, aminek a témája különösen lekötötte a figyelmemet. Olyanról esett szó, amiről jó volt elgondolkodni, fantáziálgatni. Alig fél órával később már a vázlatfüzetembe róttam az alapötleteket, hogy majd egyszer talán regény lesz belőle. Viszont az Üres szívek témája és egész cselekménye olyan, amit szerintem képtelenség lett volna 3-400 oldalon keresztül húzni. Egy kedves barátnőm és bizalmason hatására végül még aznap eldöntöttem, hogy nem várok tovább, mielőbb hozzálátok megírni.

Ne csak nézz, hanem láss is! A mai felszínes világban, amikor a legtöbb ember a kirakatban él, ahol sok értékrend szerint csak a külső, a maszk, a máz a lényeg, gyakran elfelejtünk a dolgok mögé nézni. Oda, ahol az érzelmek, a szív, az ember igaz önvalója lakozik. Sokan hajlamosak eltávolodni ősi önmaguktól, megtagadják azt, akik, és inkább szerepet játszanak; egy olyan karaktert, aki szerintük (és a világ szerint) szebb, jobb, szerethetőbb, aki ezen erények miatt válhat csak sikeressé.

Valóban. Ezúttal mertem nagyot lépni, és egy jóval pikánsabb, nyersebb és vadabb stílusra váltottam. Ugyanakkor megmaradtam önmagam, mert valljuk be, két regény után már vannak felém bizonyos elvárások úgy az olvasók, mint saját magam felől. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nekem fontos a hitelesség, a mindennapi életemben is erre törekszem. Ennek ellenére (vagy épp emiatt) jó volt feszegetni a határaimat, továbbmerészkedni és elhagyni a biztonságos talajt. Bár ez a történet az én szellemi végtermékem, mégis rengeteget tanultam belőle és általa. Az életről, az emberekről és önmagamról.

Ebből nem fogok rendszert csinálni, mert a továbbiakban is (nagyrészt) magyar neveket fogok használni. Ezúttal azonban komoly okom volt a váltásra, és aki elolvassa az Üres szíveket, az megtudja belőle a választ.

Modern. Valóságos. Megdöbbentő.

Úgy gondolom, vannak olyan dolgok, amikről bár sokat beszélünk, mégsem eleget. Ezért érzem szükségét, hogy a regényeimen keresztül hangot adjak a véleményemnek. Az Üres szívekkel beletenyereltem egy merész és a mai társadalmat mérgező témába, ami akár az örvény, egyre több embert magába ránt. Ez a kisregény torz tükörképe a jelenkornak, és nem titkolt célom vele a figyelmeztetés, hogy nagyon nem jó irányba haladunk.

Egyelőre elképzelni sem tudom a könyveimet zenék nélkül. Van, amikor előbb van meg egy dal, és aztán aköré építem fel a jelenetet. De az is gyakori eset, amikor órákba, vagy akár napokba telik, mire megtalálom az adott részhez megfelelő zenét. Az Üres szívekben három zeneszám szerepel, ebből kettő már régóta várakozott belekerülni egy írásomba, egyet pedig hozzá kellett keresnem. Igazából nincs szabályom arra, mikor és minek adok zenehangot. Az érzéseimre hallgatok, azok nem szoktak cserben hagyni.

Kisregény lévén kevés szereplő tűnik fel, lényegében két emberre helyeztem a hangsúlyt. Ezúttal egy olyan nő bőrébe bújtam, aki nagyon távol áll tőlem. Nehezen barátkoztam vele össze, mert az értékrendjeink szöges ellentétben állnak egymással. De ahogy haladtam az írással, egyre inkább kezdtem őt megérteni, elfogadni, végül megszeretni. Kate nagy átalakuláson és lelki fejlődésen megy keresztül az alatt a néhány hónap alatt, amit magába foglal a történet, és a végére úgy összenőttem vele, hogy már-már könnyes volt a végső búcsú. A férfi szereplő is közel került hozzám, de mivel az Üres szívek elsősorban Kate története, így vele kerültem a legközelebbi kapcsolatba.

