Livits Réka

Az interjú időpontja: 2023. május 12.

Livits Réka - grafikus jegyzetelő, vizuális facilitátor, szkeccs szakértő, áll a honlapodon. Azok kedvéért, akik még nem hallották a neved, mondanál egy pár szót magadról? Mit érdemes tudni rólad?	Réka vagyok. Szenvedélyem, hivatásom, életformám: a kreativitás. Grafikus jegyzetelőként láthatóvá teszem a láthatatlant – vagyis előadásokon, konferenciákon, workshopokon és egyéb rendezvényeken vizuális szinkrontolmácsként dolgozom: rajzban örökítem meg az elhangzottakat. Vizuális facilitátorként színes, kreatív eszközökkel segítek csoportoknak a hatékony munkában, együttműködésük fejlesztésében, céljaik elérésében. Szkeccs-szakértőként pedig meg is osztom kreatív eszköztáram: képzéseket és műhelyeket tartok, melyek során bárki könnyedén elsajátíthatja a rajzos jegyzetelés – vagyis a szkeccselés – technikáját. Programjaim során megosztom műhelytitkaimat és a rajzos jegyzetelés csínját-bínját. Több mint 300-an tanultak már nálam, és használják a szkeccselést munkájukban, projektjeik tervezéséhez, előadások, tréningek, coaching során és mindennapi életükben. 2017-ben költöztem haza Magyarországra (Berlinből : ), azóta van itthon saját vállalkozásom, idén pedig céget is alapítottam. És az írást még nem is említettem... :P
*Kreatív szakember vagy, az írás terén hogyan kamatoztatod ezt a tudásod?*	Én az elmélyült fókusz állapotában működöm a legjobban. Akkor, ha valaminek a teljes figyelmemet szentelhetem, megszakítások és figyelemelvonás nélkül. Ez elég nehéz akkor, amikor több projekten dolgozom párhuzamosan, amikor sok különféle dolog követeli a figyelmemet a műhelyeim promóciójától elkezdve a könyvelésen át az ügyfélprojektekig. Zsonglőrködni megtanultam az évek során, mégis azt szeretem legjobban, amikor nemcsak órákra, hanem napokra vagy akár hetekre el tudok mélyedni abban, amin éppen dolgozom: legyen az az új regényem, önismereti kártyák fejlesztése vagy egy új műhelykoncepció kidolgozása. A váltást sokszor elég nehéznek élem meg: ha kijövök egy folyamatból, kell egy óra vagy kettő, hogy egyáltalán szólni lehessen hozzám. : ) A gyakorlati tevékenységek, a mozgás és a természet azonban segítenek ebben. Tánc, torna, főzés vagy egy séta az erdőben.
2015-ben jelent meg az első regényed 3 nap, 3 éjszaka címmel, ami egy romantikus, lélektani és útkereső regény. Mesélj egy kicsit a történetről azoknak, akik esetleg még nem olvasták a könyvet!	A három nap, három éjszaka alapvetően egy útkeresés története, egy önismereti utazás, egy kalandozás a felnőtté válás, az érzelmi viharok és a szerelmi kalandok kihívásokkal teli, meglepő kincseket és sötét árnyakat rejtő labirintusában. Főhőse, Anna mióta csak olvasni tud, falja a történeteket. Életét regények lapjain éli – szobája kellemes melegében, édességgel felszerelkezve, önmagát elragadó hősnők bőrébe képzelve fantasztikus kalandokat, elszánt küzdelmeket, szenvedélyes szerelmeket él át nap mint nap. Azonban egy zimankós őszi délutánon az egyetemi kávézóban egy különös lánnyal találkozik, aki kizökkenti a katalóguscédulák, adatbázisok és romantikus álmodozások világából. Ez készteti őt arra, hogy kilépjen a könyvtár és a szobája falai közül, és elindul az úton, hogy végre a saját életét élje, és önmaga történetének hősévé váljon. Ennek során megfordul Párizsban, Amszterdamban, majd felszáll egy vonatra, mely Európa egy távoli csücskébe repíti, hogy három napot és három éjszakát töltsön a vadonban, szembenézve az éj szörnyeivel, önnön félelmeivel, szorongásaival – és bátorságával.
