
Az interjú időpontja: 2026. november 20.
8 perc
| „Bettie egy reménytelenül romantikus kávé- és virágrajongó, aki az írást inkább tekinti nappali álmodozásnak, mint feladatnak.” Két fantasztikus és szórakoztató regény borítóján olvasható a neved szerzőként, de azok kedvéért, akik esetleg most találkoznak veled először, kérlek, mesélj néhány szót magadról! Mi az, ami leginkább jellemez téged? | Nagyjából, ami a fenti mondatban is áll: kávé, virágok és a végtelen romantika mánia. a könyvek, különösen a romantikus történetek, fiatal korom óta részei az életemnek, mindig is ezekben tudtam kikapcsolódni, töltődni. Legyen szó filmről, sorozatról vagy írott történetekről, a lényeg, hogy romantikus vonal is legyen benne. Számomra a romantikus történetek tanították meg azt az életszemléletet, hogy a világban mindig van valami jó, csak észre kell vennünk. Ezek miatt a történetek miatt romantizálom én is a hétköznapjaimat, amihez pedig a kávé és a virágok a legjobb kiegészítők. Mindemellett pedig feleség, és anyuka is vagyok, a családommal Debrecenben élünk és mezőgazdasággal foglalkozunk, szóval a hétköznapjaimban érdekes módon egyszerre van jelen egy nagyon is gyakorlatias világ és az állandó álmodozás. |
| Ha valaki rápillant bármelyik közösségimédia-felületedre, észreveheti, hogy tényleg imádod a kávét, és rendszeresen olvasol is. Hogyan lesz egy olvasóból egyik pillanatról a másikra szerző? Mikor, hogyan kezdtél el írni? | Az írás gondolata egészen felnőtt koromig eszembe sem jutott. Én mindig reál beállítottságú voltam, ennek megfelelően pedig könyvelőként végeztem az egyetemen, és ezen a területen is dolgoztam a családi vállalkozásunkban, egészen az első csemetém megszületéséig. Ekkor kezdett el először foglalkoztatni a gondolat, hogy milyen jó lenne írni egy saját történetet, ráadásul tökéletes kikapcsolódásnak is tűnt az anyaság újdonságai mellett. Mire a második kisfiam is megszületett, már szó szerint szükségem volt valami olyan kikapcsolódási formára, ami csak az enyém, amibe kicsit begubózhatok, és töltődhetek, ez lett számomra az írás. Az első történetemet, A komfortzóna projekt-et csak a saját szórakoztatásomra írtam, szerettem volna egy kedves történetet, ami túlcsordul a boldogságtól és a mosolygós jelenetektől. Csak, amikor már elkészültem vele és újraolvastam, fordult meg a fejemben, hogy ez talán másnak is tetszene, és küldjem el egy kiadónak. Most már tudom, hogy ez volt életem legjobb döntése. Azóta pedig az életem szinte teljes fordulatot vett karrier szempontból. Félretoltam a számokat, hogy több időm legyen a könyveimre, így most nagyrészt az írás tölti ki a napjaimat. |
| „Viszont, mint már mondtam, a szenvedélyes szerelemről szóló történetek és a valóság, két különböző dolog. Mert a valóság tele van buktatókkal, csalódásokkal és nehézségekkel, amikre csak biztos, kockázatmentes alapokkal lehet felkészülni.” A regényeidben hangsúlyos szerepet kap a válaszút előtt állás vagy egy nehéz élethelyzet utáni újrakezdés. Mit gondolsz ezeknek a megjelenéséről, fontosságáról, hatásáról az irodalomban? | Különösen közel állnak hozzám ezek a témák, mert őszintén hiszek benne, hogy az életben bármikor belevághatunk valami újba, és hozhatunk mások számára talán meglepő, de számunkra önazonos döntéseket. Ha nem hinnék ebben, most valószínűleg nem lennének kiadott könyveim, és továbbra is egy olyan szakmában dolgoznék, amiben nem találtam meg igazán önmagamat. Szerintem hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha egyszer választottunk egy utat, azon kell továbbmennünk. Pedig közben változunk, és előfordulhat, hogy ami néhány évvel korábban még jó volt számunkra, ma már nem tesz boldoggá. Az irodalomban mindig is azt szerettem leginkább, hogy rálátást ad más perspektívákra, ezáltal pedig hatással lehet a saját gondolkodásunkra is. Minél többet olvasunk ezekről a témákról, annál általánosabbá válik az emberek számára, hogy a saját életükben is elgondolkodjanak ezekről, és én tényleg azt kívánom mindenkinek, hogy a megtalálja önmagát, és azokat a dolgokat, amik igazán boldoggá teszik az életben. |