Olvasóként az a véleményem, hogy mérvadó. Nem is feltétlenül kell, hogy odáig legyek érte, számomra sokkal fontosabb az, hogy a borító tükrözze a regényt, legyen hű hozzá. Én elsősorban nem a külső alapján választok magamnak olvasnivalót, ennek ellenére természetesen fontos, hogy valami megfogjon benne. A borító tervezésekor a hitelességre törekedtem, hogy az, amit mutat, maga a regény legyen. Szőke nő, sötét hajú férfi, körülöttük fények, ez mind-mind az Üres szívek egy fontos jelképe.

Korábban már említettem, hogy nekem nehezebb megírni a rövidebb hangvételű történeteket, viszont ez sem törvényszerű. Mostanra rájöttem arra, hogy ha együtt tudok rezegni úgy a cselekménnyel, mint a szereplőkkel, akkor képesnek érzem magam egy újabb regény megalkotásához, legyen az bármilyen hosszú vagy rövid. A kihívásokat én állítom fel magamnak azzal, hogy olyan célokat tűzök ki, amikért mindig nagyobbat kell ugranom. Most itt nem a drasztikus stílusváltásra gondolok. Az általam kreált kihívások sokkal inkább a saját korlátaim feszegetéseit szolgálják.

Köszönöm! Örülök, hogy így látod, mert ez azt jelenti, sikerült átadnom mindazt, amit szerettem volna. Kate-et, a főszereplőt körülveszi az a fajta gazdag és csillogó világ, ami belül oly üres. Múltjának sötét és nehéz kövei vezették őt idáig, azaz kényszerítették bele. Hozzá hasonlóan olykor mi is azt hisszük, hogy a legjobb önvédelem érzelemmentessé válni, mert a kőkemény szív nem sérülhet. Egy ideillő idézet a könyvből: „Az ürességet ugyanis nem lehet megbántani, a semmi pedig nem fájhat.” Azt azonban ne felejtsük el, hogy csak azt lehet megtölteni, amiben van hely. A cselekmény előrehaladtával így telik meg Kate „üressége” az érzelmek végtelen tárházával.

Néhány előolvasóm azzal jellemezte, hogy ez a történet a mai olvasóknak való. Tény, hogy ez egy modern, lendületes írás, de úgy hiszem, hogy kortalan. Mert modernnek lenni nem korfüggő, az lélekben dől el. Most is elsősorban a nőket céloztam meg vele, ami nem azt jelenti, hogy a férfiak messze kerüljék el. Azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikát, a szenvedélyt, akiket nem ijeszt el egy erős, törtető nő nyersesége, akik nem félnek attól, ha egy regény érzelmileg a mélybe taszítja, és a végén összezavarja, meghökkenti őket.

Sokáig én voltam az e-könyvek legnagyobb ellenzője. Évekig szkeptikusan álltam hozzá, mígnem két évvel ezelőtt megtört a jég, és azóta is tart ez a szerelem. Számomra több okból is praktikus az e-book olvasó: súlytalan, egykezes, elfér a táskámban, általa bármennyi könyvet magammal vihetek a nyaralásra. Néhány kattintással megvásárolhatom a vágyott könyvet, ráadásul várakozás- és postaköltségmentesen lehet az enyém. Sosem fogja pótolni és felváltani a nyomtatott könyveket, mégis úgy látom, hogy erős és stabil jövő előtt áll. A mai technológiának köszönhetően már minden lehető elektronikai eszközön elolvashatók az e-könyvek.

Mindenképpen. Annyira megtetszett felépíteni, megalkotni ezt a kisregényt, hogy már most azon töprengek, vajon mikor és melyik ötletemet öntsem ebbe a formába. De nem szaladok előre, nem erőltetek semmit. Hiszek abban, hogy mindennek eljön az ideje.

A jövő? Remélem, hogy a terveim megvalósulását! Újabb regény mindig készül, ugyanis képtelen vagyok sokáig meglenni írás nélkül. Van egy befejezett kéziratom, ami egyelőre beláthatatlan ideig még biztosan pihenni fog, mert azt még csiszolgatnom kell. Jelenleg csendesen és titokban, viszont nagy erőkkel és lelkesen dolgozom valamin, amiről alig várom, hogy hírt adjak. Annyit elárulhatok, hogy jó kis meglepetés lesz! Ezenkívül még az idén belevetem magam valami újba.