Amit érdemes tudni rólam, hogy nagyon-nagyon szeretek olvasni. A könyvek világa iskolás korom óta szerves része az életemnek. A romantikus történetek állnak hozzám a legközelebb, de mára szinte az összes zsánerben olvastam valamit. Az írás viszonylag későn csöppent az életembe (bár kinek mi a késő J), ennek oka, hogy eddig még nem voltam rá megérve. Nem találtam elég kiforrottnak a történeteimet, nem voltam velük megelégedve annyira, hogy az olvasók elé tárjam. Minden okkal történik, így egyáltalán nem bánom, hogy „csak” most vágtam neki az írói utamnak.

Minden egy nyár végi napon kezdődött, még 2020 augusztusában. Egyik barátnőm felvetette, mi lenne, ha nemcsak a fióknak mutatnám meg az addig megírt novelláimat, hanem a nagyközönségnek is. Eleinte tiltakoztam a felvetése ellen, de annyira beleültette a bogarat a fülembe, hogy több álmatlan éjszaka után mégis belevágtam. Így hát 2020. szeptember 5-én elindítottam a Facebookon az írói oldalamat.

Már a kezdetektől tudatosan kettéválasztottam a civil és az írói létemet. Fontos volt számomra, hogy ne mosódjon össze a két életem. Az írás számomra egy teljesen más világ. Ebben a világban csak az alkotásra fókuszálok. A soron következő könyvre, novellára vagy versre. A névválasztás sem tartott sokáig, mert kedves emlékek fűződnek, mind az Elena mind a Honoria névhez. Csupán összeraktam a kettőt és ezzel meg is született Elena Honoria, az író.

Nem tudok egy dolgot kiemelni, mert nagyon sok minden hatással van rám egy-egy történet megalkotásakor. Akár egy beszélgetés, egy film, egy könyv, vagy csak az, hogy megfigyelem a környezetem elindíthat bennem egy gondolatmorzsát, amiből kifejlődhet a teljes mű. Ha jónak ítélem és még napok múltán is bennem van, akkor nem engedem el és jegyzetet készítek belőle.

Világéletemben a romantikus zsáner állt hozzám a legközelebb. Kislány koromban az ilyen témájú könyvekkel szerettem meg az olvasást. Nem volt kérdés számomra, hogy én is ebben fogok írni. A párkapcsolati problémákra rávilágító témák nagyon érdekelnek. A mély érzelmek vagy azok hiánya, illetve ezek ok-okozati összefüggései. Mire vagyunk képesek a szerelmünkért? Meddig mehetünk el a másikért, ha egy világ választ el minket? Rengeteg ötletem van, ami megvalósításra vár, remélem minden adott lesz ahhoz a jövőben, hogy meg tudjam mutatni őket.

A blogomra írt rövid novellából született meg a Cukorfalat alapötlete. Amikor megírtam Saci történetét, és nyilvánossá tettem a weben, sokáig bennem maradt a sztori. Tovább gondoltam az eseményeket, illetve azt vettem észre, hogy a másik két szereplő szemszögén is sokat agyalok. Így 2021 decemberében egy rövid vázlat után nekiálltam a kibővített novella megírásának. Annyira beszippantott a három főszereplő gondolat- és érzelemvilága, hogy hamar elkészültem a nyers kézirattal.

Amikor a Facebook oldalam mellett elindítottam a saját weboldalamat is, akkor még „csak” novellákban gondolkodtam. Szerettem volna valami pluszt adni ezekhez a rövid történetekhez, ekkor született meg a Varázslónő ötlete. Eleinte csak összekötő részeknek szántam két novella közé, de egy idő után jobban foglalkoztatott az ő sorsa és világ, amiben él. Így a fókuszt ráhelyeztem, de még mindig motoszkált bennem egy érzés, hogy mélyebbre ássak a történetben. Írótársaimmal folytatott beszélgetések után arra jutottam, hogy megírom regény formájában Isadora történetét. Ezek után felgyorsultak az események, nagy örömömre rátaláltam a Smaragd Kiadóra, és indulhatott is a közös munka.

Romantika, szenvedély és a mély érzelmek.

Mivel novellákkal kezdtem írói pályafutásom, így sokáig az állt hozzám a legközelebb. Mióta megírtam első regényemet, már azt vettem észre, hogy a novelláim is meghosszabbodtak. Nem tudok már olyan röviden írni, mint régen. Sokkal könnyebben belemerülök a részletekbe. Hosszú távon biztosan a regények világában fogok tudni kiteljesedni. A verseim viszont a pihentető gyakorlatok eredményei. Ha nagyon tele van a fejem a történetalkotással, akkor írni szoktam egyet. Nem szabályok szerint alkotok, ami jön, azt papírra vetem, aztán kicsit formázgatom, és már készen is van a néhány soros mű. Észrevettem, hogy versírás után könnyebben folytatom a történeteimet.

Nagyon sokat. Amikor a grafikusommal nekiálltunk a tervezésnek, nagyon aprólékosan átbeszéltünk mindent. Szerencsém van, mert szuper közöttünk az összhang, így bátran meg tudtunk/tudunk beszélni minden apróságot. Csak akkor bólintottam rá a kész változatra, amikor úgy gondoltam, hogy olvasóként is megvenném ezt a könyvet. A fülszöveg esetében ugyanígy zajlott a folyamat, csak az került a borító hátára, amivel tökéletesen elégedett voltam.

Imádom az írás folyamatát, azt hogy minden az én kezemben van. Rajtam áll vagy bukik a karakterek sorsa. Ilyenkor én is az események részese leszek, teljesen a történet világába merülök. Akkor tudok a legjobban alkotni, amikor teljesen ki tudom kapcsolni a való világot. Az írás után, ami még a legtöbbet jelenti, az az olvasók visszajelzése. Leírhatatlan érzés, amikor felkeresnek, hogy mennyire tetszett nekik az adott történet és várják a következőt.

Nem tudtam választani a két kedvenc könyvem közül, mert mindkettő meghatározó számomra. Így mindkettőről mondanék pár szót. Az egyik Heather Graham: A hódító viking című könyve. Ez volt az első, amit egyhuzamban kiolvastam, szinte fel sem álltam közben. Úgy emlékszem tizenhárom éves voltam ekkor. Olyan hatással volt rám a regény, hogy hetekig álmodozva sétáltam az iskola folyosóján. Úgy érzem már akkor eldőlt a sorsom, hogy ha egyszer én is írni fogok, akkor az csak ilyen témában fog megvalósulni. Erre ráerősített a másik kedvenc könyvem, amit már jóval később olvastam, de ugyanúgy felejthetetlenné vált számomra, Fábián Janka: Emma szerelme. Mind a két írónak nagyon szeretem a stílusát, ők megtalálták az utat a szívemhez, megadták az alapokat ahhoz, hogy bátran alkossak én is.

Jelenleg szerkesztési fázisban van a következő könyvem, ami még idén meg fog jelenni. Többet egyelőre nem árulok, majd kicsit később osztom meg a részleteket ezzel kapcsolatban J. Annyit azért még hozzátennék, hogy nagyon elgondolkodtató és sok helyen szívszorító jeleneteknek lesznek tanúi az olvasók. A jövőre nézve pedig nagyon sok történetötlet van a fejemben, ami arra vár, hogy kidolgozzam őket.