Névtelen terv - 2025-04-03T210529.966
Az interjú időpontja: 2025. április 4.
A mese elkísér bennünket, hiszen életünk során számos formában találkozunk vele. Hallgatjuk, olvassuk, van, hogy mi magunk mesélünk. És persze vannak olyan emberek, akik képesek a bennük megszülető történeteket olyan formába önteni, hogy azok hosszú és tartalmas utat járjanak be. A mesék világa az a terep, ahol szerintem valóban nincs határa a képzeletnek – vallja Földi Kinga, aki sok gyermek és kamasz örömére szárnyal a mesék világában. Legújabb kötete Álomfogó címmel jelent meg, és ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogyan is indult el a szerzői pályán és mit jelentenek számára a mesék.
Bár mesék sokasága fűződik a nevedhez, mondanál néhány szót magadról azok kedvéért, akik még nem ismernek téged?

A mesék világa mindig is elbűvölt. Magukban hordoznak olyan értékeket, amik a felnőttekéből hiányoznak. Az általam írt történetekben igyekszem a ma gyermekeihez úgy szólni, hogy figyelem mi érdekli őket, és bátran tartok velük az úton. Sokszor találok ki úgymond meglepő karaktereket. A Szofi és Lulu című mesekönyvemben a főszereplő legjobb barátja is egy képzeletbeli pók. Ez egy felnőttnek talán meglepő lehet, de a kicsik szeretik az izgalmas karaktereket. Íróként fontos feladatomnak tartom, hogy olyan meséket találjak ki, amik megragadják a gyerekek figyelmét, de közben hordozzák a régi mesékre jellemző fontos mondanivalókat.

Az első szárnypróbálgatásaid már gyerekként megmutatkoztak, aztán egy időre letetted a tollat. Minek a hatására döntöttél mégis az írás mellett?

A legfőbb indok a gyerekeim voltak. A velük eltöltött idő sarkalt arra, hogy ismét meséket írjak. Kezdetben csak nekik kezdtem el esténként kitalálni történeteket, amelyeknek ők voltak a főszereplői. Aztán 2021-ben gondoltam egyet, és elővettem egy 20 évesen írt mesekönyvemet. Az volt a tervem, hogy kijavítom, és beköttetem nekik. Ebben az időszakban azonban a közösségi média véletlenül feldobta az Aranymosás Írástudó Íróiskola Meseírókurzusát. Jelnek vettem és a könyv felvételi írás lett. A többi már történelem.

Az első mesédet hétévesen írtad, és ma is ebben a műfajban alkotsz a legszívesebben. Mi vonz téged igazán a mesék világában?

Egyrészt, mint azt már említettem azok az értékek, amelyeket felnőttként is követnünk kellene, másrészről pedig a fantázia. Ez az a terep, ahol szerintem valóban nincs határa a képzeletnek.

Az antológiák után 2024-ben két önálló kötettel is meglepted a legifjabb olvasókat. Mit éreztél, amikor kezedbe fogtad az első saját mesekönyved?

Fantasztikus érzés volt. Bár azt megjegyzem, nehéz volt az út a kiadásig. Nem könnyű úgy könyvet írni, hogy talán lesz kiadó, amelyik el is olvassa. Legbelül azonban hajtott egy érzés, és még hajt is, hogy csak így tovább.

A második köteted Álomfogó - Indián mesék és legendák címmel jelent meg. Mi vonzott téged az indián mesék, történetek irányába?

Az indiánok a varázslatot teljesen beépítették a mindennapi életükbe. Nem volt kérdés számukra, hogy létezik-e, arra tekintettek furcsán, aki ennek az ellenkezőjét gondolta. Nagyon fontos volt nekik a természetközelség is, ami szintén megragadott. A történeteiket olvasva jött az ötlet, hogy írok egy mesét az egyik legendához kapcsolódóan, aminek Ama mosolya címet adtam. Ez a mese még a kisebb korosztálynak szólt, de később elindultam a már jól olvasó gyerekek irányába. Újabb legendák után kutattam, és találtam ki köréjük új történeteket. Így született az Álomfogó.

Ez a kötet kamasz gyerekekről szól. Próbatételek vagy épp a felnőtté válás szertartásai is megjelennek benne. Ezeket a történeteket a szülői felolvasás helyett már önálló olvasásra ajánlod?

Amikor írtam, önálló olvasásra szántam. Bár, amikor érkeztek a könyvemről a vélemények, több olvasó is jelezte, hogy kisebb gyerkőc is kérte a meséket. Nekik természetesen felolvasták, és nagyon örültem, amikor tőlük is érkeztek pozitív visszajelzések.