*A második regényed Tangó, Berlin címmel látott napvilágot a Könyvmolyképző Kiadó Rubin Pöttyös sorozatában. Milyen szerepe van a táncnak az életedben?*	Jelenleg a tánc az életemben a természetvédelmi terület. J Amit óvok, ami szent – a feltöltődés, kikapcsolódás és inspiráció területe. A szívmelengető kapcsolatoké. Régebben voltak szakmai ambícióim is, volt, hogy tánctanárként tevékenykedtem, de az utóbbi években rájöttem, hogy kell az életemben valami, amit csak úgy önmagáért, az élvezetért csinálok, amire nem nehezedik az elvárások nyomása.
„A tangó egy őszinte érzés, fellángoló vonzalom, düh, őrület vagy kétségbeesés. Egy ritmus, egy tánc, amit néhányan még akkor is táncolnak, amikor már járni is alig tudnak.” Ha tangó által megtestesített képi világra gondolok, akkor a szenvedély, izzás, érzékiség és erotika jutnak eszembe. Ezeket az érzéseket közvetíti a regény is?	Valóban, a legtöbbeknek ez ugrik be a tangó kapcsán. A tangó nagyon sok arcát képes mutatni, és szinte végtelen elmélyülési lehetőséget kínál. Tíz év után is érdemes az alapokat gyakorolni, csiszolgatni, visszatérni hozzájuk. Nem minden tánc szenvedélyes. Van, hogy vicces, komor, érfelvágós, szarkasztikus, és olyan is előfordul, hogy egy tánc felszínes. Hogy nem kapcsolódik az ember a partneréhez. Hogy nincs összhang. De ha megvan a flow, ha létrejön a közös alkotás a zene és a tánc által – na, az néha jobb, mint a szex. ;)
A regényben a táncon keresztül egészen komoly témák boncolgatásáig jutunk, mint például a poliamoria, vagy az LMBTQ. Mennyire tabutémák ezek a 21. században, és mennyire szeretnek róla olvasni az emberek?	Bizonyára vannak olyanok, akiknek ezek még tabunak számítanak, szerintem nem kéne, hogy azok legyenek. Nagyon jó dolognak tartom, hogy az ilyen történetek napjainkban szárnyra kaptak, kapukat, elméket és szíveket nyitogatnak. Alapvetően nem hiszek a dobozokban és címkékben. Persze hasznosak lehetnek az élet zavarba ejtő labirintusában való eligazodáskor, de mindannyian emberek vagyunk, komplex lelki élettel és érzelmi világgal – összetett kérdésekre próbáljuk megtalálni a saját válaszainkat, és kidolgozni a magunknak jól működő megoldást, életmodellt.
„Csak rajtunk múlik, hogy ellenállunk, harcolunk az élettel és saját magunkkal, és groteszkül rángó rongybabák leszünk, vagy bízunk a gondviselésben, elengedjük a görcsös kontrollt, átengedjük magunkon, bármi jöjjön – jót is, rosszat is –, és az élet áramlatait követő táncosokká válunk.” - Az útkeresés és az önmegvalósítás mindkét regényed központi témája, mondhatjuk úgy magja. Mi áll ezek mögött a témaválasztások mögött?	Bevallom, van mögötte egy kis személyes. ;) Most boomer leszek, hallgassátok meg a Quimby „Sehol se talállak” c. számát, az összefoglalja a húszas éveim életérzését és útkeresését. De azon túl... Az utóbbi időben egy önismereti kártyacsomag fejlesztésén dolgoztam, és abban van egy karakter, a Táncos, az ő leírását szeretném itt idézni: „A Táncosból mély öröm és elégedettség sugárzik, élettel teli és hálás. Felfedezte, hogy a boldogsághoz vezető út a létezésen, a jelen pillanat teljes megélésén, és nem az újabb és újabb élmények hajszolásán vagy valaminek a birtoklásán át vezet. Rájött, hogy életének minden pillanata – a legegyszerűbb tevékenységek is – lehetőséget nyújtanak a kreativitás megélésére. Ezáltal ő maga válik műalkotássá, a világ szépségének visszatükrözőjévé.”
