
Az interjú időpontja: 2026. január 16.
| Ha már a mesék a te világod, mesélj magadról néhány szót azok kedvéért, akik még nem ismernek téged? | Mogyorosi Márk vagyok, édesapa. Olyasvalaki, aki időről időre – vagyis inkább meglepően gyakran – elkalandozik a mesék birodalmába. Amit ott látok és hallok, azt igyekszem hazahozni, és továbbadni a gyerekeknek, történetek formájában. Szívesebben gondolok magamra kreatív, nagy fantáziájú apukaként, mint „meseíróként”. Ez a szó nekem egy kicsit túl ünnepélyes, túl nagy. Természetesen sok helyen használom, például média felületeken, ahol csak tudniuk kell ki is vagyok, mit szeretnék. De magánemberként sose titulálnám ebbe a szerepkörbe magam. Meghagynám inkább azoknak, akik előtt mindannyian fejet hajtunk: Bálint Ágnesnek, Janikovszky Évának, Kormos Istvánnak vagy Csukás Istvánnak. Én csak mesélek – ahogy egy apa mesél este, lefekvés előtt. |
| „A zsebemben mindig bujkál egy-két történet. Néha csak sutyorognak, néha meg annyira fészkelődnek, hogy muszáj őket papírra engednem, különben összekócolják a gondolataimat.” Mikor és milyen indíttatásból döntötted el, hogy ezeket a történeteket papírra veted? | Már tizenöt évesen megszületett az első történetem Holnemvolt Frici kalandjaival, és a mai napig imádom ezt a hőst. Terveim szerint kap is egy saját kötetet. Aztán sokáig a tanulás és más elfoglaltságok háttérbe szorították az írást, de egyszer, amikor este a gyerekágy mellett ültem, újra előbukkant ez a kis belső hang, ami történeteket suttogott. Akkor döbbentem rá, hogy ez a képességem nem csak játék a gondolatokkal – ha papírra engedem, életre kelnek a figurák és a világok, amelyek a zsebemben bujkálnak. |
| Mi inspirál téged? Hogyan születnek a meséid? | Nehéz pontosan megfogalmazni, mi inspirál – talán kezdhetném a „Soma és Döme rejtelmes utazása” című könyvemmel: ott a két fiam adta a neveket és a lelket a történethez. De inspirációt merítek a saját gyermekkori álomvilágomból is, vagy akár egy formás plüsst meglátva képzelem el, milyen világban élne, milyen kalandokat élne át. |
| Mi vonz téged igazán a mesék világában? | A mesék világában újra és újra gyerek lehetek. Ez talán a legnagyobb ajándék bennük. Egy olyan korban, amikor minden rohan, amikor állandóan figyelni, tervezni és megfelelni kell, a mesék megállítanak egy pillanatra. Visszavisznek oda, ahol még természetes volt a csodálkozás, a játék, a hit abban, hogy bármi megtörténhet. |
| Idén megjelent az első, Soma és Döme rejtelmes utazásai - Hazánk régmúlt celebjei címet viselő mesekönyved. Mit éreztél, amikor kezedbe fogtad az első saját köteted? | Amikor kezembe fogtam az első saját kötetemet, szinte még most sem hiszem el. Olyan érzés volt, mintha gyerek és szülő találkozott volna először – izgatottan, csodálkozva, egy kicsit bizonytalanul, de óriási szeretettel. Ez a pillanat egyszerűen felejthetetlen. |
| Milyen kalandokra invitálja Soma és Döme ebben a kötetben az olvasókat? | A kötetben először egy költözés történetén keresztül kísérhetjük Soma és Döme lépteit – hiszen két gyermek számára mindig izgalmas és kihívásokkal teli az új otthon. Aztán megismerkedhetnek Éneással, a csintalan, minden lében két kanál kobolddal, aki rögtön beleviszi őket a kalandokba. Lesz királyi palota, repülés, hercegnő-mentés, és persze bőven izgalom – garantáltan nincs hiány a csodákból és a kacagtató pillanatokból sem. |
| A könyvet a szülői felolvasással vagy már önálló olvasásra ajánlod? Milyen korosztályt céloz meg ez a kötet? | A kötetet nyugodt szívvel ajánlom 6-12 éves korig. Nem feltétlenül szükséges szülői felolvasás hozzá, hiszen igyekeztem teljesen gyereknyelven, önálló olvasásra alkalmasan megírni. Ugyanakkor bátran ajánlom családi, kuckózós felolvasáshoz is – hiszen a közös történetélmény mindig különleges. |
| Mi az a három dolog, ami biztosan minden mesédben megtalálható? | Minden mesémben van valami tanulság, amit a gyerekek játékosan fedezhetnek fel, szeretek játszani a szavakkal, hogy a történet ritmusa és hangulata is élménnyé váljon, és persze mindig akadnak érdekes, színes karakterek, akik nélkül a kaland elképzelhetetlen lenne. |