Ha három dolgot kellene kiemelned a meséiddel kapcsolatban, mik lennének azok?

Elsőként a kalandot, hiszen egy igazi mesében kell lennie izgalomnak bőven. Másodikként a bátorságot, mert a főszereplőimtől nem áll távol a félelem, de ennek ellenére mennek előre. Harmadikként pedig a kitartást emelném ki, hogy a szereplők akkor sem adják fel, amikor már minden veszni látszik.

A mesék mellett más témák is foglalkoztatnak? Kipróbálnád magad az ifjúsági- vagy felnőtt irodalom terén is?

Elő szokott fordulni, hogy felnőtteknek is írok, de inkább csak rövidebb novellákat, amik eddig különböző antológiákban kaptak helyet. Önálló regényben még nem gondolkoztam. Valahogy nincs meg az a katarzis, ami a gyerekkönyveknél. Ami a tiniket illeti, még nem döntöttem el. Az Álomfogót 8-13 éveseknek ajánlanám. Érdekes, hogy az írása közben sokszor éreztem, hogy túllépem a korhatárt egy-egy megfogalmazást, leírást illetően, ilyenkor javítottam és visszaléptem egyet. Egyelőre szívesebben írok a kicsiknek, illetve a kamaszodó gyerekeknek.

Ami a felnőtt irodalomra vonatkozó olvasásomat illeti, szinte mindenevő vagyok. Szívesen olvasok thrillert, tudományos fantasztikumot és persze romantikus regényt is. Ha nyaralni megyek, egy bőrönd tuti könyvekkel van tele.

A célközönséged elsősorban a gyerekek. Hogyan tartod a kapcsolatot velük? Hogyan kapsz visszajelzést?

A recenziókat íróknál az tetszett, hogy a saját gyerekeik véleményét is beleszőték a kritikákba. Szuper érzés volt, amikor az egyik anyuka írta, hogy a kislánya elkobozta a könyvet, és már másodszor olvassa. A Mesketén keresztül érkeztek hozzám gyerekrajzok a történeteimhez, ami szintén megmelengették a szívemet.

Amikor időm teheti, ellátogatok iskolákba, óvodákba, és beszélgetek a gyerekekkel, olvasok nekik. A legnagyobb élmény mégis az volt, amikor egy kisfiú a meseolvasásom után megtisztelt azzal, hogy megkért olvassam el a képregényét. Természetesen még aznap eleget tettem a kérésnek, és másnap vissza is adtam a füzetét. Aminek igazán örültem, hogy remek ötletei voltak.

Hogyan születnek a meséid? Mi inspirál téged?

Lehet, hogy sokan megköveznek most, de nagyon szeretem a Disney meséket. Inspirálóak számomra, mert a készítők nem félnek kísérletezni, de mellette mindig van mondanivalójuk. Nagyon szeretek továbbá kempingezni, a szabadban lenni. A természet nagy teret ad a képzeletnek. A gyerekeimtől szintén rengeteg ötletet kapok a meséimhez. Sokszor visszaköszön a személyiségük a karaktereimben.

Van olyan mese, ami nagy hatással volt rád, amire szívesen gondolsz, esetleg a szerzőjére példaképként tekintesz?

Több is van. Egészen piciként Török Sándornak a Kököjszi és Bobojszáját hallgattam szívesen. Emlékszem, minden este azt kértem. Később, kisiskolás koromban A kis hableány változatai voltak a porondon. Gondolom ennek fő oka az is, hogy imádom a tengert. Pontosan nem emlékszem, hogy hány évesen, de egy időben Kálnay Adél is nagy kedvencem lett. Leginkább két könyve: Az igazi ajándék és a Titkok egy régi kertben. Csodálatos leírásai vannak, az ember amikor olvas tőle, szinte ott érzi magát a történetben.

„– Hm, néha nekem is hiányzik Képzeletország – vallotta be Lulu. – Tudod, mit csinálok, mikor ezt érzem?” – Mit csinál Földi Kinga, ha hiányzik neki a saját Képzeletországa?

Nekem az írás a Képzeletország. Ott aztán elengedhetem magam. A húgom kislánya szokta mondani, hogy nem tűnők neki felnőttnek. Olyan vagyok, mint egy kislány, aki nagyra nőtt. Visszakérdeztem, miért gondolja így. A válasza az volt, mert olyanokat találok ki a mesékben, amikben a felnőttek nem hisznek, vagy elfelejtettek.

Tekintsünk egy kicsit a jövő felé. Milyen izgalmas történeteket várhatnak tőled legközelebb a kicsik és a nagyok?

