A romantika mindig is közel állt a szívemhez, hiszen úgy gondolom, hogy a párkapcsolatok, az emberi érzelmek és azok árnyalatai mindannyiunk életében központi szerepet játszanak. A Szívembe zárva regényem is ezt a témát járja körül, de nem csupán a szerelemről szól. Egy mélyebb történet, amelyben a szereplők nemcsak egymásra találnak, hanem önmagukat is megismerik különféle nehéz helyzetekben, ahol minden szónak és döntésnek kulcsszerepe van.

Szerencsére ritkán van címadási problémám. Valahogy mindig rátalálok az igazira, nem feltétlenül azonnal villan be, hogy mi lenne a legjobban passzoló a történethez, de időben rátalálok a megfelelőre.

Az utóbbi években egyre nyitottabbá váltam a fantasybe hajló történetekre. A Varázslónő ötlete is ennek a nyitottságnak köszönhető. Egyre jobban tetszenek azok az alkotások, amiben misztikumot vélek felfedezni. Ez ad egyfajta plusz izgalmat számomra, még jobban segít, hogy teljesen kikapcsoljak a hétköznapokból. A Szívembe zárva sorozatot eleinte meg akartam tartani a realitások talaján, de aztán rájöttem, hogy izgalmasabb, ha beleszővök egy kis varázslatot.

Igen. Már az elejétől fogva tudtam, hogy többkötetes lesz. Sokáig azt hangoztattam, hogy nem írok sorozatot, de most feladtam ezt az elvemet. Több olyan változás is történt velem idén, amire a tavaly megjelent könyvemnél még nem is gondoltam. Így az idei év az újdonságok kipróbálásról szól. Egy sorozat indulását pedig pont beleillőnek éreztem.

Amikor A Varázslónő írását befejeztem, és kitettem az utolsó pontot, hirtelen ürességet éreztem. Ez félig betudható a nem szokványos befejezésnek is, meg annak is, hogy lezártam valamit. Sokáig hiányoztak a szereplők, napokig csalódottan járkáltam, hogy vége van. Aztán jöttek a visszajelzések az olvasóktól, akik nagyon megszerették a főhőseimet, és mivel a történet vége, ahogy mondtam nem a megszokott módon zárult, sokan kérdezték, lesz-e folytatás. Ez máig elkísér, és ezért, szinte biztos, hogy A Varázslónő kap majd egy második, befejező részt is.

De ez nem ugyanaz, mint amikor eleve egy sorozatra készülök, ahogy most a Szívembe zárva esetében. Tudom, hogy Darina és Alexander még jó ideig az életem részei lesznek. Amikor az első kötet kéziratát befejeztem, már elkezdtem írni a folytatást is. Sőt, készült egy pár oldalas vázlatom a három részről, amit a szerkesztőm is megkapott. Így ő is tudja, hogy például egy-egy párbeszéd/jelenet miért fontos, és miért kell benne maradnia a regényben. Ez a tudatosság nagyban megkönnyíti a munkát, és izgalmas előre látni, hogyan kapcsolódnak majd össze a részek.

A Szívembe zárva számomra nem csupán egy romantikus történet, a legfontosabb üzenete az, hogy merjünk szembenézni a múltunkkal és a sérelmeinkkel, mert csak így találhatjuk meg az igazi boldogságot.

Teljesen más. Most abszolút önállóan kell mindenben döntést hoznom, amit előtte a kiadó intézett azt most nekem kell. De egyáltalán nem bánom, nagyon élvezem egyengetni a könyveim útját. Új kapcsolatokat teremtek, lehetőségek után kutatok. Nagy könnyebbség, hogy kialakítottam egy saját csapatot, akikkel együtt tudok dolgozni. A legfontosabb, hogy emberileg és szakmailag is megtaláljuk a közös hangot. Elégedett vagyok, hogy sikerült ezt megvalósítani.

Abszolút így van. Nagyon meghatott a sok üzenet, hogy nyomtatott formában várják, hogy talán egyszer megjelenik a könyv. Nem gondolkodtam sokat, szinte néhány óra alatt újraterveztem mindent, és elindítottam a nyomdai munkálatok előkészítését. Hálás vagyok a sorsnak, hogy végül nagyjából hat hét eltéréssel fizikai formában is napvilágra került a történet.

A visszajelzések nagyon pozitívak. Aki eddig olvasta a könyvet jó véleménnyel volt róla. Tetszett az olvasóknak a stílusom, a történet alakulása, az izgalom, hogy mi fog még kiderülni, milyen fordulatok várhatók a továbbiakban. Ez nekem is nagy lendületet ad a folytatásokhoz, mert azt látom, hogy nemcsak engem szippantott be a történet, hanem azt is, aki a kezébe veszi a könyvet.

Ez a regény különleges utazás az emlékek, a szenvedély és az örök szerelem világába. Azoknak, akik még nem olvasták, kiemelném, hogy a Szívembe zárva nemcsak egy érzelmekkel teli romantikus történet, hanem izgalmas, rejtélyekkel és fordulatokkal bővelkedő könyv is.

A Varázslónővel lépcsőfokról lépcsőfokra haladtam. Először fejben összeraktam, hogy mi után pontosan mi következik. Szigorú rendszert állítottam magam elé, az alapján haladtam. Féltem, hogy teljesen káoszba fullad az egész, ha nem ezt követem. Ez akkor nagyon jól működöt, teljes harmóniában tudtam végigvinni a folyamatot.

De most hiába akartam ezt a sémát követni, mégis változtatnom kellett a módszeren. Az eleje és a vége ugyanúgy megvolt, mint az előzőekben, de a közepén akadt némi zavar az összeolvasáskor. Amikor befejeztem és egyben láttam, akkor éreztem, hogy vannak részek, amik nem a helyükön vannak. Akkor szembesültem azzal, ha megcserélnék fejezeteket, akkor máshol jobban belesimulnának a történetbe. Így el kezdtem cserélgetni őket. Egy kicsit úgy éreztem, mintha puzzle-t játszanék. Egyébként érdekes volt így megírni, ez is egy újfajta tapasztalás volt.

Semmiképpen sem szeretném durván vagy közönségesen ábrázolni az erotikus jeleneteket. Nekem sem tetszik, ha átmegy alpári stílusba. Viszont nem szeretném kihagyni az ilyen részeket sem a történeteimből. A két szereplő egymás iránt érzett szerelemének elmélyítését fontosnak tartom, ehhez pedig úgy vélem az erotika hozzátartozik. Nincs gondom a megírásával, bár hangulat kell hozzá. Ha rosszabb napom van és nem jön ösztönösen, akkor nem erőltetem, addig átugrom a jelenetet és egy kedvezőbb pillanatban visszatérek hozzá.

Igen. Rengeteg tervem van, és remélem, hogy valóra is tudom váltani őket. Sajnos bizonytalan időket élünk, a könyvpiac alakulása sem a legkedvezőbb most. Ennek ellenére küzdök és ötletelek, hogy minél több történetemet tudjam megjelentetni. Jelenleg a Szívembe zárva következő részére koncentrálok, ami remélem, hogy a jövő év első felében meg tud jelenni. Aztán jön a záró epizód, és onnan pedig az egykötetes történetek.