Király Anikó
Az interjú időpontja: 2021. október 15.
„Az az életfilozófiám, hogy még akkor is nevessek, amikor hülyének néznek miatta, mert inkább nézzen valaki hülyének, minthogy szomorú legyek.” Ha valaki belekezd bármelyik könyvedbe, pont ez az érzés köszön vissza. Tudatos, hogy ennyire benne vagy a regényeidben Te magad is?

A való életben borzasztóan félénk vagyok, alig hallani a hangom. A szüleim mindig azt hallgatták a szülőiken, hogy túl csöndes vagyok, és ezt magamon is mindig éreztem. Nehezen szereztem barátokat, nehezen oldódtam fel társaságban. Ez ma sincs másképp, viszont ha valakit közel engedek magamhoz, az tudja, mennyire őrült tudok lenni, és megismeri a néha kissé fura vagy morbid humoromat. Nem szándékosan, de valószínűleg azért jelenik meg ez a tulajdonságom a regényeimben (nem mindig a főszereplőben), mert írásban tombolom ki magam.   

Hogyan, mikor és minek a hatására kezdtél el írni?

Már gimiben is firkálgattam, de akkor még nem gondoltam azt, hogy azokból az írásokból, ötletekből lesz is valami. Az egyetem alatt borzasztóan megváltoztam. Bevallom őszintén, nem szerettem azt, aki akkor voltam. Ki kellett másznom egy érzelmi gödörből, ezért kezdtem el írni a Strand, papucs, szerelem kéziratát, hogy újra mosolyogjak. Olyan jól sikerült, hogy végül ez lett az első megjelent regényem.

Mi a legfőbb ihletforrásod? Honnan merítesz ötletet az íráshoz?

Azt hiszem az adja az ihletet, hogy valahogy kiürüljön a fejemből az a sok minden, ami felhalmozódott benne. Ötletek pedig akkor születnek, ha például filmzenét hallgatok vagy sétálok, de a legtöbbször alvás előtt rohamoznak meg. Az a fajta ember vagyok, akinek állandóan pörög valamin az agya. Ez sokszor bosszantó, ám végül ebből a pörgésből potyognak ki az ötletek. Először bele egy kis jegyzetfüzetbe, ami mindig nálam van. Nem bízom a telefonokban, mert egyszer minden jegyzetem, huss, eltűnt belőle.

Első regényed, a Strand, papucs, szerelem főszereplője, Bogi sok problémával küzd. Nehezen fogadja el a külsejét, a szüleivel való kapcsolata sem tökéletes, a barátkozás sem az erőssége. Mégis annyira szerethető karakter, hogy mindenki tud azonosulni vele. Egyfajta tükörnek szántad a történetét a tinédzser korosztálynak?

Amikor gimis voltam, egyszerre lettem szemüveges és fogszabályzós. Ezt a kombinációt a hatalmas katasztrófa címkével illettem. Az ifjúsági regényekben találtam vigaszra. Íróként az a célom, hogy megmutassam a fiatalabb korosztálynak, hogy ne a közösségi média sokszor hamis világához hasonlítsák magukat, hanem fedezzék fel magukban azt, amitől ők maguk különlegesek. Úgyhogy igyekszem olyan karaktereket megtenni főszereplőnek, akikben magukra ismerhetnek, akikből erőt meríthetnek. Bogi pontosan ilyen, nem egy tökéletes szépség (idegenkedem a tökéletességtől), duciságából adódóan kevés az önbizalma, ám végül kitör belőle a magabiztosság.    

Mi az a 3 dolog, ami sosem hiányozhat a történeteidből?

A humor és a komoly helyzetek egyensúlya, a barátság és a szülő-gyerek kapcsolatok, illetve a karakterfejlődés röhejes helyzetekkel fűszerezve. 

Újságírást is tanultál, majd grafikusként végeztél. Első mesekönyved egyben a vizsgamunkád is. Tervezed, hogy a kamaszok mellett a kisebbekhez is szólj a jövőben könyvek, mesék formájában?

