Az interjú időpontja: 2025. november 28.
| Azok kedvéért, akik előtt esetleg még ismeretlen a neved, mesélj egy pár szót magadról, kérlek? Ki Andrea O’Lacy, és mi az, amit érdemes tudni róla? | Férjemmel és két kisfiammal Üllőn élek. A nagyobbik fiam óvodás, a kicsi még csak 20 hónapos. Akkor tudok dolgozni, amikor alszanak, így elég hosszúak a napjaim. 😊 Úgy tízéves korom körül kezdtem el írni. Még megvannak a spirálfüzetek, amiket történetekkel töltöttem meg. Mindig is az irodalom felé húzott a szívem, így bölcsészkaron végeztem, könyvtárosként. Sajnos nem sokáig tudtam a pályán maradni, de még mindig visszavágyom. Fontos szempont az életemben, hogy a gyerekeimet is olvasóvá neveljem. Ez jól működik, mert annyit kell nekik olvasnom, hogy a saját történeteimből nem tudok idézni, de bármikor felmondom az ő kedvenc meséiket. 😊 |
| Mi motivált téged egy hosszabb történet elmesélésére, a regényírásra? | Mindig is tele voltam történetekkel, nem volt olyan "na most” pillanat az életemben. Filmszerűen peregnek a cselekmények a fejemben. Amikor kívülről csak annyi látszik, hogy porszívózok, vagy mosogatok, valójában akkor is a regényeimet írom. Hogy miért nem novella? A rövid elbeszélés egyszerűen nem megy. Nem tudom besűríteni a mondandómat. Nagy problémám van a fülszöveg megírásával is. |
| Az első regényed, az idén megjelent Lady Anna Bell, a XIX. századi Angliába kalauzolja az olvasókat. Mesélj erről a történetről egy kicsit! | Anna Bell egy szegény családból származó szolgálólány, akiben nagyon nagy a tudásszomj. Szelíd, gondoskodó, de igen határozott jellem. A történet elején Anna megmenti a „gazdája”, a grófnő életét, az asszony pedig végül megteszi az örökösének. Amikor bekerül az úri közegbe, az élete teljesen megváltozik. Nem tudja levetkőzni a múltját, és nem is akarja, ezért sok a belső vívódás. A grófnő megkéri egy jó barátját, Gabrielt, hogy segítse Anna beilleszkedését a társaságba. Szerelmük lassan bontakozik ki, miközben az arisztokrácia erőlteti származásuk szerinti szerepeiket: Anna nem akar alávetett lenni, Gabriel pedig nem akar csak „úriemberként” élni. Kettejük útját ármányok, félreértések és társadalmi előítéletek tarkítják. De a legfontosabb kérdéskör a hovatartozás. |
| Napjainkban nagyon kedvelt korszak a történelmi, történelmi romantikus zsáner olvasói között a regency, vagyis a régenskorszak. Mi ösztönzött téged, hogy ebbe az időszakba helyezd a történeted és a karaktereid? | Leginkább Jane Austen és Thomas Hardy. Rengeteget olvastam tőlük, és a Jane Austen regényei alapján elkészült filmeket is láttam. Alapvetően vonzott a díszlet, a helyszín, a kosztümök, a kifinomult párbeszédek. Ikonikus irodalmi alakok, akik két különböző társadalmi réteget mutatnak be. Míg Austennál a középosztály és felső osztály világát láthatjuk, Hardynál a szegényebb munkásosztályt. A kor, amiben írok, tehát az 1820-as évek, valahol félúton van közöttük. |
| Mi a vonzó számodra a történelmi romantikus zsánerben? | Nagy fájdalom számomra, hogy mindent - írásban és szóban is - lerövidítünk, például szívesen helyett: szivi. Valószínűleg meg tudnám számolni, hányszor mondtam ki az életemben. Azt gondolom, ez a tendencia a lassú elbutuláshoz vezet. A realista regényeknél jóval nagyobb a szabadság, már csak a nyelvezet miatt is. Szeretem, hogy a történelmi regényeknél nem írhatok le bármit, bármilyen stílusban. Szeretem, hogy alaposan utána kell néznem, és hónapokig tart a kutatómunka azért, hogy hiteles legyen a történet. |
| Hogyan élted meg az első regényed elkészülésének folyamatait? Milyen érzés laikusként belecsöppenni a kortárs irodalom világába? | Egy regény megszületése izgalmas dolog. Ugyanakkor rendkívül nehéz. Kicsit tényleg olyan, mint egy csecsemő világrahozatala. Aki azt gondolja, hogy megírni nehéz egy történetet, az téved. Formázni és a nagyközönség számára eladhatóvá tenni az. Milyen belecsöppeni ebbe a gépezetbe, amit kortárs irodalomnak nevezünk? Borzalmas. A piac túltelített és kicsi. Manapság mindent lecserélünk. Sem a személyeknek, sem a tárgyaknak nincs értéke. Hajszoljuk a gyorsan megkapható szórakozás,t és státusszimbólummá vált a stressz. Ebbe a világba regényt írni lehet, de hogy fent maradjon értékként, mint egy Petőfi mű? Lehetetlen. |