| Különleges történetek születnek meg a kezeid között. Mi az, ami igazán foglalkoztat téged? Mi az, amit szeretnél megmutatni, átadni azoknak, akik a te regényeidet választják? | A harmadik regényem megírása után most már ki merem jelenteni, hogy a történeteim leginkább a karaktereim önmagukra találásáról szólnak. Arról, hogy merjenek önmaguk lenni a hibáikkal és különlegességeikkel együtt, és merjenek lépéseket tenni a boldogságuk érdekében. Szeretném, ha az olvasóim reménnyel feltöltődve zárnák be a könyveimet, és azt gondolnák, "Igen, a világ lehet egy jó hely is!". Mindez csak azon múlik, mit veszünk észre belőle, és úgy gondolom, a romkomok ehhez nagyon jó eszközök, mert a mondanivalót egy mosolygós történetbe bújtatják. |
| Mi a legfőbb ihletforrásod? Mi inspirál téged igazán? Honnan jönnek az ötletek? | Talán túl klisés azt írni, hogy az élet, de imádom a kliséket, így ezt írom! Mindig is szerettem más emberek helyzetébe beleképzelni magam, azon gondolkodni, vajon mit miért tesznek, mit érezhetnek egy adott helyzetben. Minden történetemben megbújik valami a saját élettapasztalataimból is, még akkor is, ha azt végül egy teljesen más karakteren vagy élethelyzeten keresztül mesélem el. A konkrét jeleneteket és helyszíneket tekintve pedig már annyi romantikus komédiát fogyasztottam az életem során, hogy lassan tényleg úgy érzem, a vénáimban csörgedeznek ezek az ötletek. |
| „(..) már értem, hogy kockázatot vállalni, nem azt jelenti, hogy meggondolatlanul beleugrasz valamibe, hanem hogy a lehetőségek mindkét oldalát ismerve, a jót és rosszat is, belevágsz, mert bízol az előbbiben, de az utóbbit is képes vagy elfogadni.” Az első regényed 2025-ben jelent meg. Milyen érzés volt elindulni azon az úton, hogy a kéziratodból kézzel fogható kötet legyen? Hogyan emlékszel vissza ma erre az időszakra? | Az érzés, ami ezt az időszakot leginkább jellemezte számomra, az az izgatottság volt. Mivel azért a reál beállítottságú agyam is működik, igyekeztem realisztikusan gondolkodni, hiszen annyi nehézségekkel teli történetről lehet hallani a könyvkiadás során, így felkészültem a legrosszabbakra is. Ezzel szemben én meglehetősen pozitív tapasztalatokkal rendelkezem, ami a kiadómnak köszönhető; technikai szempontból gördülékenyen mentek a dolgok, és fél év leforgása alatt már kezemben is tarthattam a kész könyvemet. Nagyjából addig a pillanatig az agyam fel sem fogta igazán, mi is történik, és hogy a könyvem tényleg kint lesz a könyvesboltokban. Amikor pedig megérkeztek az első visszajelzések, és először tapasztaltam meg, hogy az olvasóknak tetszik, amit írok, akkor a fellegekben szárnyaltam, és azóta se nagyon landoltam. |
| Hogyan született meg A komfortzóna projekt? | A komfortzóna projektet 2024 januárjában kezdtem el írni, amikor már a nagyobbik kisfiam 3, a kisebbik pedig 1,5 éves volt, és úgy igazán benne voltam a kisgyerekes anyaság fárasztó útvesztőjében. Akkoriban az olvasás volt a kikapcsolódásom, és egy hang minden jó könyv bezárása után azt suttogta nekem, hogy de jó lenne írni egy saját történetet. Kilépni kicsit a valóságból, teremteni egy sajátos kis világot, és ott töltődni. Így határoztam el 2024 elején, hogy nekivágok, és minden nap leülök egy kicsit írni. Méghozzá egy olyan történetet, ami tele van boldogsággal, cuki helyszínekkel, kedves, szerethető szereplőkkel. Magamnak írtam. Csupa olyan dolgot, amiről én szeretek olvasni, és ami engem megmosolyogtat. Így született meg Hannah és Dylan története, akik mindketten elzárkóznak a szerelemtől, más-más okokból, de amikor összetalálkoznak az életben, akárhogy is próbálkoznak, nem tudnak ellene mit tenni. Hiszen végtére is a szerelem mindent legyőz. |
