Az interjú időpontja: 2022. május 27.
| Szűcs Péter újságíró, fotós, világutazó, blogger… és történetmesélő. Ha ki kellene ezek közül emelni egyet, melyikre esne a választásod? | Mindig is történeteket meséltem. Az pedig, hogy ezek a történetek papíron és könyvben, képeken és egy kiállításon vagy egy könyvklubban és egy utazás kapcsán kerülnek elbeszélésre szerintem annyira nem lényeges, mint maga a mesélés és a történet maga. Több, mint húsz éve foglalkozom klasszikus újságírással, a Magyar Rádió műhelyében kezdtem a pályát, ott is tanultam meg a szakma alapjait valódi mesterektől még bölcsész egyetemista koromban. Abban az időszakban, 2004-ben küldtem el az egyik első írásomat a Litera.hu, a Goethe Intézet és a berlini Kafka folyóirat közös irodalmi pályázatára, a Kafka a fa alatt című novellát a zsűri is díjazta és megnyerte a közönségdíjat. Az első regényem, a Dharma 2021-ben jelent meg és idén lesz hat éves a saját fejlesztésű utazási magazinom, a PetersPlanet.travel, ami a szabad alkotásról és a történetmesélésről szól. |
| A világ számos pontján megfordultál. Megmásztad a csúcsokat, kipróbáltad a helyi ízeket, magadévá tetted a kultúrát, mégis, mikor az otthonodról és a gyökereidről beszélsz, érzi az ember, hogy ízig-vérig magyar vagy, és büszke is vagy arra, honnan származol… | A Tiszántólról, Biharnagybajomból származom, Berettyóújfaluban születtem és több mint negyedszázada élek Budapesten, ami évtizede óta az egyik kedvenc városom Berlin és Párizs mellett. Büszke vagyok a bihari gyökereimre és rendszeresen járok haza. Legutóbb például a Könyv Napja kapcsán rendezett eseményre hívtak a Dharmával újra Biharnagybajomba. Tudom, hogy sokat jelent a helyieknek is, hogy egy regényben olvashatnak a sárréti vidékről és arról a faluról, ahol élnek. |
| Rengeteg történet talál meg Téged az utazásaid során. Mit adnak ezek Neked? | Inspirációt és örömöt. Az utazás közben maguktól rám találó vagy utazás közben megszülető történetek gyűjtése és elmesélése az egyik szenvedélyem. |
| Érdekel az adott országok irodalma is. Ha egy hasonló gondolkodású, ám nem magyar származású utazóval találkoznál, akinek az irodalom segítségével kéne bemutatnod hazánkat, akkor e célra mely könyveket választanád? | Ezekről a regényekről írtam a Dharmában is, ugyanis az egyik főhősnek, Lénának a könyv harmadik részében egy váratlan történésnek köszönhetően az a feladata adódik, hogy indiaiaknak válasszon olyan könyveket, amiből megismerhető a magyar irodalom vagy Magyarország. Értelemszerűen a választást erőteljesen meghatározza, hogy milyen hazai könyvek olvashatóak India lakóinak a nyelvén. A Léna történetében a főhősnő Szabó Magdát és Szerb Antalt választja. |
| „Ha a dal a lélekből szól – még ha hamis is…, ha nem is tudsz énekelni – akkor is igazi…” – hangzik el a mondat egy Veled készült interjú során, melynek témája egy latin-amerikai utazásod volt. Ehhez hasonló gondolatok mentén éled az életed? | Nem emlékszem, milyen kérdés vagy téma kapcsán kerültek elő az idézett gondolatok, de azt pontosan meg tudom mondani, hogy melyek az életemben igazán fontos értékek. Az önazonosság, a hitelesség, az őszinteség és a szabadság. |
