Nagy Réka

Az interjú időpontja: 2022. április 29.

Az adalékanyag-mentes mosószer kapcsán találkoztam jó néhány évvel ezelőtt Ökoanyuval, aki egy rövid videóban mutatta meg, hogy kell házilag mosógélt készíteni. Rengeteg, azóta is bevezetett változásnak háztartás szerte ő a katalizátora. De mégis hogy indult ez az egész? Mikor és milyen indíttatásból lett Nagy Rékából Ökoanyu?	A nagyobbik kislányommal voltam várandós, amikor a pocakomhoz mértem a barátoktól kölcsönkapott babaruhákat. Nézegettem, forgattam az apró holmikat és egyszer csak bevillant: mivel mossam ki őket, hogy az biztonságos legyen a kisbabám számára? Az előadásaimon is sokszor elmondom, fontosnak tartom: nem tartom magam “paramaminak”, azaz túlzottan aggódó anyukának, inkább a korábbi munkáim által szerzett ismereteimből indultam ki. Abban az időben a Nők Lapja Café c. weboldal vezetőszerkesztőjeként az egészség és gasztronómia rovatok tartoztak hozzám és elég sok vonatkozó cikket, kutatást olvastam mind a magyar, mind a nemzetközi sajtóban.
Számos könyved jelent már meg, ezekben próbálsz segíteni az embereknek „jobb útra” térni. Legalább is bolygóbarátabb életmódot kialakítani… Legyen szó a takarításról, a gyermekgondozásról vagy éppenséggel a főzésről. Mi a tapasztalatod? Alkalmazzák az emberek a könyveidben bemutatott praktikákat?	Igen, engem is meglep, hogy milyen sokan. Mindig őszintén zavarba jövök, amikor kiderül, egy-egy helyre azért hívnak meg előadni, mert a szervező annak idején találkozott az első könyvemmel és azóta is alkalmazza az általam leírt technikákat. Olvasói leveleket is gyakran kapok a témában. Sokszor büszkén mutatják nekem az elkészült tisztítószereket, vagy lelkesen írnak egy-egy újabb recept-variációról. Sőt, van olyan tuti receptem is, amit egy olvasóval együtt finomítottunk. Ezek engem mindig elképesztően meghatnak, hiszen néha nehéz elhinni, hogy a kis dolgozós sarkocskámban ülve, a laptopomat püfölve és az előadásaimmal az országot járva valós hatást tudok gyakorolni és embereket változtatásra tudok bírni.
Mit gondolsz, miért hiszik az emberek, hogy megterhelő, költségesebb és az átlagosnál több időt vesz igénybe azoknak a szokásoknak a kiépítése, melyek végső soron mindenkit közelebb vinnének egy egészségesebb, vegyszermentes és fenntartható életmód felé?	Nehéz kérdés. Talán mindez elsősorban előítélet. Sosem tagadom, hogy a rutinok átalakítására időt kell szánni. Szakértők szerint általában egy hónap kell ahhoz, hogy egy rutint átalakítsunk az életünkben. Nincs ez másképp a fenntarthatóbb, bolygóbarátabb szokások kialakításával sem. Egy hónap alatt kialakulhatnak új szokások és onnantól kezdve már tartósan fenn is maradhatnak az életünkben. Egy ökologikusabb életvitelre való átállás leginkább életmódváltásként írható le. Ha időhiányban szenvedek, annak csak az az oka, hogy túlvállalom magam, nem pedig az, hogy ökologikus életmódot igyekszünk folytatni a családommal. Mondok egy egyszerű példát: igyekszem hulladékszegényen vásárolni. Sokszor csinálok magamnak fiktív egyenleteket egy helyzetre: figyelek arra, hogy a piacra menet vigyek magammal kis tárolókat, szütyőket bevásárláshoz. Ha ugyanezt az terméket csomagolva veszem meg a szupermarketben, akkor figyelnem