| Szerzőként mi inspirál téged a leginkább? Miből születnek meg a történeteid? | A gyerekkori és felnőttkori traumáimat transzformálom át. A világfájdalmamat próbálom kiírni magamból. |
| Igazán nagy közönségnek örvendő zsánerben alkotsz. Milyen érzés volt, amikor megérkeztek az első olvasói visszajelzések, vélemények? | A tapasztalataim szerint a nagy közönség a realista regényeket olvassa, nem a történelmit. A legfontosabb visszajelzés az első könyvbemutató előtt volt. Egy irodalmárral, Topor Istvánnal készültem beszélgetni, és természetesen elkérte a könyvet, hogy elolvassa a bemutatóra. Életemben nem izgultam még annyira, mint akkor. Tudtam, hogy több száz ember leveheti a könyvesbolt polcáról, de úgy éreztem, az a rengeteg munka akkor és ott összpontosul, abban az egyetlen emberben. |
| „Az élet egy pontatlan szerkezet, amely gyakran javításra szorul.” – Van, amit visszanézve máshogy írnál meg a regényedben? Van olyan tanács, amit az első regényed után kaptál, és a későbbi írásaidban tudsz hasznosítani? | Egy könyvet nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Nyolc évvel ezelőtt írtam meg Anna történetét. A mai fejemmel biztosan másként írnám meg, de nem azért, mert a megjelenés óta megbántam valamit. Egyszerűen már nem vagyok abban az élethelyzetben. Anna két világ között lebeg, keresi a helyét. Én is ezt tettem akkor, ezt írtam ki magamból. Tanácsot nem kaptam. 😊 |
| Bár még csak egy regényed ismeri a közönség, te magad mit érzel, mi az a három dolog, amitől igazán a tiéd, hozzád kapcsolható lesz egy történet. | Mondjuk a stílusomra vonatkozóan: rövid fejezetek, kevés leíró rész, csattanós dialógusok. Az én fejemben születnek meg a történetek, amiket a napi gondok keltenek életre. Ettől jobban nem lesz hozzám kapcsolható. |
| Olvasóként van olyan történet, vagy szerző, ami/aki meghatározó volt számodra, és a kedvencek között foglal helyet? | Kettőt már említettem, de akkor jöjjenek a magyarok! Szabó Magda: Az ajtó. Jókai Anna: A feladat. Zsiga Henrik: A remény koordinátái. Kosztolányi Dezső: A pacsirta. Wass Albert: A funtinelli boszorkány. |
| Bár még csak egy regényt olvashattunk tőled, akik követik az írói oldalaid, azok tudják, hogy már szorgalmasan dolgozol a következő köteteken, rengeteg terved van a jövőt illetően. Mesélj ezekről, kérlek! | Anna története régóta „porosodik”. Amikor nyolc évvel ezelőtt megírtam és mindenhonnan visszautasítás érkezett, nagy csalódásomban csak magamnak írtam, terápiás jelleggel. Viszont amikor az Álomgyár rábólintott a kiadásra, olyan nagy löketet adott, hogy másnap elkezdtem a kutatómunkát egy olyan történetnél, ami már évek óta a fejemben volt. 2025. január elsején elkezdtem írni Emily történetét, július közepén fejeztem be, és Anna utolsó bemutatóján, október 6-án elkezdtem írni a harmadik könyvet is, aminek nagyjából a felénél tartok. Terveim szerint 2026-ban két könyvem fog megjelenni, és megírom közben a negyediket is. |
Férjemmel és két kisfiammal Üllőn élek. A nagyobbik fiam óvodás, a kicsi még csak 20 hónapos. Akkor tudok dolgozni, amikor alszanak, így elég hosszúak a napjaim. 😊 Úgy tízéves korom körül kezdtem el írni. Még megvannak a spirálfüzetek, amiket történetekkel töltöttem meg. Mindig is az irodalom felé húzott a szívem, így bölcsészkaron végeztem, könyvtárosként. Sajnos nem sokáig tudtam a pályán maradni, de még mindig visszavágyom. Fontos szempont az életemben, hogy a gyerekeimet is olvasóvá neveljem. Ez jól működik, mert annyit kell nekik olvasnom, hogy a saját történeteimből nem tudok idézni, de bármikor felmondom az ő kedvenc meséiket. 😊
Mindig is tele voltam történetekkel, nem volt olyan "na most” pillanat az életemben. Filmszerűen peregnek a cselekmények a fejemben. Amikor kívülről csak annyi látszik, hogy porszívózok, vagy mosogatok, valójában akkor is a regényeimet írom. Hogy miért nem novella? A rövid elbeszélés egyszerűen nem megy. Nem tudom besűríteni a mondandómat. Nagy problémám van a fülszöveg megírásával is.
Anna Bell egy szegény családból származó szolgálólány, akiben nagyon nagy a tudásszomj. Szelíd, gondoskodó, de igen határozott jellem. A történet elején Anna megmenti a „gazdája”, a grófnő életét, az asszony pedig végül megteszi az örökösének. Amikor bekerül az úri közegbe, az élete teljesen megváltozik. Nem tudja levetkőzni a múltját, és nem is akarja, ezért sok a belső vívódás.
