Olivia Brice

Az interjú időpontja: 2025. november 21.

„Mindig hittem abban, hogy a könyveknek lelke van, csak meg kell találni azt, ami a miénkkel beszélget.” – Olivia Brice regényei valóban az olvasók lelkéhez szólnak, és ha születnek is könnycseppek az olvasásuk közben, a helyüket rövid idő alatt felváltja a nevetés, aztán a történet végén mindenki magával visz egy-egy gondolatot, útravalót, emlékeztetőt, hogy a borúsabb napokon legyen mihez nyúlni. Hogy hogyan lesz az olvasóból író, és mi motiválja a folyamatos teremtési vágyat, arról a szerzővel beszélgettünk.

*Hat romantikus történet borítóján szerepel a neved szerzőként. Azok számára, akik még nem ismernek, mit tartasz fontosnak elmondani magadról?*	Több, mint öt éve indultam el ezen a felettébb rögös úton. Hatalmas álmokkal és elképzelésekkel vágtam bele az írásba. Elsősorban olvasónak tartom magam, aki egyszer csak úgy döntött, hogy szeretne adni valamit azoknak, akik ugyanúgy szeretik a történeteket, mint ő. Ezért kezdtem el írni, hogy élményt, kikapcsolódást és egy kis feltöltődést vigyek azoknak az embereknek a mindennapjaiba, akik az én könyveimet választják.
*Hogyan vált az életed, a mindennapjaid részévé az írás?*	Ahogy az előbb is említettem, mindig is ott volt bennem az adni akarás. Az írás valahol az olvasás szeretetéből született meg bennem. Mindig kerestem azokat a történeteket, amik megérintenek, kikapcsolnak, és egy idő után rájöttem, hogy szeretnék én is ilyen élményt adni másoknak. Egy jó könyv számomra menekülés és feltöltődés egyszerre, az írással pedig ezt a varázst próbálom továbbadni, új életeket, új érzéseket teremtve az olvasóimnak.
*Olvasni mindent szeretsz, de írás terén a romantikus és erotikus történetek vannak terítéken nálad? Mi a vonzó számodra a romantikus zsánerben?*	Hiszek abban, hogy szerelem nélkül nincs élet. Azt gondolom, hogy mindannyiunkban ott él a vágy, hogy szeressünk és szeretve legyünk. A romantikus történetekben számomra az a legszebb, hogy reményt adnak: megmutatják, hogy minden nehézség, csalódás vagy kétely után is van esély az igaz szerelemre, és arra, hogy újra megtaláljuk önmagunkat valaki más mellett. Talán ezért írok szívesen a szerelemről, mert szeretem megmutatni, hogy még a legviharosabb történetnek is lehet boldog vége.
*2020-ban jelent meg az első regényed, az Újra élni és hinni. Mesélj egy kicsit, kérlek, hogyan született meg ez a történet!*	A történettel elsősorban néhány órányi kikapcsolódást szerettem volna adni az olvasóknak, ugyanakkor nem tudtam, és nem is akartam elrejteni benne a saját érzéseimet. Egy személyes veszteség inspirálta a történetet, és az írás számomra egyfajta terápia is volt. Igyekeztem mindezt könnyedebb, befogadható formában átadni, hogy az olvasó egyszerre érezhessen fájdalmat, reményt és megnyugvást.
A Rhys sorozat két kötetében két idősíkon építesz fel egy érzelmekben gazdag történetet, amiben fontos szerepet kap a barátság, és lelki bántalmazás is, ahogy az újrakezdés vagy a második esély hangsúlya is kiemelkedő. Nem egyszerű feladat szórakoztató köntösbe bújtatni olyan témákat, amik nem feltétlenül pozitív kicsengésűek, ám az irodalom képes mindig új perspektívákat mutatni. Minden regényednél törekszel arra, hogy a történet mögött legyen valami plusz?	Mindig hittem abban, hogy a könyveknek lelke van, csak meg kell találni azt, ami a miénkkel beszélget. Minden történetembe igyekszem beletenni valami pluszt, egy üzenetet, egy érzést, amit magával vihet az olvasó. Fontosnak tartom, hogy a könyveim ne csak szórakoztassanak, hanem adjanak is valamit: egy gondolatot, egy felismerést, vagy akár azt az érzést, hogy nincsenek egyedül. Ha egy olvasó a sorok között magára ismer, vagy egy kicsit könnyebb szívvel zárja be a könyvet, akkor elértem, amit szerettem volna.
