Először is azt, hogy az írás mindig is az életem elengedhetetlen része volt. Amióta az eszemet tudom, mindig írtam valamit. Novellát, mesét és később regényeket. A romantikusok és a krimik vonzottak leginkább. A történelem volt a kedvenc tantárgyam, és az általam megszeretett korok eseményeit szeretem beleszőni a regényeimbe. Sokat olvasok – mostanság leginkább életrajzokat, visszaemlékezéseket.

A férjemmel és a két kisfiammal külföldön élünk, de minden erőmmel azon vagyok, hogy a mindennapokat összehangoljam kedvenc időtöltésemmel, az írással. 😊 Szeretném, ha minél szélesebb körben megismernék a könyveimet. 😊

Mindez olyan természetesen, olyan magától értetődően alakult így. Mint ahogy már említettem, mindig szerettem írni. A novellák és mesék világa után, pedig jöttek a regények. Akkortájt kezdtem el felfedezni a nagy klasszikusokat (Jane Austen, Brontë nővérek, Elizabeth Gaskell, Louisa May Alcott…). Olvastam a könyveiket, és az azokból készült adaptációk a TV elé szegeztek. Mondhatni, a megszállottjukká váltam, nagyon szerettem elmerülni egy másik világban, hiszen annyira más volt, mint a miénk: a ruhák, a párbeszédek, a szereplők egymáshoz való viszonya.

A történelmi romantikusok azért vonzanak, mert szeretem, ahogy a párok között lassan alakulnak ki az érzelmek, az egymásra találásuk nem annyira egyszerű és magától értetődő, mint manapság, amikor bármikor, bárkivel tud randizni az ember. Minden a kor elvárásai és a társadalom által meghatározott keretek között zajlott. Nem lehetett könnyű ilyen szabályok között élni, de azért az olvasó vagy a néző szereti magát néha egy-egy szereplő helyébe képzelni.

Nem érzem nehéznek. Általában megérzem, hogy hol van a határ. Hol nem túl sok vagy nem túl kevés valamelyik aránya. Nem akarok történelemkönyv-szagú regényt írni, olyat én sem olvasok szívesen. Szeretem, ha a szereplőim természetesen beleilleszkednek az adott világba.

A krimi szeretete nálam Agatha Christie könyveivel kezdődött. Amikor a középiskolában el kellett olvasnom a Tíz kicsi négert, még nem tudtam, hogy az egyik legjobb és legizgalmasabb könyvet tartom a kezeim között. Aki olvasta, tudja, hogy egyszerűen bámulatosan van felépítve az a regény. Zseniális fordulat. Onnantól kerestem a lehetőséget, hogy minél többet olvashassak az írónőtől.

Valamiért, ha családregényt írok, és már a vége felé tartok a regénynek, krimire vágyom. Majd fordítva. Most azonban úgy érzem, hogy egy kicsit hátrahagyom a krimik világát. Egyelőre családregényekben gondolkozom. Van egy kis restanciám az olvasók felé: Lili történetét még be kell fejeznem.

A Lina múltja előtt már nagyon sok regényt írtam a sokak által emlegetett fióknak. Mind-mind romantikus regény volt, addig sohasem írtam krimit. Azonban szerettem rejtélyekről olvasni, és úgy éreztem, ideje megpróbálnom, hogy nekem sikerülne-e egy olyan bűntényről írnom, ahol az olvasók nem jönnek rá az igazságra. Izgalmas volt. Úgy csűrni-csavarni a szálakat, vagy motivációkat gyártani, ahol szinte bárki lehet a tettes. A krimiben szerintem az a legnehezebb – mármint a megírásában –, hogy tényleg csak annyi információt csepegtessünk, ami belesimul a történetbe, de később az olvasó a fejéhez kap, hogy jé, én ezt miért nem vettem észre? Hiszen én, tudom, ki lesz az elkövető.

Lina története, úgy, ahogy az összes több is, természetesen jött. Nem agyaltam rajta túl sokat, csak leültem, és írni kezdtem. Tudtam, mi az alapszituáció, tudtam, hova akarok eljutni. Az, hogy ez egy trilógia lesz, már elég korán kialakult. 😊

Nagyon sokan megszerették a történetet, szerencsére a második és harmadik rész is sok-sok olvasót vonzott. Rettenetesen izgultam, amikor az első regényem megjelent, de annyi szeretet áramlott már akkor is felém, hogy nem bántam meg.

Linát egy karakán nőnek ábrázoltam, akivel elbánt az élet. Egy szörnyű házasságban vergődött éveken át, úgy tűnt, nem sok esélye kínálkozik arra, hogy megszabaduljon a férjétől. A könyv a jelen bűntényei mellett, az ő múltját is az olvasók elé tárja. Három évig volt férjnél, egy-egy könyv egy-egy évet ölel fel ebből. A jelen eseményeiben lép színre Lévay Márton, akiket sokan a szívükbe zártak.

Sokat olvasok a témában, és leginkább kosztümös filmeket/sorozatokat nézek. Ezek minden bizonnyal hatnak rám. Rózánál egy kicsit változtattam, és nem a tőlem már megszokott „erős nőt” állítottam előtérbe. Rózának nehezebb sorsot adtam, több önváddal, elrendezett házassággal. A múltjából fakadó sérelmei miatt pedig visszahúzódóbb karakter, mint a többiek.

