Gyakorlatilag megfordult velem a világ. Tavaly még egész más mederben döcögött az írói karrierem, most pedig úgy érzem, hogy 2025 az én évem. Talán elcsépelt ilyen kijelentést tenni, de mégis ez most rá a helyes kifejezés.

Kiadót váltottam, ami a pályám kezdete óta az egyik legjobb döntésem volt. A Párhuzamos létezés 2023-as megjelenése után volt bennem egy érzés, hogy persze, jól sikerült, tetszetős a borító, és végre nyomtatásba került a történetem, de mégis maradt bennem egy tüske, amiről tudtam, hogy előbb-utóbb ki kell szednem. Ebben volt segítségemre Farkas Anett és a Pitypang Kiadó, akik felkaroltak, és esélyt adtak a Párhuzamos könyvsorozat, köztük az első, bevezető kötet javított kiadásának.

Mióta kipattant a fejemből ez az univerzum, küszködöm, hogy röviden összefoglaljam a történéseket, de megpróbálom. 😊 A Párhuzamos létezés egy krimi, thriller és fantasy zsánereket vegyítő könyvsorozat bevezető kötete. Egy Amerikában zajló(induló) történet, mely több szemszögből, több idősíkon, több helyszínen és több (mondjuk úgy) dimenzióban zajlik. Egy roppant komplex regényről beszélünk, amihez mindig hozzáteszem, hogy nem szabad más tevékenységek közben lapozgatni az oldalakat, máskülönben elvesznek azok a kapcsolódási pontok, amik a könyv végére felépítik a teljes hátteret és történetet.

Röviden? Gyakorlatilag minden. Leszámítva természetesen magát a történetet. Az események, szereplők, helyszínek, évszámok érintetlenek maradtak, azonban stilisztikai, szerkesztési és tördelési szempontból rengeteg munkánk volt vele a Pitypang szakembereivel. Már a borítón is látszik, hogy az eredetihez képest merőben más a megközelítés, a beltartalom pedig csak tovább erősíti azt, hogy itt valóban az utolsó vessző is nagyító alá volt véve, hogy biztos jó helyen van-e, szükség van-e rá?

Nem tudnám pontosan megmondani, hogy annak érdemes-e jobban kézbe venni, aki olvasta már, vagy új olvasónak, mivel ebben a formájában úgy érzem, hogy mindketten óriási élményben részesülhetnek, ha rápróbálnak. Akik olvasták az első változatot, ettől a kiadástól megkaphatják azt, ami esetleg hibádzott első olvasásra, és nem kapják meg mindazt, ami nehézkessé, akadozóvá vagy itt-ott nehezen érthetővé tette azokat a részleteket, melyeknek le kellett volna ugraniuk a lapokról. Az új olvasók viszont úgy állhatnak neki, mintha egy friss hótakaróval fedett park szélén állnának. Minden új, minden tökéletes és csak arra vár, hogy az új felfedezők belevessék magukat. Csak remélni tudom, hogy régi és új olvasóim is valahogy így látják majd olvasás közben.

Korábban említettem, hogy a regény eredeti, draft változatát 2014-2016 között írtam angolul. Ha őszinte akarok lenni, akkor az egy közhelyparádé volt: orosz tudós, aki a rendőrségi kihallgatóban cián kapszulát harap ketté, piszkos zsaruk a lehető legkevesebb dimenzióval rendelkező módon, és jó pár krimis klisé. Valamint ott volt a fő probléma: Gary. Írás közben eljutottam egy pontra, ahol vagy elő kellett rukkolnom valami új és merész elképzeléssel, vagy Garyből egy kvázi hasznavehetetlen karaktert csinálok, akinek jóformán semmi szerepe nincs a történetben. Az utóbbi annyira lekorlátozta a mozgásteremet, és szinte gagyinak érződött, hogy az előbbi utat választottam. Eleinte kicsiben kezdtem: lázálom, hallucinációk és kísérteties rémképek voltak az alapjai annak a fantasy világnak, amit ma már Xilveasként ismerünk. Még ugyan nem olyan sokan tudunk róla, de reményem szerint hamarosan Xilveas felkerül ennek a világnak a térképére is. 😊

Próbáltam ezt a fantasy világot minél távolabb helyezni a miénktől. Természetesen vannak korábban már látott elemek, tulajdonságok amik nem fordítják ki annyira a világot a sarkaiból, de a dinamika, a fő cselekményszál, és a benne mozgatott karakterek úgy vélem frissítően hathatnak azon olvasókra, akik sokszor olvasták már ugyanazt a két-három történetet, csak mindig más köntösben.