kell a hulladék szelektálására, a csomagolást gyakran el is kell mosni. Szerintem az energia-befektetést tekintve nincs nagy különbség a két szemlélet között, ugyanakkor az első lényegesen előnyösebb megoldás. Nekem az is fontos, hogy milyen minőségben élek meg sokszor hétköznapi tevékenységeket is. Sosem szerettem szupermarketekbe járni, fáraszt a neonfény, döntésképtelenné válok. “Nemszeretem” tevékenység. Ezzel szemben a szombat délelőtti piacozás egy tartalmas közös időtöltésünk lett nagyobbik lányommal a kicsi érkezése után. Ilyenkor beszéljük meg a hét eseményeit és természetesen az élet nagy dolgait és a kedvenc sütizőnkben pihenünk meg a bevásárlás végén. A piacon pedig rengeteget tanulunk az árusoktól. Sosem titkoltam, hogy városi lány vagyok, nem szégyellem, hogy rengeteg dolgot tanulnom kell. Erre tökéletes hely lehet a piac.
*Mik azok a tévhitek az életmódoddal kapcsolatban, amelyeket még el tudnál most oszlatni?*	Azt gondolom, sokan még mindig azt gondolják, hogy ez a fajta életmód nagyon aszketikus. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy nagyon kreatív és sokszínű így élni. Hálás vagyok a családomnak, a férjemnek, hogy az első perctől fogva mellettem állnak, támogatnak, részt vesznek ennek az életmódnak a kialakításában és fenntartásában.
Legújabb köteted a Ginkgo Kiadónál jelent meg tavaly, és a Bolygóbarát kézikönyv szuperhősöknek címet kapta. Ez a könyv a gyermekeket szólítja meg. Miért döntöttél úgy, hogy ezúttal a legkisebbekhez szólsz?	Szinte az Ökoanyu indulása óta motoszkált a fejemben, hogy szeretnék valahogy a gyerekekhez is szólni. Van is egy-két kézirat a fiókomban. De valahogy ennek most jött el az ideje. Mielőtt még édesanyává váltam volna, volt egy olyan előfeltevésem, hogy nem biztos, hogy a kiskamasz kor az, ami nekem majd jól fog menni. De az élet maximálisan rácáfolt erre: imádom most ezt a korszakot a nagylányommal és a kis barátaival. Viccesek, őszinték és nagyon fogékonyak. Öröm velük lenni. Sokat beszélgettem ezzel a korosztállyal, többféle szituációban, így jött az ötlet, hogy nekik írjak.
*Aki még nem látta ezt a könyvet, nem tudja, de lényeges, hogy ez egy színes, informatív kalauz, amit Széll Adrienn rajzai gazdagítanak. Hogy állt össze ez a kiadvány?*	Ez a könyvem egy, a korábbitól különböző kiadónál jelent meg. A Gingko Kiadó egy kisebb, fenntarthatósági fókuszú kiadó, amit a korábbi könyveim szerkesztője alapított a társával. Az elmúlt években kiderült, hogy a szerkesztővel, Zombori Andival nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Amíg nem váltam magam is szerzővé, nem tudtam, ez mennyire fontos eleme annak, hogy összeálljon egy könyv. Andival az elmúlt évek közös munkái után már félszavakból is megértjük egymást, könnyen tudunk együtt ötletelni. Így találtuk ki együtt végül a könyv végső koncepcióját, tulajdonképpen egy Zoom-meeting alkalmával. A könyv a lányaim kérdésein alapul, ez a része nekem könnyen ment, mert az elmúlt években volt pár ikonikus, vicces, vagy épp a gyerekekre oly jellemző módon őszinte kérdésük, hogy általában meg is jegyeztem őket. És miután a könyvben előkerülő témákat elég sokszor magyaráztam már vagy nekik, vagy a hasonló korosztályba tartozó gyerekeknek, ezért ez