| A második regényed még friss, néhány hónappal ezelőtt jelent meg. Milyen kérdéseket boncolgat Az Ex-terápia? | Az Ex-terápia is az újrakezdésről szól, de annak egy kicsit másabb formájáról, mint A komfortzóna projekt esetén. Itt a főhősnőnk Laney, aki egy rosszul működő házasságból lép ki és kezd új életet a két kisgyerekével. Persze arra nem számít, hogy néhány bonyodalomnak köszönhetően kénytelen együtt élni a legjobb barátnője hét évvel fiatalabb öccsével, a mindig morcos, tetoválóművész Aiden-nel, aki meglehetősen nehéz időszakon ment keresztül az életben a szülei elvesztését követően, és a saját zárkózott természetének elfogadásában, arról nem is beszélve, hogy titokban mindig is szerelmes volt Laney-be, de sosem hitte el, hogy elég jó lehet a nő számára. A könyv boncolgatja egyrészt a szingli anyaság nehézségeit, az újra önmgaunkra találást, azt, hogy ki is vagyok én, mint anya, nő, és szerelmes partner. A férfi karakter oldaláról pedig előjönnek olyan témák, mint a gyászfeldolgozás, bűntudat kezelés, és önmagunk elfogadása a nehézségeinkkel együtt. |
| Van bármilyen különleges vagy meghatározó élményed, ami a regényeidhez kapcsolódik? | Több is van, de amit leginkább kiemelnék, az egy olvasói levél volt. Egy kézzel írt, A4-es levél és két horgolt szívecske érkezett hozzám, amit a küldője írt bene, pedig könnyeket csalt a szemembe. A részleteket nem mondhatom el, hiszen személyes dolgokról volt szó benne, de a küldője leírta a levélben, hogy egy nagyon nehéz élethelyzetben van éppen, és hogy pont ekkor talált rá A komfortzóna projekt című könyvem, és hogy mennyire jól esett a lekének, és mennyi erőt adott neki a könyv mondanivalója. Biztos vagyok benne, hogy egész életemben emlékezni fogok erre a levélre, amit most is a könyvespolcomon őrizgetek. Ez volt az a pillanat amikor először tudtam igazán kimondani: Ezért éri meg írni! Ez a könyvek erje! |
| Két regénnyel a hátad mögött ma milyen szerepet tölt be az életetekben az írás? | Meglehetősen nagy szerepet. Úgy mondanám, hogy az első könyvem megírása közben, nem csak a karakterem jött rá, hogy mivel is szeretne foglalkozni az életben, hanem én magam is. Kitalálni két karakter fejlődésének és szerelemre találásának útját, mára a legmotiválóbb tevékenységgé vált az életemben. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért nemcsak a saját önkifejezési módomat találtam meg az írásban, hanem az olvasókat is, akik támogatásukkal lehetővé teszik, hogy ezzel foglalkozzam. |
| Van számodra különösen fontos vagy kedves, izgalmas része annak, ahogy körvonalazódik, megszületik egy történet, vagy akár csak egy karakter? | Az írás első lépése számomra, hogy kitaláljam a karaktereim belső konfliktusát és a könyvön átívelő fejlődésüket, csak ezek után pakolom a cselekményeket a karakterek mellé. Ez egy meglehetősen gondolkodós folyamat, így nagyon élvezem, amikor ezután átléphetek abba a fázisba, hogy kialakítsam a világukat, a helyszíneket, ahol a történet játszódni fog, és hogy összességében megteremtsem az egész könyv esztétikáját. Ilyenkor kezd számomra igazán életre kelni az a világ, ami addig csak a fejemben létezett. |
| A történeteid különböző témát és élethelyzetet dolgoznak fel, de közös bennük, hogy egy szempillantás alatt képesek magukkal ragadni az olvasókat. Milyen volt életedben először visszajelzést kapni arról, amit írtál, és milyen most? | Hihetetlen volt akkor is, és most is! Számomra az az egyik legnagyobb dicséret, amikor egy olvasó azt mondja, hogy nem tudta letenni a könyvet, és egy-két nap alatt kiolvasta, mert annyira megával ragadták a szereplők, cselekmények. Magamról is tudom, hogy az igazán jó történeteket megállás nélkül olvasni akarom, így ez a lehető legnagyobb öröm számomra, amikor valaki ezt az én történeteim kapcsán érzi. A mai napig megdöbbenek az olvasói vélemények olvasása közben, hogy az emberek milyen jól átérzik azt, amit írás közben szerettem volna átadni az adott könyvvel.
