Szeretek élni, szeretem az életet. Ezért a célom minél teljesebben, önazonosan megélni az adott pillanatot. Ezt kívánom mindenkinek. Én is az utamat kerestem évek óta, mint oly sokan. Folyamatosan fejlesztem magam, közben élem az életem, gyűjtöm a tapasztalatokat, s mindezt szeretném átadni másoknak is. Kínai asztrológiát tanultam, amely elvezetett az íráshoz, így elvégeztem egy íróakadémiát. Az elmúlt években szépen kirajzolódott számomra a fő motivációm, hogy segíteni szeretnék. Ezért írtam meg a Grátiszt is.

Verseket már nagyon régóta írok. Amikor valami történik velem, vagy valaminek megérint a hangulata, akkor jó érzés papírra vetni, rímbe szedni. Olyan ez, mint egyfajta terápia, segít feldolgozni, megérteni, elmélyülni. Vivien története – a fantáziavonal kezdetéig – cirka 80%-ban az én életeseményeimet dolgozza fel. Így azt mondhatom, hogy az én életemnek is igen fontos része lett az írás.

Ezzel a történettel egy generációs berögzült mintát boncolgatok, és a tudatosságot szeretném tágítani. Egy olyan élethelyzet bemutatásával, ami bárkivel megtörténet, vagyis azt, amikor úgy érezzük nem találjuk a helyünket, mintha a mátrixban ébrednénk. S bár a Grátisz egy anya történetét dolgozza fel, mégis mindenkinek és bárkinek íródott. Hiszen a saját élethelyzetére rávetítve, úgy érzem, mindenki talál benne neki szóló üzenetet.

Mindenféleképpen meg akartam tanulni minden technikai dolgot, amit a regényírásról tanulni lehet, mert olyan könyvet akartam írni, ami több száz oldalon is fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését. Ezért végeztem el a teljes íróakadémiát Duncan Shelleynél. Mert bár fantáziája vagy van valakinek, vagy nincs, hogy hogyan írjunk olvasmányos könyvet, arról rengeteget lehet tanulni. Nagyon izgalmas volt látni, ahogy szépen lassan egésszé válik a történet.

Szerintem azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk, és a tapasztalatok által fejlődjünk. A spiritualitás egyenlő az önismereti úttal. Azt gondolom, hogy előbb-utóbb mindenki életében eljön az a pillanat, amikor felmerülnek benne kérdések, mint „Mi a célja egyáltalán az életnek?”, „Miért vagyok itt?” „Mire jó ez az egész?”. A fókusz az anyagi világtól befelé fordul, egy mélyebb megértést keresve. Ezt nevezem spiritualitásnak. Amikor valaki elindul ezen az úton, akkor javulnak az emberi kapcsolatai, az érzelmi intelligenciája, tudatosabban éli meg az életét, a mindennapjait, ezáltal tudatosabban választ, dönt. Én napi szinten meditálok, jógázom, ami segít a középpontomban maradni, és bármi is történik, egyre kevésbé billent ki.

Inkább élethelyzetek jutnak eszembe, ezzel az idézettel kapcsolatban. Amikor benne találom magam egy szituációban, ami az én döntésem következménye, de pillanatnyilag nehéznek ítélem. Ilyenkor megjelenhet a gondolat bennem: ha tudtam volna akkor, hogy ez lesz az eredmény, vajon újra így döntenék? Néha igen a válasz, néha nem.

Élethelyzetek, dilemmák, önismeret. Bármilyen nehézségről hallok vagy éppen én élek meg valamit, arra keresem a megoldást. Ha találok egy utat, akkor azt szeretném megosztani, hogy mások is profitálhassanak belőle.

Aki magánemberként ismer, az tudja, hogy Vivien nagyvonalakban azt éli át, amin én is átmentem. Szóval mondjuk 75%-ban én vagyok Vivi. A romantikus szálat egy régi szerelmi emlékemből vittem tovább, de bennem nincsenek azok a vágyak, amelyek benne élnek Miki felé.

Én még mindig Németországban élek, Vivi pedig szeretett városában éldegél boldogan :)

Segít megértetni, hogy sehova nem vezet minket, ha mások elvárásai szerint éljük az életünket, hogy van más út is. Az élet sokkal több ennél.

A Grátisz nem szórakoztatni akar. Bár könnyed hangnemben íródott, de éppen azért, hogy érthető és világos legyen a mondanivalója. Ez egy lélektani regény. Elgondolkodtat a saját életünkön. Motivál, hogy változtassunk azon, ami már idejétmúlt, ami nem szolgálja a fejlődésünket.

Fontos számomra, hogy a karaktereim egy fejlődési íven menjenek keresztül, továbbá, hogy elgondolkodtasson a történet, a katarzis elengedhetetlen, valamint a happy end, ami fontos a lelkemnek.

Izgatottan vártam, hogy mit szólnak majd az olvasók a Grátiszhoz. Eddig csodálatos visszajelzések érkeztek hozzám nőktől, férfiaktól, fiataloktól, idősebbektől. Hallottam több olyanról, aki már háromszor elolvasta. Mindenkinek valami mást adott a történet, nem láttam még két hasonló értékelést, de mind pozitív volt. Volt amelyiken elsírtam magam, annyira mélyen érintette az olvasót. Hálás vagyok, hogy megosztották velem a véleményüket.

Azt érzem, hogy volt értelme megírni a Grátiszt, mert hat az emberekre.

Két kedvenc könyvem is van, amit már többször olvastam és nagy hatással volt rám. Az egyik Balogh Béla A végső valóság című könyve, amely egyszerre szól a bal és a jobb agyféltekéhez is, tudományos és spirituális nyelven is beszél az olvasóhoz, így elvezetve őt egy mélyebb megértéshez. A másik pedig Haich Erzsébettől a Beavatás, ez a regény is nagyon sokat adott nekem. E két könyv minden újraolvasáskor meglep és újat mond, ahogy én fejlődök a saját életemben, úgy értem meg az egyre mélyebb mondanivalóját a két könyvnek is.

A tudatosság tágítása a célom továbbra is, csak már nem a saját életeseményeken keresztül. Mindenféleképpen a spiritális-ezotérikus vonalon írok tovább. Mert úgy érzem, hogy ez most kiemelten fontos.