| A mesék mellett más témák is foglalkoztatnak? Kipróbálnád magad az ifjúsági- vagy felnőttirodalom terén is? | Igen, az ifjúsági irodalom felé már kacsingatok, bár még lubickolok a mesék tengerében, van még mit mesélnem. Szóval ez még nagyon a jövő zenéje, ki tudja! Térjünk erre vissza pár év múlva. |
| A célközönséged elsősorban a gyerekek. Hogyan tartod a kapcsolatot velük? Hogyan kapsz visszajelzést? | A gyerekekkel leginkább személyesen tartom a kapcsolatot: író-olvasó találkozókon, interaktív, országjárós irodalomórákon, és rengeteg könyves rendezvényen találkozom velük. Szeretek nem a képernyőn keresztül kommunikálni, így azonnal láthatom az arcukon a reakciót, hallhatom a nevetést, a kérdéseket – ez a közvetlen visszajelzés pedig mindig hatalmas inspiráció számomra. |
| Mi a legmeghatározóbb élményed, ami a mesekönyv megjelenéséhez kapcsolódik? | Első könyves íróként szinte minden pillanat hatalmas élmény számomra, de talán a legmeghatározóbbak azok a találkozások, amikor a rendezvényeken gyerekek és szülők odajönnek, és jó szót, dicséretet mondanak. Már maga az, hogy eljönnek, hogy találkozzunk, leírhatatlan érzés – ilyenkor igazán érezni, hogy életre keltek a mesék. |
| A közösségi médiában Utazó Meseműhely néven találhat meg, aki érdeklődik a történeteid iránt. Egészen pontosan mi minden rejtőzik emögött a név mögött? | Az „Utazó Meseműhely” név mögött szó szerint vett utazás rejlik: szeretek kilépni a képernyő mögül, személyesen találkozni az olvasókkal, előadásokat tartani, rendezvényeken jelen lenni. Most például január 24-től országos bemutatósorozatra indulok a könyvvel. Az utazó szó tehát nemcsak a történetek mozgását, hanem a saját, élő kapcsolatokkal teli „mesés útjaimat” is jelképezi. |
| Van olyan mese, ami nagy hatással volt rád, amire szívesen gondolsz, esetleg a szerzőjére példaképként tekintesz? | Számomra Lázár Ervin a nagybetűs meseíró, minden könyvét olvastam. Eleinte kicsit féltem, hogy a saját meséimbe túl sok Lázár-világ vegyül, de mára úgy érzem, túlléptem ezen: a Mogyorosi világ folyamatosan növekszik és formálódik, és én egyre bátrabban képviselem ezt a saját, mesés univerzumot. |
| Az idén megjelent kötet egy sorozat első része, ami magában foglalja, hogy lesz folytatás is. Milyen izgalmas történeteket várhatnak tőled legközelebb a kicsik és a nagyok? | Jelenleg egy teljesen más hangulatú, a kisebbeknek szóló mesén dolgozom, de Soma és Döme sem maradnak kaland nélkül: a következő kötetben egy igazán meleg, közel-keleti világba csöppennek, tele új élményekkel és izgalmas történetekkel. Izgatott vagyok, hogy a kicsik és a nagyok is együtt fedezhessék fel velük ezt a mesés világot. |
Mogyorosi Márk vagyok, édesapa. Olyasvalaki, aki időről időre – vagyis inkább meglepően gyakran – elkalandozik a mesék birodalmába. Amit ott látok és hallok, azt igyekszem hazahozni, és továbbadni a gyerekeknek, történetek formájában.
Szívesebben gondolok magamra kreatív, nagy fantáziájú apukaként, mint „meseíróként”.
Ez a szó nekem egy kicsit túl ünnepélyes, túl nagy.
Természetesen sok helyen használom, például média felületeken, ahol csak tudniuk kell ki is vagyok, mit szeretnék. De magánemberként sose titulálnám ebbe a szerepkörbe magam.
Meghagynám inkább azoknak, akik előtt mindannyian fejet hajtunk: Bálint Ágnesnek, Janikovszky Évának, Kormos Istvánnak vagy Csukás Istvánnak. Én csak mesélek – ahogy egy apa mesél este, lefekvés előtt.
Már tizenöt évesen megszületett az első történetem Holnemvolt Frici kalandjaival, és a mai napig imádom ezt a hőst. Terveim szerint kap is egy saját kötetet.
Aztán sokáig a tanulás és más elfoglaltságok háttérbe szorították az írást, de egyszer, amikor este a gyerekágy mellett ültem, újra előbukkant ez a kis belső hang, ami történeteket suttogott. Akkor döbbentem rá, hogy ez a képességem nem csak játék a gondolatokkal – ha papírra engedem, életre kelnek a figurák és a világok, amelyek a zsebemben bujkálnak.