|
| Minden szerzőnek van egyedi stílusa, hangja, amitől a történeteiről csukott szemmel is meg lehet mondani, hogy ki írta. Ha három dolgot emelhetnél ki a saját történeteiddel kapcsolatban, amit biztosan megkap az olvasó, ha ezeket olvassa, mik lennének azok? Mitől lesz igazán Bettie Hartos egy történet? | Szeretném azt gondolni, hogy a történeteimet körüllengi egy amolyan szerethetően álmodozó hangulat, amitől az olvasónak mosolyoghatnékja támad. Nem úgy szeretném megszépíteni a világot, mintha nem lennének benne nehézségek, hanem inkább arra helyezni a hangsúlyt, hogy ezek mellett is rengeteg jó dolog létezik, amit érdemes észrevenni. A romantikában pedig nagyon szeretem az apróságokat: a kis gesztusokat, az egymásra figyelést, a csipkelődést, a lassan kialakuló kötődést. Azt, amikor nem feltétlenül egy hatalmas, romantikus gesztusból tudjuk, hogy két ember szereti egymást, hanem abból, ahogyan a másik kávéját elkészítik. Ezen kívül, amivel biztosan találkozhatnak az olvasók a regényeimben, az a épp aktuális pop-kulturális kedvenceim említése a történeteimben. Nem tagadom, a Taylor Swift, Gossip Girl és egyéb reality utalások mind a saját kis hóbortjaim az írásaimba csempészve. Na meg a rengeteg kávé és virág sem maradhat ki a történeteimből! |
| Van olyan saját olvasmányélményed, ami meghatározó erejű volt, esetleg még inspirált is? | Rengeteg olyan könyv van, ami hatással volt rám az életem különböző szakaszaiban, csak hogy párat említsek: Harry Potter könyvek, Stephen Chobsky: Egy különc srác feljegyzései, Jane Austen könyvei, Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem sorozata. Magyar szerzők közül pedig Budai Lotti: Tök-életlen életek sorozata volt rám meghatározó hatással. |
| Mesélj egy kicsit a jövőről. Milyen történetet várhatnak tőled legközelebb az olvasók? | Jelenleg a harmadik kéziratomon dolgozom, amely A komfortzóna projektben megismert mellékszereplők saját története lesz. Ebben a könyvben elég merészen elkalandoztam a feminizmus, a nőkkel szembeni társadalmi elvárások, a hatalmi dinamika és az olyan kérdések felé, mint a hogyan tudjuk megőrizni vagy éppen újra megtalálni önmagunkat olyan kapcsolatokban, amelyek megpróbálnak kisebbé tenni bennünket. Mindezt persze igyekeztem a megszokott romkom könnyedségbe burkolni, ami nem volt egyszerű, de szeretem az ilyen kihívásokat. A jövőt tekintve biztosan állíthatom, hogy megmaradok a romkomok vonalán, de igyekszem a mosolygós pillanatok közé mindig egy kis plusz mondanivalót is csempészni. A következő években szeretnék minél több időt az írásnak szentelni. Nagy álmom egy kisvárosi románc sorozat megírása, a jövőben ezen szeretnék dolgozni. |
Nagyjából, ami a fenti mondatban is áll: kávé, virágok és a végtelen romantika mánia. a könyvek, különösen a romantikus történetek, fiatal korom óta részei az életemnek, mindig is ezekben tudtam kikapcsolódni, töltődni. Legyen szó filmről, sorozatról vagy írott történetekről, a lényeg, hogy romantikus vonal is legyen benne. Számomra a romantikus történetek tanították meg azt az életszemléletet, hogy a világban mindig van valami jó, csak észre kell vennünk. Ezek miatt a történetek miatt romantizálom én is a hétköznapjaimat, amihez pedig a kávé és a virágok a legjobb kiegészítők. Mindemellett pedig feleség, és anyuka is vagyok, a családommal Debrecenben élünk és mezőgazdasággal foglalkozunk, szóval a hétköznapjaimban érdekes módon egyszerre van jelen egy nagyon is gyakorlatias világ és az állandó álmodozás.
