Czank Nelli

Az interjú időpontja: 2022. március 11.

*Azt olvastam Önről, hogy már gyerekként is falta a könyveket. De mikor vált az írás is az élete részévé?*	Még légiutas-kísérőként dolgoztam, mikor az első, mondhatni próba-regényeimet írtam. Eleinte tollal egy füzetbe vagy csak lapokra, ami éppen kéznél volt, nehogy elillanjanak a gondolatok. Romantika, kisebb részben kaland és nagy adag lelkesedés, amivel papírra vetettem a sorokat. Aztán szépen bekerültek az asztalfiókba. Utólag visszatekintve jó kis gyakorlat volt a későbbiekhez. Arra az időre tehető, hogy írás tekintetében komolyra fordult a dolog, amikor a Malév csődje után, kényszerűségből újabb hivatás után kellett néznem. Az írás rengeteget segített a talpra állásban, hogy kerek egészként folytathassam. A többlet szabadidőben született meg az első, már kiadásra érdemes regényem.
*„Az írás, a befogadással ellentétben, magányos sport” – olvasható a weboldalán. De mit is jelent ez pontosan?*	Az élmények gyűjtéséhez nem árt, ha van társasága az embernek. A munkám révén sok emberrel találkoztam, ami a karakterformálásnál igazán jól jött. Együtt átélni eseményeket, főként a jókat, lényegesen élvezetesebb, mint egyedül. Vagy éppen megoldani váratlan, már kevésbé kellemes helyzeteket közösen könnyebb. Viszont amikor az írásra kerül a sor, a külvilág hátrébb szorul, hogy tisztán jöhessenek a gondolatok.
„Amíg megszületik egy alkotás, az egyszemélyes elfoglaltság. Csak és kizárólag utána léphetek elő a fényre. Amikor megjönnek a társak. Mert azért jönnek, tagadhatatlanul” – folytatódik az előbb megkezdett gondolat. Hogy kell elképzelni az Ön esetében az alkotói folyamatot?	A füzet, mint technika, és mint ötletek őrzője megmaradt, ám nem teljes, kerek történetek, megformált mondatok kerülnek bele, mint a kezdetekkor, hanem valóban csak széljegyzetek. Ezen a ponton még nem kezdem el a tényleges írást. Engedem, hogy először legyen „arcuk” a hőseimnek, megismerjem a habitusukat, mi az, amit szeretnek, és mit kerülnének el nagy ívben, ha a szülőanyjuk, jelen esetben én, engedné nekik. Amikor megvan a kiindulópont, egy helyzet, amelybe szándékaim szerint belecseppennek majd a szereplőim, és már tisztában vagyok azzal is, hogy hová szeretném, ha a végén eljutnának, akkor kezdődik az igazi, már gyakorlati alkotási folyamat. Szerencsés, ha ilyenkor módom van folyamatosan, majd minden nap írni. Benne maradok a történetben, és nem kell többször visszaolvasnom, hogy például milyen színű sapkát is adtam rá a hősömre. Ha kitettem először, másodszor, harmadszor is a pontot, akkor jöhetnek csak a társak, előolvasók, „mert azért jönnek tagadhatatlanul”.
„Azt hiszem, az írással eltöltött pillanatok soha nem haszontalanok még akkor sem, ha egy történet végül nem kerül papírra, mindössze a szóbeszéd tartja életben.” A minap a szerzői oldalán lehetett ezt olvasni. Mit értett alatta?	Mondhatni, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, a papírárak kúsznak felfelé. Minden kiadó kétszer is meggondolja, hogy ilyen körülmények között mely szerző munkáját adja ki. Hiába feszít a mondanivaló, ilyen helyzetben nem árt a türelem. Ez az időszak alkalmas kutatómunkára egy következő regényhez.
*Első regényeit Cornelie C. G. név alatt jegyzi. Ezek magánkiadásban jelentek meg. Mi késztette arra, hogy végül előlépjen az írói álnév mögül?*	Valóban a saját nevem betűiből kis szójátékkal kitalált Cornelie C. G. néven jelentek meg az első regényeim. Részben, mert sokan még most is szívesebben olvasnak külföldi íróktól, mint magyartól. Szerencsére ez már átalakulóban van. A másik ok, amiért erre a felvett, szerzői névre esett a választásom az, hogy az eddigi történeteim mind külföldi helyszíneken játszódnak és eddig egyetlen szereplőm sem volt magyar. 2021-ben, mikor az Erawan kiadó lehetőséget adott, hogy náluk jelenjen meg a regényem, a kiadó vezetőjének kérésére váltottam a valódi nevemre, Czank Nellire. És ez a váltás tulajdonképpen egyre jobban tetszik.
*Utaskísérőként sokfelé járhatott a világban. Több olyan világot felfedezett, amiről gyermekként álmodott. Miért pont New York lett a legutóbbi regénye helyszíne?*	Szívesen írtam volna egy sokak által kedvelt tengerparti városkáról, valamilyen paradicsomi szigetről, de a történet szempontjából nem lett volna hiteles ez a helyszín. A regény témája megkívánta, hogy egy New York-hoz hasonló jelentőségű város adja a hátteret, így ezúttal itt hoztam össze egy találkozót a szereplőimmel. Több alkalommal jártam már arrafelé. Írás közben beugrottak képek, illatok a múltból, és kutatás közben egyszerűbb volt csak kiegészíteni ezen ismereteimet, melyeket szeretnék megmutatni az olvasóimnak is.
