Az interjú időpontja: 2022. április 8.
| 2018-ban jelent meg első regényed, a Korcsok. Ám az írás már 2010 óta jelen van az életedben. Hogy lett egy geográfusból (később informatikusból) termékeny, többkötetes író? | Mindig is érdekeltek a történetek, már kisgyerekkoromban eljátszottam a gondolattal, hogy könyvet írok, bár mindig elakadtam a borítórajzolgatásnál. Legelőször Harry Potter fanfiction-őket kezdtem írni, nem sokkal azután, hogy megjelent a hatodik HP könyv. Egyszerűen csak szerettem volna elképzelni, milyen lenne a sztori egy lehetséges befejezése. Ez pedig olyan pozitív fogadtatásra lelt, hogy attól kezdve minden évben írtam valamit, egyre többet, és egyre inkább saját történeteket. |
| Mindazok kedvéért, akik nem ismerik még az írói tevékenységed, áruljuk el, hogy a tudományos-fantasztikus műfajában alkotsz. Teremtettél egy saját világot, s minden regényed ennek az eseményeit göngyölíti. Miért éppen a sci-fi mellett tetted le a voksod? | Mindig a sci-fi volt az abszolút kedvencem, az első regény is, amit kedvtelésből olvastam a sci-fi egyik nagy klasszikusa volt, a Dűne, utána pedig faltam Isaac Asimov életművét. De nemcsak regényekben, filmekben is a sci-fi a kedvenc, és ez még kisgyerekkoromra vezethető vissza, amikor apukám NSZK-ból hozta haza a német nyelvű, amerikai sci-fi csodákat. Ezeken nőttem fel. |
| Ha valaki rákeres R. J. Hendonra, nem kell sokat kutatnia, hogy a valódi nevedet is megtalálja. Mivel nem inkognitóként funkcionál, a műfaji sajátosság miatt döntöttél inkább írói álnév mellett? | Egy HungaroConon beszélgettem Vivien Holloway-jel, akkor még nem jelent meg regényem. Ő ajánlotta, hogy vegyek fel angol írói álnevet, mert sajnos itthon azt mutatják a statisztikák, hogy egyszerűen jobban fogy a könyv, ha a borítón nem magyar név szerepel. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, vagy inkább csak nem szeretnék belegondolni. |
| Több regényed és számtalan novellád jelent meg. Zsoldos Péter-díjjal is elismerték már a munkásságod. Kinek ítélik ezt oda? | A Zsoldos Péter-díjat az AVANA Egyesület alapította, ők ítélték oda minden évben az előző év legjobb sci-fi novelláinak és regényeinek. Ez volt a magyar irodalmi élet egyetlen, kifejezetten tudományos fantasztikus műveknek szánt díja. 2015-ben kaptam meg, hihetetlen nagy megtiszteltetésnek éreztem, és először alig akartam elhinni, hogy tényleg én kaptam egy kis pályázatra írt novellámért. Megerősített abban, hogy ezt érdemes folytatnom, és fejlődjek tovább. |
| A scifi.hu című weboldal főszerkesztője is vagy, ahol a tudományos-fantasztikus világot járod körbe nemcsak könyvajánlókkal, hanem többek között a science fiction világából származó hírekkel és tényekkel, sőt, filmkritikákkal is foglalkozol… Mindezek az írói tevékenységedet segítik? | Sokszor igen, főleg a tudományos hírek, azokból sok ötletet merítettem már. De nem az írásért vagy írás miatt merültem el ebben, hanem egyszerűen csak azért, mert nagyon szeretem a sci-fit, ami szerintem egy roppant fontos zsáner, emellett talán a legsokszínűbb is. A scifi.hu egy kicsit gyengélkedik mostanában, helyette az SF Online nevű facebook csoportot visszük többedmagammal, ebben továbbra is aktív szerepet vállaltam. |