Szeretek erős nőkről írni, de nem hinném, hogy csak arról állíthatjuk ezt, aki odalép, és az asztalra csap. Róza másképp erős. És a történet végére kivirágzik.

Zsófia pedig egy életvidám lány. Vénlány, de nem bánja. Jókedvű, és szeretem a humorát. Mindig keresem azokat a lehetőségeket, ahol újabb és újabb karaktereket vonultathatok fel. Viszont ez egyre nehezebb.

Leginkább a könyvek. De minden bizonnyal a sorozatok és filmek is.

Ha befejezek egy regényt, mindig pihenésre „száműzőm magam”. Ami nem tart sokáig, mert már ott van a következő ötlet a fejemben. Leülök, és elkezdem írni. Ha kell, kutatok a témában. A szereplőkről gondos adatbázist vezetek. A kezdő és a végpont mindig megvan, utána csak fel kell töltenem élettel a történetet. Ha kész vagyok, többször átolvasom, hogy minden a helyére kerüljön. Utána elküldöm a bétáknak, akik átolvassák, visszajelzést adnak, vagy az elírások számát csökkentik. Utána pedig megy a szerkesztőnek, borítósnak, tördelőnek és végül nyomdához. 😊 És hamarosan kész az új könyv. Izgalmas, amikor megkapja a végső formáját az a regény, amit addig csak Word-ben láttam.

Először is kitalálom, melyik korban játszódjon a regény. Utána jönnek a karakterek, akikről már mindent feljegyzetelek, ha utalok vagy leírást készítek róluk, ne keveredjek ellenmondásokba. Amint elkezdem írni a kéziratot, úgy kezdek el kutatni. Nálam nem a kutatómunka van először, hanem az írás és a kutatás kéz a kézben jár. Néhányan tudják rólam, hogy történelem alapszakos bölcsész vagyok, így sok mindenről olvastam és hallottam már. Vannak itthon könyveim, de az internetet is bújom. Sok idő, mire mindent a helyére teszek. Fontos, hogy olyan történelmi regényt írjak, ami hű az adott korhoz. Még ha nem is éltem ott, vagy tudok mindent róla, akkor is hihető legyen.

Szerintem azért könnyű ezekkel a nőkkel „dolgoznom”, mert olyan egyszerűen megy, olyan könnyedén azonosulok velük. Valószínűleg mindegyik kicsit az én személyiségem része, csak másképp. Egyik visszafogottabb, a másik harsányabb, de mind belőlem táplálkozik. Néhányszor megpróbálkoztam az E/3 személyű írásmóddal, de úgy éreztem, úgy tudom a karakterek lényegét, legbensőbb világát, félelmeit, harcait megmutatni, ha E/1 személyben írok róluk.

Az életemnek nagyon fontos része az írás. Tudom, hogy ez az enyém, hogy nekem ezzel dolgom van. Minden megjelent könyvemre büszkeséggel tekintek. A célom, hogy megtöltsenek egy polcot. Jól haladok. 😊

Mindig erős nőkről írok, vagy olyanokról, akik a történet ideje alatt válnak azzá. Próbálok mindig olyan férfiakat melléjük elképzelni, akik így vagy úgy, de segítik, támogatják a főhősnőt. A borítóim nagy többségén csak női alak van, női névvel, kétszavas címek. Csak 18-20. század eleji regényeket írok. Talán a II. világháborúig elmerészkedek.

Fábián Janka: Emma szerelme (itt jöttem rá, hogy milyen jó is az, ha a könyvben szereplő emberek magyarok, és Magyarországon játszódik a történet). Addig leginkább külföldi szerzőktől olvastam, vagy mint kiderült magyaroktól is, akik álnéven írtak.

Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei (azt hiszem, ez sokak számára egy különleges regénysorozat).

Mostanság olvastam Kristin M. Furrier-től a Társalkodónőt, illetve A másik Watton lányt. Vagy Varga Orsolyától A szabadság virágait. Mindegyik kötet mélyen hatott rám. Nagyon szeretem Emily Hart A korona lovagjai sorozatát.

Említettem a klasszikusokat, vagy Agatha Christie-t. Bármikor elő tudom venni bármelyiket, hogy újra elmerüljek az adott korban.

Igen, jelenleg egy 18. század eleji családregényen dolgozom, amely a Rákóczi-korba vezeti vissza az olvasót. Itt nem csataleírásokra kell számítani, hanem a tőlem megszokott női nézőpontra.

Újlaky Emese a történet főszereplője, aki ebben a nehéz világban próbál érvényesülni. És ami az érdekesség, ő is kapcsolódni fog a család többi ágához, hiszen egy nagy kiterjedésű családfával dolgozom. A férfi főszereplő Gyarmaty Ádám lesz, és nagyon szeretek az ő kettősükről írni. Sok minden történik velük, remélem, az olvasó minél hamarabb a kezébe foghatja a könyvet. De még nincs kész!

Ezután következik Lili történetének második része, és már tudom mi következik utána. 😊 Vagyis ki. Ha minden úgy alakul, ahogy tervezem, nála kicsit kilépek a komforzónámból, és kevésbé lesz szimpatikus szereplő. Az elején legalábbis. Aztán majd alakul. 😊