*Ha három dologgal kellene jellemezned az írásaidat, mi lenne az?*	Áramlás, kapcsolódás, tükör
„Leveszem a cipőmet, és kilépek a dobozból. A dobozból, aminek falát ezerszer elmesélt történetek, sehogy sem passzoló klisék, ki tudja honnan eredő előítéletek, elmeszesedett válaszok alkotják; ami lehet vékony papírból, tapadós-nyúlós nejlonból vagy rendíthetetlennek hitt vasbetonból... Cipő nélkül más a világ.” – Ez csak egy gondolat az Ars poeticádból, ami engem nagyon megfogott. Csak akkor „veszed le a cipődet”, amikor írsz, vagy már te magad is mezítlábas vagy?	A mezítláb járás nekem szorosan kapcsolódik egy útkeresős, kalandozós, kicsit hippi időszakhoz az életemben – mostanában inkább a tangó cipő a jellemző. ;)
*A regényeken kívül novellákat és verseket - de még mesét is - olvashatunk tőled. Miben más ez a három műfaj a te számodra? Mitől függ, hogy éppen mit írsz?*	Kamaszkoromban, amikor művészeti szakközépiskolába jártam, sok képregényt rajzoltam, és mesekönyv illusztrátor szerettem volna lenni. Ez talán kicsit átvitten megvalósult, valóban illusztrálok olykor-olykor, és a stílusom játékos, képregényszerű. Ehhez kapcsolódik a mesék világa. Sokat rajzoltam és írtam az egyetem alatt is, magam illusztrálta meséket alkottam. Aztán volt egy novellás időszak akkoriban, amikor sokat utaztam, ültem vonaton, repülőn, stoppoltam Európán keresztül-kasul. Mostanában kicsit pragmatikusabb vagyok: nemcsak az inspirációkkal és az ötletekkel megyek, hanem igyekszem következetesen építeni az írói utamat a visszajelzések mentén.
*Mi inspirál téged a legjobban?*	A spontán találkozások. Az emberi történetek. A váratlan és mély kapcsolódások. Táncban, vonaton, az erdőben, egy kávéházban, az életben, csak úgy.
Van egy már hagyománnyá vált kér(d)ésem. Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt, kérlek!	Nagyon inspirálónak találom a Könyvmolyképző Kiadó magyar írócsapatát, hatalmas öröm és megtiszteltetés közéjük tartozni. J Most konkrétan Róbert Katit emelném ki, akitől bármilyen könyvet szívesen ajánlok. Talán nem árulok el titkot, hogy ő szerkesztette a Tangó, Berlint és a most megjelenésre váró új regényemet is. Nagyon sokat tanultam Katitól, inspirálónak találom szakmailag, és minden alkalommal nagyon élvezem vele a közös munkát. Kedvenc könyvem sok van, most rápillantok az éjjeliszekrényemen álló stószra (ismerős a látvány? ;) A legtetején jelenleg Benedek Ágota Rumbarumbammja egyensúlyozik, tegnap este azt ütöttem fel, és nevetgéltem hangosan szinte minden oldalon.
*Végül pedig mesélj kicsit a jövőről? Milyen könyvet, történeteket várhatnak tőled az olvasók?*	Márciusban fejeztük be az új regényem, a Francia keringő szerkesztését, ami szintén egy táncos kaland, ezúttal a bal folk Magyarországon kevéssé ismert táncos világába, és egy francia táncfesztiválra repít. Ezt meleg szívvel ajánlom tiniknek és felnőtteknek is, várhatóan a Vörös Pöttyös sorozatban fog megjelenni. Tervezek még táncos regényeket, mozog bennem egy történet, ami versenytáncos közegben játszódik, az angol keringő, quick step, chachacha és rumba világában. Gyerek- és kamaszkoromat végigkísérte a tánciskola, a fellépések, versenyek és bemutatók, így arról is szívesen írnék egy romantikus történetet.