a része is viszonylag könnyen összeállt. A varázslat a munka végére érkezett: sokat tanakodtunk azokat, hogyan is lehetne illusztrálni és miután kis kiadóról van szó, az anyagi lehetőségeink is limitáltak voltak. Az első könyveim grafikusával, Széll Adrival azóta is jó kapcsolatban vagyunk szintén, bár a családjával ő már nem itthon él. Egy alkalmi csetelésünkkor, amikor csak családi fotókat küldözgettünk egymásnak és azon hüledeztünk, mennyire megnőttek a lányok, spontán írta: ha lenne valami jó kis projekt - szóljak, szívesen dolgozna megint velem. Én meg persze kapva kaptam az alkalmon, megírtam neki, hogy most lenne éppen egy, ha úgy gondolja. A könyvekben szereplő grafikákat szinte mindig, mindenhol kiemelik és én is úgy gondolom, nagyon sokat adnak könyvhöz.
*Milyen visszajelzéseket kapsz róla?*	Elég szigorú vagyok magammal, ha a könyveimről van szó és szerepel pár olyan dolog bennük, amiket ma már másképpen oldanék meg. Miután a két kislányunk között viszonylag nagy a korkülönbség, ezért nem minden kérdés és válasz egyenletes. Ugyanakkor viszont egyre több visszajelzést kapunk tanároktól, gyerekektől és szeretik, használják a könyvet. Legutóbb Tatán tartottam workshopot egy negyedikes osztálynak és a végén a vendéglátó könyvtáros lelkesen ajánlotta a gyerekeknek a könyvemet, mondván, hogy a könyvtárból is ki lehet kölcsönözni. Egy tündéri, halk szavú kislány állt mellettem és a fülembe súgta: “én már kivettem, nekem nagyon tetszik”. Ha ilyet hallok, úgy elolvadok, hogy a padlóról kell felmosni. Ez az én boldogságom: ha a gyerekeknek tetszik, akkor betöltötte szerepét.
Azokat, akik nem akarnak átállni vagy ez nehezükre esik, már említettük, most beszéljünk egy kicsit azokról is, akik viszont komolyabban veszik a mind sürgetőbbé váló alaphelyzetet. Egyre több embert látok saját táskával vásárolni, nemtől és kortól teljesen függetlenül csomagolásmentes boltba járni. Mi az a szegmens, amiben véleményed szerint az elmúlt évekhez képest sikerült előrelépést elérni?	Nehéz ezt pontosan behatárolni, mert a közelmúltban számtalan olyan esemény történt, ami szintén befolyásolta azt, hogy merre tartanak ma a zöld üzentek. Amilyen elementáris erővel söpörtek végig például a zero waste - kezdeményezések a pandémia előtt, a világjárvány alatt elképesztő mennyiségű extra hulladék keletkezett. Talán az fontos, hogy egyre többen beszélnek, beszélünk minderről. Az újságokban egyre több, fontos tartalom jelenik meg, sorra indulnak fenntarthatósági tematikájú podcastek. Elsősorban én ezt látom most előrelépésnek, mert ez egy nagyon fontos első lépés, hogy kerüljön be ez a téma a közbeszédbe.
*Mi, az, amit még ma, április 22-én, akár most azonnal, különösebb előkészület nélkül is megtehet bárki a Földért?*	Talán furcsa lesz a válaszom, mégis ezt gondolom: kezdjen el olvasni a témában. Egyre több jó könyv érhető el itthon is, érdemes egy, az érdeklődési körünknek megfelelő témával kezdeni. Kezdjünk el tisztába kerülni azzal a helyzettel, amiben most van az emberiség.