| „A szeretet és a szerelem épp olyan szélsőséges érzelmek, mint a gyűlölet. Az ember képes mindegyikre, olykor-olykor egyszerre, egyazon személy iránt. Épp ezt teszi annyira félelmetessé. Mondjuk csak ki az igazságot: maga, én és mindenki más, aki módosítás nélkül fogant, egy eleven időzített bomba. A világ sokkal kellemesebb hely lenne, ha kevésbé heves érzelmekkel volna átitatva, és ha az emberek egy kicsit egyformábban gondolkodnának. Általános vélekedés, hogy a békés együttélés kulcsa az empátia, az elfogadás és az a szirupos szeretet. Szerintem ez ostobaság. A hideg fej, a racionalitás és a túlzó érzelmek száműzése jelenti a megoldást.” – Hol található meg ebben a gondolatsorban, ami egyébként a Gyomláló c. regényedben olvasható, Juhász Roland? | Ebben a gondolatsorban én nem vagyok megtalálható, ez a regény egy negatív szereplőjének szájából hangzik el, nem az én véleményemet tükrözi. Abban az értelemben azért mégiscsak megtalálható vagyok benne, hogy a félelmeimet tükrözi. Az ehhez hasonló felfogások rengeteget ártanak az embereknek, főleg, ha széles körben elterjednek, ahogy azt sajnos egyre inkább látjuk a mindennapi életünkben. |
| Az általad megálmodott világot, ami hátterét szolgáltatja a regényeidnek, a 22. századba helyezted. Az ott vázolt problémák azonban ma is aktuálisak. Sőt! Talán aktuálisabbak is, mint valaha. Hogy csak egyet említsünk közülük, körbejárod a bolygó kizsákmányolásának problematikáját. Miért tartod ezt lényegesnek? | Elválaszthatatlan részei vagyunk a természetnek, így annak kizsákmányolásával saját magunkat is kizsákmányoljuk, pontosabban a jövő generációit. Tőlük vesszük el, és nem hagyunk nekik mást, csak egy lerombolt, kiszipolyozott világot. Bárki, aki ezt tagadja, az szemellenzővel jár a világban. Nem lehet elégszer hangsúlyozni ennek fontosságát. |
| Regényeket írsz, publikálsz például a Galaktika Magazinba, megjelensz antológiákban, ezek mellett pedig a nagy amerikai szerzők, Andy Weir és Stephen King novelláit fordítod angolról magyar nyelvre… Hogy fér mindez bele az idődbe? | Egyre nehezebben! Sajnos lassabban haladok az írással, mint szeretnék, de a többi, általad említett tevékenység kevés időt vesz el; a novellafordítások amolyan egyszeri alkalom volt, a Galaktikában pedig évente egyszer-kétszer jelenek csak meg. Inkább a hétköznapi teendők azok, amelyek miatt mostanában kissé leterheltnek érzem magam. |
| A Főnix Könyvműhely szerzője vagy. Hogyan találtatok egymásra? | Szélesi Sándor ajánlotta őket, mondta, hogy remek, családias kiadó, és ez igaz is volt. Nagyon pozitív tapasztalataim vannak a kiadóval. |
| Elmondhatjuk, hogy az írás az életed lényegi része. Mit kapsz tőle? | Elsősorban kikapcsol, jól esik néha kilépni a hétköznapi valóságból, és kirándulást tenni egy másik világba. És jól esik a kontroll is, hiszen ebben a világban mindent én irányítok, míg a való életben ez nem igazán szokott sikerülni. Nem akarom, hogy bárki kontroll mániásnak tartson, mert nem vagyok az, de az életben ért jónéhány olyan esemény – ahogy vélhetően majdnem mindenkit -, amikor úgy éreztem, hogy semmilyen hatalmam nincs az életem felett, és minden egyre rosszabb lesz. Ilyen volt, amikor meghalt az édesapám, majd megbetegedett az édesanyám. Félelmetes, amikor csak sodródsz az eseményekkel, történnek a tragédiák, és nem tehetsz ellene sok mindent. Szóval az írás ezek feldolgozásában is segít, és azt hiszem, mindig is szükségem lesz rá. |
| Aktívan jelen vagy a közösségi médiában. Mit gondolsz és tapasztalsz, mennyire fontos az önmarketing és a kommunikáció az olvasókkal? | Nagyon fontos, főleg Magyarországon, ahol csak a legnagyobb kiadók engedhetnek meg maguknak komolyabb marketing kampányt egy-egy regénynél. Valahogyan meg kell ismertetnünk magunkat az olvasókkal, és persze jó, ha tudunk velük beszélgetni is a regényről, vagy akármi másról. A közösségi média szerepe a járvány óta még jobban felértékelődött, hiszen elmaradtak a nagy, könyves események is. |