Már dolgozom rajta. Szeretek kicsiknek és fiataloknak írni, mert őket kell ösztönözni az olvasásra. Nem olvasó felnőttből nehezen lesz olvasó felnőtt, de nem olvasó gyerekből vagy fiatalból már könnyebben lehet olvasó felnőtt. Ezért esik rosszul, ha valaki lenézi az ifjúsági irodalmat. Nem látja, micsoda kincs egy jól megírt, aktuális problémákkal foglalkozó ifjúsági regény vagy egy mesekönyv, ami barátságra és kedvességre tanítja a kicsiket.   

 

Főként fiataloknak szólnak a regényeid, bár azt gondolom, hogy a felnőttek is szívesen olvassák őket. Mit gondolsz, mitől lesz egy regény több korosztály számára is olvasható, szerethető?

Az egyik legkedvesebb emlékem, amikor a templomban tanúja voltam annak, ahogy egy néni a pad alatt adja át a könyvem egy másik néninek. Amikor megállított az egyikőjük, elmesélte, hogy azért tetszett neki a könyv, mert a fiatalkorára emlékeztette. Ebből azt szűrtem le, hogy a témák nem sokat változtak az idő folyamán, éppen csak a körítés lett más. 

Másrészt igyekszem a főszereplő tiniken túl minden más karaktert, tehát a felnőtteket is alaposan kidolgozni. Nem szeretem, ha a szülők csupán nemet mondogató szigorzsákok. Mindig jó az, ha az ő szemszögükből is tisztázzuk a dolgokat. 

Meg aztán a humor olyan dolog, amire minden korosztály kapható. 

Mennyire fontos számodra az önmarketing és a kapcsolattartás, a kommunikáció az olvasóiddal?

Imádom, ha üzenetet kapok az olvasóktól. Mindig vigyorogva olvasom végig azokat, és válaszolok is rájuk, mert valami elképesztően hálás vagyok értük. Tulajdonképpen ezek az üzenetek vagy képek a könyveimről adják a legtöbb energiát az íráshoz. Szeretek szeretve lenni, na és szeretem vissza is adni a szeretetet azzal, hogy igyekszem olyan színvonalas ifjúsági regényeket írni, mint a többi írótársam. 

Szeretném hanyagul azt mondani, hogy nem foglalkoztat az önmarketing, de az a tapasztalatom, hogy nagy szükség van rá, főleg ha ifjúsági irodalmat ír az ember. 

„Tudom, hogy a világ tele van klisékkel, de mi van, ha ezeket a kliséket élvezni is lehet?” Te hogy állsz a klisékkel, tudod élvezni őket?

Ha nem túl nyálas akkor jöhet, de a páratlanul gyönyörű lány meg a páratlanul jóképű rosszfiú kombinációt kerülöm. Szeretek aktuális lenni, de azokat az alapszituációkat, melyeket már sokan megírtak, békén hagyom.  

Íróként hogy látod a magyar szerzők helyzetét a könyvpiacon?

Szlovákiában esélyem se lett volna arra, hogy egy kiadó foglalkozzon a regényeimmel. Egyrészt azért, mert nem tudok olyan jól szlovákul, hogy ezen a nyelven kifejezzem magam, másrészt nincs is ifjúsági regényekkel foglakozó, magyar kiadónk. Ebből a szempontból jobb a helyzet Magyarországon, de azért itt is fel kell venni a versenyt a külföldi behozatallal. Igazából az szomorít el a legjobban, ha egy olvasó kijelenti, „nem olvasok magyar írótól könyvet”. Ilyenkor mindig arra gondolok, vajon mi lenne, ha mondjuk az angol, az északi vagy az amerikai olvasók is így állnának hozzá az olvasáshoz. Nem sok könyv jelenne meg a világon.

Mi az, ami íróként a legtöbbet jelenti Neked? Mit jelent az írás?

Keveset beszélek, de írásban szinte ömlik belőlem a szó. Kiadom magamból a feszültséget, világokat hozok létre, problémákat oldok meg, emberek életútját egyengetem. Végre indokoltan lehetek szótlan, ráadásul a szereplőim olyan dolgokat tesznek, amiket én soha nem mernék. Sok életet átélek, pedig nekem csak egy van. Szerintem ez áll a legközelebb a varázslathoz. Az írás az én varázserőm. 

Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved, és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt kérlek!

Nem meglepő módon a kedvenc könyveim mind ifjúsági regények. Külföldi kedvencem a Négyen egy gatyában-sorozat, Ann Brashares-től, illetve a Narnia krónikái-sorozat. Míg ez utóbbit azért tartom fontosnak, mert a jóságról, az igazért vívott harcról, a kitartásról és a fantáziáról szól, addig a Négyen egy gatyában a barátságról és az önzetlen szeretetről. 

Hazaiból az egyik kedvencem, Kalapos Éva Muszáj?! című regénye, ami arról szól, hogyan lesz két idegenből testvér. Egymás elfogadására és kompromisszumra tanít. Két olyan dologra, ami az emberség velejárója.

Végül pedig mesélj kicsit a jövőről! Idén jelent meg az ötödik könyved, amit már nagyon sokan vártak. Van már újabb terved, regényötleted?

Még egy picit várni kell az ötödik kötetre, ami a legutóbbi regényemnek, a Semmi pánik!-nak a folytatása. Ez a regény olyan hosszú lett, hogy egyelőre még nagyban zajlik a szerkesztése. Ezen kívül készülök két mesekönyvvel és két regénnyel. Szeretném, ha a mesekönyveket a saját illusztrációim is díszítenék, de ez egyelőre még csak egy kisebb álom. A két regény közül az egyiket pedig közösen írom egy másik kedves szerzőtársammal. Ez az élmény egyelőre nagyon új, de éppen ezért izgalmas. 


„Az az életfilozófiám, hogy még akkor is nevessek, amikor hülyének néznek miatta, mert inkább nézzen valaki hülyének, minthogy szomorú legyek.” Ha valaki belekezd bármelyik könyvedbe, pont ez az érzés köszön vissza. Tudatos, hogy ennyire benne vagy a regényeidben Te magad is?

A való életben borzasztóan félénk vagyok, alig hallani a hangom. A szüleim mindig azt hallgatták a szülőiken, hogy túl csöndes vagyok, és ezt magamon is mindig éreztem. Nehezen szereztem barátokat, nehezen oldódtam fel társaságban. Ez ma sincs másképp, viszont ha valakit közel engedek magamhoz, az tudja, mennyire őrült tudok lenni, és megismeri a néha kissé fura vagy morbid humoromat. Nem szándékosan, de valószínűleg azért jelenik meg ez a tulajdonságom a regényeimben (nem mindig a főszereplőben), mert írásban tombolom ki magam.   


Hogyan, mikor és minek a hatására kezdtél el írni?

Már gimiben is firkálgattam, de akkor még nem gondoltam azt, hogy azokból az írásokból, ötletekből lesz is valami. Az egyetem alatt borzasztóan megváltoztam. Bevallom őszintén, nem szerettem azt, aki akkor voltam. Ki kellett másznom egy érzelmi gödörből, ezért kezdtem el írni a Strand, papucs, szerelem kéziratát, hogy újra mosolyogjak. Olyan jól sikerült, hogy végül ez lett az első megjelent regényem.


Mi a legfőbb ihletforrásod? Honnan merítesz ötletet az íráshoz?

Azt hiszem az adja az ihletet, hogy valahogy kiürüljön a fejemből az a sok minden, ami felhalmozódott benne. Ötletek pedig akkor születnek, ha például filmzenét hallgatok vagy sétálok, de a legtöbbször alvás előtt rohamoznak meg. Az a fajta ember vagyok, akinek állandóan pörög valamin az agya. Ez sokszor bosszantó, ám végül ebből a pörgésből potyognak ki az ötletek. Először bele egy kis jegyzetfüzetbe, ami mindig nálam van. Nem bízom a telefonokban, mert egyszer minden jegyzetem, huss, eltűnt belőle.