Az írás gondolata egészen felnőtt koromig eszembe sem jutott. Én mindig reál beállítottságú voltam, ennek megfelelően pedig könyvelőként végeztem az egyetemen, és ezen a területen is dolgoztam a családi vállalkozásunkban, egészen az első csemetém megszületéséig. Ekkor kezdett el először foglalkoztatni a gondolat, hogy milyen jó lenne írni egy saját történetet, ráadásul tökéletes kikapcsolódásnak is tűnt az anyaság újdonságai mellett.
Mire a második kisfiam is megszületett, már szó szerint szükségem volt valami olyan kikapcsolódási formára, ami csak az enyém, amibe kicsit begubózhatok, és töltődhetek, ez lett számomra az írás. Az első történetemet, A komfortzóna projekt-et csak a saját szórakoztatásomra írtam, szerettem volna egy kedves történetet, ami túlcsordul a boldogságtól és a mosolygós jelenetektől. Csak, amikor már elkészültem vele és újraolvastam, fordult meg a fejemben, hogy ez talán másnak is tetszene, és küldjem el egy kiadónak. Most már tudom, hogy ez volt életem legjobb döntése.
Azóta pedig az életem szinte teljes fordulatot vett karrier szempontból. Félretoltam a számokat, hogy több időm legyen a könyveimre, így most nagyrészt az írás tölti ki a napjaimat.
Különösen közel állnak hozzám ezek a témák, mert őszintén hiszek benne, hogy az életben bármikor belevághatunk valami újba, és hozhatunk mások számára talán meglepő, de számunkra önazonos döntéseket. Ha nem hinnék ebben, most valószínűleg nem lennének kiadott könyveim, és továbbra is egy olyan szakmában dolgoznék, amiben nem találtam meg igazán önmagamat.
Szerintem hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha egyszer választottunk egy utat, azon kell továbbmennünk. Pedig közben változunk, és előfordulhat, hogy ami néhány évvel korábban még jó volt számunkra, ma már nem tesz boldoggá.
Az irodalomban mindig is azt szerettem leginkább, hogy rálátást ad más perspektívákra, ezáltal pedig hatással lehet a saját gondolkodásunkra is. Minél többet olvasunk ezekről a témákról, annál általánosabbá válik az emberek számára, hogy a saját életükben is elgondolkodjanak ezekről, és én tényleg azt kívánom mindenkinek, hogy a megtalálja önmagát, és azokat a dolgokat, amik igazán boldoggá teszik az életben.
A harmadik regényem megírása után most már ki merem jelenteni, hogy a történeteim leginkább a karaktereim önmagukra találásáról szólnak. Arról, hogy merjenek önmaguk lenni a hibáikkal és különlegességeikkel együtt, és merjenek lépéseket tenni a boldogságuk érdekében. Szeretném, ha az olvasóim reménnyel feltöltődve zárnák be a könyveimet, és azt gondolnák, "Igen, a világ lehet egy jó hely is!". Mindez csak azon múlik, mit veszünk észre belőle, és úgy gondolom, a romkomok ehhez nagyon jó eszközök, mert a mondanivalót egy mosolygós történetbe bújtatják.
Talán túl klisés azt írni, hogy az élet, de imádom a kliséket, így ezt írom! Mindig is szerettem más emberek helyzetébe beleképzelni magam, azon gondolkodni, vajon mit miért tesznek, mit érezhetnek egy adott helyzetben. Minden történetemben megbújik valami a saját élettapasztalataimból is, még akkor is, ha azt végül egy teljesen más karakteren vagy élethelyzeten keresztül mesélem el.
A konkrét jeleneteket és helyszíneket tekintve pedig már annyi romantikus komédiát fogyasztottam az életem során, hogy lassan tényleg úgy érzem, a vénáimban csörgedeznek ezek az ötletek.
