Talán még sohasem fordult elő velem, hogy kétszer írjak ajánlót ugyanarról a kötetről. Vagy majdnem ugyanarról…
Tisztán emlékszem, hogy amikor Boltsek Erik másfél évvel ezelőtt megkeresett, hogy lenne-e kedvem elolvasni az első regényét, mennyire megdöbbentem a kötet címkéinek böngészése közben. Nem volt kimondottan a zsánerem a Párhuzamos létezés, de kíváncsivá tett, hogy ennyi minden hogy férhet bele egy történetbe. Tipikusan nem egy olyan könyv volt, ami lépten-nyomon rámköszönt a közösségi médiában vagy a könyvesboltok kínálatában, úgyhogy hatalmas érdeklődéssel vágtam bele. Figyelemre méltó debütálás volt a szerzőtől, gyakorlatilag számomra semmi klisés nem volt benne, sőt, annyira kiszámíthatatlan volt, hogy fogalmam sem volt, mi fog történni a következő oldalon. Miután befejeztem, írtam róla ajánlót, amiben persze őszintén elmondtam, hogy amellett, hogy egy páratlan elgondolás megvalósulása lett a kötet, azért voltak benne javítani való részek.
Sokszor hangoztatom, hogy nem az újraolvasók táborát erősítem. A munkám azonban megköveteli, hogy többször, és alaposan végigrágjam magam egy-egy történeten, és otthonosan ismerős legyen számomra a közeg, vagy a szereplők. Egy éve, amikor az első recenziót írtam a Párhuzamos létezésről, meg sem fordult a fejemben, újraolvasom majd, az meg pláne nem, hogy én leszek az a szerkesztő, aki újraszerkesztheti, és ezzel egy második esélyt adhat ennek a lebilincselő történetnek. Nos, a véletlen ezt másként gondolta…
Persze sokakban megfogalmazódhat, hogy hazabeszélek és elfogult leszek, de most is, mint mindig, őszintén fogok mesélni egy olyan kötetről, ami sokszor késztetett gondolkodásra az elmúlt időszakban. (És éppen ezért nem fogom levenni a korábbi ajánlót sem. 🙂 )
Már amikor először a kezembe került a regény, akkor is többször kaptam fel a fejem a sajátos, egészen különleges megoldásokon, és összegezve az elmúlt fél évünk közös munkáját, én nagyon büszke vagyok erre a mostani változatra, mert egy hihetetlenül merész ötleten alapul, és stabilan megállja a helyét minden ponton. Izgalmas, iszonyúan egyedi, intelligens, és rengeteg lehetőség rejlik benne. Olyan sok, amire talán még Erik sem gondolt akkor, amikor elkezdte leírni az első mondatokat. A kötet egy sorozat nyitókötete, ami kellőképpen megalapozza a történet további alakulását.
A Párhuzamos létezés egészen zseniális módon tényleg ötvözi a krimi, a thriller és a fantasy zsánereket, sőt, néhol már szinte horrorisztikus elemek is felbukkannak benne. Teszi mindezt több idősíkon, több dimenzióban olyan elképesztő természetességgel, hogy az olvasó meg sem kérdőjelezi a létjogosultságát. Sőt az a legjobb, ha hagyja magát sodródni.
– Minden, ami nagy eredményt hoz, rejt magában valamekkora kockázatot is. Tudja: aki mer, az nyer.
A történet alapkonfliktusát egy vallási fanatizmusból elburjánzó gyilkosság adja, ami aztán generációkon keresztül gyűrűzik a sértettek és az elkövetők leszármazottai között, legtöbbször úgy, hogy nem is tudnak róla, míg végül a jelen valósága lesz a legnagyobb megtévesztés. Alvilág, maffia, szekták, beépített emberek a hatóságnál, és egy hely, ahol minden és bármi megtörténhet. Ebben a hihetetlenül fantáziadús és pörgő cselekményű regényben fordulatos és izgalmas történések sora várja az olvasót, aki garantáltan nem fog unatkozni, sőt, megkockáztatom, jó, ha tart magánál jegyzetfüzetet vagy jelölő matricákat, hogy alaposan és biztonsággal merülhessen bele a Párhuzamos létezésbe, mert a csavaros történetvezetés hatalmas meglepetéseket ígér.
A következő lépés az, hogy rálépjen arra a bizonyos másik útra, ugyanis nem választhatjuk mindig a könnyebb utat. Van, amikor le kell róla térnünk, bármennyire ódzkodunk a vélt vagy valós nehézségektől.
A regényben felvonultatott karakterek erősek, gyakran szélsőségesek, mégis pontosan érthető a motivációjuk, az érzelmeik pedig tűpontosan jellemzik őket. Széles skálán mozognak, de biztos vagyok benne, hogy mindegyikőjük megmozdít valamit az olvasóban, valamilyen megmagyarázhatatlan módon könnyű hozzájuk kapcsolódni. A döntéseik helyenként megkérdőjelezhetőek, de pont ettől lesznek bizonyos helyzetekben esendők, emberiek, hétköznapiak. Hibáznak, elbuknak, de csak a legerősebbek képesek felállni.
… én már nem ugyanaz az ember vagyok. Ez a hely megváltoztatott.
Joggal kérdezhetné most mindenki, hogy hogyan kapcsolódik mindez a fantasy zsánerhez. Nos, a Párhuzamos létezés már a címében utal arra a megdöbbentő és elismerésre méltó alapossággal felépített világra, ami első ránézésre nemcsak az olvasónak, hanem a karakterek számára is hajmeresztő és valószerűtlen, mégis tökéletes rendszer szerint működik. Az átjáró viszont veszélyes, nem mindegy, hogy ki megy önszántából, és ki az, akit küldenek…
A múlt sebhelye, a jelen emléke, de nem a jövő fájdalma.
Hiszem, hogy mindennek jár egy második esély, így minden korábbi olvasót – és persze azokat is, akik csak most kaptak kedvet – arra biztatok, hogy merüljenek el a Párhuzamos létezés világában, és engedjék át magukat egy szédületes és meghökkentő történet sodrásának, ahol még a legvadabb álmok is életre kelnek.