*„Minden embert motivál valami.” – mondod a Kiadó szerelem című regényedben. Téged mi inspirál a leginkább? Miből születnek meg a történeteid?*	Nálam egy történet szinte mindig egy érzésből indul. Lehet ez egy veszteség, egy mély, szerelmi kötődés, vagy akár egy apró, humoros pillanat, ami valamiért megérint. Ha egy érzés erősen bennem marad, szinte azonnal elindul a fejemben a történet, látom a szereplőket, hallom a hangjukat, és lassan kirajzolódik körülöttük a világ. Sokszor elég egy mondat, egy dal vagy egy pillantás, és már tudom, hogy ebből valami új születik. Hiszem, hogy a legszebb történetek a szív legmélyebb rezdüléseiből születnek, és azt a fantázia színesíti meg őket.
*A legújabb köteted egy igazián belevaló, humoros és romantikus karácsonyi történetet. Mi inspirálta ennek a regénynek a megszületését?*	Számomra a karácsony mindig a legfontosabb ünnep az évben. Ez az az időszak, amikor egy kicsit mindenki szeretne hinni a csodákban, és amikor jó lenne, ha minden bánat, minden nehézség kicsit háttérbe szorulna. Ilyenkor mindenkinek jár néhány napnyi boldogság, nevetés és szeretet, és én ehhez szerettem volna hozzájárulni a legújabb történetemmel. Az Ellenség a fagyöngy alatt egy könnyed, humoros és romantikus karácsonyi mese, ami mosolyt szeretne csalni az arcokra, de közben egy kicsit el is gondolkodtat. A főszereplő, Luna diszlexiás, és fontosnak éreztem, hogy erről a sokakat érintő, mégis gyakran félreértett problémáról is beszéljek. Szerettem volna megmutatni, hogy a másság nem hátrány, hanem csak egy másik út ugyanazon cél felé. Úgy érzem, ez a könyv nemcsak egy karácsonyi történet, hanem egy üzenet is, hogy mindig van hely a nevetésnek, az elfogadásnak és a szeretetnek, még a legváratlanabb pillanatokban is.
*Ha mindegyik regényedből kiemelhetnél egyvalamit, mik lennének azok?*	Ha mindegyik regényemből ki kellene emelnem valamit, az a humor, a szerelem és a tanulság lenne. A humor azért, mert szerintem nevetés nélkül nem lehet élni, és szeretem, ha az olvasó mosolyog, miközben olvas. A szerelem, mert ez mozgat mindent, enélkül üres lenne a világ. És a tanulság, mert minden történet mögött ott lapul valami, amitől kicsit többek lehetünk, ha elolvassuk.
„Minden könyv üzen valamit az olvasó számára, de van, hogy némelyik kifejezetten nekünk szól.” – Vannak olyan visszajelzések, amik pontosan ezt az állításodat igazolják? Megtalálják magukat az olvasók a regényeidben?	Rendkívül hálás vagyok az olvasóimnak, mert rengeteg visszajelzést kapok tőlük, és ezek mindig hatalmas erőt adnak. Az egyik legmeghatóbb üzenetet a Nehéz eset című könyvem kapcsán kaptam. Az olvasó azt írta, hogy teljesen azonosulni tudott Emilyvel, a női főszereplővel, mert ő is önbizalomhiányos volt, és ugyanazokat a kétségeket és bizalmatlanságokat élte át, amiket a regényben leírtam. Azt mondta, bárcsak olvashatta volna ezt a könyvet húszévesen. Ilyenkor érzem igazán, hogy van értelme mindannak, amit csinálok. Hogy nemcsak történeteket írok, hanem érzéseket, tapasztalatokat, amik másokban is visszhangra találnak. Ha egyetlen ember is úgy érzi, hogy nincs egyedül a fájdalmával vagy a bizonytalanságával, akkor már megérte minden leírt szó.
„Vannak az ember életében tökéletes pillanatok, amikor nem kellenek a szavak, csak maga az esemény, maga az érzés van jelen, és azt kell megélnünk, azon kell szárnyalnunk.” – Van olyan momentum, ami meghatározó lett az életedben, és az írásnak, a szerzői létnek köszönheted?	Az írás nagyon sok mindent hozott az életembe, amit korábban el sem tudtam volna képzelni. Olyan olvasókkal kerültem szorosabb kapcsolatba, akik már a pályafutásom elejétől velem vannak, támogatnak, bátorítanak. Fantasztikus érzés olyan embereket megismerni, akik idegenként is képesek befogadni, segíteni, és szívből örülni a sikerednek. Különösen fontos számomra Vyrna írótársam barátsága is, ami sosem születhetett volna meg, ha nincs az írás. Ha a sikerekre gondolok, akkor talán az Ellenség a fagyöngy alatt hozta el azt a pillanatot, amikor először éreztem igazán, hogy minden befektetett munka és hit meghozta a gyümölcsét. Amikor a könyv nyolc héten keresztül szerepelt az előrendelési sikerlistákon, majd felkerült a Libri sikerfalára, az leírhatatlan érzés volt. Ez a fajta visszajelzés az olvasóktól, hogy ennyire várják a könyvet, mindennél többet jelent számomra. Mert a történeteket ugyan én írom, de az igazi varázslat akkor születik meg, amikor az adott regény érzéseket ébreszt az olvasóban.
