Négy nő, négy különböző sors, négy életút és négy elakadás, mindez egy történetben.
Kapinya Viktória neve számomra a letehetetlen könyvek fémjelzője, mert minden története lebilincselő, humoros, eszméletlenül szórakoztató, mégis túlmutat a felszínen, és olyan mély tartalmakat hoz előtérbe, amiről ritkán esik szó. Ő az a szerző, aki könnyed és humoros történekbe csomagolva nyíltan, kendőzetlenül mesél komoly társadalmi problémákról, egyéni és társas megakadásokról, azokról a dolgokról, amik sokszor és sok tekintetben vagy tabunak számítanak, vagy egyszerűen tisztes távolságtartás és csönd övezi őket. Legyen szó az idősebb korosztály érzelmeiről, a halálról, a gyászról vagy a családon belüli problémákról, olyan érzékenyen mégis hétköznapi természetességgel nyúl a témákhoz, hogy nem lehet nem szeretni az ezekből kikerekedő történeteit. Viki regényei tele vannak érzelmekkel, hatalmas kontrasztokkal, de egyöntetűen olvasásra csábítanak mindenkit.
– Ilyenkor eltöprengek, miért is fizetek elő több streamingszolgáltatóra, ha a te életed történéseinek a követése még a sorozatmaratonnál is érdekesebb.
– Ugye? Majd létrehozok egy becsületkasszát, hogy díjazhasd a műsor.
Legújabb könyve, a Hagyaték extrákkal tele van olyan traumákkal, amelyek önmagukban is egy komor hangulatú regényt tételeznének fel, hát még együtt, azonban ezzel tökéletes kontrasztban egy életszagú, eseménydús és sokszor hangos nevetésre késztető történet várja az olvasót. A keserédes pillanatok mellett számos megható és sok szívet melengető jelenet sorakozik fel, melyeket a tökéletesen egyedire és valóságosra formált karakterek tesznek teljessé.
Veszteségek, cselszövések, hétköznapi gondok, napvilágra került titkok szövevényes hálója kuszálja össze a szálakat, melyek aztán szépen lassan kisimulnak, ahogy eljön a megbékélés ideje, amikor mindenki helyre teszi magában azokat a mélyről fakadó sebeket, amiken dolgoznia kellett. Még a legnagyobb fájdalmukban is hol egymást segítve, hol egymás útját állva, de közösen haladnak a történet szereplői, és néha teljesen elképzelhetetlen helyzetekben csiszolódnak össze. Na és persze romantikában sincs hiány, mert ezt a regényt is megfűszerezik az érzelmekkel túlfűtött, néhol szentimentális pillanatok, de csak éppen annyira, amennyi pont elég.
– Nem tudom, Paula, szerintem ez pocsék ötlet… Ha mi ketten együtt csináltunk valamit, annak eddig vagy veszekedés, vagy menekülés volt a vége.
A két főszereplő, Anna és Paula ellenséges viszonya sokszor eredményez abszurd szituációkat, azonban ezek a szúrkálódások idővel megmutatják mindkét fél gyenge pontjait, és éppen ezek azok, amik aztán végül, ha nem is teszik őket barátokká, de tompítják a kezdeti rivalizálást, és egymás életének megnehezítését.
Sokszor halljuk, hogy az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, és erre csak ráerősít ez a regény, mert bár nagy része fikció, az alapjai valós események. Pont olyan, mint esőben megpillantani a szivárványt: megmutatja, hogy a legsötétebb pillanatok is rejthetnek magukban egy-egy apró csodát.