Livits Réka - grafikus jegyzetelő, vizuális facilitátor, szkeccs szakértő, áll a honlapodon. Azok kedvéért, akik még nem hallották a neved, mondanál egy pár szót magadról? Mit érdemes tudni rólad?

Réka vagyok. Szenvedélyem, hivatásom, életformám: a kreativitás.

Grafikus jegyzetelőként láthatóvá teszem a láthatatlant – vagyis előadásokon, konferenciákon, workshopokon és egyéb rendezvényeken vizuális szinkrontolmácsként dolgozom: rajzban örökítem meg az elhangzottakat.

Vizuális facilitátorként színes, kreatív eszközökkel segítek csoportoknak a hatékony munkában, együttműködésük fejlesztésében, céljaik elérésében.

Szkeccs-szakértőként pedig meg is osztom kreatív eszköztáram: képzéseket és műhelyeket tartok, melyek során bárki könnyedén elsajátíthatja a rajzos jegyzetelés – vagyis a szkeccselés – technikáját. Programjaim során megosztom műhelytitkaimat és a rajzos jegyzetelés csínját-bínját. Több mint 300-an tanultak már nálam, és használják a szkeccselést munkájukban, projektjeik tervezéséhez, előadások, tréningek, coaching során és mindennapi életükben.

2017-ben költöztem haza Magyarországra (Berlinből : ), azóta van itthon saját vállalkozásom, idén pedig céget is alapítottam.

És az írást még nem is említettem... :P

Kreatív szakember vagy, az írás terén hogyan kamatoztatod ezt a tudásod?

Én az elmélyült fókusz állapotában működöm a legjobban. Akkor, ha valaminek a teljes figyelmemet szentelhetem, megszakítások és figyelemelvonás nélkül. Ez elég nehéz akkor, amikor több projekten dolgozom párhuzamosan, amikor sok különféle dolog követeli a figyelmemet a műhelyeim promóciójától elkezdve a könyvelésen át az ügyfélprojektekig. Zsonglőrködni megtanultam az évek során, mégis azt szeretem legjobban, amikor nemcsak órákra, hanem napokra vagy akár hetekre el tudok mélyedni abban, amin éppen dolgozom: legyen az az új regényem, önismereti kártyák fejlesztése vagy egy új műhelykoncepció kidolgozása.

A váltást sokszor elég nehéznek élem meg: ha kijövök egy folyamatból, kell egy óra vagy kettő, hogy egyáltalán szólni lehessen hozzám. : ) A gyakorlati tevékenységek, a mozgás és a természet azonban segítenek ebben. Tánc, torna, főzés vagy egy séta az erdőben.

2015-ben jelent meg az első regényed 3 nap, 3 éjszaka címmel, ami egy romantikus, lélektani és útkereső regény. Mesélj egy kicsit a történetről azoknak, akik esetleg még nem olvasták a könyvet!

A három nap, három éjszaka alapvetően egy útkeresés története, egy önismereti utazás, egy kalandozás a felnőtté válás, az érzelmi viharok és a szerelmi kalandok kihívásokkal teli, meglepő kincseket és sötét árnyakat rejtő labirintusában. Főhőse, Anna mióta csak olvasni tud, falja a történeteket. Életét regények lapjain éli – szobája kellemes melegében, édességgel felszerelkezve, önmagát elragadó hősnők bőrébe képzelve fantasztikus kalandokat, elszánt küzdelmeket, szenvedélyes szerelmeket él át nap mint nap. Azonban egy zimankós őszi délutánon az egyetemi kávézóban egy különös lánnyal találkozik, aki kizökkenti a katalóguscédulák, adatbázisok és romantikus álmodozások világából. Ez készteti őt arra, hogy kilépjen a könyvtár és a szobája falai közül, és elindul az úton, hogy végre a saját életét élje, és önmaga történetének hősévé váljon. Ennek során megfordul Párizsban, Amszterdamban, majd felszáll egy vonatra, mely Európa egy távoli csücskébe repíti, hogy három napot és három éjszakát töltsön a vadonban, szembenézve az éj szörnyeivel, önnön félelmeivel, szorongásaival – és bátorságával.

