Cserni András vagyok, húszesztendős, másodéves joghallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, s publikáló író, költő. 2022-ben végeztem az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban – nem sokkal azelőtt, hogy első regényem, a Sötét sorsok 1.: A farkasfalka megjelent. Otthonom Érd. Szabadidőmben általában írok, ez a legfőbb hobbim, de nagyon szeretek olvasni, filmeket, sorozatokat nézni, túrázni, fényképezni és rock, illetve metal koncertre járni.

A regény korunkban játszódik az általam kitalált Mistariában, valamint a mi Evilágunkban, Magyarországon. Ez előbbi hely a miénk mellett létezik, az Álca nevű mágikus „függöny” által elválasztva (csak adott helyeken van átjárás a világok közt), lakói pedig nagyjából középkori szinten élnek, sokan bírnak varázserővel, az állatok királyságokban élnek és értik az emberi beszédet, a törpék, táltosparipák, természeti szellemek nagy számban lakói Mistariának. E környezetben, a nálunk Zemplénnek, odaát Meredély-hegységnek nevezett helyen él Roland, egy csordásfarkas kamaszfiú (vagyis egy farkasember) ötvennégy farkas társaságában. Emberek közé nem mehet, mert megvetik – egyetlen kivétel a Vadon Varázslója, Wlottenill, aki Roland tanítómestere és apja helyett apja. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor a fiú egy „apró szívességet” teljesít az öreg varázslónak, s találkozik az evilági lánnyal, Szandrával. Kapcsolatuk gyorsan mélyülni kezd, ám ezt se a falka, se Wlottenill nem nézi jó szemmel, hisz evilágiak nem tudhatják meg Mistaria létezését. Ráadásul a baljós hírű előkelő család, a gátlástalan Marothanok egyre nagyobb kíváncsisággal pillantgatnak a Meredély-hegység irányába – s nem kétséges, érdeklődésük középpontjában Roland áll. S ha mindez nem lenne elég, egy gimnazistákból álló csapat érkezik táborozni ezen események evilági színterére, s közülük többen (Kristóf, Márk és Patrik) nyakig belekeverednek a konfliktusba...

Egész kis koromtól elbűvölt a mítoszok világa. Az antik mondavilággal ismerkedtem meg először, majd jött az egyiptomi, a skandináv, s még rengeteg. Miközben egyre több nép mítoszainak világába ástam bele magam, meglepetten tapasztaltam, hogy egyes mítoszrendszerek nem kapnak nekik járó figyelmet. Hiába érdekesek, s vannak tele különleges lényekkel és bölcs tanmesékkel, kevesen tudnak róluk. Ilyen a madagaszkári, az ausztrál, az inuit, vagy épp a magyar hitvilág és folklór. Mikor ez utóbbival először találkoztam (a csordásfarkasról, a magyar néphit farkasemberéről olvastam egy könyvben), annyira megtetszett, hogy elhatároztam, ezt minél többekkel meg kell ismertetnem. S mivel akkor már dédelgettem írói ambíciókat, úgy gondoltam, a legjobb út egy izgalmas regénybe csomagolni, s ekképp megőrizni a folklór elemeit. Mert ez egy olyan érték, amit nem szabad elfelejtenünk.

Mivel hitelesen akartam ábrázolni a folklorikus elemeket, mélyen a témába ástam magam az írás során – s mint említettem, előtte is. Az írás alatt újra meg újra átböngésztem a forrásokat, témába vágó szakkönyveket. Folyamatosan kerestem (és legnagyobb örömömre találtam) új, a történetbe építhető elemeket, legyen az egy mellékszereplőnek szánt, autentikus név, vagy oly fontos lények, mint a főhős csordásfarkas. A talált anyagot itt-ott az írói szabadságot kihasználva saját ötleteimmel toldottam meg (egyéni újításom például a szelletek neve), valamint szintézist teremtettem az ősmagyar elemek, s a népi folklór közt, melyek nem teljesen fedik egymást, hisz időben elváló fogalmakról van szó.

A felhasznált irodalomból Ipolyi Arnold: Magyar mythologia című kötete, a Magyar Néprajzi Lexikon szócikkei, s a Gondolat Kiadó gyűjteményes kötete (Az ősi magyar hitvilág) jelentett különösen nagy segítséget.

Több is akad. Egyrészt régóta szeretnék krimit írni. Idén végre összegyűjtöttem a bátorságom, s egy pályázatra több kriminovellát írtam, melyek közül Dorian Gray ártatlansága meg is jelent a Hatalom, pénz, szerelem antológiában. A sikeren felbuzdulva újra elővettem másfél éve félbehagyott regénykéziratomat, mely a novellákban is feltűnő Kővágó Szilárd első nyomozásáról szól. Bízom benne, hogy befejezem, s egy nap az olvasóim elé tárhatom.

Emellett több ötletem is akad, amit nem fantasy zsánerben írnék meg. Többek közt a disztópiával szemezgetek.