*A Menekülés, New York, Szerelem központi témája az ember és a környezetére gyakorolt hatása. Fókuszpontba emelt ezáltal egy rendkívül aktuális problémát. Mi volt ezzel a célja?*	Azt hiszem, az írótársaimhoz hasonlóan mindig olyan témát hozok fel, ami valamilyen formában megérint. A hírekből folyamatosan ömlik ránk a szinte fenyegetésnek tekinthető globális felmelegedés, a kimerülő és egyre dráguló energiahordozók kérdése. Az egyes emberek a maguk mikrokörnyezetében is sokat tehetnek azért, hogy a világ élhető maradjon, de… eljátszottam a gondolattal, mert igazán érdekelne engem is, hogy vajon léteznek-e olyan megoldások, melyek képesek lennének nagyban befolyásolni ezt az emberiség számára égető kérdést. Kérdésfelvetés, figyelemfelhívás, elgondolkodtatás és persze a szórakoztatás, ezek lennének a céljaim.
*„Saját világunk teremtői vagyunk. Amit kérünk, az valósággá válik.” A Teremtő erőből származik ez a gondolat. Ez egyfajta hitvallás az Ön számára?*	Szeretném hinni, hogy igen. Hiszen amire fókuszálunk, ami több figyelmet kap tőlünk, az határozza meg a mindennapjainkat. Amikor valami félrecsúszik és kedvemet szegi, figyelmeztetnem kell magamat is erre. Szándék nélkül semmi nem valósulhat meg, és persze egy jó adag hit sem árt hozzá. Volt már rá példa az életemben, hogy amit elképzeltem, azt meg is kaptam. Nem akkor és nem feltétlenül abban a formában, de jött.
*Kaland, izgalom, szerelem és valamilyen fajsúlyos téma a háttérben. Mi az, ami még ezeken felül része egy Czank Nelli-írásnak?*	A humor. Ha a történet megengedi, akkor egy-egy szereplőmet szabadon engedem ezen a téren. A visszajelzések alapján az olvasók kedvelik, ha legalább az egyikük karakterébe belefér a könnyedség a profizmus mellett. A humor segíthet, ha nem is megoldani, de könnyebbé, elviselhetőbbé tenni a kritikus helyzeteket. Oldja a feszültséget, ezáltal segítheti a tisztánlátást. És ilyen helyzeteket bőven kreálok a karaktereimnek.
*Hogyan jellemezné a magyar szerzők hazai könyvpiacon elfoglalt helyét?*	A magyar szerzők szépen, lassan, de biztosan lépegetnek előre. A szerencsésebbek vagy jól pozicionáltak nagy követőtáborral rendelkeznek, ami azért visszajelzés arra nézve, hogy nemcsak egy külföldi író tollából származó történet lehet szórakoztató, de itthon is találni olyan alkotásokat, melyek érzelmileg megérintenek, elgondolkodtatnak. Úgy látom, hogy az olvasók, bár egy hazai íróval kapcsolatban talán kritikusabbak, egyre kevésbé zárkóznak el attól, hogy magyar regényeket (is) olvassanak. Köszönjük szépen az esélyt. ☺
*Mit gondol és tapasztal, mennyire fontos az önmarketing és a kommunikáció az olvasókkal?*	Az jut az eszembe, ha a marketing szót hallom, hogy mostanság ez a minden. E nélkül az olvasókhoz egyszerűen nem jut el a híre egy újabb írónak, regényeknek. Nem egyszerű bekerülni a köztudatba, ahogy mondani szokták, mindez idő és energia akár a kiadó, akár a szerző részéről. Az olvasókkal való kommunikáció is érdekes kérdés. Fontos és kikerülhetetlen, hiszen nekik íródnak ezek a történetek, értük történik minden. A játékos, közös beszélgetés valakinek könnyen megy, hamar közel is kerül az olvasóihoz, aki viszont zárkózottabb vagy távolságtartónak tűnik, mert kevésbé képes kifejezni az érzéseit rövidebb posztokban, annak nehezebb a dolga.
*Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozza el az egyik kedvenc könyvét és meséljen róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tegye meg ezt, kérem!*	Visszagondolva a legelső meghatározó élményem, ami valamit megmozdított bennem és önkéntelenül is az írás felé irányított még a múlt században, az Vavyan Fable Halkiránynő sorozata volt. Mind világlátásában, mind írástechnikai értelemben meglepőek voltak számomra a szerző regényei. Többször megfordult a fejemben, hogy ha én így tudnék írni… ha kapnék lehetőséget arra, hogy meséljek… De erre akkor még nem került sor. Maradt az olvasás a legkülönbözőbb témákban. A lényeg mindig az volt számomra, és most is az, hogy a történet vigyen magával. Én nem ódzkodtam a kötelező olvasmányoktól sem, és a romantikán túl jöhettek a krimik is Erle Stanley Gardner-től kezdve Dan Brown-ig. Mindegyik hozzájárult ahhoz, hogy keressem a saját hangomat. Most itt vagyok, és őszinte szeretettel és érdeklődéssel várom, lesem, mit szólnak az olvasók az én regényeimhez.
*Végül pedig beszéljünk kicsit a jövőről! Vannak még Önben lejegyzésre váró történetek? Milyen kötetet várhatnak Öntől legközelebb az olvasói?*	Ez igazán könnyű kérdés. Bizony vannak. A következőben például melegebb éghajlatra szeretném elvinni az olvasóimat, ahol most sem maradnak izgalmak nélkül. Vajon érezhetjük magunkat jól egy gyönyörű helyen, ha éppen… Szóval határozottan vannak terveim. Hogy mikor és milyen módon lesz olvasható, az nagyban függ attól, milyen fogadtatásra talál az olvasók körében a most megjelent Menekülés, New York, szerelem című regényem. Mert csak ismételni tudom magam, a nemzetközi helyzet fokozódik, a papírárak kúsznak felfelé. Hálás vagyok mindenkinek, amiért velem tart. ☺