Rengeteg hatás ér minket nap mint nap, de nem biztos, hogy minden úgy jut el hozzánk, ahogy kell, ahogy az a hasznunkra válna. Szoktad említeni a Tudatos Vásárlók Egyesületét, ahol terméktesztek, különféle adatbázisok segítik az életmódváltókat, a tudatosságra törekvőket. Tudnál-e még hasonló oldalakat említeni?	Itthon valóban hasznos a Tudatos Vásárlók egyesületének oldala. Az elmúlt években sok civil szervezettel alakult ki jó munkakapcsolatunk és egy-egy projektnél szoktunk kapcsolódni egymáshoz. Az ő oldalaikat is nagyon jó szívvel ajánlom: a WWF, a Greenpeace, a HUMusz oldalain sok hasznos információt találhatunk. Klímakommunikációs szempontból pedig a Másfélfok oldalán találhatunk közérthető és igazán hasznos cikket.
*Aki a munkásságodra kíváncsi, követhet téged a közösségi média felületein. Milyen tartalmakat talál az, aki a weboldaladra: az okoanyumag.hu-ra látogat el?*	Az oldal eredetileg egy blog-felületen működött, két éve került saját domain-re. Miután szinte a Nők Lapjában indult rovattal egy időben indult a blog is, így szinte az összes, általam használt recept megtalálható az oldalon, illetve igyekeztem több, fontosabb kérdésről átfogóbb cikkeket is írni. Az oldal az utóbbi időben kevesebbet frissült, sokszor az Ökoanyu-brandhez tartozó egyéb tevékenységek (előadások, kommunikációs tanácsadás) miatt kevesebb időm jut mostanában rá. De miután az elmúlt tíz évben folyamatosan kerültek fel rá tartalmak, így egyfajta tudástárként is használható.
Mostanában jelent meg egy kifejezés, ami lehet, hogy még olyanokat is érint, akik nem tudják nevén nevezni, de a hatásait tapasztalják. Mit jelent pontosan az öko-paralízis? Hogyan kúszott ez be a mindennapjainkba?	Az elmúlt években elképesztő mennyiségű, a klímát, a biodiverzitást, a jövőnket érintő információ zúdult ránk a különböző felületeken. Ezek nagy része szorongást keltő, ijesztő, nyugtalanító és legfőképpen beláthatatlan. Ez a rengeteg információ és tehetetlenség egyszerre szinte lefagyasztja a befogadót (olvasót, hallgatót) . Ezt a dermedt, cselekvésképtelen állapotot nevezhetjük klíma-paralízisnek, ami a változtatás elérésének szempontjából nagyon káros, hiszen a cselekvés így szinte lehetetlenné válik.
Épp egy klímaszorongás oldásával foglalkozó videódban hangzik el, hogy nagyon szeretsz olvasni. Profilunkból kiindulva elengedhetetlen a kérdés, mik a kedvenceid? Említenél pár szívednek kedves könyvet?	A lányok érkezése után volt egy pont, amikor már nagyon elkezdtem szenvedni, hogy nem tudok olvasni, mert nincs rá időm. Ekkor kezdtem újra a családtagjaimtól könyveket kérni az ünnepekre és emellett újra elkezdtem könyvtárba járni, mert a nagyobbik lányom (egyelőre még csak ő iskolás), igazi könyvfaló lett, elképesztő tempóban olvas (értőn, szerencsére). Ő is inspirált, amikor újra visszavezettem a rendszeres olvasást az életembe. Szeretem nagyon Murakami világát, Arundhati Roy író-aktivista hatalmas kedvencem lett felnőtt koromban, nagy hatással vannak rám a szövegei. Magyar szerzők közül Szaniszló Judit írásai nagyon közel állnak hozzám, szeretem még Dragomán György, Karafiáth Orsolya írásait, illetve nagyon izgalmasnak és virágzónak látom a kortárs, magyar gyerekirodalmat. Dániel András Kicsinéni, Kicsibácsi című könyvét már tényleg rongyosra olvastuk, lelkesen rajzolunk krumplilényeket Agócs Írisz könyvei alapján, most pedig éppen Kertész Erzsi: Ludmilla című könyve az otthoni kedvenc, közös olvasmány.