Elmélkedés, izgalom és érzelmek. Filozofikus alkat vagyok, így a belső monológokba és párbeszédekbe sok eszmefuttatást csempésztem – elmerenghetünk a szereplőkkel többek közt azon, hogy van-e felsőbb hatalom, megbocsátható-e a gyilkosság, milyen a helyes erkölcsi mérce. A cselekmény pörög, s az utolsó oldalig kiszámíthatatlan. Sose tudhatja az olvasó, mi vár rá (és a szereplőkre) a következő oldalon. S végül érzelmek széles skáláját vonultatom fel: a vörös hajú Márk révén gyakran kacaghatunk egy-egy jót, hogy aztán pár fejezet múlva összeszoruljon a szívünk egy farkas gyászától, majd Rolanddal együtt haragudjunk egy bárdolatlan evilágira.

Nagyon szívhez szóló, őszinte és pozitív szavakat. Mindenkinek más tetszett: ki az igényes nyelvezetet, ki a humort, ki a komplex világépítést emelte ki. Kaptam kisebb kritikákat is, melyeket igyekszem megszívlelni. A legmarkánsabb visszajelzések pedig azok, amikor olyasvalaki olvassa végig, aki a legkevésbé se könyvmoly, s közli, le se bírta tenni; vagy épp a fantasyt ki nem állhatja, ám miután befejezte, így szól: „Ha ilyen a fantasy, akkor szeretnék még olvasni ebből a műfajból valamit.”

Az erkölcsi, illetve filozófiai tartalmú kérdések, valamint a hányatott emberi sorsok a kedvenc témáim. Az ezekről való elmélkedés, a jellemek komplexitásának feltárása, s közelebb hozása az olvasóhoz nekem mindig remek élmény. Mikor erről írok, magam is jobban elmélyülök e témákban, jobban megértem őket, végiggondolok az enyémtől eltérő álláspontokat, s úgy érzem, ilyenkor többé válok. Ezt szeretném átadni az olvasóimnak is: hogy merjenek gondolkodni, legyen nyitott szívük és szemük a másra, ismerjék meg a világot. Nem kell egyetérteni a könyv egyes szereplőinek adott témákban kialakult álláspontjával, sőt. Az a szép, ha számos különböző vélemény, olvasat alakul ki.

Nem könnyű, de szeretem a kihívást. Két kritikus pont van: nyelvezetet úgy kell alakítani, hogy a fiatalabb, s az idősebb korosztályhoz is szóljon, ne legyen se túl fennkölt, se túl szlenges. A jelenetek kapcsán pedig arra vigyázok, hogy ne legyen túl naturális egyik se, főképp a haláljelenetek ne – ez tapasztalataim szerint a legifjabb olvasók mellett az idősebb korosztály számára fontos; előbbieknek még nem való, utóbbiak pedig már nem szeretik többségében.

Alapvetően a fiatal korosztálynak, 14-16 éves kortól. De akad lelkes felnőtt, s nyugdíjas olvasóm is, szóval Mistaria esetében a határ a csillagos ég. Senki se túl öreg hozzá.

A hosszabbak. Nagyon nehezen tudom röviden elmondani a történeteimet. Ha hosszabban kifejthetem, mélyebben beleáshatok a dolgokba, helyet kaphatnak érdekes mellékszereplők és több történetszál, van hely elmélkedésre, a karakterek motivációi jobban megérthetők, a világot szebben ki lehet dolgozni, s még hosszan sorolhatnám.

Nehezen tudnék egyetlen könyvet választani, úgyhogy inkább három olyanról beszélnék röviden, ami sokat tett hozzám, mint emberhez, s mint íróhoz. Böszörményi Gyula Gergő-sorozata, s az ahhoz kapcsolódó spin-offok (Monyákos Tuba-trilógia, Galetki-duológia) szintén a magyar hitvilágra és folklórra építenek. Nagyon szerethető és izgalmas, grandiózus történet, az említett szakkönyvek és a Percy Jackson-sorozat mellett a legmeghatározóbb mű, ami miatt elköteleződtem a mítoszok világa mellett. Legalább ennyire szeretem Christopher Paolini Örökség-ciklusát. Ez a négykötetes, A Gyűrűk Urával vetekedő monumentalitású mű a legapróbb részletekig kidolgozott világot tár elénk fantasztikus karakterekkel és történettel. Ami pedig külön motivációt jelentett számomra az író életútjából, hogy az első kötet kiadásakor mindössze tizenöt éves volt. Merjünk nagyot álmodni! Az utolsó mű pedig Oscar Wilde-tól a Dorian Gray arcképe. Idén ősszel olvastam, s levett a lábamról. Mély gondolatiság, költői szépségű nyelvezet, borzongás, izgalom és emlékezetes párbeszédek. Kötelező olvasmány mindenkinek!

Rövid távon: minél több emberhez eljuttatni a heteken belül megjelenő Sötét sorsok 2.: Betyárbecsületet – aminek borítóját egyébként holnap leplezem le az írói oldalamon. Ezután a következő tervezett köteteimmel foglalkozom majd: indul a trilógia zárórészének szerkesztése, folytatom a krimit, amit említettem, s verseket írok, melyekből terveim szerint májusra összeáll egy kötet, amit e-könyv formában ingyenesen elérhetővé teszek, mint ahogy az első verseskötetem esetében is tettem. Addig is a legjobbakat kívánom mindenkinek, köszönöm, hogy velem voltatok! Engedjétek meg, hogy mistariai módon, mist nyelven búcsúzzak tőletek: dai Antecst currgo graidst nu vei – vagyis az Ősök vigyázzák lépteiteket!