Szakmámat tekintve web-programozó vagyok, de a művészetek mindig is közel álltak hozzám. Tanultam zenét, énekelni, rajzolni, tíz évig jártam színjátszóra, és néhány éve komolyabban elkezdtem az írástechnikával is foglalkozni. Mindig is szerettem írni, nagyjából 2006 óta blogolok kisebb megszakításokkal, a legutóbbi blogom a Megvalósítás alatt címmel idén tíz éves. Tini koromban jelentkeztem egy novellapályázatra, de ironikus módon a történethez mellékelt illusztrációm kapott különdíjat. Regénnyel is többször próbálkoztam, de mindig a lomtárban landolt, mert nem voltam vele elégedett. Igaz, a tavaly megjelent könyvemet is örökké tudtam volna tökéletesíteni. De egyszer mindig eljön a pillanat, amikor el kell engedni, nem igaz? :)

Gyerekkorom óta szórakoztatom magam kitalált történetekkel. Több is volt közöttük, aminek a magját megálmodtam, de ezek közül végül csak a Csillagom valósult meg. Feszített belülről, egyszerűen le kellett írni. Úgy éreztem, ha nem teszem, felemészt, mint egy erdőtűz. Hát kieresztettem, és regény lett belőle. Persze az imposztor-szindrómámmal is meg kellett küzdenem ahhoz, hogy a kötet megjelenhessen, ami nem volt egy egyszerű menet. Aztán a tarot és az asztrozófia is azt mondta, hogy valósítsam meg, amit kigondoltam, mert ez a dolgom ebben az életben. Ez adott egy kis löketet, és innentől elkezdtem elhinni, hogy nekem is szabad.

Anna felmondott az előző megterhelő munkahelyén, és gyanútlanul asszisztensek áll egy titokzatos férfi, Salim oldalán. Minden jól alakul, kísérgeti a férfit előadásokra, szereti a munkáját, ám egyszer csak elutaznak, és a lány egy másik világban találja magát. Odaát jobban megismerik egymást, sokat tanulnak egymástól, és szerelembe esnek. Ám idővel kiderül Salim titka, és az is, hogy valójában miért hozta őt magával a férfi. Ekkor kezdődnek csak igazán a bonyodalmak. A világ varázsrendszeréhez sokat merítettem a buddhizmusból és a tengrizmusból, ezért a történetet átszövi ez a fajta filozófia.

A Csillagom egy álomból született. Egy reggel ezzel a történettel ébredtem, és siettem be a munkahelyemre, hogy el ne felejtsem, mielőtt leírom. Mondanom sem kell, nem sokat dolgoztam aznap. Elragadott a flow, és lekörmöltem a történet első verziójának szinopszisát. Aztán éveken keresztül küldözgettem magamnak a különböző jeleneteket e-mailen. 2020-ban éreztem úgy, hogy megértem arra, hogy regénnyé fűzzem a jeleneteket. 2022-ben megkezdtük a szerkesztést, és nyáron – nem tervezetten pont egy tízmilliószoros napon – meg is jelent.

Azt szoktam mondani, hogy szkeptikus spirituális vagyok. Nem vetem el élből a lehetőségeket, de nem is hiszek el mindent válogatás nélkül. Megvizsgálom, és kiveszem belőle azt, ami nekem fontos, amiből tanulni vagy amit felhasználni tudok. Viszont rengeteg dolgot megtapasztaltam, főleg az utóbbi időben. Mintha a Csillagom kiadásával egy újabb lépcsőfokra léptem volna, azóta sokkal többet értek és érzek az elmén túli „világból”. Egy-másfél év leforgása alatt rengeteget változtam, és már nem az az ember vagyok, aki a könyvkiadásba belekezdett. Idővel Abraham Maslow is rájött, hogy az ő híres piramisán van az „önmegvalósítás” fölött egy következő szint is. Azt ízlelgetem mostanában, de ez egy hosszú folyamat kezdete, úgy érzem.

Valóban a történet magja. Nem tudom, ki mit érez, amikor egy tiszta levegőjű éjszakán felnéz a csillagos égre, de engem világ életemben magával ragadott a kozmikus hatalmassága, és könnyeket csalt ki a szememből. Indokolatlanul, hiszen semmilyen gondolat nem társult hozzá, egyszerűen csak úgy, mint egy pavlovi reflex, beindultak a könnycsatornáim. Aztán idővel megértettem, mi ez. Nem egy szomorú, hanem egy magasztos élmény, amikor az ember rádöbben a valódi méretére, és közben megtapasztalja az univerzum és saját maga kapcsolatát. Számomra hihetetlenül felszabadító. Ezért is lett ez a történet egyik fontos gondolata.

Soha nem úgy ülök le írni, hogy én most akkor írok egy fantasy-t vagy sci-fit, hanem megjelenik bennem egy történet, amit megírok, aztán utólag megpróbálom ráaggatni a címkéket is, mert a világunkban erre is szükség van. Ezért is nehéz bekategorizálni a történeteimet. A Csillagom egyszerre fantasy, spirituális, lélektani és romantikus is. És még számos más dolog is lehet, attól függ, ki mit olvas ki belőle.