Nehéz pontosan megfogalmazni, mi inspirál – talán kezdhetném a „Soma és Döme rejtelmes utazása” című könyvemmel: ott a két fiam adta a neveket és a lelket a történethez. De inspirációt merítek a saját gyermekkori álomvilágomból is, vagy akár egy formás plüsst meglátva képzelem el, milyen világban élne, milyen kalandokat élne át.
Figyelmesen járok a világban, nyitott szemmel, és ilyenkor szinte azonnal pörög az agyam: születnek a mesék, akár csak egy suttogó gondolatból.
A mesék világában újra és újra gyerek lehetek. Ez talán a legnagyobb ajándék bennük. Egy olyan korban, amikor minden rohan, amikor állandóan figyelni, tervezni és megfelelni kell, a mesék megállítanak egy pillanatra. Visszavisznek oda, ahol még természetes volt a csodálkozás, a játék, a hit abban, hogy bármi megtörténhet.
Amikor kezembe fogtam az első saját kötetemet, szinte még most sem hiszem el. Olyan érzés volt, mintha gyerek és szülő találkozott volna először – izgatottan, csodálkozva, egy kicsit bizonytalanul, de óriási szeretettel. Ez a pillanat egyszerűen felejthetetlen.
A kötetben először egy költözés történetén keresztül kísérhetjük Soma és Döme lépteit – hiszen két gyermek számára mindig izgalmas és kihívásokkal teli az új otthon. Aztán megismerkedhetnek Éneással, a csintalan, minden lében két kanál kobolddal, aki rögtön beleviszi őket a kalandokba. Lesz királyi palota, repülés, hercegnő-mentés, és persze bőven izgalom – garantáltan nincs hiány a csodákból és a kacagtató pillanatokból sem.
A kötetet nyugodt szívvel ajánlom 6-12 éves korig. Nem feltétlenül szükséges szülői felolvasás hozzá, hiszen igyekeztem teljesen gyereknyelven, önálló olvasásra alkalmasan megírni. Ugyanakkor bátran ajánlom családi, kuckózós felolvasáshoz is – hiszen a közös történetélmény mindig különleges.
Minden mesémben van valami tanulság, amit a gyerekek játékosan fedezhetnek fel, szeretek játszani a szavakkal, hogy a történet ritmusa és hangulata is élménnyé váljon, és persze mindig akadnak érdekes, színes karakterek, akik nélkül a kaland elképzelhetetlen lenne.
Igen, az ifjúsági irodalom felé már kacsingatok, bár még lubickolok a mesék tengerében, van még mit mesélnem. Szóval ez még nagyon a jövő zenéje, ki tudja! Térjünk erre vissza pár év múlva.
A gyerekekkel leginkább személyesen tartom a kapcsolatot: író-olvasó találkozókon, interaktív, országjárós irodalomórákon, és rengeteg könyves rendezvényen találkozom velük. Szeretek nem a képernyőn keresztül kommunikálni, így azonnal láthatom az arcukon a reakciót, hallhatom a nevetést, a kérdéseket – ez a közvetlen visszajelzés pedig mindig hatalmas inspiráció számomra.
Első könyves íróként szinte minden pillanat hatalmas élmény számomra, de talán a legmeghatározóbbak azok a találkozások, amikor a rendezvényeken gyerekek és szülők odajönnek, és jó szót, dicséretet mondanak. Már maga az, hogy eljönnek, hogy találkozzunk, leírhatatlan érzés – ilyenkor igazán érezni, hogy életre keltek a mesék.
Az „Utazó Meseműhely” név mögött szó szerint vett utazás rejlik: szeretek kilépni a képernyő mögül, személyesen találkozni az olvasókkal, előadásokat tartani, rendezvényeken jelen lenni. Most például január 24-től országos bemutatósorozatra indulok a könyvvel. Az utazó szó tehát nemcsak a történetek mozgását, hanem a saját, élő kapcsolatokkal teli „mesés útjaimat” is jelképezi.
Számomra Lázár Ervin a nagybetűs meseíró, minden könyvét olvastam. Eleinte kicsit féltem, hogy a saját meséimbe túl sok Lázár-világ vegyül, de mára úgy érzem, túlléptem ezen: a Mogyorosi világ folyamatosan növekszik és formálódik, és én egyre bátrabban képviselem ezt a saját, mesés univerzumot.
Jelenleg egy teljesen más hangulatú, a kisebbeknek szóló mesén dolgozom, de Soma és Döme sem maradnak kaland nélkül: a következő kötetben egy igazán meleg, közel-keleti világba csöppennek, tele új élményekkel és izgalmas történetekkel. Izgatott vagyok, hogy a kicsik és a nagyok is együtt fedezhessék fel velük ezt a mesés világot.
Az interjúban említett könyvek