A második regényed Tangó, Berlin címmel látott napvilágot a Könyvmolyképző Kiadó Rubin Pöttyös sorozatában. Milyen szerepe van a táncnak az életedben?

Jelenleg a tánc az életemben a természetvédelmi terület. J Amit óvok, ami szent – a feltöltődés, kikapcsolódás és inspiráció területe. A szívmelengető kapcsolatoké.

Régebben voltak szakmai ambícióim is, volt, hogy tánctanárként tevékenykedtem, de az utóbbi években rájöttem, hogy kell az életemben valami, amit csak úgy önmagáért, az élvezetért csinálok, amire nem nehezedik az elvárások nyomása.

„A tangó egy őszinte érzés, fellángoló vonzalom, düh, őrület vagy kétségbeesés. Egy ritmus, egy tánc, amit néhányan még akkor is táncolnak, amikor már járni is alig tudnak.” Ha tangó által megtestesített képi világra gondolok, akkor a szenvedély, izzás, érzékiség és erotika jutnak eszembe. Ezeket az érzéseket közvetíti a regény is?

Valóban, a legtöbbeknek ez ugrik be a tangó kapcsán. A tangó nagyon sok arcát képes mutatni, és szinte végtelen elmélyülési lehetőséget kínál. Tíz év után is érdemes az alapokat gyakorolni, csiszolgatni, visszatérni hozzájuk. Nem minden tánc szenvedélyes. Van, hogy vicces, komor, érfelvágós, szarkasztikus, és olyan is előfordul, hogy egy tánc felszínes. Hogy nem kapcsolódik az ember a partneréhez. Hogy nincs összhang. De ha megvan a flow, ha létrejön a közös alkotás a zene és a tánc által – na, az néha jobb, mint a szex. ;)

A regényben a táncon keresztül egészen komoly témák boncolgatásáig jutunk, mint például a poliamoria, vagy az LMBTQ. Mennyire tabutémák ezek a 21. században, és mennyire szeretnek róla olvasni az emberek?

Bizonyára vannak olyanok, akiknek ezek még tabunak számítanak, szerintem nem kéne, hogy azok legyenek. Nagyon jó dolognak tartom, hogy az ilyen történetek napjainkban szárnyra kaptak, kapukat, elméket és szíveket nyitogatnak. Alapvetően nem hiszek a dobozokban és címkékben. Persze hasznosak lehetnek az élet zavarba ejtő labirintusában való eligazodáskor, de mindannyian emberek vagyunk, komplex lelki élettel és érzelmi világgal – összetett kérdésekre próbáljuk megtalálni a saját válaszainkat, és kidolgozni a magunknak jól működő megoldást, életmodellt.

„Csak rajtunk múlik, hogy ellenállunk, harcolunk az élettel és saját magunkkal, és groteszkül rángó rongybabák leszünk, vagy bízunk a gondviselésben, elengedjük a görcsös kontrollt, átengedjük magunkon, bármi jöjjön – jót is, rosszat is –, és az élet áramlatait követő táncosokká válunk.” - Az útkeresés és az önmegvalósítás mindkét regényed központi témája, mondhatjuk úgy magja. Mi áll ezek mögött a témaválasztások mögött?

Bevallom, van mögötte egy kis személyes. ;) Most boomer leszek, hallgassátok meg a Quimby „Sehol se talállak” c. számát, az összefoglalja a húszas éveim életérzését és útkeresését.

De azon túl...

Az utóbbi időben egy önismereti kártyacsomag fejlesztésén dolgoztam, és abban van egy karakter, a Táncos, az ő leírását szeretném itt idézni:

„A Táncosból mély öröm és elégedettség sugárzik, élettel teli és hálás. Felfedezte, hogy a boldogsághoz vezető út a létezésen, a jelen pillanat teljes megélésén, és nem az újabb és újabb élmények hajszolásán vagy valaminek a birtoklásán át vezet. Rájött, hogy életének minden pillanata – a legegyszerűbb tevékenységek is – lehetőséget nyújtanak a kreativitás megélésére. Ezáltal ő maga válik műalkotássá, a világ szépségének visszatükrözőjévé.”

