A történet régebbről indul. Nekem gyerekkoromban sohasem meséltek, a TV Macit kivéve, így aztán magamnak találtam ki történeteket. Még általános iskolás voltam, amikor részt vettem a Magyar Rádió Diákhumor pályázatán, elhangzott az írásom, nagyon örültem neki. Mindig írtam valamit, utánozva azt, akit éppen olvastam. Még verseket is, amit a Mozgó Világ című remek folyóirat nem közölt le. Nagyon igazuk volt. 1978-tól voltam a könyvszakmában. Mindenfélét csináltam, még legálisan is, ami 1990 után nagy dolog volt. Akkor még Sanya haverommal King néven kiadót is csináltunk, mert úgy gondoltuk, ha tudunk könyvet eladni, akkor az a sajátunk legyen. Aztán kiderült, a kiadás az ugyanúgy egy szakma, mint a könyveladás. Bele is buktunk. Akkor A.B.Cee néven két paródiám is megjelent nálunk, a STAR WHY? című siker volt úgy 27 éve. Persze írtam utána is. Sok mindent. 2019-ben jött a Regényíró november Fejős Évával pályázat. Akkor jelentkeztem, pasiként bevettek. Aztán éjjel, meg a szabadnapjaim alatt megszületett A jóember című könyv. November 28-án lettem készen vele. Bitang nagy élmény volt! Következő év január 22-én tudtam meg, hogy kiadják. És ekkor Fejős Éva megváltoztatta az életemet. Azóta írok. Novellákat, könyveket, blogot. Ez lett az életem.

A mostani munkám, utazással együtt napi 11 óra. Fizikai munka, itt Angliában, Bristoltól nem messze. A jóembert is szinte éjjel írtam, soha olyan keveset nem aludtam, mint akkor. Minden hétvégén írtam, örök hála a feleségemnek Aliznak, hogy mindig megértette, mindig támogatott, mindig segített. Megváltozott az életem, az írás nagyon fontos lett. Mindig írok, fejben. Aztán lejegyzem munka közben is egy barna papírzacskóra, amibe a gombát és az eperféléket csomagoljuk. Reggel ASZI-nál, a már csak vezetékről működő 12 éves laptopnál kezdem a napot, indulásig van egy-két órám írni. Este attól függ, mennyire vagyok fáradt, viszont a hétvége mindig az írásé. A lakás, amit bérlünk 30 nm tehát egy asztalunk van, azon írok. Balra vannak a jegyzeteim, mindig az adott írásról. Középen ASZI a fülhallgatóval, mert zene az mindig kell. Jobbra pedig a bögre tejes teával vagy kávéval meg a reggelim vagy vacsorám. Mindenre van idő, amit akar az ember.

A család neve az 1700-as években történt betelepülés óta Schrauf. Volt mikor néha kimaradt a CH belőle. Viszont mindig problémás volt a kimondása. Aztán volt egy szerző, aki azt mondta egy Könyvhéten történt dedikálása alkalmával: ilyen névvel nem lehet író valaki. Még régebben, amikor komolyabb dolgot írtam, azt mondtam, ha egyszer lenne egy kiadott könyvem, akkor a nagyapám nevét választanám, mert az nagyon szép. Székely Nagy György. Anyám, aki nagyon szép nő volt mindig büszke volt a Székely Nagy Valéria névre. Így, mikor lehetővé vált A jóember kiadása, ezt a nevet választottam. Sosem voltam igazán jó anyámhoz, most kicsit törlesztettem a muternak.

Ami humoros. Ami kalandos. Ami kicsit történelmi. Ami mindez egyben. Eleinte azt mondtam, hogy történelmi kalandregényeket írok, ám egy blogger rámutatott, ahhoz a történelem kevés a könyveimben, mert csak háttérnek használom. Beláttam, igaza van. Ezért inkább azt mondanám, romantikus kalandregényeket írok. És persze van, amikor elszabadul a „gyuriság”, amiből olyan dolgok születnek, mint a húsvéti novella a Sonka? Tojás? Húsvét! vagy a Bristolt látni és… blogom. Van egy kedvenc könyvem, amit írtam, A slag - Ami a csövön befér a címe, nagy kérdés mi lesz vele, az tiszta „gyuriság”. Az az igazság, a Szerelem és… című könyvemben mindenki láthatja hányféle világban, hányféle nyelvezettel írok. Mindegyiket szeretem, a „gyuriság” az igazi.

A fantasztikus Peterdi Pál mondta, hogy a poén az utcán hever, csak fel kell venni. Nos, én is egészen váratlan helyekről kapok ötleteket. Egy könyvből, a tévéből, egy filmből, az újságból vagy a buszon, a munkahelyen. Amikor elkezdem a történetet, megvan a címe, az első és az utolsó mondat, és csak be kell tenni közéjük a könyvet. Ami folyton változik, mert mindig azon jár az eszem, hogyan lehetne csavarni rajta, hogyan legyen izgalmasabb, humorosabb vagy romantikusabb. Van, amikor háttéranyagot olvasok, és attól változik meg az eredeti irány. Nagyon sok dolgot kitalálok, ám biztosan lehetne találni hasonló ötletet egy filmben vagy könyvben. Igyekszem mindig újat adni. Olyat, ami még nem volt. Ez mindig is a célom lesz.