Új könyvön dolgozom, amivel szeretnék a tavasz folyamán végezni. Babonás vagyok, így a történetről még nem beszélnék, de szintén lesz köze a legendákhoz.


Bár mesék sokasága fűződik a nevedhez, mondanál néhány szót magadról azok kedvéért, akik még nem ismernek téged?

A mesék világa mindig is elbűvölt. Magukban hordoznak olyan értékeket, amik a felnőttekéből hiányoznak. Az általam írt történetekben igyekszem a ma gyermekeihez úgy szólni, hogy figyelem mi érdekli őket, és bátran tartok velük az úton. Sokszor találok ki úgymond meglepő karaktereket. A Szofi és Lulu című mesekönyvemben a főszereplő legjobb barátja is egy képzeletbeli pók. Ez egy felnőttnek talán meglepő lehet, de a kicsik szeretik az izgalmas karaktereket. Íróként fontos feladatomnak tartom, hogy olyan meséket találjak ki, amik megragadják a gyerekek figyelmét, de közben hordozzák a régi mesékre jellemző fontos mondanivalókat.


Az első szárnypróbálgatásaid már gyerekként megmutatkoztak, aztán egy időre letetted a tollat. Minek a hatására döntöttél mégis az írás mellett?

A legfőbb indok a gyerekeim voltak. A velük eltöltött idő sarkalt arra, hogy ismét meséket írjak. Kezdetben csak nekik kezdtem el esténként kitalálni történeteket, amelyeknek ők voltak a főszereplői. Aztán 2021-ben gondoltam egyet, és elővettem egy 20 évesen írt mesekönyvemet. Az volt a tervem, hogy kijavítom, és beköttetem nekik. Ebben az időszakban azonban a közösségi média véletlenül feldobta az Aranymosás Írástudó Íróiskola Meseírókurzusát. Jelnek vettem és a könyv felvételi írás lett. A többi már történelem.


Az első mesédet hétévesen írtad, és ma is ebben a műfajban alkotsz a legszívesebben. Mi vonz téged igazán a mesék világában?

Egyrészt, mint azt már említettem azok az értékek, amelyeket felnőttként is követnünk kellene, másrészről pedig a fantázia. Ez az a terep, ahol szerintem valóban nincs határa a képzeletnek.


Az antológiák után 2024-ben két önálló kötettel is meglepted a legifjabb olvasókat. Mit éreztél, amikor kezedbe fogtad az első saját mesekönyved?

Fantasztikus érzés volt. Bár azt megjegyzem, nehéz volt az út a kiadásig. Nem könnyű úgy könyvet írni, hogy talán lesz kiadó, amelyik el is olvassa. Legbelül azonban hajtott egy érzés, és még hajt is, hogy csak így tovább.


A második köteted Álomfogó - Indián mesék és legendák címmel jelent meg. Mi vonzott téged az indián mesék, történetek irányába?

Az indiánok a varázslatot teljesen beépítették a mindennapi életükbe. Nem volt kérdés számukra, hogy létezik-e, arra tekintettek furcsán, aki ennek az ellenkezőjét gondolta. Nagyon fontos volt nekik a természetközelség is, ami szintén megragadott. A történeteiket olvasva jött az ötlet, hogy írok egy mesét az egyik legendához kapcsolódóan, aminek Ama mosolya címet adtam. Ez a mese még a kisebb korosztálynak szólt, de később elindultam a már jól olvasó gyerekek irányába. Újabb legendák után kutattam, és találtam ki köréjük új történeteket. Így született az Álomfogó.


Ez a kötet kamasz gyerekekről szól. Próbatételek vagy épp a felnőtté válás szertartásai is megjelennek benne. Ezeket a történeteket a szülői felolvasás helyett már önálló olvasásra ajánlod?

Amikor írtam, önálló olvasásra szántam. Bár, amikor érkeztek a könyvemről a vélemények, több olvasó is jelezte, hogy kisebb gyerkőc is kérte a meséket. Nekik természetesen felolvasták, és nagyon örültem, amikor tőlük is érkeztek pozitív visszajelzések.


Ha három dolgot kellene kiemelned a meséiddel kapcsolatban, mik lennének azok?

Elsőként a kalandot, hiszen egy igazi mesében kell lennie izgalomnak bőven. Másodikként a bátorságot, mert a főszereplőimtől nem áll távol a félelem, de ennek ellenére mennek előre. Harmadikként pedig a kitartást emelném ki, hogy a szereplők akkor sem adják fel, amikor már minden veszni látszik.


A mesék mellett más témák is foglalkoztatnak? Kipróbálnád magad az ifjúsági- vagy felnőtt irodalom terén is?