| Bölcsész végzettséged van, az írás mindig is a napjaid része volt valamilyen formában. Hogy született meg első nagyobb lélegzetvételű írásod, a Dharma? Egy kísérletezés volt, Önmagad felfedezése, vagy egyszerűen összeállt Benned egy történet, ami papírra kívánkozott? | Az ELTE magyar szakán szereztem diplomát, de hallgattam kulturális antropológiát is, viszont egész eddigi életemben írónak készültem. Ezért jelentkeztem a Kertészeti Technikum elvégzése után a bölcsészkarra. A Dharma több mint egy év napi szinten folyamatosan végzett munkájából született, de a benne szereplő mondatokat és történeteket évtizedek óta tudatosan gyűjtögettem. Amikor gyerekként a nagyszüleim elbeszéléseit hallottam, már akkor pontosan tudtam, hogy egyszer majd regény születik ezekből a történetekből. A regényírás komoly munka, szigorú, következetesen betartott napirend szükséges hozzá. Természetesen írás közben az ember önmagáról is sokat megtud és megtanul, de a legnagyobb élmény írás közben szerintem annak a megtapasztalása, amikor egy könyv önmagát írja a szerző segítségével. |
| Egy beszélgetés során azt mondtad, hogy ehhez a könyvhöz a családi legendárium mélyére ástál. Milyen történetek bukkantak onnan elő? Milyen érzéseket váltottak ezek ki belőled? | A dédnagymamám negyven éven keresztül próbálta kideríteni, hogy mi történt a fiával, aki akkor volt katona, amikor kitört az 56-os forradalom. A kiskatonákat kivezényelték a nép ellen, ekkor a nagybátyám - a regény egyik főhősét mintáztam róla - átállhatott a felkelőkhöz és a megtorlás idején a Képzőművészeti Főiskola épületében bújtak el a társaival. Folytattam a kutatómunkát a Képzőművészeti Egyetem könyvtárában az alkotó időszak alatt. Az életben maradtak vagy a forradalmi időszakban jelen lévők eredeti vallomásait is felhasználtam. Összevetettem a találtakat a levelekben és elbeszélésekben hallottakkal. Megrázó és felkavaró történeteket találtam. Lementem abba a pincébe is az Izabella 52-es számú ház alatt, ahol a szovjet katonák elkövették a gyilkosságokat. Ezek nagyon fontos tapasztalások voltak a regényhez, szerettem volna tudni, hogy például falépcsőn kopogtak - e a katonák csizmái vagy azt, hogy a kiömlő vér betonra vagy földre folyhatott. Ezek a látogatások és a kutatások sok inspirációt adtak az egész történethez. Az sem véletlen hogy az egyik kezdő idillinek tűnő falusi életképen az érett fekete eper levét úgy issza be a föld, mintha kiömlő vér lenne. |
| Azt is említetted, hogy míg a Kilimandzsáró megmászásával fizikai értelemben, a Dharma megírásával szellemi szinten lépted át a saját árnyékodat és toltad ki a saját határaidat. Mit kaptál ezeken kívül ettől a történettől? | A Kilimandzsáró megmászásától azt, hogy az ember ne tegye ki a saját testét szélsőséges körülmények szeszélyeinek, a Dharma megírásával pedig azt, hogyha az ember következetesen és keményen dolgozik, akkor megvalósíthatja az álmait. |
| A könyvedben megjelennek – és valójában igen fontos szerepet is játszanak – olyan fogalmak, mint a lélek, az újjászületés, az eleve elrendelt sors, a kollektív emlékezet… Mennyiben tükröznek ezek Téged? | Az indiai utam után egészen másképpen ejtem ki ezeket a hozzám egyébként is közel álló szavakat. Nagyon sokat kaptam a Gangesz élménytől és az indiai emberektől. |
| A Dharma szó jelentését leírod a regényben: egy elég erőteljes jelentésű, összetett szanszkrit kifejezés ez, aminek az is a része, hogy „A múltból fakad a jelen, és a jelenre épül a jövő, miközben csak a jelen pillanatot tudod megélni a maga teljességében.” Mit jelent számodra ez a kifejezés, ez a gondolat? | A Dharma nekem az önazonos élet és ezen belül is az életfeladat megtalálását jelenti. A regény valakinek az íróvá válásról szól, a különböző idősíkok és helyszínek, valamint a narrációs váltás pedig azt tették lehetővé, hogy egy regényen belül többféle hang és stílus is teret kapjon. |
