Mióta az eszemet tudom találok ki történeteket. Emlékszem, 10 évesen ha valaki megkérdezte tőlem, mi leszek, ha nagy leszek, akkor rögtön rávágtam, hogy író! Az első komoly szárnypróbálgatásom az Aranymosás Irodalmi Válogató volt, ahova beküldtem egy kéziratot. A pályázat nem sikerült, de ezután arra ösztönzött, hogy fejlesszem magam. Elvégeztem több író kurzust, megismerkedtem más írótársakkal, ami rengeteget segített és a munka végül 2019-ben beérett, ismét beküldtem egy kéziratot az Aranymosásra, és ezúttal sikerrel jártam: megjelent az első mesekönyvem.

Az Aranymosásra lényegében bármit be lehet küldeni, így ott nem volt megkötve a kezem.. A novella pályázatok mások egy kicsit. A Meghitt pillanatok antológiába például a címben jelölt témakörében vártak írásokat, de egy-egy témát annyi szempontból lehet megfogni, hogy én ezt sem éltem meg kötöttségnek. Inkább kihívást jelent, hogy mit lehet belőle kihozni.

Maga a véleményezés része nem hiszem, hogy más, hisz én is olvasó vagyok, ugyanúgy bele tudom élni magam egy-egy jó könyvbe, mint bárki más, és ezeket az érzéseket szeretném átadni a nézőknek. Tartalom szempontjából annyiban biztos más, hogy szívem ügye a magyar szerzők rendszeres bemutatása, különösen a meseíróké, ezért indítottam el az Ismerd meg a meseírót! rovatot, és szerveztem már több live-ot is meseírókkal. Ezeket a jövőben is tervezem folytatni.

Leginkább a mese- és a young adult irodalomban érzem otthon magam. Mindkét korosztálynak más okból szeretek írni. A gyerekkönyvekben élvezem a kihívást, hogy az egészséges táplálkozás témakörében milyen kalandokba tudom keverni a főhősömet, és ezzel milyen tudnivalókat rejtek el. A young adult irodalomban pedig azt élvezem, hogy általam kitalált fantasy világokban kalandozhatok, és ez igazi kihívást jelent számomra, hisz hosszú távú célom, hogy a mesekönyvek mellett egy regényem is megjelenjen egyszer.

A második könyvben már sokkal könnyebben ment, de kezdetben bevallom, megküzdöttem vele, hogy rájöjjek, mik azok az információk, tudnivalók, amiket át lehet adni a gyerekeknek. Hisz egy ovisnak nem kezdhetek el vitaminokról vagy szénhidrátokról beszélni, mert nem fogja érteni. A szakmámban is abban hiszek, hogy inkább gyakorlati oldalról kell megfogni ezt a témát, így a mesekönyvemben is ezt az utat követtem. De az elsődleges szempont természetesen az, hogy a gyerekek élvezzék a mesét, ha pedig tanulnak is belőle valamit az egészséges táplálkozásról, az csak hab a tortán.

Lényegében bárhonnan. Egy film, egy sorozat vagy egy színdarab ugyanúgy meg tud ihletni mint egy érdekes emberrel való találkozás. De ihletett már meg egy brit macskának a története is, amiből aztán egy novella született. Csak nyitott szemmel kell járni mert az ötletek mindenhol ott vannak.

Egyelőre jobban érdekel a fantasy. Szeretek mágiát, mitikus lényeket, csatákat belevinni a történeteimbe, de nem zárkózom el a realista írásoktól sem, csak ott még nem talált rám AZ ÖTLET. Ami még nagy vágyam, az a történelmi regény. Egyik kedvenc írónőm, Kertész Erzsébet írt regényeket a történelemben feltűnő, úttörő nőkről, szívesen továbbvinném ezt a hagyományt. De ez még arrébb van.

Varázslat, barátság és kalandok. És ha mondhatok negyediket is, akkor azok a macskák.

Ez nehéz kérdés. Szerintem az utóbbi időben sok pozitív változás történt. Egyre ritkábban látok olyan kommenteket, hogy "én nem olvasok magyaroktól", és egyre gyakrabban látok magyar szerzős ajánlásokat vagy olyanokat, amikben a kommentelő azt fejti ki, hogy olvasott egy jó könyvet, amit magyar szerző írt,  ami megadta neki a lökést, hogy bátrabban próbálkozzon hazai szerzőkkel. Nagyon jó látni ezeket a változásokat, mert úgy gondolom, az itthoni szerzők semmivel sem maradnak el a külföldiektől.

Bevallom, nehezen. Jelenleg a Facebookon és az Instagramon vagyok aktív (meg persze a YouTube-on, de az más projekt), ott inkább a szülőket igyekszem elérni, és reménykedem, hogy a tartalmakat továbbadják otthon. Ilyen például a Konyhatündér ABC-je rovatom, ami most épp szünetel az új megjelenés miatt, de már több mint egy éve, heti rendszerességgel osztok meg érdekességeket alapanyagokról. Remélem, hogy ez a gyerekekhez is eljut. Amikor pedig személyesen tudunk találkozni, például legutóbb a könyvhéten, akkor mindig készülök valami kis játékkal, amit mindannyian élvezhetünk.

Nem tudok írás nélkül meglenni. 10-12 éves korom óta rendszeresen írok, és nem hiszem hogy újabb 20 év múlva ez máshogy lenne. Az írás kihívás, kikapcsolódás, örömforrás. Mikor egy-egy jól sikerült fejezet végére érek, az azt követő felfokozott érzést leginkább úgy tudnám leírni, mintha lefutottam volna a maratont, vagy sílécen leszáguldottam volna egy meredek hegyoldalon.

Ez a legnehezebb kérdés, annyi könyv van, amit nagyon szeretek. De ha már megemlítettem egy korábbi kérdésnél Kertész Erzsébetet, tőle hoznám a kedvenc könyvemet, ami a Teleki Blanka. Gimnazistaként olvastam, de a mai napig szinte az egészet fel tudom idézni. Egy csodálatos, bátor nő életét dolgozta fel az írónő. Meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek.

Ami most már biztosnak tűnik, hogy idén érkezik a Pöttöm Pötty és az Ízek Birodalma mesekönyvem folytatása, a Pöttöm Pötty és a Folyadék Szörny. Ebben a mesekönyvben is az egészséges táplálkozás témakörénél maradunk és a folyadékfogyasztásról lesz szó, természetesen kalandos formában, kakaót követelő kalózok társaságában. Ezenkívül aktívan dolgozom egy fantasy regényen, de itt még nagyon az elején járok, ennek ellenére remélem, hogy hamarosan eljuthat az olvasókhoz.