Azt olvastam Önről, hogy már gyerekként is falta a könyveket. De mikor vált az írás is az élete részévé?

Még légiutas-kísérőként dolgoztam, mikor az első, mondhatni próba-regényeimet írtam. Eleinte tollal egy füzetbe vagy csak lapokra, ami éppen kéznél volt, nehogy elillanjanak a gondolatok. Romantika, kisebb részben kaland és nagy adag lelkesedés, amivel papírra vetettem a sorokat. Aztán szépen bekerültek az asztalfiókba. Utólag visszatekintve jó kis gyakorlat volt a későbbiekhez.

Arra az időre tehető, hogy írás tekintetében komolyra fordult a dolog, amikor a Malév csődje után, kényszerűségből újabb hivatás után kellett néznem. Az írás rengeteget segített a talpra állásban, hogy kerek egészként folytathassam. A többlet szabadidőben született meg az első, már kiadásra érdemes regényem.

„Az írás, a befogadással ellentétben, magányos sport” – olvasható a weboldalán. De mit is jelent ez pontosan?

Az élmények gyűjtéséhez nem árt, ha van társasága az embernek. A munkám révén sok emberrel találkoztam, ami a karakterformálásnál igazán jól jött. Együtt átélni eseményeket, főként a jókat, lényegesen élvezetesebb, mint egyedül. Vagy éppen megoldani váratlan, már kevésbé kellemes helyzeteket közösen könnyebb. Viszont amikor az írásra kerül a sor, a külvilág hátrébb szorul, hogy tisztán jöhessenek a gondolatok.

„Amíg megszületik egy alkotás, az egyszemélyes elfoglaltság. Csak és kizárólag utána léphetek elő a fényre. Amikor megjönnek a társak. Mert azért jönnek, tagadhatatlanul” – folytatódik az előbb megkezdett gondolat. Hogy kell elképzelni az Ön esetében az alkotói folyamatot?