Az adalékanyag-mentes mosószer kapcsán találkoztam jó néhány évvel ezelőtt Ökoanyuval, aki egy rövid videóban mutatta meg, hogy kell házilag mosógélt készíteni. Rengeteg, azóta is bevezetett változásnak háztartás szerte ő a katalizátora. De mégis hogy indult ez az egész? Mikor és milyen indíttatásból lett Nagy Rékából Ökoanyu?

A nagyobbik kislányommal voltam várandós, amikor a pocakomhoz mértem a barátoktól kölcsönkapott babaruhákat. Nézegettem, forgattam az apró holmikat és egyszer csak bevillant: mivel mossam ki őket, hogy az biztonságos legyen a kisbabám számára?

Az előadásaimon is sokszor elmondom, fontosnak tartom: nem tartom magam “paramaminak”, azaz túlzottan aggódó anyukának, inkább a korábbi munkáim által szerzett ismereteimből indultam ki. Abban az időben a Nők Lapja Café c. weboldal vezetőszerkesztőjeként az egészség és gasztronómia rovatok tartoztak hozzám és elég sok vonatkozó cikket, kutatást olvastam mind a magyar, mind a nemzetközi sajtóban.

Számos könyved jelent már meg, ezekben próbálsz segíteni az embereknek „jobb útra” térni. Legalább is bolygóbarátabb életmódot kialakítani… Legyen szó a takarításról, a gyermekgondozásról vagy éppenséggel a főzésről. Mi a tapasztalatod? Alkalmazzák az emberek a könyveidben bemutatott praktikákat?

Igen, engem is meglep, hogy milyen sokan. Mindig őszintén zavarba jövök, amikor kiderül, egy-egy helyre azért hívnak meg előadni, mert a szervező annak idején találkozott az első könyvemmel és azóta is alkalmazza az általam leírt technikákat. Olvasói leveleket is gyakran kapok a témában. Sokszor büszkén mutatják nekem az elkészült tisztítószereket, vagy lelkesen írnak egy-egy újabb recept-variációról. Sőt, van olyan tuti receptem is, amit egy olvasóval együtt finomítottunk.

Ezek engem mindig elképesztően meghatnak, hiszen néha nehéz elhinni, hogy a kis dolgozós sarkocskámban ülve, a laptopomat püfölve és az előadásaimmal az országot járva valós hatást tudok gyakorolni és embereket változtatásra tudok bírni.

Mit gondolsz, miért hiszik az emberek, hogy megterhelő, költségesebb és az átlagosnál több időt vesz igénybe azoknak a szokásoknak a kiépítése, melyek végső soron mindenkit közelebb vinnének egy egészségesebb, vegyszermentes és fenntartható életmód felé?

Nehéz kérdés. Talán mindez elsősorban előítélet. Sosem tagadom, hogy a rutinok átalakítására időt kell szánni. Szakértők szerint általában egy hónap kell ahhoz, hogy egy rutint átalakítsunk az életünkben. Nincs ez másképp a fenntarthatóbb, bolygóbarátabb szokások kialakításával sem. Egy hónap alatt kialakulhatnak új szokások és onnantól kezdve már tartósan fenn is maradhatnak az életünkben. Egy ökologikusabb életvitelre való átállás leginkább életmódváltásként írható le.

Ha időhiányban szenvedek, annak csak az az oka, hogy túlvállalom magam, nem pedig az, hogy ökologikus életmódot igyekszünk folytatni a családommal.

Mondok egy egyszerű példát: igyekszem hulladékszegényen vásárolni. Sokszor csinálok magamnak fiktív egyenleteket egy helyzetre: figyelek arra, hogy a piacra menet vigyek magammal kis tárolókat, szütyőket bevásárláshoz. Ha ugyanezt az terméket csomagolva veszem meg a szupermarketben, akkor figyelnem kell a hulladék szelektálására, a csomagolást gyakran el is kell mosni. Szerintem az energia-befektetést tekintve nincs nagy különbség a két szemlélet között, ugyanakkor az első lényegesen előnyösebb megoldás.