A saját körülményeimet elnézve kifejezetten jó érzés volt még egyszer nekifutni. Sajnos az első végeredmény nem azt tükrözte amit át szerettem volna adni, így nem is volt kérdés, hogy ez a lépés a terveim közt szerepel. Ennyi idő elteltével ráadásul tisztán láttam, hogy mire van és mire nincs szükség a szövegben. Tehát összességében jó érzés, hogy kapott ez a történet még egy esélyt, és jólesett ismét átbogarászni, kicsit újra beleszeretni egy-két megszólalásba és szituációba. Még ha én magam is írtam azokat. 😊

Az írása során az autentikus részletek, nevek, időpontok és helyszínek felkutatása volt nagy kihívás leginkább. Példának okáért a XIX. századi történet felépítésénél az eredeti, 1880-as Chicagóban végzett népszámlálási ívek scannelt változatairól néztem le korhű neveket. (Nyilván egy egyszerűbb google keresés is visszaadta volna ugyanazt, de akkor nem mesélhetném el ezt a kis érdekességet 😊 ) Valamint, amikor a Semmelweis Egyetem egyik szerverén szabadon elérhető disszertációból tanultam a pszichoanalitikus pszichoterápiáról. Ezek sok-sok órát vettek igénybe. De a korhű ruhák anyagainak a felkutatása, és a térképek bújása is sok időbe került, hiszen ahogy a címek szerepelnek a könyvben – azok jobbára valódi helyek, valódi címek.

Nem könnyű kérdés, ugyanis egy, a Garyéhez hasonló élményben már volt részem, és egészen addig, amíg fel nem ébredtem, nem tudtam, hogy épp álmodom. Szóval talán inkább Arthur szerepét próbálnám ki. A szinte végtelen hatalom, önbizalom és befolyás érzése nem lehet semmi.

Nem is egy ilyen karakter volt, és örülök, hogy megváltoztattam ezeknek a szereplőknek a sorsát, mert ezen döntések nyomán lett olyan a történet folytatása, amilyen. Annak idején volt egy taktikám: „kontextus nélkül igen vagy nem.” Ha olyan helyzethez érkeztem, aminél mindkét (vagy több) végkifejlettel tudtam volna dolgozni, akkor odamentem ismerősökhöz, és feltettem ezt a kérdést. Nem tudták, hogy mire mondanak igent vagy nemet, de nekem segítettek.

Rengeteg ilyen élményt tudnék felsorolni mindenféle megközelítésből, így nehéz választani, de talán az, amikor elkezdtek befutni az első értékelések, és ismeretlenek ugyanolyan szépen (vagy akár szebben is) méltatták a történetet, és kifejezték, hogy várják a folytatást. Ez egy felejthetetlen élmény. volt.

Nagyon jó érzés volt újra eltöprengeni azon, hogy mit szeretnék a borítón látni. Az első kiadás borítója sajnos nem adja vissza teljes egészében azt, amit eredetileg szerettem volna megmutatni, de a Tabák Miklós által készített verziónak sikerült még túl is teljesítenie az elvárásaimat és elképzeléseimet. Most ránézek, és ez a vibrálóan zöld szín valamint a tőr tényleg olyan hatást vált ki, amitől nem jobbra-balra ingatom a fejem a könyv láttán, hanem – ha nem én írtam volna – az első gondolatom az, hogy ez kell!

Lélektani mélységet, kiemelkedően fontos emberi és társadalmi kérdések boncolgatását, valamint töménytelen izgalmat, ami kötetről kötetre egyre csak fokozódik.

Itt is elő tudnék rukkolni több példával is, de talán a valódisága. Ez alatt azt értem, hogy ezt a könyvet nem megterveztem (kezdetben), hanem kiöntöttem a szívem, és sok-sok munkával jött létre ez a történet. Ebben benne vagyok én, a múltam, a jelenem, az érzéseim, a traumáim, melyek közül az egyiken Garyvel elég rendesen osztozunk, és ezt az emberközeli „masszát” öntöttem nyakon mindazzal az izgalommal és a szekrényemben régóta pihenő csavaros doboz tartalmával, melyek által létrejött a Párhuzamos létezés.

Mindenkinek. Megkaptam már, hogy ez egy „pasis regény”, de úgy vélem, a Párhuzamos létezés nemre való tekintet nélkül mindenkinek tartogat valamit, így bátran ajánlom mindenkinek, bár hozzá kell tegyem, hogy ahogy a könyv elején olvasható „figyelmeztetésben” is szerepel, itt nagyon kell figyelni a részletekre. Nem lehet csak úgy főzés vagy sorozatnézés közben olvasni. Ezért is tartalmaz az ajándékbox jegyzettömböt és tollat is.😊

A kutatásom leginkább az internetre korlátozódott, viszont mindent megtettem, hogy ne csupán egy forrásból táplálkozzam. Sok ezer tételes az a böngészési előzmény, amire a könyv létrejöttéhez szükség volt, és van köztük sok olyan rész, amin sokan talán elmosolyodnának, de ha autentikusan akarunk írni, és amerikai krimit írunk, akkor (példának okáért) tudnunk kell, hogy milyen rádiókódokat használ az adott állam vagy város rendőrsége, és az ilyesmi nem mindig két kattintás. Főleg, hogy amikor elkezdtem ezt írni, akkor a ChatGPT még kanyarban sem volt, így ezek tényleg olyan sok lapfüles keresések voltak, amibe a végén már könnyű volt belegabalyodni.

Eredetileg egy trilógiát terveztem, ami már meg is valósult, de a harmadik végére nem zárult le minden sors, és annak ellenére, hogy úgy fejeztem be a harmadikat, hogy két napig csak bámultam magam elé, végül kikívánkozott belőlem egy utolsó, zárókötet is, így tehát 3+1 részessé nőtte ki magát ez a kezdetben „csupán egy könyv”, amit még 2014-ben kezdtem el írni. Egy biztos: fantasztikus utazás volt számomra, és remélem, hogy az olvasók számára is az lesz. 😊