Minden, amit érdemes rólam tudni, hogy szórakoztató regényeket írok, ezen túl meglehetősen hétköznapi életet élek. Igazság szerint szeretek a könyveim mögött elbújni. Hobbim az olvasás, de néha nézek a történelemmel és a csillagászattal kapcsolatos filmeket, sorozatokat is. Idén januárban elkezdtem szerkesztőképző-kurzusokra járni, mert nagyon szeretek szövegekkel foglalkozni, és kezdő íróknak segíteni elindulni a könyvkiadás rögös útján.

2015 júliusában kezdtem el írni. Azért tudom ilyen pontosan, mert akkor költöztem ki Amerikába, és az új kaland rávett, hogy végre „papírra vessem” a fejemben tolakodó történeteket. Ebből született meg Az örökség című könyvem. Egy darabig a „fiókban” csücsült, amíg 2020. márciusában meg nem jelent a Book Dreams kiadónál.

A történet két lányról szól, két különböző idősíkban. Az egyik a 2010-es évek Amerikájában él, a másik az 1890-es években Dél-Franciaországában. A szereplőim nézetein át boncolgatom, hogy létezik-e sors, vagy a döntéseink befolyásolják az életünket.

Igen, úgy is terveztem meg a részeket. Úgy éreztem, ahhoz, hogy a nyomozást rendesen fel tudjam építeni, kevés lett volna egyetlen könyv. Ráadásul sok szereplővel dolgozom, egy könyvbe nem tudtam volna beleírni mindegyiknek a történetét.

Nagyon remélem, hogy a történelmi háttértől, a változatos kalandoktól, a szerethető karakterektől és a humortól. De hogy valóban izgalmas-e, azt döntsék el inkább az olvasók. 😊

Napóleon. 😊 Viccen kívül. Rengeteg könyvet olvastam és filmet láttam róla és a korból, amelyben élt. A legtöbben szörnyetegnek állítják be, és ehhez nagyban hozzájárul a propaganda. Ahogy Winston Churchill is mondta: „A történelmet a győztesek írják.” Bár Napóleont már életében lejáratták az angolok. Be szerettem volna mutatni, hogy ő igazából csak egy esendő ember, egy meg nem értett zseni, aki meghaladta a korát. A napóleoni háborúk korából származó történetek inspirálnak.

Az örökségben kipróbáltam magam a kortárs történetírásban is, de ahogy az olvasók is megjegyezték, a történelem közelebb áll hozzám. Egy kortárs mű laza nyelvhasználata tőlem idegen. A történelmet érzem igazán a saját közegemnek.

Belőlem spontán jön a humor, leginkább a szarkasztikus, csipkelődős. Az első részekben még próbáltam magam visszafogni, egyedül a negyedik részben, Amelia és Griffin történetében engedtem el magam igazán, ezért abba több is jutott. Egyébként fontosnak tartom, szeretem a könyvekben a humort a megfelelő helyeken.

Amelia Cravent. :D Róla tudni kell, hogy a természete teljes mértékben az enyém. Az emberek előtt nem igazán mer önmaga lenni, mert a társadalma nem fogadná úgy el, de a családja körében meg meri mutatni az igazi arcát. Mindemellett keresi a kalandot, kíváncsi, sokminden iránt lelkesedik. Leginkább olyan dolgok érdeklik, amit sokan el sem tudnának róla képzelni. Hogy mik ezek? A renegátból kiderül. 😊

„Hálátlan munka a miénk. A halálunk után senki sem fogja tudni, mit tettünk a hazánkért. Sohasem kerülünk be a történelemkönyvekbe, a hősök közé. Mindannyian névtelenek és láthatatlanok vagyunk a világ előtt, és így is fogunk meghalni.”

Carrington szavai azért állnak közel hozzám, mert a nagy történelmi események után a kisemberekről nem igazán szoktak megemlékezni. Már Wellington hercege is elismerte, hogy a kémei nélkül valószínűleg nem lett volna olyan sikeres. A háborúkban elhunyt katonákat mégis csupán számokban mérik, pedig nélkülük a vezetők sohasem kapnának kitűntetéseket. És bár kell egy erős és intelligens ember, aki mindent kézben tud tartani, de az egyéni hősök nélkül nem jutna messzire.

Történelmi hűség, kémkedés, kaland.

Kifejezetten kedvenc könyvem nincs, sokat szeretek. Hogy épp mi áll hozzám a legközelebb, az idővel mindig változik. Fiatalkoromban például nagyon szerettem A kis herceget. Örök klasszikus Jane Austentől a Büszkeség és Balítélet, és persze Mr. Darcy, noha sokakkal ellentétben én nem Colin Firth-öt szeretem, hanem Matthew MacFadyent. Nem lehet nem szeretni, ahogy elázva, boci szemekkel bámul Keira Knightlet-ra, habár szerintem ő nem volt elizabethes. De még várok egy igazán kalandos könyvre, ami mindenképpen történelmi, ezen belül lehet akár szárazföldön, akár hajón játszódó, de a szerelmi szál csak másodlagos.

Már dolgozom a sorozat közvetkező részén, amely Will és Lucy kalandjait mutatja be, utána pedig szépen sorban jön a többi szereplő: Wallace, Davis kapitány, Sebastian Grent és Ruthland.