„Mert egy könyv maga a csoda, ugyanakkor hatalom is. A könyvek képesek olyan érzéseket közvetíteni az olvasó felé, amitől alapjában megváltozhat a gondolkodásmódja, ezért is kell jól megfontolni, miket vetünk papírra, és mit engedünk ki a kezünkből. Ez a hatalom kiválthat pozitív élményt, de előfordulhat, hogy egy rossz lelkiállapotban lévő olvasó csak még mélyebbre süllyed. A könyvek megváltoztathatják az életünket. Sose becsüld le az írás hatalmát!” – Mit jelent számodra az írás, az alkotás?	Az írás számomra nem csupán alkotás, hanem egyfajta lélegzés. Amikor írok, kiszakadok a valóságból, és közben mégis mélyebben kapcsolódom másokhoz, azokhoz, akik majd a történeteimet olvassák. Minden egyes könyvben benne van egy darab belőlem: a hitem, a félelmeim, az álmaim, és az a vágy, hogy valamit adjak. A legnagyobb ajándék számomra, amikor az olvasóim nevetnek, sírnak, vagy egyszerűen csak elfelejtik a gondjaikat néhány órára. Ez az, amiért ezt az utat választottam, hogy egy kicsit könnyebbé tegyem a világot, és talán reményt adjak azoknak, akiknek épp szükségük van rá.
*Mi az a három dolog, amitől igazán a tiéd, hozzád kapcsolható lesz egy történet.*	Ha három dolgot kellene mondanom, amitől igazán az enyém lesz egy történet, akkor az a szerelem, a humor és a mondanivaló lenne, de nem a klasszikus értelemben. A szerelem nálam mindig kicsit valóságosabb, a humor kicsit önironikusabb, a mondanivaló pedig mindig valamilyen valós problémát érint, olyat, amit talán sokan megélnek, de kevesen mernek kimondani. Szeretem, ha az olvasó egyszerre tud nevetni, elgondolkodni és érezni. Ez az, amitől egy történet igazán én vagyok.
*Azt már tudjuk, hogy gyakorlatilag minden zsánerben szeretsz olvasni. Van olyan kötet a saját olvasmányaid között, ami meghatározó erejű élményt nyújtott?*	Sokszor elmondtam már, hogy mennyi fantasztikus író él kis hazánkban, és mennyivel több figyelmet érdemelnének. Ha tehetem, mindig magyar szerzőktől választok olvasnivalót, főként romantikus történeteket, de a magyar fantasy-írókat is imádom. Ha egy nevet kellene kiemelnem, akkor mindenképp Susannah Skiethen lenne az, aki elképesztő finomsággal és érzékenységgel nyúl a romantika műfajához. Ő azt az értéket képviseli, amit én is nagyra becsülök az életben: őszinteséget, mélységet és hitelességet. Emellett rengeteg Pitypangos könyvet olvasok más-más zsánerben, de mindegyikben ott van az a tehetség és szív, ami miatt igazán jó magyarnak lenni olvasóként. A régi klasszikusokat tekintve az egyik nagy kedvencem az Az arany ember.
A legújabb regényed alig néhány hete jelent meg, de látva azt, hogy kifogyhatatlan vagy történetek terén, biztos vagyok benne, hogy már szorgalmasan dolgozol a következő köteten, és vannak terveid a jövőre nézve. Mesélj ezekről néhány szóban!	Rengeteg tervem van a jövőre nézve, de ma már nem próbálom meg erővel előtérbe helyezni egyik történetemet sem. Inkább hagyom, hogy a szívem vezessen. Ha egy új ötlet hirtelen betölti a gondolataimat, akkor tudom, hogy annak most van itt az ideje, még akkor is, ha közben félre kell tennem egy korábbi kéziratot. Most is ez történt. Volt egy régi történetem, amit szerettem volna befejezni, de jött egy új ötlet, ami egyszerűen mindent vitt. Erről viszont egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy nagyon közel áll a szívemhez… a részleteket pedig majd később osztom meg az olvasókkal.