Még mindig jobban hisznek a kiadók a külföldi, főleg amerikai tucatkönyvekben. Minimális lehetőséget adnak, ha adnak egyáltalán a magyar szerzőknek. Fejős Éva lehetővé tette akkor hármunknak, Szénási Krisztának, Fodor Zsanának és nekem, hogy ismeretlen új szerzőként egy remek kiadónál kezdjünk. Nagy dolog volt, főleg a körülmények miatt. Hány magyar szerzőnek van ilyen lehetősége? Hol van olyan, hogy tehetségeket fedezzenek fel? Rengeteg pénzbe kerül, még több munkába. Aztán jönnek az újak, és amire van pénzük, azt csinálják. Nincs szerkesztő, nincs korrektor, tipográfus, grafikus, olyanok is lesznek a könyvek. Nincs lehetőség normális terjesztésre, mert a terjesztés olyan, amilyen. Kilátástalan a marketinghelyzetük is. Nagyon sokba kerül hirdetni, nem mindegy hol és mennyiért. Szakember kell hozzá, csak a könyv nem termeli ki ennek az árát. Sok mindennek kellene változnia, de ahogy elnézem, nem fog. Mecénatúra kellene, irodalmi ügynökség és magyar kiadók. Pénz, pénz és szakértelem.

Mivel key worker, azaz kulcsfontosságú dolgozó vagyok itt Angliában, én dolgoztam, egy hónap kivételével, amikor otthon voltunk 19 hónap után, és ezt követően jött a kötelezően felesleges karantén. Nagyon rossz 3000 kilométerre a könyveimtől. Én két könyvnek is örültem volna, talán a harmadik jobb lett volna, ha csak idén jelenik meg, mert A vér nem válik vízzé a legjobb, szerintem. Amíg az újat nem olvassák. Miután A jóember megjelent, 42 nap elteltével volt a kezemben. Az nagy dolog volt. A szerelem és… című könyvem akkor érkezett meg, mikor otthon voltunk, így dedikálhattam Dunakeszin, azon az osztályon, ahol 13 évig én intéztem a dedikálásokat. Felejthetetlen élmény, kívánom mindenkinek! Nagyon hiányzik, bemenni egy magyar könyvesboltba, aztán normálisan elrendezni azt a pontont, ahol ki van téve a könyvem. Szívesen megtenném másikkal is, főleg az Új Könyvek részleggel, de az ugye pénzért olyan, amilyen. Látni a metrón valakinek a kezében a könyvemet. Az tiszta libabőr. És ugye tavaly azzal mentünk haza, hogy lesz Könyvhét. Idén ismét úgy vettünk repülőjegyet, csak megint politika van józan ész helyett, nem tudom, mi lesz, azt se, lesz-e új könyvem. Ha lehet, megyünk.

Akik szeretnek nevetni. Vagy sírni. Elszabadulni egy másik világba, ott lenni a szereplőkkel. Nőknek, férfiaknak. Akik mernek találkozni a való élettel és nemcsak a sunset romantikát akarják, szebbé hazudva az életüket. Akik szeretnek olvasni és nem csak szépirodalmi könyveket. Én minden olvasónak örülök.

Az írás már létszükséglet lett. Mindig kell. Bitang lusta vagyok, ez köztudott, ám ha írásról van szó, akkor nincs ilyen. Csinálom. Van egy havi és egy éves naptáram. Abban Aliz, a nejem és Csaba, a marketing szakértőnk összeírják, mikor minek kell megjelennie a honlapomon, a szerzői oldalamon. Mikor van ajándék novella, mikor a blog, mikor a könyvismertető. Mikor kell a könyvnek kezdődni, mikor van vége a fejezeteknek, a javításoknak, átírásoknak. És mindig számolni kell váratlan dolgokkal, amiket be kell illeszteni. 2022-ig ez megvan, sok üres hellyel, hogy alkalmazkodni lehessen. A legtöbbet az elégedettség jelenti, mikor egy egy könyvem vagy történtem után sok megjegyzést kapok. A legszebbet Gabitól, a család barátjától. Kemoterápiára mindig viszem a könyvedet, mert akkor elfelejtem, miért vagyok ott - mondja.