Nekem az is fontos, hogy milyen minőségben élek meg sokszor hétköznapi tevékenységeket is. Sosem szerettem szupermarketekbe járni, fáraszt a neonfény, döntésképtelenné válok. “Nemszeretem” tevékenység. Ezzel szemben a szombat délelőtti piacozás egy tartalmas közös időtöltésünk lett nagyobbik lányommal a kicsi érkezése után. Ilyenkor beszéljük meg a hét eseményeit és természetesen az élet nagy dolgait és a kedvenc sütizőnkben pihenünk meg a bevásárlás végén. A piacon pedig rengeteget tanulunk az árusoktól. Sosem titkoltam, hogy városi lány vagyok, nem szégyellem, hogy rengeteg dolgot tanulnom kell. Erre tökéletes hely lehet a piac.

Mik azok a tévhitek az életmódoddal kapcsolatban, amelyeket még el tudnál most oszlatni?

Azt gondolom, sokan még mindig azt gondolják, hogy ez a fajta életmód nagyon aszketikus. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy nagyon kreatív és sokszínű így élni. Hálás vagyok a családomnak, a férjemnek, hogy az első perctől fogva mellettem állnak, támogatnak, részt vesznek ennek az életmódnak a kialakításában és fenntartásában.

Legújabb köteted a Ginkgo Kiadónál jelent meg tavaly, és a Bolygóbarát kézikönyv szuperhősöknek címet kapta. Ez a könyv a gyermekeket szólítja meg. Miért döntöttél úgy, hogy ezúttal a legkisebbekhez szólsz?

Szinte az Ökoanyu indulása óta motoszkált a fejemben, hogy szeretnék valahogy a gyerekekhez is szólni. Van is egy-két kézirat a fiókomban. De valahogy ennek most jött el az ideje. Mielőtt még édesanyává váltam volna, volt egy olyan előfeltevésem, hogy nem biztos, hogy a kiskamasz kor az, ami nekem majd jól fog menni. De az élet maximálisan rácáfolt erre: imádom most ezt a korszakot a nagylányommal és a kis barátaival. Viccesek, őszinték és nagyon fogékonyak. Öröm velük lenni. Sokat beszélgettem ezzel a korosztállyal, többféle szituációban, így jött az ötlet, hogy nekik írjak.

Aki még nem látta ezt a könyvet, nem tudja, de lényeges, hogy ez egy színes, informatív kalauz, amit Széll Adrienn rajzai gazdagítanak. Hogy állt össze ez a kiadvány?

Ez a könyvem egy, a korábbitól különböző kiadónál jelent meg. A Gingko Kiadó egy kisebb, fenntarthatósági fókuszú kiadó, amit a korábbi könyveim szerkesztője alapított a társával. Az elmúlt években kiderült, hogy a szerkesztővel, Zombori Andival nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Amíg nem váltam magam is szerzővé, nem tudtam, ez mennyire fontos eleme annak, hogy összeálljon egy könyv. Andival az elmúlt évek közös munkái után már félszavakból is megértjük egymást, könnyen tudunk együtt ötletelni. Így találtuk ki együtt végül a könyv végső koncepcióját, tulajdonképpen egy Zoom-meeting alkalmával. A könyv a lányaim kérdésein alapul, ez a része nekem könnyen ment, mert az elmúlt években volt pár ikonikus, vicces, vagy épp a gyerekekre oly jellemző módon őszinte kérdésük, hogy általában meg is jegyeztem őket. És miután a könyvben előkerülő témákat elég sokszor magyaráztam már vagy nekik, vagy a hasonló korosztályba tartozó gyerekeknek, ezért ez a része is viszonylag könnyen összeállt.