Hat romantikus történet borítóján szerepel a neved szerzőként. Azok számára, akik még nem ismernek, mit tartasz fontosnak elmondani magadról?

Több, mint öt éve indultam el ezen a felettébb rögös úton. Hatalmas álmokkal és elképzelésekkel vágtam bele az írásba. Elsősorban olvasónak tartom magam, aki egyszer csak úgy döntött, hogy szeretne adni valamit azoknak, akik ugyanúgy szeretik a történeteket, mint ő. Ezért kezdtem el írni, hogy élményt, kikapcsolódást és egy kis feltöltődést vigyek azoknak az embereknek a mindennapjaiba, akik az én könyveimet választják.

Hogyan vált az életed, a mindennapjaid részévé az írás?

Ahogy az előbb is említettem, mindig is ott volt bennem az adni akarás.

Az írás valahol az olvasás szeretetéből született meg bennem. Mindig kerestem azokat a történeteket, amik megérintenek, kikapcsolnak, és egy idő után rájöttem, hogy szeretnék én is ilyen élményt adni másoknak.
Egy jó könyv számomra menekülés és feltöltődés egyszerre, az írással pedig ezt a varázst próbálom továbbadni, új életeket, új érzéseket teremtve az olvasóimnak.

Olvasni mindent szeretsz, de írás terén a romantikus és erotikus történetek vannak terítéken nálad? Mi a vonzó számodra a romantikus zsánerben?

Hiszek abban, hogy szerelem nélkül nincs élet. Azt gondolom, hogy mindannyiunkban ott él a vágy, hogy szeressünk és szeretve legyünk.
A romantikus történetekben számomra az a legszebb, hogy reményt adnak: megmutatják, hogy minden nehézség, csalódás vagy kétely után is van esély az igaz szerelemre, és arra, hogy újra megtaláljuk önmagunkat valaki más mellett. Talán ezért írok szívesen a szerelemről, mert szeretem megmutatni, hogy még a legviharosabb történetnek is lehet boldog vége.

2020-ban jelent meg az első regényed, az Újra élni és hinni. Mesélj egy kicsit, kérlek, hogyan született meg ez a történet!

A történettel elsősorban néhány órányi kikapcsolódást szerettem volna adni az olvasóknak, ugyanakkor nem tudtam, és nem is akartam elrejteni benne a saját érzéseimet. Egy személyes veszteség inspirálta a történetet, és az írás számomra egyfajta terápia is volt.
Igyekeztem mindezt könnyedebb, befogadható formában átadni, hogy az olvasó egyszerre érezhessen fájdalmat, reményt és megnyugvást.

A Rhys sorozat két kötetében két idősíkon építesz fel egy érzelmekben gazdag történetet, amiben fontos szerepet kap a barátság, és lelki bántalmazás is, ahogy az újrakezdés vagy a második esély hangsúlya is kiemelkedő. Nem egyszerű feladat szórakoztató köntösbe bújtatni olyan témákat, amik nem feltétlenül pozitív kicsengésűek, ám az irodalom képes mindig új perspektívákat mutatni. Minden regényednél törekszel arra, hogy a történet mögött legyen valami plusz?

Mindig hittem abban, hogy a könyveknek lelke van, csak meg kell találni azt, ami a miénkkel beszélget. Minden történetembe igyekszem beletenni valami pluszt, egy üzenetet, egy érzést, amit magával vihet az olvasó.
Fontosnak tartom, hogy a könyveim ne csak szórakoztassanak, hanem adjanak is valamit: egy gondolatot, egy felismerést, vagy akár azt az érzést, hogy nincsenek egyedül. Ha egy olvasó a sorok között magára ismer, vagy egy kicsit könnyebb szívvel zárja be a könyvet, akkor elértem, amit szerettem volna.

„Minden embert motivál valami.” – mondod a Kiadó szerelem című regényedben. Téged mi inspirál a leginkább? Miből születnek meg a történeteid?