Elő szokott fordulni, hogy felnőtteknek is írok, de inkább csak rövidebb novellákat, amik eddig különböző antológiákban kaptak helyet. Önálló regényben még nem gondolkoztam. Valahogy nincs meg az a katarzis, ami a gyerekkönyveknél. Ami a tiniket illeti, még nem döntöttem el. Az Álomfogót 8-13 éveseknek ajánlanám. Érdekes, hogy az írása közben sokszor éreztem, hogy túllépem a korhatárt egy-egy megfogalmazást, leírást illetően, ilyenkor javítottam és visszaléptem egyet. Egyelőre szívesebben írok a kicsiknek, illetve a kamaszodó gyerekeknek.

Ami a felnőtt irodalomra vonatkozó olvasásomat illeti, szinte mindenevő vagyok. Szívesen olvasok thrillert, tudományos fantasztikumot és persze romantikus regényt is. Ha nyaralni megyek, egy bőrönd tuti könyvekkel van tele.


A célközönséged elsősorban a gyerekek. Hogyan tartod a kapcsolatot velük? Hogyan kapsz visszajelzést?

A recenziókat íróknál az tetszett, hogy a saját gyerekeik véleményét is beleszőték a kritikákba. Szuper érzés volt, amikor az egyik anyuka írta, hogy a kislánya elkobozta a könyvet, és már másodszor olvassa. A Mesketén keresztül érkeztek hozzám gyerekrajzok a történeteimhez, ami szintén megmelengették a szívemet.

Amikor időm teheti, ellátogatok iskolákba, óvodákba, és beszélgetek a gyerekekkel, olvasok nekik. A legnagyobb élmény mégis az volt, amikor egy kisfiú a meseolvasásom után megtisztelt azzal, hogy megkért olvassam el a képregényét. Természetesen még aznap eleget tettem a kérésnek, és másnap vissza is adtam a füzetét. Aminek igazán örültem, hogy remek ötletei voltak.


Hogyan születnek a meséid? Mi inspirál téged?

Lehet, hogy sokan megköveznek most, de nagyon szeretem a Disney meséket. Inspirálóak számomra, mert a készítők nem félnek kísérletezni, de mellette mindig van mondanivalójuk. Nagyon szeretek továbbá kempingezni, a szabadban lenni. A természet nagy teret ad a képzeletnek. A gyerekeimtől szintén rengeteg ötletet kapok a meséimhez. Sokszor visszaköszön a személyiségük a karaktereimben.


Van olyan mese, ami nagy hatással volt rád, amire szívesen gondolsz, esetleg a szerzőjére példaképként tekintesz?

Több is van. Egészen piciként Török Sándornak a Kököjszi és Bobojszáját hallgattam szívesen. Emlékszem, minden este azt kértem. Később, kisiskolás koromban A kis hableány változatai voltak a porondon. Gondolom ennek fő oka az is, hogy imádom a tengert. Pontosan nem emlékszem, hogy hány évesen, de egy időben Kálnay Adél is nagy kedvencem lett. Leginkább két könyve: Az igazi ajándék és a Titkok egy régi kertben. Csodálatos leírásai vannak, az ember amikor olvas tőle, szinte ott érzi magát a történetben.


„– Hm, néha nekem is hiányzik Képzeletország – vallotta be Lulu. – Tudod, mit csinálok, mikor ezt érzem?” – Mit csinál Földi Kinga, ha hiányzik neki a saját Képzeletországa?

Nekem az írás a Képzeletország. Ott aztán elengedhetem magam. A húgom kislánya szokta mondani, hogy nem tűnők neki felnőttnek. Olyan vagyok, mint egy kislány, aki nagyra nőtt. Visszakérdeztem, miért gondolja így. A válasza az volt, mert olyanokat találok ki a mesékben, amikben a felnőttek nem hisznek, vagy elfelejtettek.


Tekintsünk egy kicsit a jövő felé. Milyen izgalmas történeteket várhatnak tőled legközelebb a kicsik és a nagyok?

Új könyvön dolgozom, amivel szeretnék a tavasz folyamán végezni. Babonás vagyok, így a történetről még nem beszélnék, de szintén lesz köze a legendákhoz.

Az interjúban említett könyvek

Névtelen terv - 2025-04-03T212038.948

Szofi és Lulu

Kiadás éve: 2024
Műfajok:   mese
Stílusok:   kaland
Tartalom: barátság, gyerek,  
Névtelen terv - 2025-04-03T210555.145

Álomfogó - Indián mesék és legendák

Kiadás éve: 2024
Műfajok:   mese
Stílusok:   kaland
Tartalom: barátság, gyerek, ifjúsági,