Az érzés, ami ezt az időszakot leginkább jellemezte számomra, az az izgatottság volt. Mivel azért a reál beállítottságú agyam is működik, igyekeztem realisztikusan gondolkodni, hiszen annyi nehézségekkel teli történetről lehet hallani a könyvkiadás során, így felkészültem a legrosszabbakra is. Ezzel szemben én meglehetősen pozitív tapasztalatokkal rendelkezem, ami a kiadómnak köszönhető; technikai szempontból gördülékenyen mentek a dolgok, és fél év leforgása alatt már kezemben is tarthattam a kész könyvemet. Nagyjából addig a pillanatig az agyam fel sem fogta igazán, mi is történik, és hogy a könyvem tényleg kint lesz a könyvesboltokban. Amikor pedig megérkeztek az első visszajelzések, és először tapasztaltam meg, hogy az olvasóknak tetszik, amit írok, akkor a fellegekben szárnyaltam, és azóta se nagyon landoltam.
A komfortzóna projektet 2024 januárjában kezdtem el írni, amikor már a nagyobbik kisfiam 3, a kisebbik pedig 1,5 éves volt, és úgy igazán benne voltam a kisgyerekes anyaság fárasztó útvesztőjében. Akkoriban az olvasás volt a kikapcsolódásom, és egy hang minden jó könyv bezárása után azt suttogta nekem, hogy de jó lenne írni egy saját történetet. Kilépni kicsit a valóságból, teremteni egy sajátos kis világot, és ott töltődni. Így határoztam el 2024 elején, hogy nekivágok, és minden nap leülök egy kicsit írni. Méghozzá egy olyan történetet, ami tele van boldogsággal, cuki helyszínekkel, kedves, szerethető szereplőkkel. Magamnak írtam. Csupa olyan dolgot, amiről én szeretek olvasni, és ami engem megmosolyogtat.
Így született meg Hannah és Dylan története, akik mindketten elzárkóznak a szerelemtől, más-más okokból, de amikor összetalálkoznak az életben, akárhogy is próbálkoznak, nem tudnak ellene mit tenni. Hiszen végtére is a szerelem mindent legyőz.
Az Ex-terápia is az újrakezdésről szól, de annak egy kicsit másabb formájáról, mint A komfortzóna projekt esetén. Itt a főhősnőnk Laney, aki egy rosszul működő házasságból lép ki és kezd új életet a két kisgyerekével. Persze arra nem számít, hogy néhány bonyodalomnak köszönhetően kénytelen együtt élni a legjobb barátnője hét évvel fiatalabb öccsével, a mindig morcos, tetoválóművész Aiden-nel, aki meglehetősen nehéz időszakon ment keresztül az életben a szülei elvesztését követően, és a saját zárkózott természetének elfogadásában, arról nem is beszélve, hogy titokban mindig is szerelmes volt Laney-be, de sosem hitte el, hogy elég jó lehet a nő számára. A könyv boncolgatja egyrészt a szingli anyaság nehézségeit, az újra önmgaunkra találást, azt, hogy ki is vagyok én, mint anya, nő, és szerelmes partner. A férfi karakter oldaláról pedig előjönnek olyan témák, mint a gyászfeldolgozás, bűntudat kezelés, és önmagunk elfogadása a nehézségeinkkel együtt.
Több is van, de amit leginkább kiemelnék, az egy olvasói levél volt. Egy kézzel írt, A4-es levél és két horgolt szívecske érkezett hozzám, amit a küldője írt bene, pedig könnyeket csalt a szemembe. A részleteket nem mondhatom el, hiszen személyes dolgokról volt szó benne, de a küldője leírta a levélben, hogy egy nagyon nehéz élethelyzetben van éppen, és hogy pont ekkor talált rá A komfortzóna projekt című könyvem, és hogy mennyire jól esett a lekének, és mennyi erőt adott neki a könyv mondanivalója. Biztos vagyok benne, hogy egész életemben emlékezni fogok erre a levélre, amit most is a könyvespolcomon őrizgetek. Ez volt az a pillanat amikor először tudtam igazán kimondani: Ezért éri meg írni! Ez a könyvek erje!