Nálam egy történet szinte mindig egy érzésből indul.
Lehet ez egy veszteség, egy mély, szerelmi kötődés, vagy akár egy apró, humoros pillanat, ami valamiért megérint.
Ha egy érzés erősen bennem marad, szinte azonnal elindul a fejemben a történet, látom a szereplőket, hallom a hangjukat, és lassan kirajzolódik körülöttük a világ.
Sokszor elég egy mondat, egy dal vagy egy pillantás, és már tudom, hogy ebből valami új születik. Hiszem, hogy a legszebb történetek a szív legmélyebb rezdüléseiből születnek, és azt a fantázia színesíti meg őket.

A legújabb köteted egy igazián belevaló, humoros és romantikus karácsonyi történetet. Mi inspirálta ennek a regénynek a megszületését?

Számomra a karácsony mindig a legfontosabb ünnep az évben.
Ez az az időszak, amikor egy kicsit mindenki szeretne hinni a csodákban, és amikor jó lenne, ha minden bánat, minden nehézség kicsit háttérbe szorulna.
Ilyenkor mindenkinek jár néhány napnyi boldogság, nevetés és szeretet, és én ehhez szerettem volna hozzájárulni a legújabb történetemmel.

Az Ellenség a fagyöngy alatt egy könnyed, humoros és romantikus karácsonyi mese, ami mosolyt szeretne csalni az arcokra, de közben egy kicsit el is gondolkodtat. A főszereplő, Luna diszlexiás, és fontosnak éreztem, hogy erről a sokakat érintő, mégis gyakran félreértett problémáról is beszéljek. Szerettem volna megmutatni, hogy a másság nem hátrány, hanem csak egy másik út ugyanazon cél felé.

Úgy érzem, ez a könyv nemcsak egy karácsonyi történet, hanem egy üzenet is, hogy mindig van hely a nevetésnek, az elfogadásnak és a szeretetnek, még a legváratlanabb pillanatokban is.

Ha mindegyik regényedből kiemelhetnél egyvalamit, mik lennének azok?

Ha mindegyik regényemből ki kellene emelnem valamit, az a humor, a szerelem és a tanulság lenne. A humor azért, mert szerintem nevetés nélkül nem lehet élni, és szeretem, ha az olvasó mosolyog, miközben olvas. A szerelem, mert ez mozgat mindent, enélkül üres lenne a világ. És a tanulság, mert minden történet mögött ott lapul valami, amitől kicsit többek lehetünk, ha elolvassuk.

„Minden könyv üzen valamit az olvasó számára, de van, hogy némelyik kifejezetten nekünk szól.” – Vannak olyan visszajelzések, amik pontosan ezt az állításodat igazolják? Megtalálják magukat az olvasók a regényeidben?

Rendkívül hálás vagyok az olvasóimnak, mert rengeteg visszajelzést kapok tőlük, és ezek mindig hatalmas erőt adnak.
Az egyik legmeghatóbb üzenetet a Nehéz eset című könyvem kapcsán kaptam. Az olvasó azt írta, hogy teljesen azonosulni tudott Emilyvel, a női főszereplővel, mert ő is önbizalomhiányos volt, és ugyanazokat a kétségeket és bizalmatlanságokat élte át, amiket a regényben leírtam. Azt mondta, bárcsak olvashatta volna ezt a könyvet húszévesen.

Ilyenkor érzem igazán, hogy van értelme mindannak, amit csinálok. Hogy nemcsak történeteket írok, hanem érzéseket, tapasztalatokat, amik másokban is visszhangra találnak. Ha egyetlen ember is úgy érzi, hogy nincs egyedül a fájdalmával vagy a bizonytalanságával, akkor már megérte minden leírt szó.

„Vannak az ember életében tökéletes pillanatok, amikor nem kellenek a szavak, csak maga az esemény, maga az érzés van jelen, és azt kell megélnünk, azon kell szárnyalnunk.” – Van olyan momentum, ami meghatározó lett az életedben, és az írásnak, a szerzői létnek köszönheted?

Az írás nagyon sok mindent hozott az életembe, amit korábban el sem tudtam volna képzelni.
Olyan olvasókkal kerültem szorosabb kapcsolatba, akik már a pályafutásom elejétől velem vannak, támogatnak, bátorítanak. Fantasztikus érzés olyan embereket megismerni, akik idegenként is képesek befogadni, segíteni, és szívből örülni a sikerednek.
Különösen fontos számomra Vyrna írótársam barátsága is, ami sosem születhetett volna meg, ha nincs az írás.