| „…bizonyossá vált, hogy életem titkának nyitja itt van, ebben a házban: itt kapcsolódik össze múlt, jelen és jövő.” Szűcs Péter életében létezik ez a „ház”? | Persze, és ez a ház bárhol lehet. Ez a mondat egészen konkrétan abban a házban született, ahol Hamvas Béla is élt és évekig alkotott. A Dharma utolsó simításait ott végeztem el. De jól emlékszem arra a házra is, ahol Szűz Mária élte le az életét, és ahová egy törökországi utam során jutottam el, de ez a ház lehet akár az is, ahol éppen élek. |
| Ha író-olvasó találkozón lennénk, azt kértük volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved, és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt, kérlek! | Bartók Imre Lovak a folyóban című regényét a Libri-díjra jelölt kötetek olvasása közben fedeztem fel nemrég. Nagyszerű és szórakoztató alkotás. A jelöltek között találtam rá Danyi Zoltán A rózsákról című remek könyvére is. |
| Végül elkerülhetetlen, hogy beszéljünk egy kicsit a jövőről… Milyen terveid vannak? Várhatnak Tőled újabb kötetet az olvasók? | Természetesen. |
Mindig is történeteket meséltem. Az pedig, hogy ezek a történetek papíron és könyvben, képeken és egy kiállításon vagy egy könyvklubban és egy utazás kapcsán kerülnek elbeszélésre szerintem annyira nem lényeges, mint maga a mesélés és a történet maga. Több, mint húsz éve foglalkozom klasszikus újságírással, a Magyar Rádió műhelyében kezdtem a pályát, ott is tanultam meg a szakma alapjait valódi mesterektől még bölcsész egyetemista koromban. Abban az időszakban, 2004-ben küldtem el az egyik első írásomat a Litera.hu, a Goethe Intézet és a berlini Kafka folyóirat közös irodalmi pályázatára, a Kafka a fa alatt című novellát a zsűri is díjazta és megnyerte a közönségdíjat. Az első regényem, a Dharma 2021-ben jelent meg és idén lesz hat éves a saját fejlesztésű utazási magazinom, a PetersPlanet.travel, ami a szabad alkotásról és a történetmesélésről szól.
A Tiszántólról, Biharnagybajomból származom, Berettyóújfaluban születtem és több mint negyedszázada élek Budapesten, ami évtizede óta az egyik kedvenc városom Berlin és Párizs mellett. Büszke vagyok a bihari gyökereimre és rendszeresen járok haza. Legutóbb például a Könyv Napja kapcsán rendezett eseményre hívtak a Dharmával újra Biharnagybajomba. Tudom, hogy sokat jelent a helyieknek is, hogy egy regényben olvashatnak a sárréti vidékről és arról a faluról, ahol élnek.
Inspirációt és örömöt. Az utazás közben maguktól rám találó vagy utazás közben megszülető történetek gyűjtése és elmesélése az egyik szenvedélyem.
Ezekről a regényekről írtam a Dharmában is, ugyanis az egyik főhősnek, Lénának a könyv harmadik részében egy váratlan történésnek köszönhetően az a feladata adódik, hogy indiaiaknak válasszon olyan könyveket, amiből megismerhető a magyar irodalom vagy Magyarország. Értelemszerűen a választást erőteljesen meghatározza, hogy milyen hazai könyvek olvashatóak India lakóinak a nyelvén. A Léna történetében a főhősnő Szabó Magdát és Szerb Antalt választja.
Nem emlékszem, milyen kérdés vagy téma kapcsán kerültek elő az idézett gondolatok, de azt pontosan meg tudom mondani, hogy melyek az életemben igazán fontos értékek.