A füzet, mint technika, és mint ötletek őrzője megmaradt, ám nem teljes, kerek történetek, megformált mondatok kerülnek bele, mint a kezdetekkor, hanem valóban csak széljegyzetek. Ezen a ponton még nem kezdem el a tényleges írást. Engedem, hogy először legyen „arcuk” a hőseimnek, megismerjem a habitusukat, mi az, amit szeretnek, és mit kerülnének el nagy ívben, ha a szülőanyjuk, jelen esetben én, engedné nekik. Amikor megvan a kiindulópont, egy helyzet, amelybe szándékaim szerint belecseppennek majd a szereplőim, és már tisztában vagyok azzal is, hogy hová szeretném, ha a végén eljutnának, akkor kezdődik az igazi, már gyakorlati alkotási folyamat. Szerencsés, ha ilyenkor módom van folyamatosan, majd minden nap írni. Benne maradok a történetben, és nem kell többször visszaolvasnom, hogy például milyen színű sapkát is adtam rá a hősömre. Ha kitettem először, másodszor, harmadszor is a pontot, akkor jöhetnek csak a társak, előolvasók, „mert azért jönnek tagadhatatlanul”.

„Azt hiszem, az írással eltöltött pillanatok soha nem haszontalanok még akkor sem, ha egy történet végül nem kerül papírra, mindössze a szóbeszéd tartja életben.” A minap a szerzői oldalán lehetett ezt olvasni. Mit értett alatta?

Mondhatni, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, a papírárak kúsznak felfelé. Minden kiadó kétszer is meggondolja, hogy ilyen körülmények között mely szerző munkáját adja ki. Hiába feszít a mondanivaló, ilyen helyzetben nem árt a türelem. Ez az időszak alkalmas kutatómunkára egy következő regényhez.

Első regényeit Cornelie C. G. név alatt jegyzi. Ezek magánkiadásban jelentek meg. Mi késztette arra, hogy végül előlépjen az írói álnév mögül?

Valóban a saját nevem betűiből kis szójátékkal kitalált Cornelie C. G. néven jelentek meg az első regényeim. Részben, mert sokan még most is szívesebben olvasnak külföldi íróktól, mint magyartól. Szerencsére ez már átalakulóban van. A másik ok, amiért erre a felvett, szerzői névre esett a választásom az, hogy az eddigi történeteim mind külföldi helyszíneken játszódnak és eddig egyetlen szereplőm sem volt magyar.

2021-ben, mikor az Erawan kiadó lehetőséget adott, hogy náluk jelenjen meg a regényem, a kiadó vezetőjének kérésére váltottam a valódi nevemre, Czank Nellire. És ez a váltás tulajdonképpen egyre jobban tetszik.

Utaskísérőként sokfelé járhatott a világban. Több olyan világot felfedezett, amiről gyermekként álmodott. Miért pont New York lett a legutóbbi regénye helyszíne?

Szívesen írtam volna egy sokak által kedvelt tengerparti városkáról, valamilyen paradicsomi szigetről, de a történet szempontjából nem lett volna hiteles ez a helyszín. A regény témája megkívánta, hogy egy New York-hoz hasonló jelentőségű város adja a hátteret, így ezúttal itt hoztam össze egy találkozót a szereplőimmel. Több alkalommal jártam már arrafelé. Írás közben beugrottak képek, illatok a múltból, és kutatás közben egyszerűbb volt csak kiegészíteni ezen ismereteimet, melyeket szeretnék megmutatni az olvasóimnak is.

A Menekülés, New York, Szerelem központi témája az ember és a környezetére gyakorolt hatása. Fókuszpontba emelt ezáltal egy rendkívül aktuális problémát. Mi volt ezzel a célja?

Azt hiszem, az írótársaimhoz hasonlóan mindig olyan témát hozok fel, ami valamilyen formában megérint. A hírekből folyamatosan ömlik ránk a szinte fenyegetésnek tekinthető globális felmelegedés, a kimerülő és egyre dráguló energiahordozók kérdése. Az egyes emberek a maguk mikrokörnyezetében is sokat tehetnek azért, hogy a világ élhető maradjon, de… eljátszottam a gondolattal, mert igazán érdekelne engem is, hogy vajon léteznek-e olyan megoldások, melyek képesek lennének nagyban befolyásolni ezt az emberiség számára égető kérdést. Kérdésfelvetés, figyelemfelhívás, elgondolkodtatás és persze a szórakoztatás, ezek lennének a céljaim.

„Saját világunk teremtői vagyunk. Amit kérünk, az valósággá válik.” A Teremtő erőből származik ez a gondolat. Ez egyfajta hitvallás az Ön számára?