Ha három dologgal kellene jellemezned az írásaidat, mi lenne az?

Áramlás, kapcsolódás, tükör

„Leveszem a cipőmet, és kilépek a dobozból. A dobozból, aminek falát ezerszer elmesélt történetek, sehogy sem passzoló klisék, ki tudja honnan eredő előítéletek, elmeszesedett válaszok alkotják; ami lehet vékony papírból, tapadós-nyúlós nejlonból vagy rendíthetetlennek hitt vasbetonból... Cipő nélkül más a világ.” – Ez csak egy gondolat az Ars poeticádból, ami engem nagyon megfogott. Csak akkor „veszed le a cipődet”, amikor írsz, vagy már te magad is mezítlábas vagy?

A mezítláb járás nekem szorosan kapcsolódik egy útkeresős, kalandozós, kicsit hippi időszakhoz az életemben – mostanában inkább a tangó cipő a jellemző. ;)

A regényeken kívül novellákat és verseket - de még mesét is - olvashatunk tőled. Miben más ez a három műfaj a te számodra? Mitől függ, hogy éppen mit írsz?

Kamaszkoromban, amikor művészeti szakközépiskolába jártam, sok képregényt rajzoltam, és mesekönyv illusztrátor szerettem volna lenni. Ez talán kicsit átvitten megvalósult, valóban illusztrálok olykor-olykor, és a stílusom játékos, képregényszerű. Ehhez kapcsolódik a mesék világa. Sokat rajzoltam és írtam az egyetem alatt is, magam illusztrálta meséket alkottam.

Aztán volt egy novellás időszak akkoriban, amikor sokat utaztam, ültem vonaton, repülőn, stoppoltam Európán keresztül-kasul.

Mostanában kicsit pragmatikusabb vagyok: nemcsak az inspirációkkal és az ötletekkel megyek, hanem igyekszem következetesen építeni az írói utamat a visszajelzések mentén.

Mi inspirál téged a legjobban?

A spontán találkozások. Az emberi történetek. A váratlan és mély kapcsolódások. Táncban, vonaton, az erdőben, egy kávéházban, az életben, csak úgy.

Van egy már hagyománnyá vált kér(d)ésem. Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt, kérlek!

Nagyon inspirálónak találom a Könyvmolyképző Kiadó magyar írócsapatát, hatalmas öröm és megtiszteltetés közéjük tartozni. J Most konkrétan Róbert Katit emelném ki, akitől bármilyen könyvet szívesen ajánlok. Talán nem árulok el titkot, hogy ő szerkesztette a Tangó, Berlint és a most megjelenésre váró új regényemet is. Nagyon sokat tanultam Katitól, inspirálónak találom szakmailag, és minden alkalommal nagyon élvezem vele a közös munkát.

Kedvenc könyvem sok van, most rápillantok az éjjeliszekrényemen álló stószra (ismerős a látvány? ;) A legtetején jelenleg Benedek Ágota Rumbarumbammja egyensúlyozik, tegnap este azt ütöttem fel, és nevetgéltem hangosan szinte minden oldalon.

Végül pedig mesélj kicsit a jövőről? Milyen könyvet, történeteket várhatnak tőled az olvasók?

Márciusban fejeztük be az új regényem, a Francia keringő szerkesztését, ami szintén egy táncos kaland, ezúttal a bal folk Magyarországon kevéssé ismert táncos világába, és egy francia táncfesztiválra repít. Ezt meleg szívvel ajánlom tiniknek és felnőtteknek is, várhatóan a Vörös Pöttyös sorozatban fog megjelenni.

Tervezek még táncos regényeket, mozog bennem egy történet, ami versenytáncos közegben játszódik, az angol keringő, quick step, chachacha és rumba világában. Gyerek- és kamaszkoromat végigkísérte a tánciskola, a fellépések, versenyek és bemutatók, így arról is szívesen írnék egy romantikus történetet.