A varázslat a munka végére érkezett: sokat tanakodtunk azokat, hogyan is lehetne illusztrálni és miután kis kiadóról van szó, az anyagi lehetőségeink is limitáltak voltak. Az első könyveim grafikusával, Széll Adrival azóta is jó kapcsolatban vagyunk szintén, bár a családjával ő már nem itthon él. Egy alkalmi csetelésünkkor, amikor csak családi fotókat küldözgettünk egymásnak és azon hüledeztünk, mennyire megnőttek a lányok, spontán írta: ha lenne valami jó kis projekt - szóljak, szívesen dolgozna megint velem.

Én meg persze kapva kaptam az alkalmon, megírtam neki, hogy most lenne éppen egy, ha úgy gondolja.

A könyvekben szereplő grafikákat szinte mindig, mindenhol kiemelik és én is úgy gondolom, nagyon sokat adnak könyvhöz.

Milyen visszajelzéseket kapsz róla?

Elég szigorú vagyok magammal, ha a könyveimről van szó és szerepel pár olyan dolog bennük, amiket ma már másképpen oldanék meg. Miután a két kislányunk között viszonylag nagy a korkülönbség, ezért nem minden kérdés és válasz egyenletes. Ugyanakkor viszont egyre több visszajelzést kapunk tanároktól, gyerekektől és szeretik, használják a könyvet.

Legutóbb Tatán tartottam workshopot egy negyedikes osztálynak és a végén a vendéglátó könyvtáros lelkesen ajánlotta a gyerekeknek a könyvemet, mondván, hogy a könyvtárból is ki lehet kölcsönözni. Egy tündéri, halk szavú kislány állt mellettem és a fülembe súgta: “én már kivettem, nekem nagyon tetszik”. Ha ilyet hallok, úgy elolvadok, hogy a padlóról kell felmosni. Ez az én boldogságom: ha a gyerekeknek tetszik, akkor betöltötte szerepét.

Azokat, akik nem akarnak átállni vagy ez nehezükre esik, már említettük, most beszéljünk egy kicsit azokról is, akik viszont komolyabban veszik a mind sürgetőbbé váló alaphelyzetet. Egyre több embert látok saját táskával vásárolni, nemtől és kortól teljesen függetlenül csomagolásmentes boltba járni. Mi az a szegmens, amiben véleményed szerint az elmúlt évekhez képest sikerült előrelépést elérni?

Nehéz ezt pontosan behatárolni, mert a közelmúltban számtalan olyan esemény történt, ami szintén befolyásolta azt, hogy merre tartanak ma a zöld üzentek. Amilyen elementáris erővel söpörtek végig például a zero waste - kezdeményezések a pandémia előtt, a világjárvány alatt elképesztő mennyiségű extra hulladék keletkezett. Talán az fontos, hogy egyre többen beszélnek, beszélünk minderről. Az újságokban egyre több, fontos tartalom jelenik meg, sorra indulnak fenntarthatósági tematikájú podcastek. Elsősorban én ezt látom most előrelépésnek, mert ez egy nagyon fontos első lépés, hogy kerüljön be ez a téma a közbeszédbe.

Mi, az, amit még ma, április 22-én, akár most azonnal, különösebb előkészület nélkül is megtehet bárki a Földért?

Talán furcsa lesz a válaszom, mégis ezt gondolom: kezdjen el olvasni a témában. Egyre több jó könyv érhető el itthon is, érdemes egy, az érdeklődési körünknek megfelelő témával kezdeni. Kezdjünk el tisztába kerülni azzal a helyzettel, amiben most van az emberiség.

Rengeteg hatás ér minket nap mint nap, de nem biztos, hogy minden úgy jut el hozzánk, ahogy kell, ahogy az a hasznunkra válna. Szoktad említeni a Tudatos Vásárlók Egyesületét, ahol terméktesztek, különféle adatbázisok segítik az életmódváltókat, a tudatosságra törekvőket. Tudnál-e még hasonló oldalakat említeni?