Nagyon szeretem a sci-fit, a fantasy mellett ez a másik kedvenc zsánerem. Viszont a novellákkal általában hadilábon állok. Nagyon szeretek elmélyedni egy regényben, együtt élni, lélegezni a szereplőkkel. Egy novella nekem ehhez túl rövid, ezért korábban nem is nagyon olvastam és írtam ilyesmit. Magam is meglepődtem, hogy amikor megláttam a kiadó felhívását, egyszerűen megjelent bennem egy rövid sztori, amit azonnal le is írtam. Mondjuk nem volt egyszerű dolgom, mert majdnem kétszer olyan hosszú lett, mint amit a pályázat engedélyezett, ezért igencsak meg kellett húznom. De örülök, hogy ennek ellenére elég jónak tartották ahhoz, hogy a történet megjelenhessen a kötetben.

Ez annyira régi történet, hogy nem emlékszem, miért döntöttem így. Azt hiszem, tini koromban kellett az internetre egy nicknév, ugyanis az internet hőskorában a fórumokon még így ment, én meg regisztráltam mindenféle, pl. művészeti portálra is, és a Lione volt a művésznevem. Lioneként írtam a kis kezdetleges verseimet, dalaimat és rajzoltam az illusztrációimat. Akkor még nem tudtam angolul sem, csak németül tanultam, ezért úgy gondoltam, hogy a Lione engem jelent és kész. Azóta persze számos más jelentéssel is találkoztam. A Stanislav pedig édesanyám vezetéknevéből jött, arra gondoltam, hogy az alkotásaimhoz használhatnám ezt az anyakönyvezett nevem helyett. Szóval már több mint az életem fele óta Lione vagyok, így nem volt kérdés, hogy a regényemet is ezen a néven publikálom.

Először is azt mondanám, hogy ez egy mese felnőtteknek. Azt spoilerveszély miatt nem akarom elárulni, milyen mese, de akár a Disney is feldolgozhatná. ;) Valaki úgy fogalmazta meg, hogy olyasmi a regény, mintha egy fonóban elmesélt történet lenne. Kicsit népies is, kicsit modern is. Mindenesetre azt mindenképp megjegyezném, hogy bár fantasy, de nem a szokványos középkori.

Másodiknak a traumát említeném. Van a regényben néhány nehezebb jelenet is, mert ez a történet egy trauma megéléséről is szól. Azt szoktam mondani, hogy a spirituális út nemcsak a lágy világzenére táncolgatásról és füstölőégetésről szól, hanem néha hörgős-vérhányós death metál is. Pont, mint az élet. Egyszer fent, egyszer lent. Hogy miként reagálunk erre, az az igazi misztika.

Harmadikként a filozófiát emelném ki. Mert ez nem egy szokványos fantasy, kevés az akciójelenet, mert inkább a lelki megélésekkel foglalkoztam, a szereplők közti dinamikával, a tanultak integrálásával, és természetesen a filozófia bemutatásával, hiszen a főszereplővel együtt ismerjük meg a világot és a táltosok rendszerét, a mágia működését.

Negyedikként a humort... ja, ó, elnézést, csak háromról volt szó! :)

Bízom benne, hogy a Csillagom a szórakozáson felül még számos dolgot tud nyújtani az olvasóknak. Például bepillantást egy különleges világlátásba. Megértést, őszinteséget, megnyugvást és felismerést. Egy olyan világot, amelyben a nehézségei ellenére békére lelhetnek az olvasók. Egy olyan történetet, amely bár megmutatja az élet kegyetlen oldalát is, mégis ráébreszt, hogy csodálatos dolog élni, szeretni és szeretve lenni.

Ez egy nagyon nehéz döntés, mert nagyon sok kedvenc könyvem van. De azt hiszem, talán A Vörös Oroszlánt választanám Szepes Máriától, mert ez az a könyv, amit a legtöbbször újraolvastam. Tizenhat évesen kaptam meg, de akkoriban még nem tudtam megemészteni. Mégis éreztem, hogy attól még egyszer ez az én könyvem lesz. Így is történt, húsz évesen faltam a sorokat, és nagyon élveztem a történetet. Akkor sem értettem mindent, de már sokkal többet mondott, mint elsőre. Aztán még háromszor elolvastam, és minden alkalommal más üzenetet kapok belőle. Nagyon különleges, ahogy párhuzamba állítja a nyugati alkimista filozófiát a buddhizmussal, és bemutatja a megvilágosodás felé vezető utat, amely nem fenékig tejfel, az egyszer biztos.

Melyik ujjamba harapjak? Van egy megkezdett sci-fi regényem, a Tianguo, amelynek az eleje elolvasható hosszabb novellaként a Sci-firől Nőktől Nőknek blogon, őt mindenképp be szeretném fejezni. Illetve itt van a Csillagom folytatása is, hiszen bár lezártam a történetet, azért maradt pár elvarratlan szál, és úgy vettem észre, hogy az olvasók kíváncsiak lennének egy folytatásra. Szóval ez a kettő van tervben. A megvalósítás folyamatban, de természetesen az időn kívül a pénz is egy fontos tényező. Azért igyekszem nem nyolc évig kotlani rajtuk, mint a Csillagomon. Csak szorítsatok! :)