Első regényed, a Strand, papucs, szerelem főszereplője, Bogi sok problémával küzd. Nehezen fogadja el a külsejét, a szüleivel való kapcsolata sem tökéletes, a barátkozás sem az erőssége. Mégis annyira szerethető karakter, hogy mindenki tud azonosulni vele. Egyfajta tükörnek szántad a történetét a tinédzser korosztálynak?

Amikor gimis voltam, egyszerre lettem szemüveges és fogszabályzós. Ezt a kombinációt a hatalmas katasztrófa címkével illettem. Az ifjúsági regényekben találtam vigaszra. Íróként az a célom, hogy megmutassam a fiatalabb korosztálynak, hogy ne a közösségi média sokszor hamis világához hasonlítsák magukat, hanem fedezzék fel magukban azt, amitől ők maguk különlegesek. Úgyhogy igyekszem olyan karaktereket megtenni főszereplőnek, akikben magukra ismerhetnek, akikből erőt meríthetnek. Bogi pontosan ilyen, nem egy tökéletes szépség (idegenkedem a tökéletességtől), duciságából adódóan kevés az önbizalma, ám végül kitör belőle a magabiztosság.    


Mi az a 3 dolog, ami sosem hiányozhat a történeteidből?

A humor és a komoly helyzetek egyensúlya, a barátság és a szülő-gyerek kapcsolatok, illetve a karakterfejlődés röhejes helyzetekkel fűszerezve. 


Újságírást is tanultál, majd grafikusként végeztél. Első mesekönyved egyben a vizsgamunkád is. Tervezed, hogy a kamaszok mellett a kisebbekhez is szólj a jövőben könyvek, mesék formájában?

Már dolgozom rajta. Szeretek kicsiknek és fiataloknak írni, mert őket kell ösztönözni az olvasásra. Nem olvasó felnőttből nehezen lesz olvasó felnőtt, de nem olvasó gyerekből vagy fiatalból már könnyebben lehet olvasó felnőtt. Ezért esik rosszul, ha valaki lenézi az ifjúsági irodalmat. Nem látja, micsoda kincs egy jól megírt, aktuális problémákkal foglalkozó ifjúsági regény vagy egy mesekönyv, ami barátságra és kedvességre tanítja a kicsiket.   

 


Főként fiataloknak szólnak a regényeid, bár azt gondolom, hogy a felnőttek is szívesen olvassák őket. Mit gondolsz, mitől lesz egy regény több korosztály számára is olvasható, szerethető?

Az egyik legkedvesebb emlékem, amikor a templomban tanúja voltam annak, ahogy egy néni a pad alatt adja át a könyvem egy másik néninek. Amikor megállított az egyikőjük, elmesélte, hogy azért tetszett neki a könyv, mert a fiatalkorára emlékeztette. Ebből azt szűrtem le, hogy a témák nem sokat változtak az idő folyamán, éppen csak a körítés lett más. 

Másrészt igyekszem a főszereplő tiniken túl minden más karaktert, tehát a felnőtteket is alaposan kidolgozni. Nem szeretem, ha a szülők csupán nemet mondogató szigorzsákok. Mindig jó az, ha az ő szemszögükből is tisztázzuk a dolgokat. 

Meg aztán a humor olyan dolog, amire minden korosztály kapható. 


Mennyire fontos számodra az önmarketing és a kapcsolattartás, a kommunikáció az olvasóiddal?

Imádom, ha üzenetet kapok az olvasóktól. Mindig vigyorogva olvasom végig azokat, és válaszolok is rájuk, mert valami elképesztően hálás vagyok értük. Tulajdonképpen ezek az üzenetek vagy képek a könyveimről adják a legtöbb energiát az íráshoz. Szeretek szeretve lenni, na és szeretem vissza is adni a szeretetet azzal, hogy igyekszem olyan színvonalas ifjúsági regényeket írni, mint a többi írótársam. 

Szeretném hanyagul azt mondani, hogy nem foglalkoztat az önmarketing, de az a tapasztalatom, hogy nagy szükség van rá, főleg ha ifjúsági irodalmat ír az ember. 