Itthon valóban hasznos a Tudatos Vásárlók egyesületének oldala. Az elmúlt években sok civil szervezettel alakult ki jó munkakapcsolatunk és egy-egy projektnél szoktunk kapcsolódni egymáshoz.

Az ő oldalaikat is nagyon jó szívvel ajánlom: a WWF, a Greenpeace, a HUMusz oldalain sok hasznos információt találhatunk. Klímakommunikációs szempontból pedig a Másfélfok oldalán találhatunk közérthető és igazán hasznos cikket.

Aki a munkásságodra kíváncsi, követhet téged a közösségi média felületein. Milyen tartalmakat talál az, aki a weboldaladra: az okoanyumag.hu-ra látogat el?

Az oldal eredetileg egy blog-felületen működött, két éve került saját domain-re. Miután szinte a Nők Lapjában indult rovattal egy időben indult a blog is, így szinte az összes, általam használt recept megtalálható az oldalon, illetve igyekeztem több, fontosabb kérdésről átfogóbb cikkeket is írni.

Az oldal az utóbbi időben kevesebbet frissült, sokszor az Ökoanyu-brandhez tartozó egyéb tevékenységek (előadások, kommunikációs tanácsadás) miatt kevesebb időm jut mostanában rá. De miután az elmúlt tíz évben folyamatosan kerültek fel rá tartalmak, így egyfajta tudástárként is használható.

Mostanában jelent meg egy kifejezés, ami lehet, hogy még olyanokat is érint, akik nem tudják nevén nevezni, de a hatásait tapasztalják. Mit jelent pontosan az öko-paralízis? Hogyan kúszott ez be a mindennapjainkba?

Az elmúlt években elképesztő mennyiségű, a klímát, a biodiverzitást, a jövőnket érintő információ zúdult ránk a különböző felületeken. Ezek nagy része szorongást keltő, ijesztő, nyugtalanító és legfőképpen beláthatatlan. Ez a rengeteg információ és tehetetlenség egyszerre szinte lefagyasztja a befogadót (olvasót, hallgatót) . Ezt a dermedt, cselekvésképtelen állapotot nevezhetjük klíma-paralízisnek, ami a változtatás elérésének szempontjából nagyon káros, hiszen a cselekvés így szinte lehetetlenné válik.

Épp egy klímaszorongás oldásával foglalkozó videódban hangzik el, hogy nagyon szeretsz olvasni. Profilunkból kiindulva elengedhetetlen a kérdés, mik a kedvenceid? Említenél pár szívednek kedves könyvet?

A lányok érkezése után volt egy pont, amikor már nagyon elkezdtem szenvedni, hogy nem tudok olvasni, mert nincs rá időm.

Ekkor kezdtem újra a családtagjaimtól könyveket kérni az ünnepekre és emellett újra elkezdtem könyvtárba járni, mert a nagyobbik lányom (egyelőre még csak ő iskolás), igazi könyvfaló lett, elképesztő tempóban olvas (értőn, szerencsére). Ő is inspirált, amikor újra visszavezettem a rendszeres olvasást az életembe.

Szeretem nagyon Murakami világát, Arundhati Roy író-aktivista hatalmas kedvencem lett felnőtt koromban, nagy hatással vannak rám a szövegei.

Magyar szerzők közül Szaniszló Judit írásai nagyon közel állnak hozzám, szeretem még Dragomán György, Karafiáth Orsolya írásait, illetve nagyon izgalmasnak és virágzónak látom a kortárs, magyar gyerekirodalmat. Dániel András Kicsinéni, Kicsibácsi című könyvét már tényleg rongyosra olvastuk, lelkesen rajzolunk krumplilényeket Agócs Írisz könyvei alapján, most pedig éppen Kertész Erzsi: Ludmilla című könyve az otthoni kedvenc, közös olvasmány.