Szeretném hinni, hogy igen. Hiszen amire fókuszálunk, ami több figyelmet kap tőlünk, az határozza meg a mindennapjainkat. Amikor valami félrecsúszik és kedvemet szegi, figyelmeztetnem kell magamat is erre. Szándék nélkül semmi nem valósulhat meg, és persze egy jó adag hit sem árt hozzá. Volt már rá példa az életemben, hogy amit elképzeltem, azt meg is kaptam. Nem akkor és nem feltétlenül abban a formában, de jött.

Kaland, izgalom, szerelem és valamilyen fajsúlyos téma a háttérben. Mi az, ami még ezeken felül része egy Czank Nelli-írásnak?

A humor. Ha a történet megengedi, akkor egy-egy szereplőmet szabadon engedem ezen a téren. A visszajelzések alapján az olvasók kedvelik, ha legalább az egyikük karakterébe belefér a könnyedség a profizmus mellett. A humor segíthet, ha nem is megoldani, de könnyebbé, elviselhetőbbé tenni a kritikus helyzeteket. Oldja a feszültséget, ezáltal segítheti a tisztánlátást. És ilyen helyzeteket bőven kreálok a karaktereimnek.

Hogyan jellemezné a magyar szerzők hazai könyvpiacon elfoglalt helyét?

A magyar szerzők szépen, lassan, de biztosan lépegetnek előre. A szerencsésebbek vagy jól pozicionáltak nagy követőtáborral rendelkeznek, ami azért visszajelzés arra nézve, hogy nemcsak egy külföldi író tollából származó történet lehet szórakoztató, de itthon is találni olyan alkotásokat, melyek érzelmileg megérintenek, elgondolkodtatnak. Úgy látom, hogy az olvasók, bár egy hazai íróval kapcsolatban talán kritikusabbak, egyre kevésbé zárkóznak el attól, hogy magyar regényeket (is) olvassanak. Köszönjük szépen az esélyt. ☺

Mit gondol és tapasztal, mennyire fontos az önmarketing és a kommunikáció az olvasókkal?

Az jut az eszembe, ha a marketing szót hallom, hogy mostanság ez a minden. E nélkül az olvasókhoz egyszerűen nem jut el a híre egy újabb írónak, regényeknek. Nem egyszerű bekerülni a köztudatba, ahogy mondani szokták, mindez idő és energia akár a kiadó, akár a szerző részéről. Az olvasókkal való kommunikáció is érdekes kérdés. Fontos és kikerülhetetlen, hiszen nekik íródnak ezek a történetek, értük történik minden. A játékos, közös beszélgetés valakinek könnyen megy, hamar közel is kerül az olvasóihoz, aki viszont zárkózottabb vagy távolságtartónak tűnik, mert kevésbé képes kifejezni az érzéseit rövidebb posztokban, annak nehezebb a dolga.

Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozza el az egyik kedvenc könyvét és meséljen róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tegye meg ezt, kérem!

Visszagondolva a legelső meghatározó élményem, ami valamit megmozdított bennem és önkéntelenül is az írás felé irányított még a múlt században, az Vavyan Fable Halkiránynő sorozata volt. Mind világlátásában, mind írástechnikai értelemben meglepőek voltak számomra a szerző regényei. Többször megfordult a fejemben, hogy ha én így tudnék írni… ha kapnék lehetőséget arra, hogy meséljek… De erre akkor még nem került sor. Maradt az olvasás a legkülönbözőbb témákban. A lényeg mindig az volt számomra, és most is az, hogy a történet vigyen magával. Én nem ódzkodtam a kötelező olvasmányoktól sem, és a romantikán túl jöhettek a krimik is Erle Stanley Gardner-től kezdve Dan Brown-ig. Mindegyik hozzájárult ahhoz, hogy keressem a saját hangomat. Most itt vagyok, és őszinte szeretettel és érdeklődéssel várom, lesem, mit szólnak az olvasók az én regényeimhez.

Végül pedig beszéljünk kicsit a jövőről! Vannak még Önben lejegyzésre váró történetek? Milyen kötetet várhatnak Öntől legközelebb az olvasói?

Ez igazán könnyű kérdés. Bizony vannak. A következőben például melegebb éghajlatra szeretném elvinni az olvasóimat, ahol most sem maradnak izgalmak nélkül. Vajon érezhetjük magunkat jól egy gyönyörű helyen, ha éppen…

Szóval határozottan vannak terveim. Hogy mikor és milyen módon lesz olvasható, az nagyban függ attól, milyen fogadtatásra talál az olvasók körében a most megjelent Menekülés, New York, szerelem című regényem. Mert csak ismételni tudom magam, a nemzetközi helyzet fokozódik, a papírárak kúsznak felfelé.

Hálás vagyok mindenkinek, amiért velem tart. ☺