Az önazonosság, a hitelesség, az őszinteség és a szabadság.
Az ELTE magyar szakán szereztem diplomát, de hallgattam kulturális antropológiát is, viszont egész eddigi életemben írónak készültem. Ezért jelentkeztem a Kertészeti Technikum elvégzése után a bölcsészkarra. A Dharma több mint egy év napi szinten folyamatosan végzett munkájából született, de a benne szereplő mondatokat és történeteket évtizedek óta tudatosan gyűjtögettem. Amikor gyerekként a nagyszüleim elbeszéléseit hallottam, már akkor pontosan tudtam, hogy egyszer majd regény születik ezekből a történetekből. A regényírás komoly munka, szigorú, következetesen betartott napirend szükséges hozzá. Természetesen írás közben az ember önmagáról is sokat megtud és megtanul, de a legnagyobb élmény írás közben szerintem annak a megtapasztalása, amikor egy könyv önmagát írja a szerző segítségével.
A dédnagymamám negyven éven keresztül próbálta kideríteni, hogy mi történt a fiával, aki akkor volt katona, amikor kitört az 56-os forradalom. A kiskatonákat kivezényelték a nép ellen, ekkor a nagybátyám - a regény egyik főhősét mintáztam róla - átállhatott a felkelőkhöz és a megtorlás idején a Képzőművészeti Főiskola épületében bújtak el a társaival. Folytattam a kutatómunkát a Képzőművészeti Egyetem könyvtárában az alkotó időszak alatt. Az életben maradtak vagy a forradalmi időszakban jelen lévők eredeti vallomásait is felhasználtam. Összevetettem a találtakat a levelekben és elbeszélésekben hallottakkal. Megrázó és felkavaró történeteket találtam. Lementem abba a pincébe is az Izabella 52-es számú ház alatt, ahol a szovjet katonák elkövették a gyilkosságokat. Ezek nagyon fontos tapasztalások voltak a regényhez, szerettem volna tudni, hogy például falépcsőn kopogtak - e a katonák csizmái vagy azt, hogy a kiömlő vér betonra vagy földre folyhatott. Ezek a látogatások és a kutatások sok inspirációt adtak az egész történethez. Az sem véletlen hogy az egyik kezdő idillinek tűnő falusi életképen az érett fekete eper levét úgy issza be a föld, mintha kiömlő vér lenne.
A Kilimandzsáró megmászásától azt, hogy az ember ne tegye ki a saját testét szélsőséges körülmények szeszélyeinek, a Dharma megírásával pedig azt, hogyha az ember következetesen és keményen dolgozik, akkor megvalósíthatja az álmait.
Az indiai utam után egészen másképpen ejtem ki ezeket a hozzám egyébként is közel álló szavakat. Nagyon sokat kaptam a Gangesz élménytől és az indiai emberektől.
A Dharma nekem az önazonos élet és ezen belül is az életfeladat megtalálását jelenti. A regény valakinek az íróvá válásról szól, a különböző idősíkok és helyszínek, valamint a narrációs váltás pedig azt tették lehetővé, hogy egy regényen belül többféle hang és stílus is teret kapjon.
Persze, és ez a ház bárhol lehet. Ez a mondat egészen konkrétan abban a házban született, ahol Hamvas Béla is élt és évekig alkotott. A Dharma utolsó simításait ott végeztem el. De jól emlékszem arra a házra is, ahol Szűz Mária élte le az életét, és ahová egy törökországi utam során jutottam el, de ez a ház lehet akár az is, ahol éppen élek.
Bartók Imre Lovak a folyóban című regényét a Libri-díjra jelölt kötetek olvasása közben fedeztem fel nemrég. Nagyszerű és szórakoztató alkotás. A jelöltek között találtam rá Danyi Zoltán A rózsákról című remek könyvére is.
Természetesen.
Az interjúban említett könyvek