A grófnő megkéri egy jó barátját, Gabrielt, hogy segítse Anna beilleszkedését a társaságba. Szerelmük lassan bontakozik ki, miközben az arisztokrácia erőlteti származásuk szerinti szerepeiket: Anna nem akar alávetett lenni, Gabriel pedig nem akar csak „úriemberként” élni. Kettejük útját ármányok, félreértések és társadalmi előítéletek tarkítják. De a legfontosabb kérdéskör a hovatartozás.
Leginkább Jane Austen és Thomas Hardy. Rengeteget olvastam tőlük, és a Jane Austen regényei alapján elkészült filmeket is láttam. Alapvetően vonzott a díszlet, a helyszín, a kosztümök, a kifinomult párbeszédek. Ikonikus irodalmi alakok, akik két különböző társadalmi réteget mutatnak be. Míg Austennál a középosztály és felső osztály világát láthatjuk, Hardynál a szegényebb munkásosztályt. A kor, amiben írok, tehát az 1820-as évek, valahol félúton van közöttük.
Nagy fájdalom számomra, hogy mindent - írásban és szóban is - lerövidítünk, például szívesen helyett: szivi. Valószínűleg meg tudnám számolni, hányszor mondtam ki az életemben. Azt gondolom, ez a tendencia a lassú elbutuláshoz vezet. A realista regényeknél jóval nagyobb a szabadság, már csak a nyelvezet miatt is. Szeretem, hogy a történelmi regényeknél nem írhatok le bármit, bármilyen stílusban. Szeretem, hogy alaposan utána kell néznem, és hónapokig tart a kutatómunka azért, hogy hiteles legyen a történet.
Egy regény megszületése izgalmas dolog. Ugyanakkor rendkívül nehéz. Kicsit tényleg olyan, mint egy csecsemő világrahozatala. Aki azt gondolja, hogy megírni nehéz egy történetet, az téved. Formázni és a nagyközönség számára eladhatóvá tenni az.
Milyen belecsöppeni ebbe a gépezetbe, amit kortárs irodalomnak nevezünk? Borzalmas.
A piac túltelített és kicsi. Manapság mindent lecserélünk. Sem a személyeknek, sem a tárgyaknak nincs értéke. Hajszoljuk a gyorsan megkapható szórakozás,t és státusszimbólummá vált a stressz. Ebbe a világba regényt írni lehet, de hogy fent maradjon értékként, mint egy Petőfi mű? Lehetetlen.
A gyerekkori és felnőttkori traumáimat transzformálom át. A világfájdalmamat próbálom kiírni magamból.
A tapasztalataim szerint a nagy közönség a realista regényeket olvassa, nem a történelmit.
A legfontosabb visszajelzés az első könyvbemutató előtt volt. Egy irodalmárral, Topor Istvánnal készültem beszélgetni, és természetesen elkérte a könyvet, hogy elolvassa a bemutatóra. Életemben nem izgultam még annyira, mint akkor. Tudtam, hogy több száz ember leveheti a könyvesbolt polcáról, de úgy éreztem, az a rengeteg munka akkor és ott összpontosul, abban az egyetlen emberben.
Egy könyvet nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Nyolc évvel ezelőtt írtam meg Anna történetét. A mai fejemmel biztosan másként írnám meg, de nem azért, mert a megjelenés óta megbántam valamit. Egyszerűen már nem vagyok abban az élethelyzetben. Anna két világ között lebeg, keresi a helyét. Én is ezt tettem akkor, ezt írtam ki magamból.
Tanácsot nem kaptam. 😊
Mondjuk a stílusomra vonatkozóan: rövid fejezetek, kevés leíró rész, csattanós dialógusok.
Az én fejemben születnek meg a történetek, amiket a napi gondok keltenek életre. Ettől jobban nem lesz hozzám kapcsolható.
Kettőt már említettem, de akkor jöjjenek a magyarok! Szabó Magda: Az ajtó. Jókai Anna: A feladat. Zsiga Henrik: A remény koordinátái. Kosztolányi Dezső: A pacsirta. Wass Albert: A funtinelli boszorkány.
Anna története régóta „porosodik”. Amikor nyolc évvel ezelőtt megírtam és mindenhonnan visszautasítás érkezett, nagy csalódásomban csak magamnak írtam, terápiás jelleggel.
Viszont amikor az Álomgyár rábólintott a kiadásra, olyan nagy löketet adott, hogy másnap elkezdtem a kutatómunkát egy olyan történetnél, ami már évek óta a fejemben volt. 2025. január elsején elkezdtem írni Emily történetét, július közepén fejeztem be, és Anna utolsó bemutatóján, október 6-án elkezdtem írni a harmadik könyvet is, aminek nagyjából a felénél tartok. Terveim szerint 2026-ban két könyvem fog megjelenni, és megírom közben a negyediket is.
Az interjúban említett könyvek