38 éven keresztül foglalkoztam könyvekkel, aztán más zöldségekre váltottam, de mindig azt mondtam, az olvasó a minden. Mindig mindenről tájékoztatni kell. Volt Dunakeszin egy életnagyságú képem egy Gyuri ajánlja felirattal és minden héten másik könyvről írtam röviden, amit a „kezemben” tartottam. Tetszett az olvasóknak. Minden könyvemhez írtam Hogyan készült? részeket. Az olvasóim szeretik ezeket. A játékokat is, amikor megkérdeztem őket, milyen karakterisztikájú könyvet olvasnának tőlem legközelebb. Nagy siker volt. Hamarosan egy még vagányabb dologba rángatom őket, benne lesznek biztosan. Mindig azt írom a szerzői oldalamon Legyetek velem egész héten!, és ezt komolyan gondolom. Bárki ír nekem, válaszolok neki, még ha nem szép dolgokat kíván nekem, akkor is.

Na ez egy piszok nehéz kérdés. Ha könyv, akkor A vér nem válik vízzé, mert az egy nagyon kerek történet, tele mosollyal, könnyel, izgalommal, emberséggel, hittel, szerelemmel. És mert nagyon mostohán bánt vele az élet. Ha novella, akkor A kaszinó, amit sajnos még csak az első számú olvasóim, Zsuzsa, az anyósom és Aliz, a nejem olvasott. Ez egy nagyon jól sikerült igazán klassz magyaros novella 1934-ből, ami most is játszódhatna. Minden „gyuriság” benne van. Azon kívül, hogy nevetnek rajta, rájönnek, hogy ez a mai valóság. Remélem, hamarosan eldől a sorsa, és akkor mindenki olvashatja.

Kós Károly: Az országépítő. Az erdélyi polihisztor remekműve István király életéről. A nyelvezete fantasztikus, utánozhatatlan. Magával ragadó. A történet, István király uralkodása eleve hálás dolog. Ahogy leírja az akkori világot, a környezetet, az embereket, az tökéletes. Mégis azt mondom, egy reménytelen szerelem csodás regénye, amit olvashatunk. Mikor a fiatal István kiles Csanáddal, a kísérőjével két fürdőző nőt, és az egyik „nyíló tavirózsa” megragadja a szívét, beköltözik oda, és haláláig ott is marad. A politika, az ország azonban nem enged királyoknak szerelmet. És végigviszi a király harcait, hogy Magyarország életben maradjon, nagy legyen és erős. Csak a király marad boldogtalan. Mert nem „szakítja le az elébe hajló rózsát, pedig a rózsa is akarja”, hanem teszi a kötelességét, amit királyként tennie kell. Boldogtalanul éli le az életét, mert mindig a „nyíló tavirózsát” látja. Mikor felépíti az országot, mert tudja, haza csak ott van, ahová érdemes visszamenni bárhonnan. Ahol a két kezével teremt az ember, és büszkén nézheti, ezt én hoztam létre. „Az ország csak ország, a föld csak föld, Csanád, ha nincs a szívedben, semmit sem ér, mert a haza a szívben lakozik”. Benne van minden. Mint a könyvben, emberség megfér az embertelenséggel, bánat az örömmel, reménytelenség a reménnyel. Bárki olvassa, olyan útmutatót kap arra, hogyan is kell élni egy igazi, valódi és tartalmas életet, amit senki mástól. És az is benne van, hogy szerelem nélkül semmit sem ér az élet. Nincs magányos boldogság. Előre kell menni mindig, mert a jövő ott van. Olvassa el mindenki!

Most még nem tudom megmondani, melyik könyvem fog megjelenni, elvileg a Könyvhét környékén. Azt sem tudom megjelenik-e. Három kész könyvem van jelenleg. A veszett ügy, amiből közöltem részletet, az előző könyvekből megismert Steiner család történetét zárja le. A slag című mai magyar valóságról szóló humoros krimi, szintén olvasható részlet belőle a szerzői oldalamon. A kötet sorsa pont a mondanivalója miatt bizonytalan, talán őszre kiderül, mi lesz vele. Az Egy nyár című romantikus könyv napjainkban játszódik, egy nyárról szól, fiatalságról, szerelemről, bolondságról, munkáról, messze az otthontól. Igazi nyári könyv, olyan tenger- vagy Balaton-partra való. Könnyelműen beígértem egy mesét Gyereknapra, ez most készül, még sosem írtam mesét, igazi kihívás lesz. Van készen egy Párizsban játszódó novella, ami kiadói döntésre vár. Nyár elején egy már elkezdett Lovassy Betty történetet szeretnék megírni, 1960-ban játszódik Európában, igazi kalandregény lesz, Betty stílusban. Találtam egy szakadt képet egy angol menyasszonyról, amin azóta is jár az agyam, Marion Wilmington eltépett boldogsága lesz a történet címe. Nem tudom novella vagy könyv kerekedik-e belőle és mikor. Utána van pár vázlat további könyvekre. Ha a Betty történet megjelenik és tetszik az olvasóknak, akkor lesz még négy belőle. Az öt történetet egymás mellé téve kijönne a BETTY felirat. Szép álom. A karácsonyi ajándék novella Az igazi ajándék címmel már megvan. Minden szombaton új Bristolt látni és… blogbejegyzést lehet olvasni, minden kedden pedig könyvismertető. Tehát legyetek velem egész héten!