| Ha most egy író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt, kérlek! | Nagyon szeretem Szélesi Sándor Szörnyeteg a hajtóműben című regényét. Egészen más, mint amit az ember várna tőle a fülszöveg elolvasása után, hiszen nem egy szörnyes, ijesztgetős sci-fi horrort kapunk, hanem egy komolyan elgondolkodtató, már-már szépirodalmi művet, amit a leginkább a görög tragédiákhoz tudnék hasonlítani. Amikor becsuktam a könyvet, percekig csak néztem magam elé, nagyon mélyen megérintett, egyáltalán nem egy könnyed vagy felemelő olvasmány. Az egyik legjobb magyar sci-fi regény, a legjobb magyar sci-fi szerzőtől. |
| Végül pedig beszéljünk kicsit a jövőről! Tavaly jelent meg az Overtoun-trilógia második része, a Médák. Mikorra várható a folytatás? Vannak-e még Benned más történetek is? | Rengeteg történet van még bennem, és előbb-utóbb mindegyik sorra kerül majd. Az Overtoun-trilógia harmadik része reményeim szerint idén elkészül, de nem tudom, hogy megjelenhet-e még karácsony előtt. Elképzelhető, hogy csak 2023 tavasza lesz belőle. Azután van két regény ötletem, mindkettő vázlatszinten létezik már, és egészen biztos, hogy meg is fogom írni őket. Az egyik sok száz millió évvel a jövőben játszódik, amikor a Föld már a felismerhetetlenségig megváltozott, a másik pedig a Gyomláló utáni eseményeket mutatná be, és visszatérne benne több fontos szereplő. |
Mindig is érdekeltek a történetek, már kisgyerekkoromban eljátszottam a gondolattal, hogy könyvet írok, bár mindig elakadtam a borítórajzolgatásnál. Legelőször Harry Potter fanfiction-őket kezdtem írni, nem sokkal azután, hogy megjelent a hatodik HP könyv. Egyszerűen csak szerettem volna elképzelni, milyen lenne a sztori egy lehetséges befejezése. Ez pedig olyan pozitív fogadtatásra lelt, hogy attól kezdve minden évben írtam valamit, egyre többet, és egyre inkább saját történeteket.
Mindig a sci-fi volt az abszolút kedvencem, az első regény is, amit kedvtelésből olvastam a sci-fi egyik nagy klasszikusa volt, a Dűne, utána pedig faltam Isaac Asimov életművét. De nemcsak regényekben, filmekben is a sci-fi a kedvenc, és ez még kisgyerekkoromra vezethető vissza, amikor apukám NSZK-ból hozta haza a német nyelvű, amerikai sci-fi csodákat. Ezeken nőttem fel.
Egy HungaroConon beszélgettem Vivien Holloway-jel, akkor még nem jelent meg regényem. Ő ajánlotta, hogy vegyek fel angol írói álnevet, mert sajnos itthon azt mutatják a statisztikák, hogy egyszerűen jobban fogy a könyv, ha a borítón nem magyar név szerepel. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, vagy inkább csak nem szeretnék belegondolni.
A Zsoldos Péter-díjat az AVANA Egyesület alapította, ők ítélték oda minden évben az előző év legjobb sci-fi novelláinak és regényeinek. Ez volt a magyar irodalmi élet egyetlen, kifejezetten tudományos fantasztikus műveknek szánt díja.
2015-ben kaptam meg, hihetetlen nagy megtiszteltetésnek éreztem, és először alig akartam elhinni, hogy tényleg én kaptam egy kis pályázatra írt novellámért. Megerősített abban, hogy ezt érdemes folytatnom, és fejlődjek tovább.
Sokszor igen, főleg a tudományos hírek, azokból sok ötletet merítettem már. De nem az írásért vagy írás miatt merültem el ebben, hanem egyszerűen csak azért, mert nagyon szeretem a sci-fit, ami szerintem egy roppant fontos zsáner, emellett talán a legsokszínűbb is.
A scifi.hu egy kicsit gyengélkedik mostanában, helyette az SF Online nevű facebook csoportot visszük többedmagammal, ebben továbbra is aktív szerepet vállaltam.
