Tíz évvel ezelőtt jelentkeztem az első Aranymosásra a legelső kéziratommal. Akkor az írásom eleje bár felkerült az oldalra és sokaknak tetszett, de messze nem volt még kiadható állapotban. Egy évvel később újra próbálkoztam, és A gyilkos áldozat című kéziratom már sikerrel vette az akadályt. Ez a regény volt egyébként a Fogadj el!, csak később új címet kapott a történet. 

Számomra tehát az Aranymosás volt az út, szeretettel ajánlom másnak is, mert remek lehetőség arra, hogy kapcsolatok és pénz nélkül is meg tudjon jelenni az ember, hiszen itt nem számít más, csak a kézirat minősége.

A legfőbb ihletforrásom? Maga az élet. A Túl szépet például egy baráti beszélgetés ihlette, amiben arról volt szó, hogy bele lehet-e szeretni valaki lelkébe, és utólag így vonzónak láthatjuk-e az illetőt. Az Éld át a pillanatot! regényem ihletője egy népszerű író dedikálása volt, a Fogadj el!-t pedig Amanda Todd halála ihlette, és a sort még folytathatnám. 

Ha megvan az alapgondolat, egy alapkérdés, ami kellően érdekel és elég erősen, akkor a többi már jön magától.

Mert könyves blogger is vagyok, és kellemetlennek éltem meg, amikor egy író (vagy a kiadója...) odajött, és számon kérte, hogy miért is véleményeztem a regényét úgy, ahogy azt a lelkiismeretem szerint jónak éreztem.

Szerintem fontos tiszteletben tartanunk íróként, hogy a moly.hu az olvasók terepe, ahol bár nyilván jelen lehet lenni, de nem úgy, hogy vegzálom azokat az embereket, akik azzal tisztelnek meg, hogy a több ezer magyarul is elérhető könyv közül azt olvasták el, amit én írtam.

Mindenesetre ez a fogadalom akkor nehéz, ha látom, hogy tárgyi tévedés szerepel egy értékelésben, például amikor az örökbefogadó és a nevelőszülő kifejezéseket keveri az olvasó.

Nem érzek változást, ugyanúgy csinálok mindent, mint mielőtt megjelent volna az első regényem. Jóval előbb voltam blogger, mint író, ez lehet az oka a könnyebbségnek.

Amit fontosnak érzek az értékeléseimnél, hogy inkább az érzéseimről írjak, arról, amit a könyv kiváltott belőlem, és meg sem próbálkozom a szakmai elemzéssel, mert az egyrészt nagyon spoileres lenne, másfelől nem is szeretnék úgymond „komoly kritikus” lenni, inkább csak élvezem, ha valaki a véleményem miatt elolvas egy könyvet és beleszeret.

Mindenesetre íróként nekem nagy segítség az, hogy értékelés írása előtt alaposan kielemzem magamban a könyvet, megkeresem a hibáit és az erősségeit, így a saját történeteimben is könnyebben meg tudom írás során találni azokat a pontokat, amik javításra szorulnak.

Úgy érzem évről-évre egyre jobb. Régebben még volt egy fajta félelem az olvasókban a magyar írók kapcsán, hiszen (véleményem szerint) sokunknak voltak rossz élményei a középiskolai kötelező olvasmányokkal. Mostanában viszont (köszönhetően például Leiner Laurának) úgy érzem, egyre több olvasó nyit a magyar történetek felé, mert jólesik a sok külföldi helyszín után bebarangolni Budapest vagy éppen Balassagyarmat utcáit, és egy magyar történetet elolvasni.

Persze még mindig van hová fejlődni, de úgy érzem, ma már magyar íróként is lehet valaki sikeres a hazai könyvpiacon.

Szerintem manapság enélkül elég nehéz eljutni az olvasókhoz. Rengeteg könyv jelenik meg évente, a streaming szolgáltatók folyamatosan ontják a jobbnál jobb tartalmakat, így meg kell „harcolni” azért, hogy az olvasó az én könyvemet válassza egy Netflix-sorozat, vagy egy New York Times bestseller helyett.

Az a szerencsém, hogy az aktivitást nem élem meg hátrányként. Szeretek az olvasóimmal beszélgetni, jó látni a visszajelzéseket, a leveleket, és sokat ad lelkileg a tudat, hogy várják az újabb történeteket. Az írás alapvetően egy magányos tevékenység, de az online visszajelzések (és leginkább a személyes találkozások) apránként feltöltik az embert energiával. Engem legalábbis mindenképpen.

Alapvetően lányok olvassák a regényeimet, 14 és 30 év között leginkább, és persze az LMBTQ-közösség tagjai. És kiknek ajánlom a könyveim? Azoknak, akik szeretnek emberi sorsokról olvasni, és nem bánják, ha tabutémákkal is találkozhatnak a szerelem mellett. 

Napestig sorolhatnám, mi jelent sokat íróként. Imádom például az olvasóim leveleit. Nincs is annál jobb, mint amikor egy rossz nap után befut egy levél, ami bearanyozza az adott napot, és erőt ad a folytatáshoz. De sokat jelent az is, ha valakinek segítek a történeteimmel, és a karaktereim életútja erőt adhat neki.

Mit jelent az írás? Önkifejezést. Lehetőséget, hogy megküzdhessek a belső démonjaimmal. Boldogságot.

A romantika, az LMBTQ-karakter és egy csipetnyi humor. Ezekből nem engedek.

Sok olyan író van, akire felnézek és tisztelem, de nem tudom példaképnek nevezhetném-e. Mindenesetre Colleen Hoover az, akit a legjobban becsülök. Nem tökéletesek a történetei, látom bennük a hibát, de olyan jó ötletei vannak, annyira magával ragadó a stílusa, és imádom, hogy könyvről könyvre képes megújulni, és mindig valami újat, egyedit alkotni. Ha tőle kijön egy regény, azt olvasnom kell, mert tudom, hogy különleges élmény vár rám.

Erre a kérdésre nem szeretnék válaszolni.

Az egyik új kedvencem a Főmarsall kisasszony Kae Westától. Végigkövettem az írási folyamatot, Kae elképesztő munkát tett bele ebbe a könyvbe, és amikor először elolvastam az utolsó verziót, leesett az állam, mert annyira kiváló lett a végeredmény. Westa elképesztő részletességgel teremtette meg a könyv világait (igen, többet), közben a karakterek sem sablonosak, ráadásul nemcsak sodró lendülettel ír, hanem szinte szépirodalmi minőségben is. Őszintén remélem, hogy sokan elolvassák majd ezt a könyvet, mert nagyon megérdemelné a kiemelt figyelmet.

Legközelebb a Nincs hozzád hasonló című LMBTQ Rubin Pöttyös kötet jelenik meg tőlem, amiben a főhősre rátalál a régóta vágyott szerelem, de egy olyan döntést kell meghoznia, ami megváltoztathatja az egész életét. Imádtam ezt a történetet írni, az alapverzió a 2019-es NANO hónapban készült el, azóta pedig alaposan át lett gyúrva. Alig várom, hogy elolvassátok.

Utána visszatérek a Young Adult történetek világába, vár rám a következő két kéziratomban a coming out nehézségeivel küzdő Bence és Viola, a roma lány, aki azzal küzd, hogy milyen jövőképe lehet, és tovább tud-e tanulni.