Meglehetősen nagy szerepet. Úgy mondanám, hogy az első könyvem megírása közben, nem csak a karakterem jött rá, hogy mivel is szeretne foglalkozni az életben, hanem én magam is. Kitalálni két karakter fejlődésének és szerelemre találásának útját, mára a legmotiválóbb tevékenységgé vált az életemben. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért nemcsak a saját önkifejezési módomat találtam meg az írásban, hanem az olvasókat is, akik támogatásukkal lehetővé teszik, hogy ezzel foglalkozzam.
Az írás első lépése számomra, hogy kitaláljam a karaktereim belső konfliktusát és a könyvön átívelő fejlődésüket, csak ezek után pakolom a cselekményeket a karakterek mellé. Ez egy meglehetősen gondolkodós folyamat, így nagyon élvezem, amikor ezután átléphetek abba a fázisba, hogy kialakítsam a világukat, a helyszíneket, ahol a történet játszódni fog, és hogy összességében megteremtsem az egész könyv esztétikáját. Ilyenkor kezd számomra igazán életre kelni az a világ, ami addig csak a fejemben létezett.
Hihetetlen volt akkor is, és most is! Számomra az az egyik legnagyobb dicséret, amikor egy olvasó azt mondja, hogy nem tudta letenni a könyvet, és egy-két nap alatt kiolvasta, mert annyira megával ragadták a szereplők, cselekmények. Magamról is tudom, hogy az igazán jó történeteket megállás nélkül olvasni akarom, így ez a lehető legnagyobb öröm számomra, amikor valaki ezt az én történeteim kapcsán érzi. A mai napig megdöbbenek az olvasói vélemények olvasása közben, hogy az emberek milyen jól átérzik azt, amit írás közben szerettem volna átadni az adott könyvvel.
Szeretném azt gondolni, hogy a történeteimet körüllengi egy amolyan szerethetően álmodozó hangulat, amitől az olvasónak mosolyoghatnékja támad. Nem úgy szeretném megszépíteni a világot, mintha nem lennének benne nehézségek, hanem inkább arra helyezni a hangsúlyt, hogy ezek mellett is rengeteg jó dolog létezik, amit érdemes észrevenni.
A romantikában pedig nagyon szeretem az apróságokat: a kis gesztusokat, az egymásra figyelést, a csipkelődést, a lassan kialakuló kötődést. Azt, amikor nem feltétlenül egy hatalmas, romantikus gesztusból tudjuk, hogy két ember szereti egymást, hanem abból, ahogyan a másik kávéját elkészítik.
Ezen kívül, amivel biztosan találkozhatnak az olvasók a regényeimben, az a épp aktuális pop-kulturális kedvenceim említése a történeteimben. Nem tagadom, a Taylor Swift, Gossip Girl és egyéb reality utalások mind a saját kis hóbortjaim az írásaimba csempészve. Na meg a rengeteg kávé és virág sem maradhat ki a történeteimből!
Rengeteg olyan könyv van, ami hatással volt rám az életem különböző szakaszaiban, csak hogy párat említsek: Harry Potter könyvek, Stephen Chobsky: Egy különc srác feljegyzései, Jane Austen könyvei, Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem sorozata. Magyar szerzők közül pedig Budai Lotti: Tök-életlen életek sorozata volt rám meghatározó hatással.
Jelenleg a harmadik kéziratomon dolgozom, amely A komfortzóna projektben megismert mellékszereplők saját története lesz. Ebben a könyvben elég merészen elkalandoztam a feminizmus, a nőkkel szembeni társadalmi elvárások, a hatalmi dinamika és az olyan kérdések felé, mint a hogyan tudjuk megőrizni vagy éppen újra megtalálni önmagunkat olyan kapcsolatokban, amelyek megpróbálnak kisebbé tenni bennünket. Mindezt persze igyekeztem a megszokott romkom könnyedségbe burkolni, ami nem volt egyszerű, de szeretem az ilyen kihívásokat. A jövőt tekintve biztosan állíthatom, hogy megmaradok a romkomok vonalán, de igyekszem a mosolygós pillanatok közé mindig egy kis plusz mondanivalót is csempészni. A következő években szeretnék minél több időt az írásnak szentelni. Nagy álmom egy kisvárosi románc sorozat megírása, a jövőben ezen szeretnék dolgozni.
Az interjúban említett könyvek

Az Ex-terápia
Kiadás éve: 2026