Ebben a gondolatsorban én nem vagyok megtalálható, ez a regény egy negatív szereplőjének szájából hangzik el, nem az én véleményemet tükrözi. Abban az értelemben azért mégiscsak megtalálható vagyok benne, hogy a félelmeimet tükrözi. Az ehhez hasonló felfogások rengeteget ártanak az embereknek, főleg, ha széles körben elterjednek, ahogy azt sajnos egyre inkább látjuk a mindennapi életünkben.
Elválaszthatatlan részei vagyunk a természetnek, így annak kizsákmányolásával saját magunkat is kizsákmányoljuk, pontosabban a jövő generációit. Tőlük vesszük el, és nem hagyunk nekik mást, csak egy lerombolt, kiszipolyozott világot. Bárki, aki ezt tagadja, az szemellenzővel jár a világban. Nem lehet elégszer hangsúlyozni ennek fontosságát.
Egyre nehezebben! Sajnos lassabban haladok az írással, mint szeretnék, de a többi, általad említett tevékenység kevés időt vesz el; a novellafordítások amolyan egyszeri alkalom volt, a Galaktikában pedig évente egyszer-kétszer jelenek csak meg. Inkább a hétköznapi teendők azok, amelyek miatt mostanában kissé leterheltnek érzem magam.
Szélesi Sándor ajánlotta őket, mondta, hogy remek, családias kiadó, és ez igaz is volt. Nagyon pozitív tapasztalataim vannak a kiadóval.
Elsősorban kikapcsol, jól esik néha kilépni a hétköznapi valóságból, és kirándulást tenni egy másik világba. És jól esik a kontroll is, hiszen ebben a világban mindent én irányítok, míg a való életben ez nem igazán szokott sikerülni. Nem akarom, hogy bárki kontroll mániásnak tartson, mert nem vagyok az, de az életben ért jónéhány olyan esemény – ahogy vélhetően majdnem mindenkit -, amikor úgy éreztem, hogy semmilyen hatalmam nincs az életem felett, és minden egyre rosszabb lesz. Ilyen volt, amikor meghalt az édesapám, majd megbetegedett az édesanyám. Félelmetes, amikor csak sodródsz az eseményekkel, történnek a tragédiák, és nem tehetsz ellene sok mindent. Szóval az írás ezek feldolgozásában is segít, és azt hiszem, mindig is szükségem lesz rá.
Nagyon fontos, főleg Magyarországon, ahol csak a legnagyobb kiadók engedhetnek meg maguknak komolyabb marketing kampányt egy-egy regénynél. Valahogyan meg kell ismertetnünk magunkat az olvasókkal, és persze jó, ha tudunk velük beszélgetni is a regényről, vagy akármi másról. A közösségi média szerepe a járvány óta még jobban felértékelődött, hiszen elmaradtak a nagy, könyves események is.
Nagyon szeretem Szélesi Sándor Szörnyeteg a hajtóműben című regényét. Egészen más, mint amit az ember várna tőle a fülszöveg elolvasása után, hiszen nem egy szörnyes, ijesztgetős sci-fi horrort kapunk, hanem egy komolyan elgondolkodtató, már-már szépirodalmi művet, amit a leginkább a görög tragédiákhoz tudnék hasonlítani. Amikor becsuktam a könyvet, percekig csak néztem magam elé, nagyon mélyen megérintett, egyáltalán nem egy könnyed vagy felemelő olvasmány. Az egyik legjobb magyar sci-fi regény, a legjobb magyar sci-fi szerzőtől.
Rengeteg történet van még bennem, és előbb-utóbb mindegyik sorra kerül majd. Az Overtoun-trilógia harmadik része reményeim szerint idén elkészül, de nem tudom, hogy megjelenhet-e még karácsony előtt. Elképzelhető, hogy csak 2023 tavasza lesz belőle.
Azután van két regény ötletem, mindkettő vázlatszinten létezik már, és egészen biztos, hogy meg is fogom írni őket. Az egyik sok száz millió évvel a jövőben játszódik, amikor a Föld már a felismerhetetlenségig megváltozott, a másik pedig a Gyomláló utáni eseményeket mutatná be, és visszatérne benne több fontos szereplő.
Az interjúban említett könyvek
Médák (Overtoun-trilógia 2.)
Kiadás éve: 2021