„Tudom, hogy a világ tele van klisékkel, de mi van, ha ezeket a kliséket élvezni is lehet?” Te hogy állsz a klisékkel, tudod élvezni őket?

Ha nem túl nyálas akkor jöhet, de a páratlanul gyönyörű lány meg a páratlanul jóképű rosszfiú kombinációt kerülöm. Szeretek aktuális lenni, de azokat az alapszituációkat, melyeket már sokan megírtak, békén hagyom.  


Íróként hogy látod a magyar szerzők helyzetét a könyvpiacon?

Szlovákiában esélyem se lett volna arra, hogy egy kiadó foglalkozzon a regényeimmel. Egyrészt azért, mert nem tudok olyan jól szlovákul, hogy ezen a nyelven kifejezzem magam, másrészt nincs is ifjúsági regényekkel foglakozó, magyar kiadónk. Ebből a szempontból jobb a helyzet Magyarországon, de azért itt is fel kell venni a versenyt a külföldi behozatallal. Igazából az szomorít el a legjobban, ha egy olvasó kijelenti, „nem olvasok magyar írótól könyvet”. Ilyenkor mindig arra gondolok, vajon mi lenne, ha mondjuk az angol, az északi vagy az amerikai olvasók is így állnának hozzá az olvasáshoz. Nem sok könyv jelenne meg a világon.


Mi az, ami íróként a legtöbbet jelenti Neked? Mit jelent az írás?

Keveset beszélek, de írásban szinte ömlik belőlem a szó. Kiadom magamból a feszültséget, világokat hozok létre, problémákat oldok meg, emberek életútját egyengetem. Végre indokoltan lehetek szótlan, ráadásul a szereplőim olyan dolgokat tesznek, amiket én soha nem mernék. Sok életet átélek, pedig nekem csak egy van. Szerintem ez áll a legközelebb a varázslathoz. Az írás az én varázserőm. 


Ha író-olvasó találkozón lennénk, akkor azt kértem volna, hogy hozd el az egyik kedvenc könyved, és mesélj róla az olvasóknak. Így most virtuálisan tedd meg ezt kérlek!

Nem meglepő módon a kedvenc könyveim mind ifjúsági regények. Külföldi kedvencem a Négyen egy gatyában-sorozat, Ann Brashares-től, illetve a Narnia krónikái-sorozat. Míg ez utóbbit azért tartom fontosnak, mert a jóságról, az igazért vívott harcról, a kitartásról és a fantáziáról szól, addig a Négyen egy gatyában a barátságról és az önzetlen szeretetről. 

Hazaiból az egyik kedvencem, Kalapos Éva Muszáj?! című regénye, ami arról szól, hogyan lesz két idegenből testvér. Egymás elfogadására és kompromisszumra tanít. Két olyan dologra, ami az emberség velejárója.


Végül pedig mesélj kicsit a jövőről! Idén jelent meg az ötödik könyved, amit már nagyon sokan vártak. Van már újabb terved, regényötleted?

Még egy picit várni kell az ötödik kötetre, ami a legutóbbi regényemnek, a Semmi pánik!-nak a folytatása. Ez a regény olyan hosszú lett, hogy egyelőre még nagyban zajlik a szerkesztése. Ezen kívül készülök két mesekönyvvel és két regénnyel. Szeretném, ha a mesekönyveket a saját illusztrációim is díszítenék, de ez egyelőre még csak egy kisebb álom. A két regény közül az egyiket pedig közösen írom egy másik kedves szerzőtársammal. Ez az élmény egyelőre nagyon új, de éppen ezért izgalmas. 

Az interjúban említett könyvek

Névtelen terv (11)

Strand, papucs, szerelem

Kiadás éve: 2018
Műfajok:   regény
Stílusok:   énelbeszélő, humoros, romantikus
Névtelen terv (10)

Semmi pánik!

Kiadás éve: 2020
Műfajok:   regény
Stílusok:   humoros, kaland, váltott szemszög
Névtelen terv (9)

Ne nézz vissza! - Semmi pánik! 2.

Kiadás éve: 2022
Műfajok:   regény
Stílusok:   váltott szemszög