Ha a sikerekre gondolok, akkor talán az Ellenség a fagyöngy alatt hozta el azt a pillanatot, amikor először éreztem igazán, hogy minden befektetett munka és hit meghozta a gyümölcsét. Amikor a könyv nyolc héten keresztül szerepelt az előrendelési sikerlistákon, majd felkerült a Libri sikerfalára, az leírhatatlan érzés volt. Ez a fajta visszajelzés az olvasóktól, hogy ennyire várják a könyvet, mindennél többet jelent számomra. Mert a történeteket ugyan én írom, de az igazi varázslat akkor születik meg, amikor az adott regény érzéseket ébreszt az olvasóban.

„Mert egy könyv maga a csoda, ugyanakkor hatalom is. A könyvek képesek olyan érzéseket közvetíteni az olvasó felé, amitől alapjában megváltozhat a gondolkodásmódja, ezért is kell jól megfontolni, miket vetünk papírra, és mit engedünk ki a kezünkből. Ez a hatalom kiválthat pozitív élményt, de előfordulhat, hogy egy rossz lelkiállapotban lévő olvasó csak még mélyebbre süllyed. A könyvek megváltoztathatják az életünket. Sose becsüld le az írás hatalmát!” – Mit jelent számodra az írás, az alkotás?

Az írás számomra nem csupán alkotás, hanem egyfajta lélegzés. Amikor írok, kiszakadok a valóságból, és közben mégis mélyebben kapcsolódom másokhoz, azokhoz, akik majd a történeteimet olvassák. Minden egyes könyvben benne van egy darab belőlem: a hitem, a félelmeim, az álmaim, és az a vágy, hogy valamit adjak. A legnagyobb ajándék számomra, amikor az olvasóim nevetnek, sírnak, vagy egyszerűen csak elfelejtik a gondjaikat néhány órára. Ez az, amiért ezt az utat választottam, hogy egy kicsit könnyebbé tegyem a világot, és talán reményt adjak azoknak, akiknek épp szükségük van rá.

Mi az a három dolog, amitől igazán a tiéd, hozzád kapcsolható lesz egy történet.

Ha három dolgot kellene mondanom, amitől igazán az enyém lesz egy történet, akkor az a szerelem, a humor és a mondanivaló lenne, de nem a klasszikus értelemben. A szerelem nálam mindig kicsit valóságosabb, a humor kicsit önironikusabb, a mondanivaló pedig mindig valamilyen valós problémát érint, olyat, amit talán sokan megélnek, de kevesen mernek kimondani. Szeretem, ha az olvasó egyszerre tud nevetni, elgondolkodni és érezni. Ez az, amitől egy történet igazán én vagyok.

Azt már tudjuk, hogy gyakorlatilag minden zsánerben szeretsz olvasni. Van olyan kötet a saját olvasmányaid között, ami meghatározó erejű élményt nyújtott?

Sokszor elmondtam már, hogy mennyi fantasztikus író él kis hazánkban, és mennyivel több figyelmet érdemelnének.
Ha tehetem, mindig magyar szerzőktől választok olvasnivalót, főként romantikus történeteket, de a magyar fantasy-írókat is imádom.
Ha egy nevet kellene kiemelnem, akkor mindenképp Susannah Skiethen lenne az, aki elképesztő finomsággal és érzékenységgel nyúl a romantika műfajához. Ő azt az értéket képviseli, amit én is nagyra becsülök az életben: őszinteséget, mélységet és hitelességet.
Emellett rengeteg Pitypangos könyvet olvasok más-más zsánerben, de mindegyikben ott van az a tehetség és szív, ami miatt igazán jó magyarnak lenni olvasóként. A régi klasszikusokat tekintve az egyik nagy kedvencem az Az arany ember.

A legújabb regényed alig néhány hete jelent meg, de látva azt, hogy kifogyhatatlan vagy történetek terén, biztos vagyok benne, hogy már szorgalmasan dolgozol a következő köteten, és vannak terveid a jövőre nézve. Mesélj ezekről néhány szóban!

Rengeteg tervem van a jövőre nézve, de ma már nem próbálom meg erővel előtérbe helyezni egyik történetemet sem. Inkább hagyom, hogy a szívem vezessen.
Ha egy új ötlet hirtelen betölti a gondolataimat, akkor tudom, hogy annak most van itt az ideje, még akkor is, ha közben félre kell tennem egy korábbi kéziratot.
Most is ez történt. Volt egy régi történetem, amit szerettem volna befejezni, de jött egy új ötlet, ami egyszerűen mindent vitt.
Erről viszont egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy nagyon közel áll a szívemhez… a részleteket pedig majd később osztom meg az olvasókkal.